Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-26 / 266. szám

1926. szeptember 26.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

15. oldal

— Ugy-e, azok, akik nem gyermekkorukban kezdik, sohasem viszik sokra?

— Ezt nem mondhatnám. Itt van például a szegény, megboldogult Las-Torres ur. Azt is én tanítottam, pedig akkor már tizenhat éves éves is elmúlt. Húsz éves korában rekordot javított.

— Más bajnok-tanítványai is akadtak?

— Demjáti, Zahár Imre, Baría Karcsi.

. — Természetesen voltak egészen tehetségtelen tanítványai is.

— Azok többnyire nem nőttek föl viz meleltit. Aki kiskorában nem látott vizet, holtáig iszonyodik tőle. Tavaly volt egy tanítványom. Hatalmas, izmos ember. Tessék elképzelni, tornatanár. Harminckét éves. Negyvenöt leckét vett. Magyaráztam neki, szárazon, vízben, hogy csinálja, kitettem a lelkemet, de nem rnent semmire.

— Sok fuldoklót látott?

— Bizony, az ilyesmi is előfordul. A kapálódzók nem veszedelmesek, hanem a szivgörcsök, akik csendesen úszkálnak, aztán elmerülnek, mint a fejsze. Erre fejest ugróm, azon ruháafól-cipőstől, alájuk úszom, a hátamon hozom ki őket, mint a pólyásbabákat. A szivgörcsösök azonban tovább bírnak a viz alatt maradni, mint azok. akik ijedtükben kerültek oda. Láttam már olyat, aki egy negyedóráig feküdt a viz alatt és |

magához tért. Legjobb ilyenkor: a sugárzuhany. Oda fektetem őket, hadd korbácsolja a mellüket. Ha van bennük élet, nemsokára tuszkolni kezdenek. A vizbefulladást a viz gyógyitja. Kutyaharapást kmyaszőrrel.

— Sok minden látott.

— Több, mint harminc éve élek itt. Nemzedékek mentek át a kezemen. Van úgy, hogy a nagyapa is nálam tanult, az apa is, a fiú is. Isten segedelmével nemsokára a negyedik ivadék is hozzám kerül.

— Hogy lett úszómester?

— 1896-ban felküldtek a kiállításra, hogy tekintsem meg. De bizony én nem láttam abból ennyit se. Először is ide jöttem az uszodába. Annyira megtetszett, hogy itt maradtam.

— Fürdött a tengerben?

— Még a Dunában se.

— Jól érzi magát?

— (Nevet.) Mint hal a vízben...

(Sőt: mint az úszómester az uszodában. Ebben a pilanatban oly furcsának tetszik, hogy valaki egy életen csak egy dologgal foglalkozik. Mindig az úszás, mindig a viz. Most, hogy elmondta mondókáiát, egészen úgy hallgat, mint a hal. Amikor azonban kezet fogok vele, kiderül, hogy mégis csak melegvérű. Tüdővel lélekzik.)

Kosztolányi Dezső.

Emlékezzünk régiekről

Miletics Szve) o zár mentelmi ügyének tárgyalása a magyar képviselőházban

IX.

Az eddig közölt részek tartalma: Miletics Szvetozárt 1876 julius 4-ikén letartóztatják noviszadi lakásán. Az összeülő képviselőház tárgyalja a mentelmi jog felfüggesztésének kérdését. Tisza Kálmán miniszterelnök házhatározatot kér a kormány eljárásának helyesléséről. Simonyi Ernő és Polit Mihály felszólalása után kiadják az ügyet a mentelmi bizottságnak, mely kiadatást javasol. Simonffay János támadja, Tisza Kálmán védi a mentelmi bizottság javaslatát. Polit Mihály nagyszabású beszédet mond s tartalomban, terjedelemben egyként jelentős beszédet mond, támadva a kormány eljárását, a magyar ellenzék egyik legnagyobb tekintélye: Simonyi Ernő. Beszéde első felében politikai és közjogi szempontokból szól a kérdéshez s beszéde befejezése a következő:

Ami magát a dolog lényegét illeti, hogy kiadandó-e Miietics képviselő ur, vagy nem, a pesti törvényszék kérelmére: ezen kérdésben és érdemileg bocsátkozni nem akarok. Én tökéletesen elfogadom azon álláspontot, melyet e tekintetben a különvélemény beadója, Simonffay képviselő ur elfoglalt s azt mondom, hogy miután Miletics képviselő ur kihallgatva nem volt, utasittassék vissza az egész ügy a mentelmi bizottsághoz, azon meghagyással, hogy Miletics képviselő urat hallgassa ki.

Arra, hogy Miletics ki nem haligaiíatott, nézetem szerint semmi mentség nincs. A folytonos gyakorlat is ezt követeli s a házszabályok is igy rendelik. Ezen dolgon nem lehet változtatni uJfúdaddig, mig ez a házszabályokban benne van.

A ki nem hallgatást tehái én is lényeges formahiánynak tekintem és azon meggyőződésben vagyok: hogy itt a képviselőháznak, mint semmiiőszéknek kell eljárni e- a formák szigorú megtartására keli. ügyelnie, amennyiben ezek meg nem tartattak, az ügy visszautasítandó a mettWni: bizottsághoz, hogy azokat megjárt.a és megtartatván a formát, akkor terjesztessék a képviselőház elé é~ rlekor azután lényegileg vitatkozhatunk a kérdésben: Lindcndó-fc Miletics képviselő ur, avagy nem.

Abban tökéletesen igaza vau a mentelmi bizottságnak, hogy a képviselőház nem birásl.ódik. Részletes biráialába ezen esetnek, mint mondám az imént, a tanúvallomások mérlegelésébe és az itékozhatik, mert ha ezt tenné, vagy preokkupálná a törvényszék ítéletét, vagy pedig, ha azokkal ellenkezésbe jönne, vagy az igazságszolgáltatás, vagy a törvényhozás volna kompromittálva, de semmiesetre nem járna el helyesen.

Az sem áll, hogy a mentelmi bizottságnak nem tartozik hatásköréhez felvilágosításokat kérni. Minthogy a lényeges formahiány elkövettetett, én tökéletesen magamévá teszem Simonffay képviselőtársain azon nézetét, hogy ez ügy a mentelmi bizottsághoz visszautasittassék avégből, hogy Miletics kihaligattassék.

Ami a másik kérdést illeti, t. i. a kormánynak eljárását az ügyben: én a mentelmi jogra nézve tökéletesen azon álláspontot foglalom el, melyet Polit képviselő ur előterjesztett. Vannak pozitív régi hazai törvényeink, melyek a mentelmi jogot az országgyűlés tagjaira biztosítják. Itt van az 1867. XII. t.-c., mely ezt világosan definiálta a delegátusokra nézve. Itt van a folytonos gyakorlat és a törvényes szokás és a képviselőháznak 1867-ben hozott egyhangú határozata. Ez esetnél méltóztassék megengedni a mostani miniszterelnök ur akkor mondott beszédét: »Tisza Kálmán: A felolvasott iratokból, azt hiszem,

I mindnyájan átlátjuk azt, hogy itt elö- I szőr általános súlyos törvénysértés for- I dúlt elő a katonai hatóság beavatkozása J által. És ezen kívül az még képviselő el- I len intéztetvén, megsértetett a képviseí lőház tekintélye is, megsértetvén a képviselői Immunitás, vagy mint itt. nevezve van, a menevéd. Ezen tárgyra nézve hosszas indokolás nem szükséges. Mert úgy gondolom, mindnyájan óhajtjuk azon minden parlamentben meglévő szokás alkalmazásba vételét, mely azt tartalmazza, bogy a képviselők irányában elfogatásnak és más hasonnemü birói eljárásnak a ház beleegyezésével, előzetes engedőimével kei! történnie. Ezt ugy hiszem, magukra nézve is mindnyájan alkalmaztatni kívánjuk. En tehát bátor vagyok indítványozni, mondja ki a ház haíározaíilag, hogy Maróthy képviselőnek a katonai hatóságok által elrendelt cl tolatásában azon súlyos sérelmen kívül, mely a katonai hatóság különben is illetéktelen beavatkozása által elkövettetett: A menevéduck sérelmét is látja, í megértvén azonban őfelségének legrnaj gasabb elhatározását, mellyel a katonai I hatóságok eljárását megszüntette, ez alkalommal a kormány eljárására nézve rosszalását határozatilag kimondja, jövőre hasonló esetek ellen az országgyűlés függetlenségének érdekében tiltakozik. elvárja, bogy mint a jelen esetben, mint netalán előfordulható más esetben minden lehető eljárás csak a törvényes

lyjói hatóságok ujjait gz

országgyűlés

tagjai irányában pedig a menevédnek s az illető ház jogainak megtartásával fog intćztetni.«

Ezen határozat egyhangúlag elfogadthtott a képviselőház által is, ez képez ebben az ügyben precedenst, mennyiben tökéletesen harmóniában van az eziránti törvényhozással; semmi kétség afelett, hogy ez ?j, egyedüli érvényes. Ma tehát a törvényhozás mentelmi joga ugy áll, mint amelyet felfüggeszteni az országgyűlés illető házának előzetes beleegyezése nélkül nem lehet. Azonban én megengedem, hogy lehetnek esetek — és nem tudom, félrevezettetett-e a kormány, vagy igaz-e, hogy felmerülhettek oly esetek a hosszú szünetelés alatt is, amelyek az államra nézve károsak, közbiztonságra veszélyessé tehették volna, ha a mentelmi jog ily hosszú idő alatt felfüggeszthető nem lett volna. Helyesen indult-e el a kormány, helyesen volt-e informálva, vagy nem, vagy igazoihatók-e azon vádak, amelyek Miletics ur ellen felhozatnak, abba bocsátkozni nem akarok, hanem tudok magamnak képzelni eseteket, amelyekben csakugyan az országra nézve káros következményeket vonna maga után, ha a mentelmi jog felfüggeszthető nem volna, de bizonyos másrészről az is, hogy törvényünk eziránt még nincs.

Abban, hogy ezen mentelmi jognak felfüggesztése bármely körülmények közt a kormányra bizassék, abban én részemről soha beleegyezni nem fogok, mert abban én a törvényhozás . függetlenségének aláásását, lerontását látom. Azon bitben voltam mindig, hogy legalkalmasabb személy, aki ez országgyűlés távollétében a képviselőházat eminenter képviseli, aki a képviselőház választott tisztviselője, aki utoljára a képviselőháznak felelős és ez a képviselőház elnöke.

Azon nézetben vagyok tehát, hogy én a kormánynak jelen esetben követett eljárását jelen esetben nem helyeselhetem, azonban hajlandó vagyok elhinni azt, hogy jó szándékkal cselekedett, hogy inkább tévedést követett el, mintsem szándékosan követett el oly lépést, melyet én részemről legjobb meggyőződésem szerint alkotmányellenesnek tartok és amely, ha tovább vitetnék és megerősittetnék, egyenesen és menthetetlenül az alkotmány lerontására fogna vezetni.

r

Es mégis megfiatalítható az ember!

Könyv dr. Voronoff titkáról

Idő: 1919. október 8.. Színhely: a párisi orvosegyetem nagyterme. A francia sebész orvostársaság most tartja 28-ik kongresszuszát. Az amfiteátrumhoz hasonló termet szinültig megtöltötték a kongresszus tagjai. Fejek , akiket mindenki ismer. Estefelé egy magas, karcsú barna fiatalember foglalja el az előadói asztalt. Körülvizsgálja a termet, lágy, meleg tekintet, gondolkozó keleties szemek, amerre csak néz, mindenfelé orvosok, a leghíresebb orvosprofesszorok. Még egy gyors tekintetet vet a hallgatóságra és megkezdi előadását, a melynek java ebben a mondatban fejezhető ki:

— Megtaláltam az öregedés elleni ható szert. Állatoknál már sikerrel kipróbáltam fiatalítási módszeremet.

Ezt a különös fiatalembert, aki azt merte állítani, hogy beleavatkozik a természet munkájába és becsapja a halált: Voronoff. Szergiusznak hívták.

*

A második felvonás három évvel később játszódott le. Idő: 1922. október 5. Színhely ugyanott. A francia kirurgusok 31-ik kongresszusa.- Voronoff most t>e akart számolni arról, hogy embereket is megfiatalított.

Kínos és viharos jelenet zavarta meg a kongresszust. Voronoff már felállott a helyéről, hogy elfoglalja az előadói emelvényt, amikor hirtelen szólásra állott az elnök: dr. Hartmann sebész tanár :

— Tisztelt Uraim! Egy jelenlévő kollega ur előadást akar itt tartam. Azonban ennek uz előadásnak tartalmáról mi már tudomást szereztünk egy reggeli lap hasábjaiból. Hivatkozva szabályainkra, amelynek értelmében csak uj adatokat lehet a kongresszus elé hozni, Voronoff kollegától a szót megvonom.

Dr. Voronoff néhány szót váltott az elnökkel, majd sápadtan és hangosan így szólt a padsoiok felé fordulva:

— Tiszteit uraim! Becsületszavamra lejelentem, hogy a Chicago Tribuneban közölt cikkhez semmi közöm nincs, ezt el se olvastam. Ez a rövid kis cikk azonfelül alig pótolhatja cz^n előadásomat, amellyel legutóbbi, három év alatti kísérleteim eredményeiről szeretnék beszámolni.

— En a szabályokhoz ragaszkodom — mondta uz elnök. — Tessék a bizottság elé menni.

Voronofíot tehát nem engedtek szóhoz «ütni. A hivatalos faktorok mcstetségesen készítették ezt a csapdát, állítja Hektor Chiliül ' ->Dr. Voronoff titka« című Párisban most megjelent köhyveoen, amelyben az igazság nevében siki<i száll az orvostudós meie’U.

A jelenet után Voronoff elhagyta a termet és másnap bejelentette a sebésztársaságból való kilépést::. Késohlí azonban' a kísérleti fiziológiai társaság meghívására mégis csak megtartóra híres előadását,

Filmfelvételeket mutatott be kísérleteiről.

Sőt mi főbb, bemutatott egy általa megfiatalított embert is, Arthur Evelyn Liardat-nak hivták az illetőt. Ettől kezdve tudományos körökben megindult a harc a két párt közöt. A hivatalosak Voronoff ellen tovább folytatták hadműveleteiket.

Voronoff csak ennyit mondott:

— Hajlandó vagyok módszeremet megismertetni, csak azt az egyetkérem, hogy alkalmazzátok, hogy magataok is meggyőződjetek a sikereiről.

*

Örökké igy volt, hogy az uj felfedezéseket okos szívvel fogadták. Az újítókat mindig elgáncsolták. Pasteur is harcolt a akadémiával, hogy Galilei pechéről ne is beszéljünk. Két évszázada folyik a növények és gyümölcsfák nemesítése ojtás segítségével. Voronoff Szergiusz felállította magának azt az elméletet: hogy a mi a növényvilágban sikerül, miért ne sikerülne ugyanez az álfátoknál, sőt az embereknél is?

Ch állni a sejt életének biológiai törvényeiből magyarázza Voronoff titkát. Népszerűén, hogy a laikusok is megértik. Az emberi test nem más, mint a sejtek köztársasága. Minden sejt csoportnak megvan a maga rendeltetése. Egyes szervek sejtjei magasabb rendűek, de elvesztették a primitívebb sejtek halhatatlanságát. Halandók a sejtek, amelyek a test életét adják, ellenben halhatatlanok azok a sesjt ek, amelyek a íajfentartásra szolgálnak. Ezeken a sejteken kívül,'amelyek a test köztársaságban a munkás osztályt képezik, vannak más egyszerűbb alakulatok is, a fehérvér sejtek, melyeknek nincs szociális hivatásuk. Ezek elterjednek az egész testben, könnyen, szaporodnak és állandóan támadásokat intéznek a finomabb funkciókat végző sejtek ellen. Ebben a vad küzdelemben a magasabb rendű sejtek pusztulnak ei.Az öregség tehát nem más mint az az állapot, amelyben túlsúlyra kerülnek a másodrendű sejtek, amikor a perina támad a sejt köztársaságban. Megakarják hosszabbítani az életet, ugy a seit proletariátussal szemben támogatni kell a magasabb rendű sejt csapatokat. Ide irányul dr. Voronoff kísérlete.

Hogy ezt megértsük, fogalmunknak kell lenni arról, hogy miképen hozzuk működésbe szervezetünk motorját. Mert ezt ugyanúgy kell kezelni, mint minden mechanikai motort. A motort a mirigyek belső kiválasztása hajtja. A mirigyek adják nz olajat. Az összes mirigyek működnek a kor dacára is. Csuk egy mirigy, a mely a fajíentartás motorát táplálja, merül ki lassanként. Vcrörioff erre a mirigyre fordította ügyeiméi és éveken' át tartó megfigyelése alapján megállapította, hegy ezek ;. in'rigyek nemcsak a szekscuáiis funkciót teszik lehetővé, ele teljes fizikai és szellemi erőnk függ tőle, illetve, hogy; izek-