Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-24 / 294. szám
18. oldal 1926 október 24, BÁCSMEGYEI NAPLÓ ođa a pénzt az idegenek. Nemzeti vagyona, a régi római és középkori műemlékek, képek, szobrok, elképzelhetetlenül sok milliárdot érnek. Nyugodtan mernék a lira további emelkedésére spekulálni, ha nem láttam volna* * hogy milyen töméntelenül sok Olaszországban a katona .Ez az ország még nem számolt le a háborúval . . . Olaszországban ez volt azi egyetlen szomorú tapasztalatom. * Visszafelé a vonatban megismerkedtem egy textilgyár utazójával. Kérdezte, hogy vásároltam-e szövetet. »Megmondtam, hogy nálunk nagyon rossz hire van az olasz szövetnek- és, bár igazán olcsó árakat láttam, i em mertem venni. Uj ismerősöm kijelentette, hogy maga az olasz közönség is igy gondolkodik, pedig az olasz gyárak vagonszámra szállítanak szövetet Angliába, ahonnan uj márkával jön vissza ugyanaz az áru mint angol szövet. Természetesen akkor már háromszor anynyiba kerül. Útközben még kiszálltam egy napra Velencében. Nagyon csábított a sok szép olcsó szövet. Nem vettem. Nem mbrtem hinni az olasznak. Gondoltam, a vigéc Olaszországban is vigéc. * Olasz barátomnak nagyon hiányosak voltak a földrajzi ismeretei.. Először mindenáron csehszlováknak akart rninősiteni és dunsztja sem volt arról, hogy mi fán terem Jugoszlávia. Amikor rendkívül hiányos olasz tudásommal megmagyaráztam, hogy egy uj állam polgára vagyok, amely Szerbiából alakult, boldogan kiáltott: »Igen tudom már, az önök miniszterelnöke Paziéy!«. Persze arra már nem tellett olasz tudományomból, hogy megmagyarázzam, hogy most kivételesen nem Pastes, hanem Uzunovics a miniszterelnök. A megérkezésről jobb nem beszélni. A velencei gondola, firenzei kocsi és milánói autóárak után csak azt akarom följ egyezni, hogy amikor Szuboticán kiszálltam a vonatból, annak ellenére, hogy az állomással közvetenül szomszédos uccában lakom, tiz dinárért akarta hazavinni két kézitáskámat a hordár. Nem volt szivem öt lírát fizetni — magam cipeltem haza a kofferokat. Komor Mihály Szerelmi kongresszus Berlinben A nyár királynőjét csalásért vád alá he yezték A közerkölcsöket sértő rendőrkiállitás — Színpadra került a „Gólem“ Berlin, október hó. Húsz évvel ezelőtt még nem lehetett volna elképzelni, hogy tudósok, papok, orvosok, tanárok, jogászok — képzett és közismert férfiak — résztvegyenek olyan nyilvános kongreszsuson. amely a szerelem tudományával foglalkozik Berlinben ült össze a Szexuális Kutatások Kongresszusa dr. Moll Hugó titkos tanácsos elnöklésével és ennek a kongresszusnak egyetlen célja ^z, hogy fényt derítsen arra a rejtélyes folyamatra, amely az emberi pszichében végbemegy, mikor Panni azt érzi, hogy nem tud Jancsi nélkül élni. A világ minden részéből érkeztek a kongresszusra pszichoanalitikusok, fiziológusok, operatőrök és a legérdekesebb előadások hangzottak el a szexuális kísérletek körébőil. Sellheim lipcsei professzor bemutatott klinikai kór leírásokat és röntgenfelvételeket egy asszonyról, aki mirigyrendszerében történt beteges elváltozás következtében aránylag rövid idő alatt nőből férfi lett, bajusza nőtt, vállai megszélesedtek és teljesen elvesztette női tulajdonságait. Férjének kérésére operációnak vetette alá magát a mely után lassan visszaváltozott ismét nővé. —- A hölgyet — mondotta a tanár — a középkorban egész biztosan megégették volna, mint boszorkányt. Most viszont boldog hitves. A pszichológus-szekció nagy vitákat rendezett arról, hogy a szerelem »Trieb«, vagy csupán »Drang«-e? Ez roppant fontos különbség lehet, eltekintve, hogy magyarra mindkét szót csak »ösztön«-nel, tudom lefordítani. • Egy pszichoanalitikus kutató nagyon érdekes előadásban bizonyította, hogy a háború — a homoszexualitás egyik megnyilvánulási tormája. Nagy feltűnést keltett egy lelkész felszólalása, amely a nők részére ugyanazt a szerelmi szabadságot követelte, amit a férfiak élveznek. A szabadgondolkozó tiszteletest a haílgatóság soraiban ülő rövidliaju hölgyek lelkesen ünnepelték. * Most zajlott le a nemzetközi rendőrkongresszus is. sokkal kisebb érdeklődés mellett. A kongresszussal kapcsolatos rendőrkiállitás mát jobban izgatta a kedélyeket, noha — a sajtó támadásai miatt — a kényesebb természetű dolgokat, főleg a pornográfia és a pénzhamisítás körébe vágó dokumentumokat, külön pavillonba helyezték át, ahova csak orvosi, vagy újságírói igazolvánnyal lehet belépni. De ami látnivaló maradt, az is éppen elég ahhoz, hogy a látogató három órai szemlélődés után mint perfekt betörő hagyja el a kiállítás területét. — Ha más rendezte volpa ezt a kiállítást — irta egyik újság nem minden alap nélkül — nem a rendőrség, akkor az illető már rég ülne. A zárt osztályon hihetetlenül tökéletes gyűjtemény van pornografikus képekből, könyvekből és filmekből. Ebben az extramoziban .találkoztam a szexuális kongresszus egyik német előadójával, aki némi öngunnyal mondta: — Egész Berlinben csak itt lehet uj szerelmi extravaganciókat tanulni... * Nagy az öröm Berlinben. A rendőrfőnök belügyminiszter lett és első dolga volt, hogy elrendelte a záróra kitolását éjjeli egyről háromra. * Kevésbé okoztak örömet az uj »közlekedési lámpák«. A rendőrség a főbb útvonalakon automatikus jelzőlámpákat függesztett ki, ameilyek a keresztezéseknél hol elzárják az utat a kocsik előtt, hol kinyitják. Az újítás nagyon praktikus és az uccai balesetek kiküszöbölését kitünően segíti, de a vízzel együtt a csecsemőt is kiöntötték: jobb közlekedési akadályt ki sem lehetne találni, mint ezek az automaták. A Friedrich-strasse egyik végétől a másikig hetven percig tart most az ut autón, holott ez az ucca fele olyan rövid, mint a budapesti Andrássy-ut. # Grete Rheinwaldot, az ismert filmprimadonnát az ügyészség csalásért vád alá helyezte. Rheinwaíd asszonyt, aki a berlini nagy szépségversenyen a »Nyár Királynője« cimet elnyerte, divatáru-cégek jelentették fel. Körülbelül egy millió dinár értékű divatcikket vásárolt össze különböző áruházakban hitelbe és tévedésbőil se fizetett sehol egy krajcárt sem. Az Ítélet elől »elszerződhet« majd Amerikába, min ^iz utolérhetetlen Putty Lya. Tudniillik a hitelezőinek utolérhetetlen ... * Annak az állításnak az igazságát, hogy betyárból lesz a legjobb pandúr, megerősíti most a német betörő-király esete. Erich Schwartz, aki részletekben több mint tizennégy évet töltött a különböző németországi börtönökben, a berlini szabadallmi hivatalban patentiroztatta egy találmányát: egy lakatot, amellyel szemben a legtüchtigebb betörő is tehetetlen. A szabadalmat egy lipcsei gyár vette meg amely kétségtelenül jó üzletet csinál majd a lakattal, tekintve, hogy a feltaláló — aki jelenleg is ül — reklámcélokra Írásbeli becsületszavát adta. hogy a lakatot kulcs nélkül még ő sem tudja kinyitni. Az a »Golem«, amit a vendégszerető moszkvai zsidó-szinház, a Habima bemutat, nem az a primitiv legenda #prágai Löw rabbiról, leányáról, a ghettó rózsájáról és a csodálatos szoügáról, ahogyan azt Paul Wegener filmre vitte és Gustav Meyrink regényben feldolgozta. Az orosz szerző, Leivik, filozófiai —■ vagy talán inkább teológiai — költeménnyé nemesítette a mesét, pogromepizódokkal színesítette és a Golem alakjából egy kretint csinált. , Az előadás fényes. A színpadon ugpanaz a szinte emberfeletti játékfegyelem, ami a Stanislavski-szinészeknél Moszkvában tudnak játszani. Meszkins, aki a címszerepet alakította, kitűnő művész, aki végig lenyűgöző hatást tudott tenni a nézőkre, holott ezt nem nagyon segítette elő a groteszk felé hajló játékmodora és különös, gurgulázó beszéde. Áz együttes minden tagja egyformán elsőrangú, ha valamit kifogásolni lehet rajtuk, akkor az az, hogy mind egyformán elsőrangú. Széditően magas nivó, egyéniségek nélkül. Talán az egy Ravina asszonyt kivéve. A díszletek teljesen modernek és meseszépek. d. t A t Oltártól a A tánc kétségkívül egyike a legrégibb müvéeteknek. Már az őskulturnéoeknél az egyiptomiaknál, koldusoknál, hébereknél feltalálható. Nálunk a tánc az istentiszteleti szertartáshoz tartozott s a templomból jutott a tánc a nyilvános ünnepségekbe s vonult végre a magánéletbe. A táncművészet, már a legkezdetlegesebb formájánál is. szoros kapcsolatban állott a zenével. hiszen*a hagyományok szerint már Dávid, a zsidók királya is. az istentisztelet alkalmával hárfával kezében leitette táncát az oltár körül. « A tánccal egybekapcsolt zenét szolgáltatott hangszerek a szerint változtak, aminő célokra és alkalmakra szolgált maga a tánc: vallási, hadi. vagy egyéb célokra. Ámde ne higviük, hogy a pne csupán akár a legrégibb, akár a mai kulturnépeknél volt lelki szükséglet. A vad ’-'péknél is táncot leitettek minden nyilvános ténykedéstinél. Ha hadat üzennek más népeknek, örömükben vad harci táncot jártak s vannak győzelmi. ünnepi, lakodalmi és halotti táncaik. A követek táncolva közelednek a fejedelmekhez. Ha valaki beteg volt. a pap táncot irt neki elő és ha a beteg, gyengesége miatt táncolni nem kíjpes, ugv a nap táncolt helvette. Stedtmann feljegyzi, hogy egv néger, mert nem volt neki kivel táncolnia, a saját árnyékával táncolt két órán át. A régi kulturnépek közül a görögöknél emelkedett a tánc a legnagyobb tökéletességre és elterjedtségre. Még az olyan kiváló ember is mint Sokrates, nem átallott táncolni tanulni. Tanító mestere nem volt más. mint maga Aspásla. az akkori időknek szépsége ( és műveltsége révén kimagasló legragyogóbb csillaga. Simonides ókori görög Rjöltö azt mondotta, hogy a tánc nem más mint néma költészet, a költészet pedig nem más mint beszédes tánc! A görögök és ezek nyomán a rómaiaknál mindinkább általánossá vált a tánc. Az ős germán népfainál is nyomára akadunk a táncnak, náluk leginkább a haditáncok divatoztak. A táncművészet ápolásában és gyakorlásában minden minden korban és minden népnél mind a két nem egyformán részt vett. kivéve a vallási szertartásokat, amelyekben csak nők és hadi- és fegyvertáncokat, amelyekben csak férfiak vettek részt. A keresztény szellem megszilárdulásával a táncművészet is nagv átalakuláson ment át: a katholikus egyház a pogány szertartásokkal szemben ellenséges álláspontot foglalt el és igv az istentiszteletből véglegesen száműzte az érzékiségre támaszkodó táncot későbben is csak a középkori misztérium Játékoknál elevenült fel ismét a tánc, de csak rövid ideig élt. ugyanis száműzték. Egyedüli tere a tánemüvészetnek a nyilvános népünnevek és a magán családi mulatságok. De ezek is elégségesek voltak arra. hogy minél nagyobb mérvben kifejlődjék a tánc és ápolása és terjesztése a legmagasabb társadalmi körökben is meghonosuljon. Volt idő — a középkorban, a XIV. században.' amikor a táncbetegség, a tánckórság, táncdüh — koreomania — alakiában lépett fel. Több városban, igy például Aachenben a férfiak és nők seregesen, hiányos öltözetben, egymást kézen fogva mintegy ellenállhatlan kényszernek engedve táncra kerekedtek. Mely roham addig tartott, amig kimerülve össze nem rogytak. Néhány hónap alatt ez a táncdüh. — épenugy mint az influenza, amely ugyanekkor lépett fel először, elterjedt egész Németalföldön, sőt Hollandiát. maid Köln városát is útba ejtve Metzbe ért. ahol a feljegyzések szerint ezerötszázan estek koreomániába. Hat évig tartott ez a járvány, s nemsokára ismét kitört és Dél-Németországban, Csehszlovákiában is elterjedt. Ezt megelőzőleg 1273-ban is volt már ilven járvány Erfurtban, ahonnan több mint száz gvermek egész Arnstadtig táncolt és a táncoló gvermekhad egvrésze a kimerültségtől meghalt, másrésze egész életén át reszketett. A XVII. században, Olaszoszágban dühöngött hasonló alul ban a táncdüh. amelyet tarantizmusnak neveztek, mert az akkori néphit a bajt r kávéházig a tarantelpók csípésének tulajdonította, pedig az egész táncdüh nem volt egyéb mint valami rnegmagyarázhatlan beidegzési zavar. Angliában és Skóciában is voltak hasonló epidémiák. A régi, jó patriarkális korban az emberek összejöttek és táncoltak azért, mert jókedvük volt; sőt borközi állapotban táncoltak még az öregek is: — manapság pedig az emberek azért táncolnak, Iwg.v ió kedvük legyen; — vagy t pedig hiúságból, vagy érzékiségből. A táncban megnyilvánul a különböző nemzezetek karaktere is. Hogy csak a két végletet állítsunk szembe: a spanyol, táncközben a táncosnőjét nem is érinti, mert a hév amely táncközben elfogja meg nem engedhető cselekedetekre ragadtatná. A nemei pedig egész hidegvérüen karolja át walzerező panrtnerát és kezét egész hidegvérüen teszi a derekára. Igaz. hogy a spanyol és német nő egyéni karaktere is már. eleve kizárja azt. hogv ez — megfordítva is el volna képzelhető. Nem térhetünk ki az egyes népeket és nemzeteket jellemző táncok méltatására még általánosságban sem. — terünk ezt meg nem engedi. Csupán a mostani táncokkal szemben való élénk ellentétként említjük meg. még a múlt század elején is dívó szalontáncokat, a menüettet, amelyekben a táncoló párok alig érintették egymást az ujjaikkal és feszes, a legszigorúbb spanyol etiketnek megfelelő mozdulatokkal lejtettek a süné ritmusa után. pedig mint minden táncban úgy ezekben a kecses mozdulatokban is ép ugv volt erotikám, mint a mostani táncokban van. csakhogy ezt az eroiikumot valami bájos, poétikus varázs vonta át ellentétben a mostanival, amelyet a tulbuiánzó érzékiség jellemez. Csodálatos, hpgy a buja táncokkal kapcsolatosan hosszú időn át az a tévhit! tartotta fenn magát, hogy a Kelet népei voltak azok. amelyeknél az érzékiség túlburjánzása kapott leginkább lábra: — pedig ez tévedés. Tudjuk jól. Ivogv az a körülmény, amely a férfiakra leginkább fejtik ki az erotikus hatásokat, t. i a nőknél divatozó, sexuálisan kihívó ruházkodó. tisztán ami nyugati kultúránknál található csak fel. Mert sehol nincs úgy eltakarva a nő. mint a Keleten: sőt még a keleti világ demidondeiai. az odaliszok is mélyen elfátyolozva jelennek meg az utcákon. Mirttegv önkénytelen és talán némileg öntudatlan védelem ez> szemben a férfiakkal. mert hiszen köztudomású, hogv Keleten él a leghevesebb vérü férfitipus. A mostani modern táncoknál — tango. foxtrott. shymmv etc. — vagy a szerelem, vagy a titkolt, elfátyolozott érzékiség viszi a főszerepet. Ezeknek a táncoknak a jellemvonása nem egyéb mint érzékies bizalmaskodás a tisztességnek n-'gyon is átlátszó mezébe öltöztetve. Az igaz. hogy minden táncban mindig volt valami kis erotikum, ámde a mostani divatos táncok erotikum tekintetében — szerényen szólva — kissé nagyon is túllépik a közfelfogás szerént fennálló. — ha talán kissé nvárspolgáriasnuk is látszó — erkölcsi határokat. Évszázados tapasztalat, hogy világokat megrendítő háborúk után a fiatalság erkölcsei különösen sexuális tekintetben elfajulnak és elvadulnak. Ámde a fiatalságnak. ha nem is minden, de sok megbocsátható. Hanem mit szóljunk azokhoz, a szülőkhöz, akik szintén ilyen vitus-táncot járnak, ősznaju podagrás bácsikkal, akik azt hiszik, hogy a fiatalság közeliéig által uj életelixirt kapnak lankadt inaikba, anyákhoz, akik egy félórát sem volnának képesek gyalog járni. — ellenben táncolni képesek egész éjjelen át? Sok anva lemondásteljesen ielenti ki. hogv leánya kedvéért kénytelen lesz ő is a táncmulatságba elmenni? Ibsen Sigurd szerint az emberiséget a ielen században egv rögeszme tartja fosrva. melv minden más gondolatot és eszmét magába foglal és elnyel: és ez a sexuális életbe való végtelen őrjöngő elmerülés, amelv nemcsak a mindennapi "etben. hanem a ruházkodásban is megnyilvánul. Az erotizmusnak ezt a túlfűtöttségét kétségen kívül elsősorban a