Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-02 / 272. szám

2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. október 2. két kilépésre indítottak, én ezidő­­szerint a visszalépést nem tartom helyénvalónak. Csak amennyiben az anyapártban a viszonyok konszoli­dálódnak, olyan irányban, ahogy mi azt kívántuk, lehet tbeszélni a visz­­szalépésről. Megbánó nyilatkozat aláírásáról, bocsánatkérésről és éji­hez hasonlóról beszélni nevetséges dolog. — Ismétlem ez az én személyes álláspontom. A pénzügyi bizottság a Cigány-szigeten tar­totta pénteki ülését A pénzügyi bizottság péntek dél­előtt a Cigány-szigeten lévő állami hajójavító telepen tartotta ülését és megvizsgálta a javítóműhely beren­dezését. Milojevics igazgató kalau­zolta a pénzügyi bizottság tagjait, akik megállapították, hogy a hajó­javító műhely berendezése egészen kezdetleges. Milojevics igazgató Írásban fog jelentést tenni a hajó­javító műhely ügymenetéről és azok­ról a szükséges beruházásokról, a melyekkel az üzemet modernebb alapra lehetne helyezni. Gránát gyerekkézben Szuboticán pénteken este fel­robbant egy gránát és három embert súlyosan megsebesített Szuboticán pénteken az esti órák­ban súlyos kimenetelű szerencsétlen­ség történt az V-ik köri Murska uli­­ca 10. számú házban. Vukolics Kál­mán hétéves kisfiú egy régi gráná­tot talált az udvaron. A kisfiú, aki azt hitte, hogy játékszert talált, a veszedelmes lőszert átvitte szom­szédjukban lakó Kutlimánékhoz és ■ott megmutatta Kutlimán Ilonka ti­zenegyéves kisleánynak, akivel együtt feszegetni kezdték a gránát hüvelyét. Eközben odaérkezett Kutlimán Jó­zsef ötvenötéves napszámos, a kis­leány é4esapja, kezébe vette a grá­nátot és csavargatni kezdte a be­­rozsdásódott tempirozó készüléket, amely egyszerre' engedni kezdett és a gránát hatalmas dörejjel felrob­bant Kutlimán kezében. A szerteröppenő gránátszilánkok Kutlimán Ilonka balkezének ujjait letépték és jobb lábszárát könnyeb­ben megsértették, Kutlimán József­Áldott éjszaka Irta: László Ferenc Halvány derengéssel közeledett a di­dergő hajnal és a kis cseléd vastag ken­dőkbe bugyolálvia álmosan ment a kút­ra vízért. Két kannát cipelt ernyedt ke­zeiben, amelyekben még ott zsongott az álom boldog dologtalansága és az ölelés melege. Az uccán még alig lárt néhány hajnalban kelő robotos és néhány ál­mos utas sietett ,a pályaudvar felé. A közeli templom tornyában most szólalt meg az öt órai harangszó. amely min­den reggel itt fogadta a lányt a kapu­ban, amikor vízért ment. A szeretetet hir­dető harangszó igy neki a mindennapos robot kezdetének hirdetője lett és ezért öntudatlanul meggyülölte a harangok kongó szavát. Az ucca szürke deren­gésében unottan vánszorgott a kút felé, a szemeiben még az álom settenkedett és az ágy melege után most fázott a hűvös hajnalban. Néhány kocsi koco­gott el mellette és kövér kofák igye­keztek a piacra, az ucca azonban még csöndes volt és a házak ablakai lefüg- j gönyözve szunnyadtak az őszi deren- j gésben, mint lehunyt szemek. Szegény kis cseléd volt. tizennyolc éves fiatal és erős parasztlány. Egy­szerű mindenes, aki szegény emberek­nél szolgált, sokgyerekes, pénztelen kis­­hivatalnok családjánál, ahol a nagysága segitett főzni és neki kellett minden házi­munkát elvégezni. Hogy irigyelte sok­szor az előkelő szakácsnőt és az ele­gáns szobalányt a szomszéd bérpalo­tában, mert azoknak könnyebb dolguk volt a gazdag úri házban és sokkal ké­sőbb keltek reggelenkint. mint ő. Óh, a cselédek közt is vannak kasztok és tár­sadalmi távolságok és a szobalány csak félvállról beszélt a szegény kis paraszti cseléddel, ha néha szóbaélit nek balkezefejét roncsolták össze a szilánkok, de legsúlyosabban meg­sérült Vukolics Kálmán, akinek láb­szárát tépte szét a robbanás. A házbeliek a robbanás zajára ki­rohantak az udvarra, értesítették a mentőket, akik a sebesülteket be­szállították a közkórházba. A rend­őrségi nyomozás megállapította, hogy a szerencsétlenségért nem ter­hel senkit felelősség. A sebesülte­ket még nem lehetett kihallgatni. Október 1-én megváltozott a menetrend Változások a Beograd—Noviszad—Szuboíica—Szombor— Vinkovci-i vonalon Október elsején lényeges változások álltak be a menetrendben a Beograd— Noviszad—Szubotica—Szombor—Vinkov­ci-i vonalon. Beogradból a 212. sz. személyvonat 5 órakor indul, Sztara Pazovára érkezik 6.12, Indiára 6.30-kor, Noviszadra 7.35- kor érkezik és 8.15-kor indul. Növi Vr­­baszra 9.17-kor érkezik és 9.30 perckor indul, Bácska Topolára 10.18-kor, Zsed­­nikre 10.39 perckor, Szuboticára 11 óra 10 perckor érkezik. A Noviszad—szuboticai vonalon. Noviszadról a személyvonat 3.50-kor indul. Vrbászra érkezik 4.56-kor, tovább megy 5 óra 16 perckor, Zsednikre érke­zik 6 óra 36 perckor, tovább indul 6.38- kor és Szuboticára érkezik 7 óra 10 perckor. Beograd—Szubotica (gyors). Beogradból indul 9.15-kor, Sztarapazo­­vára érkezik 10.05-kor, Noviszadra ér­kezik 11.15, Noviszadról indul 11.28, No­­vivrbászra érkezik 12.17, tovább indul 12.22 és Szuboticára érkezik 13 óra 30 perc­kor. Beograd—Noviszad—Szombor (sze­mély). Beogradból indul 12 óra 35 perckor, Petrovaradinba érkezik 16.30 perckor, Noviszadra 16.45, innen tovább indul 16.50-kor Qajdobra—Odzsáci (19.05) Szombor felé, ahova 20.40-kor érkezik. Beograd—Noviszad—Szubotica (vegyes). Beogradból indul 13.30, Noviszadra ér­kezik 16.15, tovább indul 16.40, Novivr­­bászra érkezik 17.46, tovább indul 18.01, Topolára 18.47 és Szuboticára \9 pra 40 perckor érkezik. Beograd—Noviszad—Szubotica (személy). Beogradból indul 21.11, Noviszadra érkezik 23.45, innen indul 0.10 perckor, Novivrbászra érkezik 1.14, Novivrbász­­ról indul 1.29 perckor, Topolára 2.22, Szuboticára 3 óra 20 perckor érkezik. Noviszad—Beograd (vegyes). Noviszadról indul 23.50 és Beogradba érkezik 3.50 perckor. Szubotica—Noviszad—Beograd (személy). Szuboticáról indul 0.25, Novivrbászra érkezik 2 órakor, Novivrbászról indul 2.15, Noviszadra érkezik 3.15, Noviszad­­ról indul 3.40, Beogradba érkezik 6.45-kor. Szubotica—Noviszad—Beograd (gyors). Szuboticáról indul 4.48, Topolára ér­kezik 5.20, Novivrbászra érkezik 5.49, tovább indul 5.55, Noviszadra érkezik 6.40, tovább indul 6.52, Beogradba ér­kezik 9.10 perckor. Szubotica—Noviszad—Beograd (személy). Szuboticáról indul 8.20, Topolára ér­kezik 9.17, Novivrbászra érkezik 9.59, tovább indul 10.11, Noviszadra ér­kezik 11 óra 10 perckor, tovább indul 11.30, Beogradba 14 óra 25 perckor ér­kezik. Szubotica—Novisizad—Beograd (személy). Szuboticáról indul. 13.45, Topolára ér­kezik 14.42,' Novivrbászta 15.23, tovább indul 15.33, Noviszadra érkezik 16.35, tovább indul 16.55-kor, Beogradba 19.35- kor érkezik. * Beograd—Noviszad—Szubotica (gyors). Beogradból indul 19.50, Sztara Pazo­vára érkezik 20.46, Noviszadra érkezik 21.47, tovább indul 21.55, Novivrbászra 22.40, Topolára 22.12 és Szuboticára 23 óra 41 perckor érkezik. Szubotica—Noviszad—Beograd (gyors). Szuboticáról indul 15.55, Topolára ér­kezik 16.33, Novivrbászra 17.56, Novi­szadra 18 órakor érkezik, innen 18.12-kor tovább indul és Beogradba 20 óra 40 vele. A gazdák gőgje ráragad a cse­lédekre is és a két szegény dolgozó lány között olyan volt a különbség. mint a gazdag ur és a szegény kishivatalnok között. A kis cselédnek az volt a sor­sa, hogy szegény embereknél szolgál­jon, ahol gyengébb az élelmezés, ritkák a vendégek és nincs borravaló, cselédszobáról meg nem is mert volna álmodni. A konyhában, vagy a kis kamrában aludt, elhagyottan, mint aki senkihez és sehová nem tartozik. Fáradtan cipelte a két kanna vizet és egyszerű, problémákat nem ismerő gon­dolkodásán most már nem eisőizben át­villant a keserű kérdés: Miért mindez? Miért dolgozik hajnaltól késő estig má­soknak? A száraz kenyérért és azért a zugért, ahol az éjszakát tölti? Mert a bére olyan nevetségesen kevés volt, hogy alig teli belőle nehány szegényes rongyra. Meddig fog ez igy tartani? Meddig kell még idegen emberek sze­szélyeit törni, mások szennyét tisztí­tani, oselédsorban tengődni? Lesz vala­ha neki is kis szohakonyhás lakása és gügyögő apró gyereke, akiért érdemes lesz dolgozni? Sokszor gondolt erre és úgy irigyelte az egyszerű iparosasszo­nyokat, sőt még a szegény napszámo­sok feleségeit is, mint kiváltságos bol­dog lényeket. A konyhában tüzet rakott, kisöpörte a piszkos nagy udvart és szinte anél­kül, hogy tudta volna, mit csinál, már gépiesen dolgozott. Lassan megvirradt, az uccáról már sűrűbben hangzott be a kocsik és autók dübörgése és a kis ud­vari lakásban is megmozdult a sokgyer­mekes család. A kis cseléd ekkor már javában mosott, két hetes fehérnemű tor­nyosodéit a teknő mellett. Aztán a reggeli készítés, siető takarítás, az aszony sür­gető parancsai. Mindez már megszö­kött volt és a hajszolt kis cseléd cso­dálatos munkabírással robotolt, úgy mint minden nap már évek óta. Pedig fáradt volt. Sohsem jutott elég ideje ahhoz, hogy kipihenje magát. Az éjszakái rövidek voltak, tiz óra előtt so­hasem került ágyba és reggel öt óra­kor már talpon kellett lennie. A közbe­eső időből is Csak négy-öt órát aludt, mert az éjszaka másik felében — élt. Vigasztalan és örömtelen életének si­vatagjában az a néhány óra volt az üdítő, örömöt és boldogságot jelentő oázis, amikor a szeretője karjaiban fe­küdt. Erős, fiatal legény volt. aki a má­gia módján szerette a lányt. Keltett a fiatal, rugalmas teste, a minden szen­timentális érzésektől mentes egészséges szeretkezés. Minden este eljött a legény és a konyha sarkában gubbasztó cse­lédágy a mámoros ölelkezésnek ugyan­olyan násznyoszolyáia volt. mint az il­latos női hálószobák selyemágynemük­­től puha fekvőhelye. Késő este surrant be a legény, amikor már aludt az egész ház és kora hajnalban ment el, még mi­előtt a lány felkelt. Ezek az éjszakák adták az örömét, az izgalmát, az értel­mét szegény, elcsigázott, árva cseléd­­életének. Most, 'hogy mosás közben vörösre marta a kezét a lúgos viz, a legényre és az éjszakáira gondolt, mint mindenkor, amidőn munkaközben valami szépre akart gondolni. Közben elmúlt a dél is, elmosogatta a sok piszkos edényt, kita­karította a konyhát és megint a teknő mellé állt és mosott tovább. Hajnal óta szünet nélkül dolgozott. A lábaiban fur­csa zsongást érzett, fáradt volt, de meg­szokta már, hogy a fáradtságot ne ve­gye észre. Nappal csak gép volt. amely­nek megállás nélkül kell dolgozni. Lassan és fáradságosan mult a nap, mint a tegnapi, a tegnapelőtti és azelőtti. És ahogy a holnapi és a többi nap fog eltelni. Alig szólt valakihez egész nap egy szót. Néha az asszonya ellenőrizte perckor érkezik. Szubotica—Noviszad (személy). Szuboticáról indul 18.35, Topolára ér­kezik 19.40, Novivrbászra érkezik 20.27,! tovább indul 20.42, Noviszadra 21.54 perckor érkezik. Szubotica—India (expressz). Szuboticáról indul 11.40, Novivrbászra' érkezik 12.50, tovább indul 12.55, Novi­szadra érkezik 13.39, tovább indul 13.54, Szremski Karlovcira érkezik 14.23 és Indiára 15.16-kor érkezik. Acsehszlovákképviselők szuboticai fogadtatása Radonics Jován üdvözli a vendégeket Vasárnap, október 3-án — mint is­meretes — Malipetr Jan, a csehszlo­vák parlamenti elnök vezetésével hetven csehszlovák nemzetgyűlési képviselő érkezik Magyarországon keresztül Jugoszláviába. A cseh­szlovák képviselők először Szuboti­cára jönnek és itt néhány órát fognak tartózkodni, majd tovább utaznak Beogradba. A szuboticai főispáni hivatal pén­teken délelőtt kapott utasítást ä csehszlovák parlament képviselőinek fogadtatására vonatkozólag. A cseh­szlovák vendégeket, akik vasárnap délután három órakor fognak a bu-5 dapesti gyorsvonattal Szuboticára' érkezni, dr. Petrovics Milivoj vár-, megyei főispán, Gyorgyevics Dra-i goszláv szuboticai főispán, dr. Eve-, tovics Mátyás helyettes polgármes­ter és a szuboticai városi tanács fog-j ják fogadni a pályaudvaron. A par­lament és a kormány képvisaletében meg fognak jelenni Makszimovics Bózsó belügyminiszter, vagy helyet­tese, Radonics Jován dr. nemzet­gyűlési képviselő, a pénzügyi bizott­ság elnöke és még húsz nemzetgyű­lési képviselő. A csehszlovák képvi­selőket az állomáson a parlament nevében Radonics Jován dr. és Szu­botica város nevében dr. Evétovics Mátyás helyettes polgármester fogja; üdvözölni. Az üdvözlő beszédek el­hangzása után a katonai zenekar a csehszlovák és a jugoszláv himnuszt játsza el. A képviselők ezután meg­tekintik a városházát és ha a vonat indulásáig lesz elég idő, Palicsra is kimennek. a munkában, egyszer-kétszer az egyik gyerek ijesztett rá a sötét, gőzös mosó­­konyhában, különösen a legnagyobb fiú, a kamasz diáik, aki mohón nyúlt a ke­mény melle felé. A kis cseléd a lúgos, szappanos, szennyes vizet a fiú arcába föcsölte és nevetett. Mulattatta a ka­masz fiú félszeg vágyakozása és szánal­masnak találta, amikor az erős emberé­re gondolt. De azért játszott a fiúval, mert ez a furcsa, viháncoló játék izgal­mas készülődés volt az éjszakára... Már csöndes és sötét volt a ház, amiJ kor a legény tiz óra után bekopogott a konyhaablakon. Az egész napos hajsza fáradtságától néhány perccel előbb nyom­ta el a lányt az álom, de most mégis frissen, örömös kedvvel ugrott talpra, hogy bebocsássa a férfit. És néhány másodperc múlva már mind a ketten a meleg, mámort és kéjt kínáló ágybari voltak. Az éjszaka órái úgy röpültek el, mint az álom. A munka és szeretkezés után elgyöngült testek úgy feküdtek, mintha sohsem tudnának megmozdulni. De a hajnal első derengésével a lány mégis felébredt. A fiú ott feküdt a karjai kö­zött és mélyen aludt. A sötét piszkos udvarról ellenségesen tört be a konyha­­ablakon a hajnali szürkeség. Egy pilla­natra az a gondolata támadt, hogy mi­lyen jó volna most besötétiteni az abla­kot, nem venni tudomást a közeledő nap­palról és önmagukat megcsalva meg­hosszabbítani az éjszakát napokra, vagy akár hetekre. De a következő pillanat­ban már diadalmaskodott a józansága és megrettent, hogy elkésik a reggeli munkájával. Felköltötte a legényt, aki álmosan, dörmögve öltözött fel és ment .útjára.Mindjárt utána dideregve kibújta meleg ágyból a lány is, hogy újra kezd­je a csúnya tegnapot, a robotos hétköz­napot. A hajnali harangszó a kapuban találta amint fázósan, kendőkbe bugyolálva a kútra igyekezett vízért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom