Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-13 / 283. szám

926. októDer 13. 5. oldal, Novemberben összeül a görög keleti püspökök konferenciába A püspöki tanács Tőrük János ame­rikai püspök ügyében s határoz Noviszadról jelentik: Dimitrije pátri­árka november elsejére Szremszki Kar­­lovcira, a pátriárkái palotába, ülésre hívta egybe a jugoszláv püspöki kart. A püspöki kar ezidén már harmadiz­­ben ül össze. Az egyházi statútumok évente két püspöki gyülekezet megtar­tását írják elő: egyet tavaszkor és egyet őszkor. A viszonyok és az események ebben az évben a tavaszi gyülekezeten kívül egy rendkívüli t nyári ülésszak meg­tartását teszik szükségessé. A rendkí­vüli ülésszak vitássá teszi az őszi ren­des ülésszak sorsát, mert a vallásügyi minisztérium döntésétől függ, hogy ta­lál-e a harmadik ülésszakra is anyagi fedezetet. A novemberi konferencia napirend­jén több magasabb egyházi funkcioná­rius megválasztása szerepel. A püspöki karnak két zsinati tagot kell választani, akiknek két évre szólott mandátuma le­járt és a legfőbb egyházi bíróság elnö­két, alelnökét és tagjait, valamint meg kell választani a cetinjei és a bitolji teo­lógiák rektorát. A püspöki gyülekezeten fog beszámol­ni dr. Csirics Irinej püspök dr. Török János amerikai volt görögkeleti szerb püspök ismeretes ügyéről és miután dr. Török János püspök közben püspöki állásáról lemondott és Miamiban, Flo­ridában farmer lett, a püspöki zsinat va­lószínűié'.,! csak tudomásul veszi dr. Tö­rök bejelentését, amellyel a volt katho­­likus pap rövid pravoszláv püspöki szereplése végetér. Trifu\wvics Misa vallásügyi minisz­ter a napokban dönt a püspöki zsinat összehivásának kérdésében és valószí­nűleg gondoskodni fog a szükséges anyagi fedezetről. HRPRÓL HRPRR — ■'3 — A mesterséges csalogány Az ember azt hinné, hogy a madarak legnagyobb énekművészének, a csalo­gánynak hamisítása csak a technika vívmányainak mai klasszikus korában válhat problémává. Mint azonban a pá­risi csalogányhamisitó műhely tulajdo­nosának egy francia lapban megjelent interjújából kiderül, a Bontemps-család már 1898 óta gyárt mesterséges csalo­gányokat, amelyek ugyanolyan élveze­tesen énekelnek, mint a valódiak. Bon­­temps mester történelmi visszapillantást is nyújt művészete fejlődéséről. Esze­rint már Krisztus előtt a negyedik szá­zadban egy Archytes nevű görög ga­lambot faragott fából, amely repülni tudott. Az első mechanikus-művész, aki mesterséges madarat tudott előállítani, a francia Baucanson volt,'akinek kaná­rimadara repülni, enni, inni, csicseregni tudott, csak énekelni nem. A tizennyol­cadik század elején feltaláltak egy szer­kezetet, amely által a mesterséges madár már egy kevéssé énekelni is tudott. Jean Droz volt az első, aki a mesterséges madárba olyan sipot helyezett, amely által a madárutánzat az éneklés egy magasabb fokát érte el. Azonban csak a Bontemps dinasztia megalapítójának sikerült olyan csalogány-imitációt al­kotnia, amelynek éneke semmivel sem maradt az igazi csalogány művészete mögött. Ma már ez az iparművészeti ág odáig fejlődött, hogy a legkülönbözőbb fajtájú madarakat készítik, amelyek a tollazat szinpompája, mozgás, ének és minden egyéb tekintetben hü ábrázolá­sai az eredetieknek. Majordomo halála Majordomo— bika volt, a spanyol is­tállók büszkesége, legutóbb vérzett el a porondon, egy óriási, lázas tömeg ordítása, kendőlobogtatása mellett. Spa­nyolországban a bikaviadal még min­dig komoly dolog, nem mint külföldön, ahol keshedt kis bikákat döfnek le ki­váncsi idegenek szórakoztatására. E Jbika izgalmas kimúlásáról hasábokat BÁCSMEGYEI NAPLÓ A Poinearé-kormány elhalasztja a washingtoni adósságrendező egyezmény ratifikálását A kérdés felvetése válsággal fenyegetné a francia kormányt Párisból jelentik: Beavatott körök értesülése szerint Poincaré a washingtoni adós­ságrendező egyezmény ratifi­kálását a kamara januári ülés­szakára akarja elhalasztani. Az őszi ülésszakon ugyanis nincs kilátás arra, hogy a kérdést el lehetne intézni a koncentrációs kormány súlyos megpróbálta­tása és összeomlásának vesze­delme nélkül. Ha az ellentéteket nem sikerül áthi­dalni és ha Poincaré erőltetné az egyezmény ratifikálását, akkor leg­alább is Louis Marin tekintélyes csoportja cserbenhagyná a kor­mányt. Politikai körökben úgy tud­ják, hogy Marin változatlanul ra­gaszkodik ahhoz az állásponthoz, hogy az egyezmény csak igen nyo­matékos klauzulák törvénybeiktatá­sával volna ratifikálható. Marin már jelezte, hogyha Poincaré ezt a kívánságát nem fogadná el, lemond tárcájáról és akciót indít a kamarában a wa­shingtoni egyezmény ratifikálása el­len. A ratifikálás elhalasztása vi­szont az amerikai pénzpiac várható elzárkózására való te­kintettel jár veszedelemmel, de ezeket az akadályokat a kormány könnyebben véli legyőzhetőknek, mint azokat a nehézségeket, ame­lyekkel a parlamenti káosz vissza­térése járna. A Daily Telegraph párisi értesü­lésre hivatkozva azt Írja, hogy a francia kormány semmiféle diplo­máciai lépést nem tett a washingto­ni adósságrendezö egyezmény tervbevett módosítása ügyében mindaddig, amig a washingto­ni kormány garanciát nem vállal arra vonatkozólag, hogy a francia és belga kézben levő német vasúti kötvények az amerikai tőzsdéken piacra bocsáthatók. Mint Newyorkból jelentik,Winston helyettes pénzügyi államtitkár hét­főn Canzas-Cityben a bankárszövet­ség klubjában beszédet mondott, a melyben hangsúlyozta, hogy az amerikai kormány a leg­messzebbmenő áldozatkész­ségre is hajlandó mindazokkal az államokkal szemben, amelyek stabilizálták valutájukat. Amerika elsprendü érdeke Európa pénzügyi szanálása és a washingtoni kormány jól tudja, hogy a pénzügyi­leg talpraállított Európa az amerikai árucikkek legjobb piaca. Amerika Franciaországnak, Belgiumnak és Olaszországnak szívesen nyújt köl­csönt, mihelyt megtörtént a francia és belga frank, illetve a lira árfolya­mának stabilizálása. A francia sajtó élénken kommen­tálja Winston helyettes pénzügyi ál­lamtitkár kijelentéseit és a lapok azt Írják, hogy a beszéd éle Franciaor­szág ellen irányult. A Gaulois meg­állapítja, hogy Amerikában szokássá kezd válni, hogy tanácsokat ingyen, pénzt azonban vagy sehogy, vagy csak igen drágán adnak. Egymillió dinárt loptak el a hecskereki Bega-parti állomásról A rendőrség őrizetbe vette a pénztárost, két tisztviselőt és károm alkalmazottat Becskerekről jelentik: A becskereki Bega-parti állomáson ismét nagyszabá­sú betörés történt. Ermekezetes, hogy pár hónappal ezelőtt ugyancsak a Be­ga-parti állomáson kifosztották a szu­­boticai postakocsit, amelyből hetven­ezer dinárt vittek el a még ma is isme­retlen tettesek. Kedden reggel hét óra tájban a Bega-parti állomásról Cuberka Alekszander vasúti pénztáros telefonon jelentette a rendőrségnek, hogy az állomás egyik pénztárából az éjszaka folyamán mintegy nyolcszáz­ezer dinár eltűnt. Dimitrijevics Névén rendőrkapitány azonnal kiszállt a helyszínre és kihall­gatta a pénztárost, aki elmondotta, hogy hétfőn este hét órakor távozott el hivatalából, amikor a főnöki irodában levő földhözerősitett kis vaskassz bezárta. A kasszában a környékbeli vasút­állomásokról: Pancsevó, Vrsac, Ko­­vin és a többi közeli helységek vasútállomásairól beszállított heti jegybevétel volt, amit a reggel háromnegyed nyolckor induló vonattal szándékozott Szuboticá­­ra továbbítani. Reggel fél hétkor, ami­kor bement a hivatalba és felnyitotta a pénztárt, megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a pénzes borítékok a pénzállomány­ról szóló jegyzékkel együtt eltűn­tek, úgyhogy meg sem lehet ponto­san állápitani, mennyi az ellopott pénzösszeg. A pénztáros úgy emlékszik, hogy nyolc­­százezertől egy millió dinárig terjedő összeg lehetett a borítékokban. A hu­szonkilenc boríték közül csak huszon­nyolcban volt pénz, egy borítékban pe­dig hibás vasúti jegyek voltak. A betörö a huszonnyolc pénzesbo­­rltékot vitte el, míg a huszonkilen­­cediket otthagyta, ami annak a je­le, hogy a lopást egészen beavatott ember követhette el. A kis vaspénztárt annyira megtöltötte a benne elhelyezett pénzesboriték-cso­­mó, hogy a pénztáros előző este kény­telen volt ráülni a kasszára, hogy be tudja zárni. A szomszédos szobában levő Wertheim-pénzszekrényben mind­össze negyvenezer dinár van, ezt a be­törő nem bántotta. Dimitrijevics rend­őrkapitány alaposan megvizsgálta a hi­vatalszobát és a kassza külsejét, de a kasszán semmi nyomát sem találta an­nak, hogy erőszakkal törték volna fel. Valószínűleg rendes kulccsal nyitották ki a vaskasszát. A hivatalszobának egy ablaka van, amelyet a pénztáros reg­gel nyitva talált, bár úgy emlékszik, hogy este eltávozása előtt bezárta. Az ablak mellett és a földön semmi olyan nyomot nem találtak, amelyről arra le­hetne következtetni, -hogy valaki az ab­lakon keresztül beugrott. Ennek azon­ban az a,z oka, hogy a takarítónő ko-Szoros gazdasági együttműködés készül Németország és Szovjetoroszország között A németek tizenötmillió angol font hitelt folyósítanak a szovjetnek írnak a lapjaik, többet, mint egy állam­férfi haláláról. Hogy végeztek tehát Majordomoval? — A sötét istálló ajtaja kitárul s mély börtönéből kiugrik egy magas, fekete, zömök bika, melyet a 'közönség a nevé­vel köszönt: »Majordomo, Majordomo!« Megáll az árnyékban, majd szemébe villan a verőfény, ö futni kezd, üget az arénán át, lesunyt fejjel, mert semmit sem lát. Megjelenik a lovas, aki a nevét kiabálja. A bika észreveszi őt, aki ha­ragjának célpontja, egyszerre hátrafor­dul, ráront erre a centaurra, az ősi el­lenségre. De mikor már a halálos düh szorítja össze torkát s azt hiszi, hogy a vakmerő ingerlőt azonnal fölszurja villás szarvára, a ló hátratorpan, cso­dálatos ügyességgel két hátsó lábára ágaskodik. A tömeg ámulatában és örö­mében felbődül. Most a bika megfordul. Már nem is kell uszítani, részeg a düh­től, magától is üldözi a lovast, aki vég­re beledöfi a tajtékzó bestia nyakába az első dárdáját. Vérpatak csergedez a homokra. A bika hátsó lábai remegni kezdenek. Bámul a lovasra, aki meg­eresztett kantárszárral várja s uj két dárdát szúr belé. A tömeg ujjong és or­dít, hollé-zik, a bika félig nyílt szájából valami tompa morgás ihallik. De a via­dal sokáig tart, a nézők fütyülni kez­denek, kegyetlen vérszomjukban a bika halálát követelik. Uj toreádor robban a porondra, Lorenzo Latorre, a legfiata­labb toreádor. A bika neki ugrik, mire egy uj dárdát kap, most lassan végig járja az arénát a korlátok mel­lett. Már nem is zihál, nem is nyög, nem is igyekszik megszabadulni dárdái­tól, nem is vérzik, szutykos az izzadt­ságtól, nyelve kileffeg, farka combjai kö­zé csapódik és nyugodtan sétálgat. Hir­telen azonban oldalt dől, hörögni kezd, kiadja páráját. A zene a szokott indu­lót játsza s a közönség a haláltusát meg­tapsolja. Asnig az ifjú toreádor meghaj­lik Sanchez Querra páholya felé — Pri­mo di Rivera csapta el őt, miniszter volt valaha és állítólag ő követi majd a kor­mányon — három csengetyüs és bojtos öszvér jelenik meg a porondon, esze­veszett vágtában és 'kiviszik Majordomo hulláját, arany porfelhőben. Londonból jelentik: A Daily Tele­graph külpolitikai tudósítójának ér­tesülése szerint a legutóbbi német­angol ipari konferencia bizonyos te­kintetben döntő politikai jelentőségű. A németek külpolitikai és kereske­delmi okokra hivatkozva közölték az angol ipar képviselőivel, hogy Németország gazdasági téren a legszorosabb együttműködésre készül Szovjetoroszolrszággal. Ennek az együttműködésnek érde­kében Németország már rövidesen tizenötmillió angol font hitelt folyósít Szovjetoroszország­­nak és a németek szeretnék, ha e kölcsönért Anglia is vállalná a garanciát. Ehhez természetesen feltétlenül szükséges, hogy Anglia és Oroszor­szág legalább kereskedelmi téren ki­béküljenek és a két állam között lét­rejöjjön a normális gazdasági vi­szony. A Daily Telegraph szerint a német nagyiparnak egyáltalában nem szán­déka olyan európai gazdasági unió megalakítása, amelynek éle kifeje­zetten az Amerikai Egyesült-Álla­mok ellen irányulna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom