Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-15 / 285. szám

12 OLDAL . ÁRA 1'/, DINAR Poštarlna u gotorom plaééna XXVII. évfolyam_______ Szubotica, 1926 FENTEK október 15.____________________285. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 dia. Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (Minerva-palo ta) Kiadóhivatal: Subo'ica, Zmaj Jovin trg 3. (Minerva palota) A jótékony kritika Az az impozáns politikai egység és öntudatosság, amelynek az erdé­lyi magyarság a gyergyószentmik­­lósi nagygyűlésen tanujelét adta, ér­tékes tanulságot nyújt minden or­szág magyar kisebbségének, de faji többségének is. Az első időkben, amikor az utód­államok magyarságát a történelmi szükség nemzetiségi szervezkedésre kényszeritette, a magyar tömegek föltétien engedelmességgel és a kri­tika jogának felfüggesztésével ren­delték magukat választott vezetőik akarata alá. Zárt ajtók mögött foly­tak a vezérkar tanácskozásai és a be­lőlük kialakult elhatározások a faji hűség és nemzeti kötelességérzet védelme alatt állottak. Konkolyhin­tés, hűtlenség, árulás vádját vonta magára, aki a magyar kisebbség ré­széről bíráló szót emelt a vezérek döntései ellen. A gyergyószentmik­­lósi magyar zsinat eseményei mesz­­szehangzóan hirdetik, hogy elmúlt a kisebbségi élet bölcsőkora és azok, akik fajtestvéreik nemzetiségi célki­tűzéseinek képviseletét vállalják, im­már nem vonhatják ki magukat a jó­hiszemű elégületlenség termékenyítő hatása alól. Néhány héttel ezelőtt lépett ki a porondra az erdélyi magyar párt el­lenzéke és a véleménynyilvánítás szabadságát követelte a pártvezető­­ség hivatalos álláspontjától és mód­szereitől eltérő felfogás számára. Radikális reformokat sürgetett ez az ellenzék, a pártszervezetek de­mokratikus átépítését és a központi vezetőség olyan reorganizálását, hogy kifejezésre jusson benne Er­dély kétmilliónyi magyarságának szociális rétegeződése és világnéz­eti differenciáltsága. Attól lehetett tartani, hogy Qyergyószentmiklóson kirobbannak az ellentétek és a romá­niai magyarságot két pártra szakít­ják. Ezt a veszedelmet csak úgy si­került elhárítani, hogy az elnökség szabad folyást engedett a bírálatnak, sőt megfelelő helyet is biztosított az elégületleneknek az intézőbizottság­ban. Az ellenzék diadalként köny­velheti el, hogy a nagygyűlés elve­tette az előterjesztett szervezeti szabályzatot, amely az elnökséget szinte korlátlan hatalommal ruházta volna fel, viszont a régi vezetőség az újbóli megválasztással bizalmi vótumot kapott, így tehát az össze­csapásban az erők eredőjének tör­vényszerűsége érvényesült. Soha olyan egységes nem volt az erdélyi magyar párt, mint most, hogy az egységét látszólag fenye­gető frontális támadást kiállotta. Az ellenzék nyugodtan maradhat^, bent a pártban, ahol intenciói meggyanu­­sitása nélkül meghallgatásra talált és lehetőség nyílt nézetei térhódítá­sára. A pártvezetőség pedig, amely­nek eddigi munkáját az ellenzék sok tekintetben kifogásolta, hitet és erőt meríthet abból a tudatból, hogy a nagy célokra törő harcban osztatlanul sorakozik mögötte az egész erdélyi magyarság. íme: a hibákat akadálytalanul feltáró, a ja­vítás szándékától fűtött kritika nem­csak hogy nem destruál egy nem­zetiségi pártot, hanem annak egysé­gét uj, az eddigieknél tartósabb pil­lérekkel támasztja alá. Megszívlelni való tanítás kínálko­zik a gyergyószentmiklósi nagy­gyűlés eredményéből a faji többsé­gek számára is. Különösen azok a nemzetek, amelyeknek nagy töme­gei ették még nemrég a kisebbségi sors keserű kenyerét, azt szokták hangoztatni, hogy a kisebbségeknek nem a faji összetartozás, hanem osz­tályérdekeik alapján kell szervez­kedniük. Valóban: a két végpont közé, amit a földnélküli székely pa­raszt és Bethlen György gróf jelen­tenek, a különböző gazdasági érde­kek igen széles skáláját szorítja bele a magyar párt formájában Beogradból jelentik: Őfelsége csü­törtök délelőtt még nem fogadta el a kormány lemondását, ami egyelőre a legfigyelemreméltóbb momentuma a válságnak. Ilyen módon tulajdonképen nincs jogérvényes kormányvál­ság, ami lényeges hatással van az általános helyzet alakulásá­ra, mert igy Uzunovicsnak ide­je és alkalma van arra, hogy a pártvezérek megkerülésével és a pártklubok megkérdezése nél­kül keressen kibontakozást. Ez a körülmény délelőtt folyamán megerősítette azokat a verziókat, melyek szerint a válság csak kormányrekon­strukcióval, esetleg a kormány­koalíció kiszélesítésével fog végződni. A másik fontos mozzanata a válság lefolyásának az a távirat, melyet Ra­dies István intézett Uzunovics mi­niszterelnökhöz és amelyben beje­lenti, hogy haladéktalanul Beogradba utazik. Tanácskozások a miniszterelnökségen Uzunovics miniszterelnök a kora reggeli óráktól délután egyig tartóz­kodott hivatalában, ahol a radikális párti miniszterek, látogatását fogad­ta. Hosszasan tanácskozott a minisz­terelnök Makszimovics Bózsó bel­ügyminiszterrel, Trifunovics Misa közlekedésügyi miniszterrel és Mi­­kics Milán törvényegységesitő mir niszterrel, akik politikai kérdésekben mindig döntő szót vittek a kormány­ban. Tárgyalt Jovanovics Vásza közlekedésügyi miinszterrel és Mi­­hajlovics Ilijával, a radikális klub al­­elnökével is; végül meglátogatta Uzunovicsot Jankovics Dragutin ud­vari miniszter. A miniszterelnök nyilatkozata Uzunovics miniszterelnök hivata­lából való távozása alkalmával be­szélgetést folytatott az újságírókkal, akik megkérdezték tőle, hogy mit végzett a délelőtt folyamán. A mi­megnyilatkozó közösség. Bizonyos, hogy eljön az idő, amikor ezek az eltérő érdekek szembekerülnek egy­mással és a nemzetiségi pártok ke­reteit szétfeszitik, azonban ennek a folyamatnak siettetése a faji több­ségeken múlik. Mihelyt megszűnik a nemzeti elfogultságnak az a nyo­mása, amely az egy kisebbséghez tartozók között külön pártba kíván­kozó védelmi szolidaritást teremt, mihelyt a nemzetiségi jelleg nem fogja speciális problémák elé állítani az állampolgárok egy részét, nyom­niszterelnök kijelentette, hogy vál­ság van, az államügyeket el kell in­tézni és ezekkel volt elfoglalva. — Igaz-e, hogy a szlovén néppárt bt Up a kormányba? — kérdezte az egyik újságíró. A miniszterelnök elcsodálkozott a kérdésen és igy felelt: — Miért intéznek hozzám ilyen kérdést és miért ilyen formában? Minden az események fejlődésétől függ. Délután összehívom kollégáimat és megbeszélem velük a helyzetet úgy az egyik, mint a másik részről. — Mikor kéri ki a miniszterelnök ur a radikális pártklub véleményét? — Mivel mehetnék most a klubom elé? Előbb el kell intézni minden elő­zetes kérdést és csak azután dönthet a klub. — Mi van a megegyezéssel? — Világos — mondotta emelt han­gon a miniszterelnök — hogy a megegyezés politikája annyi­ra fundamentális, hogy maga a megegyezés nem válhat kérdé­sessé minden válság ellenére sem. ha ugyan azt, ami ma van, egyáltalán válságnak lehet ne­vezni. Amikor az újságírók további in­formációkat kértek a helyzet felől, Uzunovics elővette a zsebéből azt a táviratot, amelyet délben kapott Ra­dies Istvántól. A táviratot megmu­tatta az újságíróknak és kijelentette, hogy annak tartalmát még nem kö­zölte a kormány tagjaival. Radios István távirata a miniszterelnökhöz A távirat a következőképp hang­zik: — Uzunovics Nikola urnák, a királyi kormány elnökének Beograd. — Úgy látom, hogy ön benyúj­totta a királyi kormány lemondá­sát. Nem ismerem az Ön okait, de arra az esetre, ha ezek újsághírek és olyan feltevések volnának, a melyek tekintettel a mi együttes munkálkodásunkra a megegyezés szellemében, elsimultak, úgy vé­ban széthull alkotóelemeire minden nemzetiségi párt. Az a szükkeblüség azonban, amellyel a román kormány a paktum következményeinek vise­lése elől elzárkózik, még azokat is a magyar párt kombattánsai közé tereli, akik mentalitásuknál fogva talán más politikai elhelyezkedést keresnének. A román faji többségé a főérdem, hogy az erdélyi magyar párt meg­erősödve és egységében megszilár­dulva került ki a gyergyószentmik­lósi nagygyűlésből. lem hasznos, szükséges és talán természetes volna előbb engem meghallgatni és egymásközt meg­keresni a megoldást a kölcsönös megbeszélés és informálódás ut­ján. Meg vagyok róla győződve, hogy mindkét oldalon megvan a szükséges hajlandóság és belátás, hogy az igazság megállapításával mindent tisztázzunk, ha már min­den alap nélkül valamit bedobtak a kormánykoalíció két pártja közé. Ilyen módon meglesz a lehetősége annak, hogy minden akadályt el­hárítsunk a nemzeti megegyezés nagy és egészséges politikája út­idból. Ezért az első vonattal Beo­­gradba jövök. Az ön őszinte és odaadó Radics Istvánja. Uzunovics újabb kihall­gatása a királynál A délután folyamán a lemondott kormány tagjai összegyűltek a mi-^ niszterelnökségen és öt óráig ta­nácskoztak, amikor Uzunovics miniszterelnök újból kihallgatáson jelent meg Őfel­sége előtt. Az audiencia egy óra hosszat tartott s a miniszterelnök visszatért kabinet­jébe, ahol még együtt voltak a kor­mány tagjai. Útközben Uzunovics az újságíróknak arra a kérdésére, hogy elfogadta-e őfelsége a kor­mány lemondását, ezt felelte: — Eddig még nincs tudomásom róla, hogy Őfelsége a lemon­dást elfogadta. — Egyébként — folytatta a mi­niszterelnök — a válság lefolyásának uj momentuma, a Radics István táv­irata. Igaz, hogy Radics távirata kicsit későn érkezett, azonban talán mégsem egészen késett el, mert hi­szen még nem bizonyos, hogy Őfel­sége a kormány lemondását elfogad­ja. Erről a táviratról és az egyik kor­mányzópárt vezérének Beogradba való érkezéséről tárgyaltam minisz­tertársaimmal. Uzunovics ezután kabinetjébe ment és a kormány tagjaival este fél nyolcig tanácskozott. Őf elségemégnemf dgadta el a kormány lemondását Minden valószínűség szerint megmarad a kormánykoalíció Radics István ragaszkodik a megegyezés politikájához — Ha Uzunovics megegyezik Radiccsal, a kormány visszavonja le­mondását és végrehajtja a rekonstrukciót Pastes ellialasztotta hazautazását

Next

/
Oldalképek
Tartalom