Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-08 / 248. szám

2. oldal.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

1926 szeptember 8.

Közkönyvtárrá alakul

a szuboticai városi könyvtár

E napokban nyitják meg a közönség számára

A szuboticai városi tanács a múlt heti tanácsülésen elhatározta, hogy a városi könyvtárat nyilvános közkönyvtárrá alakítja át. Az előkészítő munkálatok már megtörténtek és a közkönyvtárt néhány nap múlva a közönség rendelkezésére fogják bocsátani.

A városi tanács határozata értelmében a könyvtárból bárki kölcsönözhet könyvet. Aki a könyvtárat igénybe akarja venni, annak havonta tiz dinár használati dijat kell lefizetni. A kikölcsönzött könyv után húsz dinár óvadékot kell letenni, amely összeget a könyv visszaszolgáltatása után visszatérítik. Ritka könyveket, újságokat, kéziratokat a könyvtárból nem lehet kivinni és azok csak a könyvtár olvasótermében olvashatók.

Korzikai pálya a világháború után

Nemzetközi szélhámost tartóztatott le a bécsi rendőrség

Becsből jelentik: Az elmúlt hónap közepén Karinthiában Trasing községben nagy betörést követtek el Krakmanné asszony kastélyában, ahonnan több szekrény feltörése után igen nagy értékű ékszereket és sok aranypénzt vittek el. A betörés gyanúja egy Stutz nevű munkásra terelődött,' aki a kastélyhoz tartozó birtokon dolgozott. A gyanús férfi a betörés után nyomtalanul eltűnt.

Stutz a megindított nyomozás során most a bécsi rendőrség kezébe került. A házkutatás alkalmával több olyan ékszert találtak nála, amely a trasingi kastélyban elkövetett betörésből származik. A letartóztatott férfi, aki beszédében ^llandóan több nyelvet kever öszszé, kfeinté azt mondottál hb'gy Stütz GájWhajt hívják, később "üzoribán bevallottá, lidgy a neve Chinelli Domenico és korzikai' születésű cijfészsegéd.1 GHL nelli 1907-ben belépett az idégenlégióbá, ahol különböző szolgálati kihágások miatt 1909-ben öt évi börtönre Ítélték. Büntetésének kitöltése közben egy fogolytársa ellen elkövetett gyilkossági kísérlet miatt a büntetését öt évvel meghoszszabbitották, 1918-ban meg akart szökni a börtönből, de a szökési kísérlet meghiúsult és ismét két évvel hosszabbították meg a büntetését.

Tiz évi rabság után, 1919-ben végre sikerült megszöknie. Hamis iratokkal Marseillebe jutott, majd visszatért szülőhazájába, ahol megtudta, hogy apja már 1912-ben meghalt. Ezután Genuába ment, de a következő évben, 1920-ban, az ottani munkászavargások idején jogtalan fegyverviselés és hamis név használata miatt négy hónapra Ítélték. Büntetésének kitöltése után Nápolyba ment

Bajdák Leonid főhadnagy, a hétfői repülőversenyen elsőnek beérkezett Bregue^ XIX. A. 83. számú repülőgép pilótája és Csencsics Pavle I. osztályú százados, a nyertes gép megfigyelőtisztje, kétségtelenül a nap hősei. Az ő nevükhöz fűző dik az az abszolút nagy győzelem amelyet arattak, az első jugoszláv katonai repülőversenyt ők nyerték meg s ez által megörökítették nevüket a katonai aviatika történetében.

Egy órával azután, hogy Bajdák Leo nid hét órás versenye után ismét földet ért, fogadta a Bácsmegyei Napló munkatársát, akinek elmondotta utjának érdekesebb részletét.

Előbb a saját személyi adatai felöl kérdezzük.

— Déloroszországi, odesszai vagyok és eredetileg, mint pilóta az orosz hadseregben szolgáltam, végigharcoltam a levegőben a világháborút, amelynek végeztével Jugoszláviába emigráltam és itt i,s, azbnnal beíéjffeín a katonai aviatika szolgálatába. Eleinte, mint szerződtetett pilóta működtem, utóbb kineveztek régi rahgombä. ösSZeSBn1 öt és fél éve vagyok a jugoszláv hadsereg pilótája. Közel 2000 órát töltöttem a levegőben, amelyből több, mint 600 órát az ellenség , felett töltöttem. Egyszer zuhantam le és'

és cipészmesterséget folytatott. 1924-ben a nápolyi rendőrség letartóztatta és Florenzbe szállította, ahol internáltak. Florenzből a rendőri tilalom ellenére Livornoba, majd Pizába szökött. Pizában ismét lefogták és visszaküldték Florenzbe, ahol tiznapi elzárásra ítélték és örökre kitiltották Olaszországból. Ez év elején a Brenneren keresztül Ausztriába jött.

A bécsi rendőrség most felveszi az érintkezést a párisi, római, berlini, müncheni, florenzi rendőrségekkel és a többi helységek hatóságaival, ahol a kalandosmultu férfi megfordult, hogy személyazonosságát pontosan megállapítsák.

pedig ezidén áprilisban, harminc méter magasságból, amikor motordefektusom támadt, de semmi komoly bajom nem esett.

— A hétfői verseny jelentősége nagyobb, mint talán látszik, mert a jugoszláv repülők kedvezőtlen meteorologiai viszonyok mellett és rendkívül kedvezőtlen területi nehézségekkel küzdve, birkóztak meg súlyos feladataikkal, amelyeket nem lehet alábecsülni és repülőink tanúságot tettek arról, hogy betöltik hivatásukat.

— Én elsőizben repültem Jugoszláviában nagy hegyek felett és ezen az utamon több, mint ötszáz kilométert töltöttem a levegőben. Az egész utón nem táplálkoztunk, felszállás előtt nem reggeliztünk és üres gyomorral szálltunk fel. Szkopljén egy pohár limonádét ittam és Zagrebban egy fél tábla csokoládét ettem. Nem voltam éhes, csak az a vágyam volt, hogy mielőbb Noviszádra érkezzem.

— Reggel 5 óra 45 perckor indultunk és a sorshúzás a negyedik starthelyet juttatta nekünk. Szkopljében és Zagrebben 50—50 perc szünetet tartottunk, amely idő alatt olajat és benzint vettünk fel és átvizsgáltuk a motorunkat, amely mindvégig kifogástalanul működött.

— Az egész utat 7 óra 9 perc és 7 másodperc alatt tettük meg és Noviszadra 2 óra 37 perckor érkeztünk. Repülőgépünk Szkopljére és Zagrebbe is, nemkülönben a célhoz is elsőnek érkezett.

— A hétfői repülőverseny kedvezőtlen légköri viszonyok mellett zajlott le, kevés kivétellel az egész útvonalon sűrű felhőkön kellett keresztül haladnunk, lefelé a földre még le tudtunk nézni, de magunk előtt semmit sem láttunk, pedig ez a legfontosabb. Beograd és Szkoplje között az égbolt négyötöd részben erősen felhozott volt, Szkoplje és Szarajevó között szintén, azontúl már kedvezőbbek voltak a légköri viszonyok. Legkedvezőbbek Zagreb—Noviszad között, de itt sem volt tiszta az égbolt.

— A pilóta vezeti ugyan a repülőgépet, de azért a munka és a dicsőség teljesen megoszlik közte és a megfigyelőtiszt közt, aki térképpel a kezében karmozdulatokkal és ha szüséges Írásbeli értesítésekkel jelzi az útirányt. A pilóta előtt van ugyan iránytű, de a tájékozódás mégis a megfigyelő feladata.

— Noviszadról elindulva Ruma és India között Beogradót jobbra elhagyva, Sábáétól jobbra Kraljevó fölött elrepülve értünk Szkopljébe, ahova, még három gép érkezett, ott tartózkodásunk ideje alatt. Szkopljéból Szarajevó felett haladtunk el, csupa magas hegyeket láttunk. Ez az útszakasz volt a leghosszabb, mert 3 órát töltöttünk egyhuzamban a levegőben.

— Átlagos sebességünk 195 kilométer volt, de volt egy rövid szakasz mindjárt Noviszad után, amikor 225 kilométer órasebességgel mentünk. Szkopljéig 1500, onnan Szarajevóig 2500, Szarajevó— Zagreb közt 1500—1600, végül Zagreb— Noviszad között 700—800 méter magasságban repültünk. Versenyzőtársaink közül senkit sem láttunk együtt a levegőben. Szkopljei tartózkodásunk alatt még 2 repülőgép érkezett meg.

— Mint győztesek, megkaptuk a király díszes serlegét, amelybe belevésik a verseny napját és a győztes pilóta és megfigyelő tiszt nevét. Ez a serleg a repülőezred tulajdona marad, mig én, mint a győztes gép pilótája, megkaptam a király nagyértékü ajándékát, a díszes aranyórát s a 10.000 dináros díjon az Aero-klub megfigyelőjével Osztozkodtunk.

— Fáradj »voltam, de büszkén .szálltam le abban- a tudatban, hogy az első jugoszláv katonai repülőverseny győztes gépének kormány-kereke az én kezemben volt.

A levegő hőse légi Htjáról

A noviszad! repülőverseny győztese

Bajdák Leonid főhadnagy nyilatkozik a Bácsmegyei Napló számára — Átlag 195 kilométeres sebességgel tette meg 1370 kilométeres útját

Bécsi vásár 1926.

Az étteremben nem volt üres asztal. Áz asztalnál azonban egy magános ur szélesen nekikészülődik a vacsorának. Bécsi szeletet rendel citrommal és nem veszi le a szemét az étlapról. »Gestattet« zavarom, hogy az egyetlen szabad széken helyet foglaljak az asztalánál. Nincs semmi ellenvetése, sőt az étlapot is átengedi rövid használatra. Amig tálalnak, borral csinál utat a bécsi szeletnek. És ismerkedik.

— Ein sehr feiner wein ist das. Vorzüglich! — kezdte a társalgást. Gomblyukában egy Messze-jegy csüng, büszkén, mint valami Mária Terézia rendjel. Egyenesen Jugoszláviából jött fel a bécsi Messére. Ö Bécsben idegen. Mi tagadás. ezt nyomban észre lehetett venni rajta. Ha egyéb jel nem is árulta volna vendég voltát, az első pillanatra sejteni kellett a homloka mögött azt a buta kis számoló gépet,, amely többnyire minden Bécsbe érkező külföldi agyában elrejtve hangtalanul folyton azt számolja, hogy az elköltött osztrák koronák mennyit tesznek ki hazájuk törvényes pénznemében. Asztaltársam — nevezzük őt Klein urnák — láthatatlan számológépe villámgyorsan működött, amig az étlapot olvasta már tudta, hogy a bécsi szeletnek osztrák shillingben feltüntetett ára mennyi osztrák koronának, az osztrák korona mennyi dinárnak felel meg és ily összegű dinárért három bécsi szeletét kaphat otthon. Az otthoni bécsi szeletek közül egy is legalább négyszer akkorra, mint ez a jelen terítéken levő béosi szelet, tehát a mérleg, egy oly tu’íkiadást mutat, -amelynek egyenlegét én még logaritmus segélyével sem tudnám kiszámítani. De Klein ur a tizedes törtekre menő pontossággal ceruza nélkül mindezt ki tudta számítani. Nem is csodálom. kereskedő ember, rizsben utazik és bérletjegyet akar venni a jugoszláv államvasutak összes vonalaira, csak azt sajnálja, hogy, ott nincs még

bérlétjegy. Azelőtt a magyar vasutakon volt Ezt is csak azért tudom, mert tőle tudom, ö viszont az iránt érdeklődött, hogy vájjon én is a bécsi Messere jöttem? Én állandóan Bécsben vagyok, nem is tudom hogy Messze van nálunk.

Klein szorgalmasan üritgette poharát. Valami szándékosság látszott ebben a szorgalomban, mint aki okkal vigasztalódik italban. Csak csalódott emberek nyelnek ilyen kortyokat.

— Ez a borocska nagyon Ízlik nekem és uj fistlit rendelt. Most megpróbálom szódával. — Kiderült azonabn, hogy a tiszta szőlőnedv jobb és a további borok már szódamentesen kerültek az asztalra. A tortánál elmondta Klein, akinek fején már a tisztesség ősz hajszálai jelentkeztek, hogy a Hotel zum Drei Kvasztniban vett szobát.

—- Ej, ej, Klein u.r, hisz ez a szálloda egy olyan szálloda, ahova szeTelmespárok térnek be. Ugylátszik, ön nagy kujon ..

Sóhajtva, de mégis tiltakozóan hárította el a gyanút:

— Ez most egy tisztességes családi szálloda. Én nem vagyok kalandokra kapható!

— Pardon, ó pardon én nem akarom Klein urat rossz színben feltüntetni. Bizonyára családos?

— De mennyire az! A fia vezeti az irodát. Komoly fiatalember. Komolyabb mint az apja. Nyomban becsatolja a fotográfiát és megmutatja leánya fényképét is.

— Ez pedig itt a leányom. A fényképen mint cigánynő kártyát vet a kereskedők jetmezestélyen.

— Alle Ehre! — törtem k i elragadtatással. Ilyen szép cigánynőt még nem láttam, pedig sokat láttam életemben.

— Spanyol! — tette hozzá apai büszkeséggel. Majd nyomban elszomorodott is fenékig kiitta a borát . Semmi tée-v dés^ ennek az urnák nagy bánat nyomja

a lelkét. Szeme a távolban révedezett, az orra alatt mormogta:

— Hogy mondom el maid a gyermekeimnek?

— Mi baja van uram? Mi történt önnel?

Nem kellett kétszer sem biztatni, a jugoszláviai rizs utazó feltárta titkát.

— Egy tavaszi kabátot akartam venni a leányomnak, akinek fényképét látni tetszett? Ha már a Messére jöttem, veszek valamit. Megvettem a kabátot, de azt hiszem, hogy nagyon befeküdtem. Egy vagyont költöttem a kabátra. Bemegyek az áruházba, az üzletvezető ezer és ezer kabátot hordát elém. Ott álltunk egy kabát tengerben. Mindgyárt gondoltam, hogy jó lesz vigyázni és csak megtekintem a választékot, de ha drága nem veszek. Egy zöld, egy almazöld kabátra.esett a tekintetem. »Uraságodnak nincs talán divatszalonja? — kérdezte az üzletvezető, hogy megtalálja annyi kabát közül a legdivatosabb és legfinomabb darabot?« Jó, jó gondoltam magamban, nekem maga sokáig beszélhet, én nem esem csapdába, én úgy sem veszek' itt kabátot egy i’yen drága helyen. »Ha megtetszik engedni, nyomban bemutatom önnek, hogy hogyan fest ez a kabát« — mondta és odaintett egy kisasszonyt, aki ugyanolyan alak mint a leányom. A méretek megvoltak adva. Nagyon szép kisasszony volt. gyönyörűen tudott- nézni a szemeivel és nagyon sikkesen forgolódott. Az üzletvezető meg folyton beszél:

— Majd én illusztrálom uraságodnak, hogy milyen feltűnést kelt még Bécsben is egy ilyen modell kabát! — Azzal szólt a kisasszonynak, hogy vegye fel a kalapját is és sétáljon a kabátban az üzlet előtt és mi majd figyeljük meg, hogy micsoda esemény lesz ebből a bécsi korzón. Hát kimentünk az uccára. A kisasszony megállt a kirakat előtt, mint egy idegen gusztálta a kirakatot, mintha nem is Tudná JiQsy a kirakt

melyik üzlethez tartozik. Szépen ősz--, szefogta magán a kabátot, mintha az övé volna és sétált a korzón. Az emberek tényleg utána fordultak. Előkelő urak és dámák utána néztek és kezdtek beszélni a kabátról, úgy hogy a kisasszony szinte pirult a megjegyzésekre. Mondhatom, hogy nagyon szép és elegáns volt a kabátban. Visszamentünk az_ üzletbe, kíváncsiságból megkérdeztem a kabát árát.

— Ötmillió korona.

— Hárommilliót adok érte.

— Wie es geht und steht. Másfél órai alku következett. Ezt a pénzt nem adhatom egy kabátért, hisz ez dinárban egy vagyon! A hárommilliót is csak azért Ígértem, hogy az üz etvezető lássa, hogy komoly vásárlási szándékaim vannak és nem akartam hiába fárasztani. A kisasszony ez alatt zavartan rakosgatta el a kabátokat.

— Vegye csak fel még egyszer ezt a darabot — mondta neki az üzletvezető.

Én felsegítettem.

— Ich danke! — mondta olyan meleg hangon, mintha hangja is vattelinozva volna jó meleg vattelinnal, nemcsak az almazöld kabát. — Ngyon szívesen, drága — gondoltam magamban. Szeretném ezt a kabátot esti világításban látni. Wie es geht und steht. Hárommillióötszázezret Ígértem.’ Többet nem adok, én nem lopom a pénzt.

— Nálunk nincs alku — mondta az üzletvezető. — Ugy-e kisasszony?

A kisasszony kedvesen mosolyogva nézett rám, azt mondta, hogy úgy bizony. Otthon felemelem a rizs árát, de megveszem az almazöld kabátot, hadd legyen boldog a leányom.

— Jó, megveszem a kabátot. De kérem legyen szives a kisasszonnyal a hotelembe küldeni. Egymillió előleget adok, a resztet maid az átvételnél kifizetem. Egész este otthon leszek, tessék elküldeni, meg akarom nézni, hogy milyen esti világításban. Ha valamit iga-