Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-09 / 279. szám

12 OLDAL « ÁRA 1'; DINAR Poštarioa plaőéna a gotovom BÁCSMEGYE1 NAPLÓ XX VB évfolyam Sziibotica, 1926 ZOMBAT okfóV?r 9. 279. síin Megjelenik minden reggel, ünnep után és bétfőn délben . __ Szerbeeitöségs Ztcaj jovin irg 3. szám (Kinerva-palota) Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 .—Sfizetesi „t „ ecičvi«, -*50 .... >. Kiadóhivatal: Suboiica, Zmaj Jovin trg 3. (Minerva palota) Az inzultált anyanyelv ' ßo^niäban a vasúton kínos inci­­deft$; egy szentai keres­kedő'"’éaiiefry'* ljubljanai kereskedel­mi utazó között. A szentai keres­kedő magyar, a ljubljanai utazó szláv és az egyenletnek ebből a két ismert tényezőjéből könnyen kiszá­mítható az, hogy az incidens csatta­nója a kettő közül melyiknek a ro­vására esett. A botrány úgy kelet­kezett, hogy a szentai kereskedő magyarul beszélt a feleségével, amit a ljubljanai utazó nemzeti érzése provokálásának fogott fel és az anyanyelve jogával élő vajdasági magyart fenyegetően rendreutasi­­totta. Ebből éles szóváltás kereke­dett és végül is az utazó felháboro­dása vértódulásában tettlegességre vetemedett. Magában véve az eset egyike an­nak a számtalan apró kényelmet­lenségnek és kalamitásnak, ami a kisebbségi sorssal együttjár. Vannak azonban olyan körülményei, amelye­ket örvendetes jelenségként kell fel­jegyezni — a faji többség dicséreté­re. Mindenekelőtt a vasúti kocsiban, ahol a dísztelen jelenet lezajlott, a többi utas, csupa szláv, nem a má­­gyar anyanyelv használata, hanem az államnyelv fogadatlan prókátorá­nak durvasága miatt zudult fel és a vasúti rendőrség az inzultus elköve­tőjét az általános méltatlankodás nyomása alatt azonnal letartóztatta. De foglalkozott az üggyel a szara­jevói sajtó is és kemény szavakkal megbélyegezve a »hazafias pofoz­kodás«^, védelmére kelt a nemzeti­ségek elemi szabadságjogainak. Kétségtelen, hogy az államalkotó faj mentalitásának a boszniai közvé­lemény állásfoglalása az illetékes' megnyilvánulása és nem annak az utazónak brutalitása, aki a nemzeti­ségi üzletfelei iránt érdekből tanúsí­tott szabadelvüségéért és toleran­ciájáért azzal kárpótolja magát, hogy mit sem vétő, tisztességes és loyális polgárokkal szemben mo­lesztáló és erőszakos módon mint államvédelmi ellenőr lép fel. A szerb, horvát és szlovén nép nem tekinti bűnnek, ha valaki nem született szlávnak s hozzátartozóival és bará­taival akár otthon, akár bárhol má­sutt azon a nyelven beszél, amelyen leginkább képes gondolatai közlésé­re. A garázdaságig soviniszta és a magyar nyelvet elnémítani akaró commls voyageur nem a szláv nép leikéből lelkedzett, hanem uszitók és bajkeverők demoralizáló példaadá­sára fajzott el attól a türelmes, meg­értő és más fajok jogait elismerő gondolkozástól, amelynek Zmaj Jo­­ván költészete örök monumentumot állít. Az anyanyelv problémája nem olyan egyszerű, ahogy azt a hazafi­­ság pofonokban utazó műkedvelő filológusa elképzeli. A regnum unius litiquae az egynyelvű állam sem egyéni akciókkal, sem intézményes rendszabályokkal el nem érhető. Ha egy ország különböző nyelvű népeit az anyanyelv kiirtásával egy nyelv közös nevezőjére lehetne hozni, ak­kor az egész emberiségnek egy nyelv közösségébe való összeolvasz­tása sem tartozna az utópiák biro­dalmába. Egyelőre azonban világ­szerte dominál az a nyelvmester, akivel a tanítás eredményessége te­kintetében sem az iskola, sem az ál­lamhatalom, sem az eszperantó-pro­paganda nem xetekedketik, Ez a nyelvmester: az anya. Ki milyen nyelvet tanult az anyjától, ahhoz fo­lyamodik minden körülmények közt, valahányszor gondolatai és érzései hiánytalanul hü kifejezésére törek­szik. Mi, akiket magyarul tanított meg az anyánk, a saját érdekünkben igyekszünk elsajátítani az állam­nyelvet, de ha ez, különösen a jugo­szláviai magyarság első generációi­nak, nem sikerül olyan mértékben, mint kívánatos volna és beteljesedik rajtunk az anyanyelv nehézkedési törvénye, amely • szerint magyarra Párisboi ,u,í: külügyminisz­térium erélyesen . áfolja azokat az olaszországi lapokban napvilágot lá­tott híreket, amelyek szerint Musso­lini és Briand a legközelebbi hetek­ben találkoznak. Beavatott helyen ezeket a híreket kísérleti léggömbök­nek minősitik és megállapítják, hogy Briand ebben a kérdésben rendkívül tartózkodó és nem tud megbarátkozni azzal a Beogradból jelentik: Péntekre megérlelődött a politikai élet régóta várt szenzációja. Nikics Nikola erdő- és bánya­ügyi miniszter benyújtotta le­mondását Uzunovics Nikola mi­niszterelnöknek, aki azt elfo­gadta. Az erdő- és bányaügyi miniszter le­mondása még csütörtökön a késő esti órákban történt meg és a mi­niszterelnök csütörtök este több Íz­ben jelent meg őfelsége előtt, aki a Nikics felmentéséről szóló ukázt az este folyamán aláírta. A lemondás annál varatlanabbul érte a politikai köröket, mert Uzunovics miniszter­­elnök csütörtök este hét órakor az ujságiróknak arra a kérdésére, hogy mi van a Nikics-üggyel, kijelentette, hogy Nikics-kérdés egyáltalán nincs. A miniszterelnök, amikor az újság­írók ezt a kijelentését emlékezetébe idézték, igy szóft: — Akkor, amikor ezt mondtam, még nem volt semmi újság és csak később változott meg a heiyzet. — Lesznek-e további változások? — kérdezték az újságírók. — Egyelőre nem, de ha valamelyik miniszter még lemondana, arról mi nem tehe­tünk. Őfelsége Nikics felmentésével egy­idejűleg az erdő- és bányaügyi mi­nisztérium vezetésével Jovanovics Vásza közlekedésügyi minisztert bízta meg. Érdekes, hogy Jovano­­xics .Vásza péntek reggelig mit sem fordul a nyelvünk, ha a szláv szava­kat nem találjuk meg, ez betudható az emberi képességek véges voltá­nak és a nyelvtehetségek különböző­ségének, csak éppen az állameszme elleni pártütésnek nem. Hiába mondja Pribicsevics, hogy vannak a Vajdaságban fajtiszta ma­gyarok, akiknek joguk van az anya­nyelvű! höz és vannak évszázadok­kal ezelőtt elmagyarositott szlávok, akiket el kell szakítani az anyanyel­vűktől. Fából vaskarika. Ilyen elmé­let nem lazíthatja meg az ember gondolattal, hogv Mussolinivel találkozzék. Mint Prágából jelentik, a Prager Börsenkurir római tudósítója beszél­getést folytatott Mussolinivel, aki érthetetlennek mondotta azt a híresztelést, amely szerint Olasz­­°rszág fel akarja robbantani a kisantaníot. Ellenkezőleg elve az, jpey a kisantant Keleteuró­­paoan až egyensúly alapja. tudott erről és amikor a miniszter­elnök hívására kilenc órakor meg­jelent a miniszterelnökségen, a ío­­yerban az újságíróktól értesült arról, hogy újabb tárca gondjait bizták rá. Amikor Jovanovics Vásza lejött a miniszterelnöktől, a következőket mondotta az újságíróknak: — Helyes volt az információjuk, én lettem az erdő- és bányaügyi mi­niszter helyettese. Tizenegy órakor már át is veszem uj hivatalomat. Jovanovics Vásza ezután átment az erdő- és bányaügyi minisztérium­ba, ahol már várta Nikics Nikola, aki átadta hivatalát utódjának. Nikics iráí báli nyilatkozata lemondáséról Maga Nikics Nikola igen rezervál­­tan viselkedett az újságírókkal szemben, nem folytatott velük be­szélgetést, hanem egy gépírásos nyilatkozatot osztott szét köztük. A nyilatkozat igy hangzik: — Csütörtök este benyújtottam lemondásomat a miniszterelnök ur­nák, mert már annakidején ígéretet tettem arra, hogy nyomban lemondok, mihelyt Őfelsége visszatér az országba. — Lemondásomnak ez a közvet­len oka. Én megtartottam adott sza­vamat. Visszavonulásom okai elég­gé ismertek a közvélemény előtt és igy nem kell azokat külön hangsú­lyoznom. A viszonyok abban a kormány­kapcsolatát anyanyelvével és legfel­jebb csak egy szűkkeblű nemzeti­ségi iskolapolitika ürügyéül szolgál­hat, ami viszont a faji többségre is károsan hat vissza, hiszen ennek a teóriának súlyát nyögik a szlávok Olaszországban. Az anyanyelvhez való ragaszko­dás immanens lelki szükségletét csak mélyítik a kielégítését gátló akadályok. Milyen elenyésző kis pont ezek között a ljubljanai keres­kedelmi utazó, aki a magyar anya­nyelvre is — utazik. Valótlannak mondotta Musolisni azokat a híreket is, hogy Olaszor­szág a csehszlovákiai fasiszta moz­galmat finanszírozza. A kisebbségi kérdésről is nyilatkozott Mussolini és megállapította, hogy a kisebbségi kérdés Olaszországot kevéssé ér­dekli. Bízzák csak rá, hogy milyen elbánást tanúsít az elenyésző kisebb­séggel szemben a különben is olasz jellegű területeken. ban, amelyben a Radics-párt és az én csoportom képviselve volt, mind súlyosabbá váltak. — Minthogy az állandósult kon­fliktusoknak én voltam a középpont­jában, elhatároztam, hogy lemondok, hogy a kormány helyzetét a parla­mentben ne veszélyeztessem és hogy lehetővé tegyem a kormány munká­ját azoknak a nagyszámú probléj máknak a megoldására, ^melyek rá várnaK. Meg vagyok róla gvőződve, hogy a nép körében máris,elért sikereimet kiszélesíthetem majd az ellenzék révén is. Nikics nyilatkozatának különösen ez a legutóbbi passzusa élénk kommen­tárokra ad alkalmat. N kies lemondásának hatása Az összes politikai körökben ál­talános megbeszélés tárgya Nikics eltávolítása. Úgy a radikális párt­ban, mint az ellenzéken a pénteki nap folyamán úgyszólván csak er­ről a kérdésről volt szó. Általában főleg a Pasicshoz közelálló csoport magatartása iránt mutatkozott ér­deklődés, mert Nikics eltávolításában Radicsék helyzetének megerősödését lát­ják, ami a Pasics-csoportnak nincs ínyére. Az ellenzéken a Nikics-ügy elin­tézésével kapcsolatban azt hangoz­tatták, hogy a radikális párt ezuttal Hriand nem akar találkozni az olasz miniszterelnökkel Muss^- tiltakozik c kisantant lel robbantási szándéka ellen Nikicset eltávolították a kormányból Az erdő- é ; áaya ;gyi miniszter még csütörtök este lemondott — A király jovanovics Vászát bízta meg a megürült tárca ügyeinek intézésével Nikics már hetekkel ezelőtt megi; gér e, hogy lemond, mihelyt Őfelsége visszatér a ■' országba

Next

/
Oldalképek
Tartalom