Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-26 / 266. szám

16. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ ___________________1926. szeptember 26. nek a mirigyeknek munkájától függ a többi mirigy működése is, úgy hogy ez a mirigy jelenti az ifjúság centrumát. Hogy micsoda jelentőségük van az emberi szervezetben, ezt legjobban a hiányuk demonstrálhatja. A kasztrált állatok és az eunuchok szellemileg sok­kal gyengébbek. Miután a mínuszt fel­ismerjük, meg kellet a pluszt ás figyelni. Egy francia tudós: Brown-Sépuard hat­van éves korában egy kos mirigyeinek váladékából injekciót adatott magának, megállapította, hogy egy injekció úgy testileg, mint szellemileg jótékonyan hatott. 1889-ben számolt be kísérletei­ről, amelyek nagy feltűnést keltettek, gyakorlati eredményük nem volt, mivel a technikai megoldás nem volt szeren­csés és attól is tartottak, hogy az ide­gen mirigy anyag az emberi szervezet­re méregként hat. Brwon-Sépuert mód­szere megbukott, de az ötletet dr. Voro­­noff útját megvilágította. Dr. Voronoff munkájában Paul Bert, Ollier és Carrel felfedezéseire támasz­kodott, akik megállapították, hogy egy idegen testbe átültetett szerv, ha meg­felelően táplálkozhatok, tovább él. Brown Sépuard eleven szervet ültetett át, Vo­ronoff megpróbálta eleven, működő mi­rigyet a testbe átplántálni. Ebben rej­lik a Voronoff-féle fiatalítási módszer titka. * Hektor Chilini könyvében beszámol arról, hogy Voronoff paciensei között sok államférfim művész és sok orvos volt. A megfiatalított emberek emlékező tehetsége felfrissül, munkakedve vissza­tért, testi ereje megnő,és a kopasz feje­ken újból ki nő a haj. Különböző orszá­gok orvosai kipróbálták Voronoff mód­szerét. Az operációknak legfeljebb há­rom százaléka nem sikerül. Olaszországban most akarnak egy Voronoff intézetet felállítani és szó van arról, hogy egy majom tenyészetet lé­tesítenek, hogy elegendő majom mirigy álljon rendelkezésre. TERE-FERE Irodalmi világban szokatlan, hogy egy meg nem jelent munka előszavát előre közzétegyék. Ennek a regénynek előszavát azonban áz angol sajtó már hetekkel ezelőtt megjelentette. Hara­gos előszó ez, valóságos támadás min­den és mindenki ellen. William Clissold alakjáról beszél az iró, mely pusztán a képzelet szüleménye. — Eszméi, gondolatai elejétől végig az ő szellemi és társadalmi helyzeté­nek megfelelő eszmék és gondolatok. Amennyiben az iró képes volt erre ő önmaga — és nem az írója — érzelmi megnyilatkozásaiban, kemény önfejű­ségében, hitében, politikai felfogásá­ban, Ítéleteiben. Típusa a modern sza­­badelvüségnek, ezt a szót a legtágabb értelemben véve. Tanulmány egy jelleg­zetes modern alakról, aki mindenáron érvényesíteni akarja magát. Körülmé­nyeit és nézeteit a legnagyobb gond­dal összehangoltam, hogy hus-vér ala­kot formáljak belőle. Az iró azonban bevallja, hogy uj munkájában rendkívül sok vita lesz s utána szenvedelmesen kifakad: — Azért nem regény? Hát a való­ságban nem épp úgy lehet uj gondola­tot találni, mint uj szerelmeseket, akik­nek elbeszélik történetét és szokásait? Miért szükséges, hogy angol és ameri­kai regényeink alakjait folytonosan ki­zsigereljék és megtisztítsák a gondolat­tól, mint ahogy a házinyulat kizsige­relik és megtisztítják, mielőtt asztalra adják? Ez a könyv vallási, történeti, közgazdasági' és szociológiai vitákat tartalmaz, mely kifejezi a harag kirob­banását es a kétség válságát, minden­esetre regény és semmi más, mint re­­.gény, egy ember kalandos története az életben — a testének, lelkének és értel­mének története. Ha "azok közé tarto­zol, akik nem akarják regénynek te­kinteni, akkor, kérlek, hagyd ott A A gyógyító képzelet Coué, ki ösztö­nösen, pusztán tapasztalati alapon rá­mutatott arra, hogy képzeletünk meny­nyire befolyásolja szervezetünk műkö­dését, a tudósok figyelmét is erre a tér­re irányította. Pierre Vachei francia or­vos most könyvet irt a gyógyító kép­zeletről, a gondolatról, mely sokszor hatalmasabb a valóságnál. Pavlov, az orosz élettan-tudós ezt a kérdést 'kísérleti állatain tanulmányozta. Különböző hangú csengetyükkel hívo­gatta őket ebédre, aszerint, hogy milyen ételt adott nekik s megállapította, hogy mindegyik^csengetyü hangja más és más emésztönyálat vált ki az állatokból. Ha a kutya megpillatja azt a papirt, melybe rendszerint a húsát szekták cso­magolni, gyomrában már azok a nedvek képződnek, melyek a hús megemészté­séhez szükségesek. Egy olasz leány a kezéből jósoltatott magának. A jósnő azt jósolta, hogy va­lami nagy szerencsétlenség éri egy olasz férfitől, akinek valami testi hi­bája van. Este a babonás lány észre­veszi a vendéglőben, hogy a pincérnek, aki kiszolgálja, az egyik szeme lfék, a másik fekete. A gazdát figyelmezteti er­re, aki a pincért elbocsátja állásából. Ez a pincér elvesztvén kenyerét, lesbe áll és a lányt tőrrel ledöfi. Egy szakállas férfitől megkérdezik, hogyha alszik, a paplan fölé, vagy a paplan alá teszi-e a szakállát. Moso­lyogva feleli, hogy erre még nem is gon­dolt. Éjszaka azonban nem tudja eldön­teni, hogy miképen alszik kényelmeseb­ben, úgy hogy le sem hunyhatja sze­mét. Ez a játék ismétlődik a következő éjszakán is, mindaddig, mig le nem vá­gatja szakállát. »Az újságokban nagy hűhóval kikür­­tölik, hpgy fölfedezték a gümőkór biz­tos gyógyszerét. Mathieu doktor beteg­jeit beoltatja egy szérummal, mely se nem árt, se nem használ. Az eredmény csodálatos. A köhögés elmarad, a vá­ladék kisebbedik, az étvágy visszatér, a betegek pár hét alatt három kilót meg­híznak. De mikor rájönnek a turpisság­ra, állapotuk rosszabbodik. Lourdesből igen sok tüdővészes szin­te meggyógyulva tér haza, vidám, jó­­szinben van, jó étvágya van, nem kö­hög. Ellenben tüdejük Röntgen-képe még mindig a régi. * A csőtészta. A csőtészta az olaszok egyik legnagyobb kiviteli cikke volt. Végre ők találták föl, nemzeti eledelük a makaróni, melyet száz és száz for­mában gyártanak s oly művészi tökéle­tességgel esznek, hogy az idegen elcso­dálkozik rajta. Ha egy nápolyi munkás az uccán a nyelőcsövébe engedi a mé­­terhosszu makarónit, vagy a vendéglő­ben villájára tekergeti a spaghetti!, azt hisszük, hogy valami szemfényvesztőt látunk. Csak talián ért ilyesmihez. Szinte hihetetlennek tetszik a hir, hogy a makaróni kivitelben Olaszország ebben az évben már elvesztette elsőbb­ségét s a világpiacon keményen lever­te Amerika. Az ottani ipari részvénytársaság ki­mutatásából megtudjuk, hogy az utóbbi esztendőben az amerikai kivitel már messzire fölülmúlta az olaszt. Ebben nem leihet kétkedni. A statisztika ké­szítői oly alaposak, hogy még azt is kiszámították, milyen hosszú az a ma­karóni, melyet Amerika bocsátott ki a szélrózsa minden irányában. írjuk ide: ennek a makaróninak hosz­­sza egy milliárd hétszázezer millió ki­lométer. A képzelet szárnya megszegik. Hány­szor lehetne vele körülcsavarni a föld­golyót? Nem, hagyjuk ezt a számítást a csil­lagászoknak, akik majd kiszámítják, hogy melyik bolygó, vagy állócsillaggal lehetne összekötni földgolyónkat a dia­dalmas amerikai makaróni által!!! Dosztojevszki előleget kér és meg­házasodik. Az orosz szovjet közoktatási népbiztossága most jelentette meg orosz nyelven Dosztojevszki hátrahagyott le­veleit, többek között azokat, melyeket második feleségéhez, Grigorjevna An­nához intézett, a gyorsirónőhöz, akinek legnagyobb remekműveit diktálja, az ő jószelleméhez, aki egész életén át hű­ségesen kitartott mellette. Egy levél, melyet Moszkvából kelte­zett 1867 január 2-ikáról, különösen meg­­inditó, mert nagy szegénységéről ir benne és a készülő házasságáról. — Elmentem a Ruszki Viesztnik szer­kesztőségébe és fölkerestem Katkovot. Katkov roppant elvolt foglalva. Tiz per­cig maradtam nála. Nagyon, nagyon kedvesen fogadott. Végre tiz perc múl­tán fölkeltem s látván, hogy mennyi a dolga, azt mondtam, szeretnék tőle va­lamit kérni, de mert annyira el van fog­lalva, arra kérném őt, hogy adjon má­sik találkát, azon majd megbeszélhetjük az ügyet, ö biztatott, hogy csak mond­jam meg rögtön. H rom Perc alatt meg­magyaráztam, azzal kezdtem, hogy nő­sülök. Szeretetreméltóan, őszintén gra­tulált. Ha igy van, mondottam neki, ak­kor őszintén beszélhetek: az egész bol­dogságom öntől függ. Amennyiben szá­mot tart arra, hogy dolgozzak neki. (Hogyne, hogyne — mondotta), adjon 2000 rubel előleget. És mindent 'kifejtet­tem. Az irók mindig előlegeket vesznek — magyarázgattam — de mert ez az összeg nagy és ilyeneket nem igen szoktak adni, minden az ön jóindulatá­tól függ. Ezt válaszolta: »Majd beszé­lek Leontjevvel. Csak arról van szó, hogy van-e ennyi pénzünk. Jöjjön visz­­sza két nap múlva, minden tőlem telhe­tőt megteszek.« Mikor két nap múlva visszamentem hozzá, megadta a végle­ges választ: 1000 rubel azonnal, a másik ezer két hónapon belül. Elfogadtam és megköszöntem. Hát kedves Annácskám, igy állnak az ügyek. Sorsunk eldőlt. Képzeld, annyi időm sem marad, hogy megnézzem a két utolsó folytatást. A novemberi szám már megjelent... A Ruszld Viesztnikről van szó itt, mely folytatásonként közölte a — Rasz­­kolnyikovot. Miért nem táncolhatja jól férj és fe­leség együtt a charlestont? Annakelőtte férj és íeleség kitünően táncolt együtt, ha kezét „ALBUS“ kézmosószappannal mossák? Mért az „ALBUS“ kéznjosőszappan a legfinomabb anyagból kész 1.1 és teljesen neutrális lévén, a bőrre kellemesen hat, finom tapintású, jól habzik, kellemes szaga Tan Pótolja a drága pipereszappanokat! Mossa kezét kizárólag „Albus“ kézmosószappannal. Kérje boltokban! Mindenütt kapható! de manapság — legalább a Daily Mail ezt állítja — nem akad házaspár, mely a táncban összeillenék. Mi ennek az oka? A rejtélyt igy oldja meg: — A charleston-ban rendkívül sok tér jut az egyéni leleménynek, amiből az következik, hogy csak az a nő táncol­hatja jól, aki pontosan követi tácosát. A párnál^ úgy kell mozognia, mint egy embernek. De a titka ennek az egyide­jűségnek, mely a föltétien egyenlőséget jelképezi, a nő teljes odaadása a férfi­nak. Valaha, a régibb táncokban, a ke­­ringöben, a lengyelkében nem uralko­dott ennyire a férfi, minthogy a moz­dulatok sokkal merevebben meg vol­tak hatSrozva. Ellenben a charleston sarkszabálya ez: »a nőnek engedelmes­kedni kell.« És, épp ezért nem tudja táncolni a mai feleség a mai férjjel.. A nő szenvedőlegesen megadja magát a tán­cosnak, akit alig ismer, követi irányí­tását, anélkül, hogy befolyásolni igye­­kezné a tánc menetét. De ha a férjével táncol, nyomban ellenáll, függetlensé­get akar — már a szokás hatalmánál fogva is — és előfordul, hogy tánc köz­ben kínos vitát támaszt. Innen van, hogy sok pár, mely csodálatosan lej­tette a charlestont a jegyessége alatt, a házasság után ügyetlenné válik, még akkor is, ha szerelmesek egymásba. A nő nemsokára fölfedezi, hogy hatalma­sabb s akkor vége a táncnak. H. G. Wells haragos előszava. H. G. Wells túl van a hatvanon, de talán most ért termékenysége delelőjére. Egymás után jelenteti meg könyveit, melyek egyre vastagabbak. A hírverés nagydobjával adja tudtul kiadója, hogy legközelebb háromkötetes regénye hagy­ja el a sajtót, William Clissold világa cimen, mely kitesz legalább három re­gényt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom