Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-13 / 283. szám

oiđal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. október 13 Berlini Levél Hogy van ez másutt? Egyszerre vonul vissza a magán­életbe a német politika két legmarkán­sabb alakja, Severing porosz belügy­miniszter és von Seeckt tábornok, az uj német hadsereg főparancsnoka. Se­vering önként, Seecktet menesztik. Amilyen öröm a jobboldalon, hogy Se­vering végre lemondott, olyan meg­nyugvást kelt balfelől, hogy a monoklis hadúr, aki nemrégiben ünnepelte a had­sereg kötelékében töltött negyvenéves jubileumát, nem veszélyezteti tovább rejtélyes tevékenységével a köztársasá­got. Hat teljes esztendőn keresztül volt megszakítás nélkül miniszter Severing, és hat teljes esztendőn keresztül állt a hadsereg élén von Seeckt — most egy­szerre távozik ez a két ember, akik szin­te egyedüli fix pontoknak számítottak a német belpolitika kavargó örvényé­ben. Severinget, az egykori lakatossegé­det egyetlen mondata tette a leggyülöl­­tebb politikussá a német jobboldal sze­mében, illetőleg az, hogy érvényt is tu­dott szerezni ennek a mondatnak, amely igy hangzott: »Amíg én ezen a helyen állok, nem lesz puccs.« Hat év alatt min­den puccskísérlet megtört Severing eré­­lyén és éberségén. A császárhü porosz rendőrség vezetőit lassú és szívós mun­kával sorra elhelyezte előkelőbb, de veszélytelen pozíciókba s megbizható, demokratikus érzésű tisztviselőkkel vál­totta fel. A berlini rendőrség főnöke egy volt vasmunkás, Qrzesinski lett, aki most Severing helyébe lép. A jobboldali sajtó állandóan azzal vádolta Severin­get, hogy pártpolitikát visz a rendőr­ségbe, ennek a vádnak azonban éppen az ellenkezője igaz: a porosz belügy­miniszter kíméletlen eréllyel letörte a rendőrség politizálását. Hogy az egész közbiztonsági szervezetet köztársasági­vá tette, ez csak azok szemében lehet vád, akik még mindig nem akarják tu­domásul venni, hogy a német biroda­lom — uj alkotmánya szerint — köz­társaság. A monarchista Kapp-puccsot. miután már győzött, két nap múlva megbuktatta Severing, aki ekkor lett miniszter és a puccskísérletek egész so­rozatát hiúsította meg hat év alatt. A baloldali puccsokét is és ezért a kom­munista Rote Fahne legalább ugyan­olyan vehemenciával támadta állandóan a »vörös belügyminisztert« mint a ho­rogkeresztes Kreuzzeitung. Negyvenhat esztendős korában került, köztudomás szerint akarata ellenére s csak a szo­ciáldemokrata pártvezetőség paran­csának engedelmeskedve, a bársonyszék­be Severing, aki már akkot is súlyos beteg volt és hat esztendő alatt ember­­feletti munkát végzett, úgyhogy egy napon sem tudhatta, megéri-e a követ­kezőt. Féllábbal a sírban visszavonul most pihenni... Seeckt tábornok, aki hat esztendeig azt a katonai pozíciót töltötte be, amit a császárság idején II. Vilmos, egyike a legfiatalabb német generálisoknak. Karrierjét annak köszönheti, hogy gyű­lölt ellenfele volt mindig, már á békében is, Ludendorffnak. Amikor Ludendorff a háborúban föszállásmester lett, el­küldte Seecktet katonai attasénak a tö­rök frontra, ami nem volt éppen a leg­­irigyeltebb beosztás, de egy előnye kétségtelenül megvolt: az ember itt nem btamálhatta magát és nem vált gyü­­löltté — mint a hadseregparancsnokok — a legénység szemében. Amikor a fegyverszüneti szerződés megkötése után Seeckt hazakerült a török frontról, már kialudt helyzetet talált. A császár­ság visszaállítására törekvő tisztek Lu­­dendorfftól várták a jelszót s igy Seeckt­­nek adva volt a teendője, élére állt azoknak a tiszteknek, akik bele akar­tak illeszkedni a megváltozott viszo­nyokba. A köztársasági vezetők kapva­­kaptak Seeckten, mint a falat kenyérre, olyan szükség volt egy tábornokra, aki semmilyen irányban sincs kompromit­tálva. Seecktet bízták meg a hadsereg megszervezésével és ő el is végezte ezt a feladatot, megteremtette az uj had­sereget a maga képére. A Ludendorff­­kreaturákat könyörtelenül eltávolította — ezzel megszervezte a baloldal bizal­mát. Irredenta-ürügyekkel megszerve­zett egy második, titkos hadsereget, a »Schwarze Reichswehr«-t — ez mellé állította a jobboldalt. Otto Braun, a po­rosz miniszterelnök nevezte el Seecktet »politikai szíinksz«-nek és ez a név az­tán rajtaragadt a hadseregfőparancsno­kon, aki saját testvére előtt sem nyi­latkozott soha politikai érzelmeiről. Fel­tétlenül korrekt magatartást tanúsított a hadsereg élén Seeckt tábornok, amint­hogy feltétlenül korrekt magatartást tanúsított mindig maga a hadsereg is. amelynek tisztjei, ha politikai gyilkos­ságok elkövetésére szánták rá magu­kat, gondosan — átléptek előbb a »Schwarze Reichswehr« kötelékébe, a melynek tevékenységéért .nem lehetett a legitim hadvezetőséget felelőssé tenni, Inkább csak érzés dolga volt, hogy a baloldal állandóan nyugtalankodott Seeckt egyre növekvő hatalma és befo­lyása miatt, amig most aztán a hadse­regfőparancsnok el nem csúszott egy narancshéjon, azzal, hogy a münsinge­­ni hadgyakorlatokon engedélyezte a volt német trónörökös legidősebb fiá­nak, Vilmos hercegnek a részvételét, a kit a tisztikar ott az uralkodó-család tagjait annakidején megillető nagysza­bású ünneplésben részesített.. Érdekes egyéniség Seeckt is, Seve­ring is, de talán még személyüknél és távozásuk körülményeinél is érdekesebb a különböző pártlapok magatartása ve­lük szemben. A baloldali sajtó termé­szetesen ünnepli Severinget, akitől fák­lyászenével búcsúzott el a porosz fővá­ros, de nincs olyan jobboldali lap sem, amelyik Severing visszalépésének je­lentőségét méltató — és tevékenységét ádázul támadó — cikkében nem a leg­nagyobb tisztelettel emlékezne meg a volt belügyminiszter egyéni tisztességé­ről és kivételes képességeiről. A horog­keresztesek vezérlapja, a Lokal Anzei­ger igy kezdi Severingről szóló vezér­cikkét: »Severing ur olyan szegényen tér vissza a magánéletbe mint amilyen szegényen elfoglalta hivatalát.« Ugyan­így ir a baloldali sajtó — azok a lapok is, amelyek a legerélyesebben követel­ték Seeckt távozását — a hadseregfő­parancsnokról. A Berliner Tageblatt, vagy a Vossische Zeitung semmivel sem dicsérik kevésbé Seeckt organizátori te­hetségét és személyes kvalitásait, mint a monarchista Nachtausgabe. Németországban ez igy van... d. t. Az uj csehszlovák kormány még e héten megalakul A németek és a szlovák néppárt is belép Svehla kormányába Prágából jelentik: Minden remény meg van arra, _ hogy Svehla volt mi­niszterelnökkel az élén még ezen a héten megalakul az uj parlamentáris kormány. Svehla kedden délben Nagytapolcsányba utazott, hogy je­lentést tegyen Masaryk köztársasá­gi elnöknek eddigi tárgyalásai ered­ményéről. A kormány megalakulásának utol­só nehézsége is elhárult azáltal, hogy a szlovák néppárt Pozsonyból táv­iratilag értesítette Svehlát, hogy kész belépni a kormányba, ha ígére­tét kap a szlovák 'probléma sürgős megoldására. Eddig a szlovák nép­párt azon az állásponton volt, hogy a kormánybalépés kérdésében nem határozhat addig, amig Hlinka visz­­szatér Amerikából és ennek az állás­pontnak a feladása most sietteti a kormányválság megoldását. Az ak­tiv német pártok is belépnek az uj kormányba, úgy hogy a Cserny-féle hivatalnokkormány még e héten le­mond és nyomban megalakul az uj Svehla-kormány. A Narodny List értesülése szerint Benes külügyminiszter távolléte alatt Svehla miniszterelnök maga fogja vezetni a külügymifiís'ztériu­­mot is. ■.............. ' SThjísy? Szomborban meggyorsítják az adófelszo.amlási bizottságok munkáját Bogojevics m niszteri biztos befejezte a vizsgálatot a szombori pénzügyigazira lóságnál és a városi adóhivatalban — Elrendelte az adóhátralékok azonnali erélyes behajtását Bogojevics Iván miniszteri biztos, pénzügyminiszteri inspektor Szombor­ban is befejezte az adóvizsgálatot. A ke­rületi pénzügyigazgatóságnál és a vá­rosi adóhivatalban több héten át foly­tatott hivatalvizsgálata eredményéről a miniszeri biztos részletes jelentést ter­jesztett fel a pénzügyminisztériumnak. Mint értesülünk, a szombori pénzügy­igazgatóság valamennyi ügyosztályá­nak munkájára vonatkozólag, némi hát­ralékoktól eltekintve, megelégedésének adott kifejezést és megállapította, hogy 'jobb az adóügyi adminisztráció, mint Szuboticán. bár Szomborban is még sok feldolgozni és rendezni való van hátra. Egyes adónemeket Bogojevics mi­niszteri biztos megállapítása szerint Szomborban 1922. év óta nem vetettek ki, az adófőkönyveket 1916. óta nem zárták le s ugyancsak 19)6. óta elma­radt az adótartozó községek adófő­könyveinek hitelesítése a pénzügyigaz­gatóság részéről. Leginkább azonban a III. osztályú kereseti adó, valamint a jövedelem-, vagyon- és hadinyereségadó felszótamlási bizottság, működésének lassúsága mi'att emel kifogást a minisz­teri biztos, mert mind a két felszólam­lási bizottság hetenként csak két-két napon foglalkozik a benyújtott pana­szokkal. Ezért Bogojevics azt a javas­latot intézi a minisztériumhoz, hogy a két felszólamlás! bizottságot uta­sítsák egész heti permanens mun­kára a kincstár, de főleg az adózó felek érdekében, hogy a felebbezések elintézésére a jö­vőben ne kelljen túlsókat várni'. A javas­lat indokolásául előadja, hogy a III. osztályú kereseti adó felszólamlási bi­zottság a múlt év novemberétől kezdve eddig csak mintegy ezernyolcszáz pa­naszt intézett el és még ezerhatszáz pa­nasz vár elintézésre, ami körülbelül to­vábbi egyesztendei munkát igényelne. A jövedelem-, vagyon- és hadinyereség­adó felszólamlási bizottság pedig ez év februárjában kezdte működését s a mai napig körülbelül ezer panaszt intézett el hátra van még kétezernyolcszáz pa­nasz, amelyek elntézése szintén még egy évig, esetleg hosszabb ideig is tar­tana a mostani munkarendszer mellett. Minthogy a minisztert biztos elrendelte a hátralékos adók azon­nali és legerélyesebb behajtását, az adózó polgároknak is érdekében áll, hogy a felszólamlási bizottságok mun­kája gyorsabb tempóban haladjon. Ily módon elkerülhetővé válna az a hely­zet, hogy m után sürgősen behajtották az eredetileg kivetett adót. az adózó polgár hónapok múltán értesül arról, hogy a kivetett összeget a felszólamlási bizottság redukálta és akkor hosszadal­mas hivatalos eljárás utján kellene az érdekelt félnek a többletet visszakérnie. Az adminisztratív munka területén mutatkozó restanciák elintézésére, vala­mint a kilencvenkétmillló dinárt kitevő állami egyenes adóhátralék behaj­tására igen rövid határidőt tűzött ki a pénzügyigazgatóság számára a miniszteri biztos. Ez év végéig fel kell dolgozni az ad­minisztratív hátralékokat, mig az adó­hátralékoknak azonnali, végrehajtás ut­ján való behajtását rendelte el, de fi­gyelembe fogják venni az egyes felek részére a minisztériumtól engedélyezett adófizetési haladékot. Vizsgálatot tar­tott a miniszteri biztos a városi adóhi­vatalban is, ahol az adminisztratív mun­kát, bár van hátralék, általában klelé­­gitőnek találta. A tizenhétmillió dinár adóhátraléknak soronkivül és ia legeré­lyesebb behajtását rendelte el a városi adóhivatalban is Bogojevics miniszteri biztos. Szombaton iktatják be az uj szuboticai polgármestert Gyorg'yevics Dragoszláv a közgyű­lés elölt teszi le a hivatali esküi: Szubotica város tanácsa szomba­ton, október hó 16-ikán rendkívüli közgyűlést tart. A városi tanács a szombati közgyűlésen fogja beiktat­ni Gyorgyevics Dragoszláv uj pol­gármestert, akinek kinevezése ked­den délelőtt érkezett meg. Mivel még kétséges, hogy Sztipics Károly dr. főispáni kinevezése szombatig meg fog történni, Gyorgyevics Dra­goszláv polgármester minden való­színűség szerint a városi közgyűlés előtt fogja letenni hivatali esküjét. A közgyűlésen az uj polgármester tüzetes programbeszédet fog mon­dani. A közgyűlés tárgysorozr tán ap­róbb közigazgatási folyó ük: eken és nyugdíjazásokon kivül a város 1926. évi költségvetési tervezete szerepel* amit már egy hónappal ezelőtt el­készítettek, azonban a polgármes­terválság miatt nem kerülhetett sor elintézésére. Román óvónő — szerb nacionalista Bocsánatot kér magyar és német kollégáitól a becskereki naciona­lista óvónő Becskerekről jelentik: A becskereki magyar és német nemzetiségű tanító­nőket — mint a Bácsmegyei Napló meg­írta — a tanítónőik egyesületének ülé­sén súlyosan megsértette egy túlzó na­cionalista, román anyanyelvű tanitó. Az ülésen arról tanácskoztak, hogy a Péter király-szobor leleplezése alkal­mával ki képviselje az egyesületet a hódoló küldöttségben. Végül ügy egyez­tek meg, hogy a küldöttségbe Zsupán­­szki Szmilja elnöknőt és Melcer Róza óvónőt delegálják, mire felszólalt Brö­­der Sándorné román anyanyelvű óvónő és tiltakozott az ellen, hogy őfelsége színe elé nemzetiségi tanítónőt eressze­nek. A román óvónő felszólalása nagy megütközést keltett nemcsak a kisebb­ségi tanítónők és óvónők között, akik nyomban el is távoztak az ülésről, ha­nem a szláv tanítónők körében is. A szláv tanítónők beadvánnyal for­dultak az egyesület elnökségéhez és megsértett kolléganőiknek a legmesz­­szebbmenő elégtételt követelték. Bead­ványukban csodálkozásuknak adnak ki­fejezést, hogy ez a tapintatlan felszó­lalás épp egy kisebbségi óvónő részé­ről történt. Bröderné neszét vette, hogy túlzó na­cionalista kijelentése szláv kolléganői­nél is épp az ellenkező hatást keltette, szintén beadvánnyal fordult az egyesü­let elnökségéhez és bejelentette, hogy ünnepélyesen bocsánatot kér megsér­tett kolléganőitől. Azonban — mint ér­tesülünk — ha a kisebbségi tanítónők meg is elégednek ezzel az elégtétellel, a szláv tanítónők köreben az ünnepélyes bocsánatkérést nem tekintik elintézési módnak, hanem ragaszkodnak ahhoz, hogy zárják ki Brödernét az egyesület­ből. A jelek szerint az egyesület való­színűleg ezt az álláspontot fogja elfog­lalni, ha csak a kisebbségi tanítónők vé­delmére nem kelnek kolléganőjüknek, aki őket megsértette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom