Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-08 / 248. szám

1926. szeptember 8.____________________ BÁCSMEGYEI NAPLÖ 3. oldal. Egyesülnek a szlovák és német evangélikusok A vajdasági szlovák evangélikusok közgyűlése az egyesülés mellett Tönkrement utak A megyei építésügyi hivatal felülvizs­gálta az árviz alkalmával megrongált utakat Szomborból jelentik: Az építésügyi mi­nisztérium — mint a Bácsmegyei Napló megírta — nemrégen utasította a szom­­bori megyei építészeti hivatalt, hogy ál­lapítsa meg milyen károkat tett az árviz a megyei utakban, mennyibe kerül a ki­javításuk és a javítási munkálatokat ha­ladéktalanul kezdjék meg. Az utasítás értelmében az építészeti hivatal felül­vizsgálta valamennyi közutat és a vizs­gálat eredményéről elkészítette jelenté­sét, amelyet most terjeszt fel az építés­ügyi minisztériumhoz. A jelentés megállapítja, hogy az árviz a következő utakon okozott nagyobb ká­rokat. Tönkre ment az Apatin—bogoje­­vói ut 12—19 kilométer szakasza. A Szrpszki—Miletics—Bagóiévá közötti ut 7—12 kilométer szakasza A bogojevói vasútállomáshoz yezető ut teljesen, a Szombor—Palánka közötti útnak Dero­­nje—Bács és Tovarisevó közötti útsza­kasza, a Bács—Novoszeló közötti ut 1—2, 5—6, 13—14 kilométer szakasza, a Bács—Vajszka közötti ut 5—10 kilo­méter szakasza. Palánka—Noviszad kö­zötti ut 5—6 kilométer közötti szakasza, a Belye—Batina közötti ut 1—2, 5—7 ki­lométer közötti szakasza és az Oszijek— Udvar közötti ut 244—249 kilométer kö­zötti szakasza. Legnagyobb mértékben pusztultak el az utak Bogojevó és Apatin környékén, ahol hosszabb kiterjedésű úttesteket so^ dort el az áradás. Ezeknek az utaknak a helyreállítása nagy munkával jár és. sokáig fog tartani, főképp amiatt, mert a szállítási nehézségek következtében a szükséges kavicsanyagot nem tudják idejében előteremteni. . A többi megyei utak állapota kielégítő, A megrongált és tönkrement utak teljes helyreállítása is már megkezdődött, azon­kívül Csurug és Zsablya, valamint No­viszad és Kovin községek között teljesen uj utakat fog építeni a vármegye. Ezek­nek az utaknak a kiépítése 1927-bén fog befejeződni. Bács vármegye közigazgatási bizott­sága kedddi ülésén többek kőit' foglal­kozott a megyei útadó kérdésével és na­gyobb összeget irányzott elő az utak karbantartására. zitani kell rajta, a kisasszony majd megigazítja. — Pontosan elküldöm, magamat ajánlóin. — Búcsúzott az üzletvezető. A viszontlátásra — búcsúzom én a kis­asszonytól. Nyomban hazasiettem a szállodámba. Folyton a szép kisasszonyra gondol­tam, hogy ne egyem magam nagy köny­­nyeüfnüségemért. Izgatottan lestem, hogy mikor hozza már. Milyen kedves, hogy ő hozza. Nem is sajnálom, hogy ötmilliót kidobok. Tízszer érdeklődtem a portásnál, vájjon nem kerestek-e? Végre nyolc órakor kopognak. Alig jött ki a számon: — Kérem! És izgatottan felnyitottam az ajtót. Majdnem elvágódtam. Egy ki­futó fiú hozta nekem a kabátot. Egy ka­masz ált az ajtóban a csomaggal és a számlával. — Mit szól uraságod ahhoz a szemte­lenséghez? — kérdezte Klein ur kikelve. Unaságom nem szólt semmit. Szinte hallottam, hogy recseg és ropog Klein ur agyában a számológép, elromlott a masina, amely ezúttal elszámitotta ma­gát. Az almazöld kabát árába bele kal­kulálta a kisasszonyt, aki miatt a kabát annyira megtetszett Klein urnák. És most ott van a szállodai díványon az üres ruhadarab. A csalódás hernyói rágták Klein ur máját, a hernyók a májról átkúsztak az a'mazöldre. Bár csak felfalnák, hogy ne is lássa soha többé! Vagy majd egyszerűen a vonat­ban felejtő, mert hisz nincs bátorsága, hogy otthon bevallja, hogy ötmilliót adott a kabátért. — Rémes drágaság volt abban a Bécsben — meséli majd a gyermekeinek^ Egy kabátot akartam venni és ötmilliót volt pofájuk' kérni. Egy kabátért min­den nélkül ötmilliót. Nem volt szivem annyi pénzt kidobni. — Jól tetted papa! Fogja mondani a leánya. És titokban távozik egy könnycsepp fekete szép ci­gány szeméből... akinek pedig nem volt inás álma, mint az almazöld, Eos, Noviszadról jelentik: A vajdasági szlovák evangélikus egyházkerület ked­den tartotta meg kerületi közgyűlését a noviszadi evangélikus templomban. A közgyűlést Wellesz Ádám löki esperes egyházkerületi elnök nyitotta meg, kinek beszéde után dr. Micsatek Lajos világi elnök üdvözölte a megjelenteket. A köz­gyűlés napirendjén több fontos pont sze­repelt, köztük a lelkészek nyugdíjintéze­tének felállításáról szóló javaslat, ame­lyet rövid vita után a közgyűlés elfoga­dott. A közgyűlést, mely délben ért véget, bankett követte. Délután az egyházke­rületi zsinat választmánya tartott ülést, amelyen szóbakerült a vajdasági német és szlovák evangélikus egyházak egye­sülésének kérdése is. A szlovák egyház­ban két frakció van; az egyik Micsatek­­kel az élén az egyesülést kívánja, a má­sik, a kisebb csoport, viszont a két egy­ház fúziója ellen foglal állást. A zsinati választmány elvileg kimondotta az egye­sülés szükségét és kidolgozott egy elvi alapot, amely meleltt a két egyház egyesülése megtörténhetik. A főirányel­vek a zsinati választmány tervezetében: 1 Párisból jelentik: Az United Press jelenti a spanyol határról, hogy oda­érkezett utasok szerint az egész spanyol hadsereg for­rong és általános felkelés van kitörőben. A direktórium parancsot adott ki, a melynek értelmében azonnal le kell tartóztatni mindenkit, akár katona, akár polgár az illető, aki részes a kormány elleni összeesküvésben. Ezzel szemben madridi félhivata­los jelentés szerint Spanyolország minden részében nyugalom van. A vidéki helyőrségek parancsnoksá­gát a tüzérség átadta a vezérkari tiszteknek, akiket a kormány kijelölt. A minisztertanács egyébként szer­dán a király elnökiésével fontos ülést tart. A legújabban Párisba ér­kező jelentésekből kitűnik, hogy a spanyol puccskísérlet nem volt olyan kevéssé megalapozott és olyan pri­mitiv, mint ahogyan gyors letörésé­ből látszott. Alfonz király rokonszenvvel nézte az elégedetlen tüzértisz­tek mozgalmát és eleinte nem tanúsított olyan ma­gatartást, amelyből arra lehetett vol­na következtetni, hogy Primo di Ri­­verát támogatja. A tüzértisztek azonban nem számítottak arra, hogy az elégedetlen tisztek puccsával együtt fellángolt a köztársasági mozgalom is. Amikor Alfonz király értesült arról, hogy a köztársasági mozgalom hívei el akarják fogatni és lemondásra akarják kényszeríteni, jónak látta megszakítani tartózkodását San Se­­bastianban, ahol eredetileg be akarta várni az események lefolyását. A király meglepetésszerűen ér­kezett vissza Madridba és Pri­mo di Rivera oltalma alá he­lyezte magát és ez a lépés dön­tötte el a tiizérfisztek puccskí­sérletét. .Spanyolországban egyébként a mindkét egyház megtartja teljes önálló­ságát, saját püspöke, saját presbitériuma lesz és csupán közös vezérpresbitériu­mot választanak, mely az evangélikus egyházat érintő fontos kérdésekben fog határozni. A vezérpresbitérium mandá­tuma három évre szólna és annak egy­házi és világi elnökei felváltva németek és szlovákok lennének. A muraközi ven­dek, akik eddig a német egyházhoz tar­toztak, az egyesüléssel visszakerülnének a szlovák egyház kebelébe. Az egyesü­lés, ügyében a két egyház vezetői a leg­közelebb együttes ülésre fognak összejön­ni, melyen megbeszélik a fúzió feltéte­leit. Arról még nem történt .döntés, hogy ezt az ülést hol tartják meg. A bácskai szlovák egyházban kedden folyt le az esperes választás. Az egyház tizenegy községe irásbelileg adta le sza­vazatát, amelyből Starke Sánjuel petro­­váci lelkész öt, Klobusicki Gusztáv kul­­pini lelkész hat szavazatot kapott. A szavazatok felülvizsgálását egy maga­sabb egyházi fórum fogja elvégezni. Az egyházkerület világi felügyelőjének Je­­szenszki Károly petrováci kereskedőt választották meg. legszigorúbb cenzúrát léptette életbe a direktórium. A lapok egy szót sem Írhatnak a katonai zendülésről olyant, amit nem a sajtóiroda ad ki. Azt a lapot, amely közölte, hogy a király visszaérkezett Madridba, a kormány elkobozta. A Chicago Tribune gibraltári je­lentése szerint Algezirasban a tüzér­tisztek a kormány rendelete ellenére tovább viselik az egyenruhát és meg­jelennek a kaszárnyákban anélkül, hogy a kormányhatóságok emiatt zaklatnák őket. Pantelónában véres incidensre kerüií sor. A tüzérség vonako­­koít a laktanyát elhagyni, mire a kivonult lovasság és gyalog­ság a tüzérségre tüzelt. Egy tiszt meghalt és többen megse­besültek. A lázadó csapatok vi­szonozták « tüzelést és két em­bert megöltek. A hadügyminiszter véleménye sze­rint a katonai zendülés teljesen be­fejezettnek tekinthető, ennek ellené- j re azonban azt hiszik, hogy a láza­dásnak messzemenő következményei lesznek és Primo di Rivera csak pillanat­nyi győzelmet aratott. Az Union Patriotica, Primo di Ri­vera pártja tudvalevőleg indítványt terjesztett a direktórium elé, amely­ben azt javasolta, hogy szeptember 11-től 13-ig tartsa­nak népszavazást Spanyolor­szágban és ezzel adjanak al­kalmat a lakosságnak, hogy bi­zalmat szavazzon a direktóri­umnak. Egyben javasoltak, hogy a kormány hívjon egybe nemzetgyűlést, amely a direk­tóriumnak tanácsokkal szolgál^ na. Az első indítványt Primo di Rivera elfogadta, a másodikról azonban még nem döntött. A kormány rendelete értelmében szombaton kezdődik meg a népszavazás Spanvolor^zágban. Az Union Patriotica felhívást intézett Leverték a spanyol katonai zendülést Alfonz király a köztársasági mozgalom fellángolása miatt pártolt el a lázadó tüzériisztektőí — A direktórium a leg­szigorúbb cenzúrát léptette életbe Spanyolországban — Egyes vidéki helyőrségekben véres összeütközésekre került a sor a kormányhü és a lázadó csapatok között Szombaton kezdődik a népszavazás a diktatúráról a lakossághoz, hogy mindenki ve­gyen részt a népszavazásban. A ple­­biscitumnak az a módja, hogy mind­azok, akik helyeselik a kormány je­lenlegi politikáját és a direktórium további fentartását kívánják, egy hi­vatalos nyomtatványt lógnak aláírni, vagyis csak azok fognak a népszavazás­ban megnyilatkozni, akik Pri­mo di Rivera mellett vannak. az elégedetlenek azonban nem ve­hetnek részt a népszavazásban. Nem szűnik meg az angol szénbányász-sztrájk A bányatulajdonosok nem hajlan­dók tárgyalni a munkásokkal Londonból jelentik: Ghurchil kincs­tári lord a sztrájkoló bányamunkások vezetőinek kérelmére hétfő estére hívta össze a bányatulajdonosok és a munká­sok képviselőit. A kiadott hivatalos je­lentések szerint a tárgyalásoknak nem volt eredmé­nyük. A béke a bányamunkások és a tulajdonosok között nem jött létre. A bányatulajdonosok visszautasították a munkásoknak azt a kívánságát, hogy a munkásokkal közös békéltető bizott­ságot alakítsanak. A sajtó megállapítja, hogy a bányászsztrájk további befejezé­sére nincs kilátás. A lapok hevesen támadják a bánya­­tulajdonosokat, akik hosszú időn át ál­lami segítséget vettek igénybe s most kötelességük volna az egész ország te­rületére érvényes egységes bérrendszert elfogadni. A hétfő éjjeli tanácskozás megkezdé­sekor a bányatulajdonosok elnöke kije­lentette, hogy addig nem kezdik meg a tanácskozást, mig a munkások nem engednek abból a kívánságukból, hogy valamennyi bányakerületre nézve egy­ségesen állapítsák meg a munkabéreket. Minthogy a munkások ebből a kívánsá­gukból nem engedtek, a munkaidő meg­határozására nem is került sor s a sztrájk változatlanul tovább tart és egyenlőre semmi kilátás nincs a békére. Leszavazta a pátriája a volt francia miniszterelnököt Herriot nem hajlandó távozni a lyoni polgármesteri székből Párisból jelentik: A képviselő testület hétfői ülésén Herriot jelenlé­tében felvetették Herriotnak a Poin­­caré-kormányba való belépése kér­dését. A szociáldemokraták bizal­matlansági indítványt terjesztettek be Herriot ellen, amit 30 szavazattal 26 radikális szavazat ellenében elfo­gadtak. Herriot ezután felszólalásá­ban éles szavakkal Ítélte el azt a módot, ahogyan a szociáldemokra­ták eljártak ellene és kijelentette, hogy a választók egyeteméhez fo­lyamodik a bizalmatlansági szava­zattal szemben. A szociáldemokraták újabb tanácskozást fognak tartani, hogy Herriot-val szembeni további magatartásukat megbeszéljék. Kijelentette Herriot, hogy polgár­mesteri állásáról nem mond le, mert senkinek sincs joga arra, hogy őt politikai okok miatt közigazgatási tisztségének feladására kényszerítse. Nem lát semmi okot arra. hogy ő, aki a polgári radikális párt tagja, szocialistább legyen a belga szocia­listák vezérénél, Vanderveldénél. aki tárgyalásokat folytatott arról, hogy belépjen egy katholikus kormányba. Hivatkozott Herriot Paul Bon­­courtra, aki szocialista létére a Poin­­caré-kormányt képviseli Qenfben. Herriot hir szerint csak az esetben mond le, ha közigazgatási kérdéssel kapcsolatban szavaznak bizalmatlan­ságot neki, ebben az esetben azonba" szolidaritásból lemondanak az ösz­­szes radikális képviselőtestületi to­­gok, hogy uj választást csikarja nak ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom