Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)

1926-09-05 / 245. szám

1926. szeptember 5. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. olddl. TINTA — B B----­Fellegjáró és elképesztő Keresztvízre szeretnék itt tartani két szót, mely egy pályázaton szü­letett meg és kapott jutalmat. Erős, életrevaló csecsemőknek látszanak s ezennel hosszú életet kivánok nekik. Mindakettőt a fantasztikus pótlásá­ra ajánlották, melynek megmagya­­rositása a pályatételek között sze­repelt. Ez a szó manapság egyre gyakrabban lábatlankodik előttünk, minden ok nélkül. Én különös ellen­szenvvel viseltettem iránta. Először azért, mert nagyzoló. Sokat markol, de keveset fog. Száz és száz, jobb és pontosabb szóval Írhatom körül. Másodszor nem kedveltem, mert alakjára nézve is korcs. Eredetileg görög szó volt, ahol lángot, ragyo­gást, megmutatkozást jelentett, majd átvándorolt a latinba, később a né­metbe s megkapván mai fémjelzését, innen kértük kölcsön mi, de megint elláttuk a latinos végezettel. Kissé tarka és torz bohócnak tartottam. Mozihirdetéseken láttam és gyönge könyvek haskötőin. Nem Írtam le soha. Ma este a fönti két szóval, melyet pótlására javasoltak, sokáig játszott tarn, mint .valami újonnan vert fém­pénzzel. Engedjék meg, hogy ezt a játékot itt a papíron folytassam. A fellegjáró és elképesztő valóban derék lelemény. Együtt a kettő sike­rültén sejteti meg a fantasztikus fo­galmát, körülhatárolva a szó egész eszme-területét. A költő képzelete fantasztikus, tehát fellegjáró, azon­kívül lehet fellegjáró zene, festészet és építészet is. Barátom pimaszsága fantasztikus, tehát elképesztő. Mind­ez igen helyes. Mégsem szabad azt vélnünk, hogy ezzel a fantasztikust végképp elin­téztük és miután uj szavainkat beik­tattuk a törvénykönyvbe, ki-ki bíz­vást élhet vagy az egyikkel,. v^gy, a, másikkal, mihelyt eszébé ötlik á" fantasztikus fogalma... Minden szó egy világ. Rejtélyes élete yap. Égy, jeles francia nyelvésszel beszélget­tem erről a kérdésről, aki azt a né­zetet vallja, hogy nincsenek is ro­­konértelmü szók. Ha csak ezt a két magyar szót veszem például, bu és bánat, nyomban kitetszik, mennyire igaza van. Mind a kettő majdnem egyet jelent, sokszor együtt is alkal­mazzuk őket, nyomatékositva: bu­­bánat. De mégsem azonosak. Mind­egyiknek más és más a lelki tartal­ma, hangulati velejárója. Az elsőnél talán a bus-ra gondolok, a második­nál pedig arra, hogy valaki valamit mégis bán. Aztán mindig a s^ók hosszúsága, rövidsége, lejtése, zené­je befolyásolja idegrendszeremet ab­ban az irányban, hogy oly értelmet adjak mindegyiknek, amilyent éppen adok s ebben az értelemben használ­jam, az anyanyelvén beszélő ember biztos, alvajáró ösztönével, anélkül, hogy tudnám miért, mindaddig, mig újra nem kell azt valahol használ­nom. Hasonlóan vagyok a fantasztikus­sá.1 is. Jókai fantasztikus költészete csakugyan fellegjáró, de Edgar Poe költészete, mely szintén fantasztikus, már nem fellegjáró, hanem inkább lidérces, kisértetes, E. T. A. Hoff­mann fantasztikus költészete bo­szorkányos, kísérteties, Swift Jónás fantasztikus gunyja viszont elké­pesztő, hátborzongató, döbbenetes. Egy fantasztikus kinai szertartás mesebeli. A fantasztikus Kelet déli­bábos, regényes, regeszerii. Fantasz­tikus szépség? Talán káprázatos, varázsos, elbűvölő, tündökletes, vaÉy csak csodálatos. Hallottam egy hölgyet, ki barátnője Ízléstelen ru­háját szapulva fantasztikus-nak ne­vezte, amivel csak azt kívánta érté­semre adni, hogy képtelen, lehetet­len, otromba, silány, gyatra. Ha va­laki holmi váratlan, de nem kelle­metlen hirre fölkiált, hogy fantasz­tikus, nyilván csak azt érzi, hogy hihetetlen, vagy pestiesen szólva: óriási. A fantasztikus ravaszság tet­szés szerint agyafúrt, körmönfont, annakidején értesítette a magánbányákat csavaros. Egy fantasztikus színpadi bonyodalom csillogó is lehet, de tót­­ágasiálló és badar is. Mindenre al­kalmazzák, ami a képzeletet csigáz­­za. Ezért néha megrőkönyitő, néha hökkentő, néha örvendetes is. A fan­tasztikus buta ember egyszerűen szörnyen, vagy egetverőén buta. A drágaság fantasztikus, tehát rémitő, sőt rémisztő. Nem folytatom. Végül az egész szókincsünket ide kellene írnom. Ez­zel csak azt próbáltam megérzékel­tetni, hogy mi minden van ebben a szóban. Benne van még ma is az ősi görög szó láng-villanása, mely hol lidércként lobban föl, hol délibábként lebeg fölötte, a kölcsönző latin nyelv értelmezése, mely már a képzelő­erőre céloz, a németek ködös, rém­­szerü regényessége, azonkívül a mű­vészetek mai műhely-légköre is. Mindezt egyetlen másik szóban visszatükröztetni lehetetlen, de nem is szükséges. A nyelvészek célja a megközelítés, az ut-mutatás. Ezen az utón elindulva láttuk, hogy a fedő­szavak tekintetében nem vagyunk szegények. Csak válogatnunk kell kincseinkben, esetről-esetre. A nyel­vet nem lehet szótározni, elzárni és véglegezni. Eleven szövet az, mely teljesen soha sincs készen, mindig újra és újra kell szőnünk, valahány­szor beszélünk, vagy írunk. Kosztolányi Dezső Amerika megfenyegeti Európát Amerika hatalmas tmderőt állít Európa ellen Washingtonból jelentik: Nagy fel­tűnést keltett a Fehér Háznak a le­szerelési kérdésben a lapokhoz jut­tatott energikus hangú nyilatkozata. A nyilatkozatban az Unió kormánya valósággal megfenyegeti Európát, hogy nemcsak gazdaságilag teszi tönkre azokat az európai álla­mokat, amelyek nem akarják a fegyverkezést csökkenteni, hanem hatalmas szárazföldi, tengeri és légi haderőt állít a fegyverkező Európa ellen. A Fehér Ház jegyzékében a követ­kezőket mondja: Ha a genfi leszere­lési akció kudarcot vall, Amerika kénytelen lesz minden kímélet nélkül kiépíteni szárazföldi, vizi és légi had­erejét. Repülőgépek és buvárhajók ezreit állítja szembe az európai fegy verkezéssel. Amerikának módja van, sokkal nagyobb anyagi eszközökkel fegyverkezni, mint az európai államoknak, amelyek elszegé­nyedtek, adósságaikat nem fize­tik és mégis fegyverkezésre költik pénzüket. Az amerikai lapok a jegyzékhez hozzáfűzik, hogy ez a legerélyesebb ’epés, amelyet Cóolidge elnök hiva­talba'épése óta megtett. Az európai államokban nagy feltűnést kelt Coolidge szokatlan hangú erélyes ki­jelentése. Haldoklik a spanyo trónörökös Primo di Rivera kibékült a tisztikarral Lisszabonból jelentik: Azok a for­radalmi jellegű ellentétek, amelyek Primo di Rivera spanyol diktátor és az elégedetlen tisztikar között fel merültek, elsimultak és a nyugalom Spanyolországban nagyjában hely­reállt. A hazafias unió, amely a tisz­tikar uj politikai pártja, engedélyt kapott Primo di Riverától. hogy szeptember 11-ikétöl kezdődő­ié g három napon át népszava­zást rendezhessen Spanyölorf­­szágban, amelyen a nép a következő kérdé­sekre fog felelni: Bizik-e az ország a mostani kor­mányban, kivánja-e a népképviseleti alanon való törvényhozást. Párisi jelentés szerint a spanyol trónörökösek álla­pota válságosra fordult. A trón­örökös halálán van. A trónörökös súlyos betegségéről szóló hírek nagy mértékben nyugta­lanítják a királyi családot. A királyi pár másodszülött fia süketnéma és nem;, alkalmas a trónöröklésre. Ali­hoz pedig, hogy a harmadik fiúnak, Don Juan hercegnek trónörökösödési joga elismertessék, az alkotmány ér­telmében a parlament hozzájárulása szükséges. A parlament működése a-zonban két év óta szünetel és Primo di Rivera a belpolitikai helyzetre való tekintettel nem is hajlandó ösz­szehivni. Madridi jelentés szerint a királyi család attól tart, hogy a trónörök­lés miatt újabb forradalmi mozga­lom támad, amely a d^sztiát h» veszélyezteti. A király a gárda pa­rancsnokává eBranger tábornokot, az. elégedetlen, tisztek ..vezetőjét ne­vezte ki. Ezzel *akarja személyét biztosítani is Berangert. villámhárí­tóként felhasználni az esetleges ka­tonai lákadsá esetére. Az áliamvasut beszüntette a szénrendelést a trbovljei bányánál Az összes mpgánbányákkal meg akarják szakítani az összeköttetést Bezárják az üzemet és két nap altit tízezer munkást bocs jianak el a szénbányákból *— Izgalott a hangulat az elbocsájtott bányászok között Ljubljanából jelentik: A közlekedés­­ügyi minisztérium szombaton reggel áviratban értesítette a trbovljei szénbánya igazgatóságát, hogy szombaton délután két órától kezd­ve a minisztérium megszünteti min­denféle szénszállítmánynak az ál­lamvasutak részére való átvételét. A miinsztériumnak ez a hirtelen intézke­dése óriási izgalmat keltett Trbovljén, mert a trbovljei bányák naponkint két­százötven vagon szenet szoktak szállí­tani az áliamvasut részére. A szállítások lemondása következtében a trbovljei bányaigazgatóság már szombaton délután beszüntette az üzemet a HrastTk nevű bányában, ezenkívül vasárnap bezárják Ko­­levje és Gleichenberg bányáit is. Ilyenmódon mintegy ötezer bányamun­kás válik egyik napról a másikrara ke­­nyértelenné. Az üzleti összeköttetés hirtelen meg­szakítása a közlekedésügyi minisztérium és a trbovljei szénbányatársaság között úgy következett be, hogy. a minisztérium már régebben megállapította, hogy a pri­vát bányák szene túlságosan drága és ezért elhatározta, hogy az áliamvasut szénszükséglet ét az állami bányákból fogja fedezni. Erről az elhatározásáról és uj árlejtést irt ki. A bányatársaságok szövetsége azonnal kollektiv ajánlatát tett, hogy tovább is hajlandó a szenet szállítani, még pedig tiz százalék árre dukcióval a folyó év végéig, hogy addig befejezhessék a tárgyalásokat az uj szál­lítási módozatokra vonatkozólag. A bá­nyatársaságok szövetsége hangoztatja, hogy a minisztérium el is fogadta az ajánlatot és éppen ezért érthetetlen, hogy most hirtelen megváltoztatta állás­pontját. Az elbocsájtott bányamunkások szá­ma a szombati napon csupán Tr­­bovljében négyezer, a vasárnap el­­bocsájtandókkal együtt több. mint tízezer bányász lesz munkanélkü­livé. A magánbányavállaiatok szövetsége — mint Beogradból jelentik — még a szom háti nap folyamán küldöttséget menesz tett Uzunovics miniszterelnökhöz, Perics Ninkó pénzügyminiszterhez és Jovano­­vics közlekedésügyi miniszterhez, az ál­lami rendelések megszüntetése, különö­sen a trbovljei esemény elleni tiltakozás végett. A küldöttség kifejtette a kormány tagjai előtt, hogy a kormány eljárása váratlanul, puccsszerű támadásként érte a bá­nyákat, amelyek erre egyáltalán nem voltak elkészülve. i Panaszol hozták fel. hogy a kormány részéről kísérlet sem történt arra, hogy tárgyalások utján békés egyezséggel oldják meg a kérdést. A bányatársasá­gok véleménye szerint ez a lépés külföldi érdekeltségek beavatkozására történt, a melyek azt akarják elérni, hogy nyilvá­nos árlejtésen olyan olcsó árakkal lép­hessenek fel, amelyekkel a hazai bányák nem vehetnék fel a versenyt s így a kül­földi vállalatok* halálos csapást mérné­nek a jugoszláv bynyaiparra. A fogadtatás után a küldöttség tagjai kijelentették a sajtó képviselői előtt, hogy fellépésüknek meg volt a kellő ha­tása és a kormány most már más szem­mel tekinti a kérdést. Gazdasági körök­ben nagy érdeklődéssel várják az ügy kifejlését. A belügyminisztérium telefo­non érdeklődött a ljubljanai '«ispánnál arról, hogy a munkások körében az el­­bocsájtás folytán milyen a hangulat. A főispán azt jelentette, hogy a munkásság hangulata a váratlan elbocsátások miatt rendkívül Uga­tott. Ezért külön vonatokon csend­­őrséget szállítottak a bányavidékre hogy az esetleges rendzavarásoknak elejét vegyék. Trbovljén szombaton este lezárták a hrasnici, a gotsevljei, reihenburgi és zá­­gorjei szénbányákat, ami által tízezer munkás vált kenyérnélkülivé. Kétséges, hogy a többi bányákban szombaton fel­veszik-e a munkát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom