Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-05 / 245. szám
4. OiLv BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. szeptember 5. A Csajkás-kerüIetben megszüntették az évszázados földk zösséget Szomborból jelentik: Évtizedes viszálykodás folyt a Csajkás-kerület tizennégy községe között a harminckiilencezer holdnyi úgynevezett Csajkás-földek birtokáért, amelyet a tizennégy község népének még a Habsburgok ajándékoztak állandó és kitűnő hadiszolgálataik elismerése fejében. A földet 1915-ig közösen kezelte a tizennégy község és a jövedelmet a lakosok számaránya szerint osztották el egymás között. Állandó volt azonban a közös föld termése fölött a viszálykodás, amely igen gyakran foglalkoztatta a hatóságokat is. Ennek a harcnak a megszüntetése végett 1915-ben kérték a Csajkás-községek a vagyonközösség megszüntetését. A világháború viszonyai lehetetlenné tették a birtokközösség megszüntetését, mert a szükséges előkészítő munkálatokat nem lehetett megkezdeni, másrészt a községek sem tudtak megegyezni a nekik járó birtokrészekre vonatkozólag. A múlt évben végül a vármegye elrendelte a vagyonközösség megszüntetéséhez szükséges felmérési munkálatokat és megbízta Martin József vármegyei főjegyzőt, hogy igyekezzen békés megegyezést létrehozni a tizennégy község között a birtok tulajdonjoga, illetőleg megfelelő felosztása tekintetében. Martin főjegyzőnek hónapokig tartó tárgyalások után most sikerült a tizennégy község kívánságait összeegyeztetni és a községek képviselői a napokban már alá fogják írni a megegyezést tartalmazó jegyzőkönyvet. A megegyezés lényege az, hogy minden község az 1877. évi lélekszámú arányában kap részt a sok pereskedésre okt adó földbirtokok tulajdonjogából. A megegyezés aláírása után kezdetét veszi a birtok telekkönyvi rendezése olyan módon,, hogy a megegyezés szerint az egyes községeket megillető birtokrészeket az illető községek nevére Írják telekkönyvileg. Ezáltal a több mint ötven é-e fennálló Csajkás-kerületi földbirtokközösség. megszűnik. Az érdekelt községek népe nagy megelégedéssel fogadta a földtulajdonkérdés ilyen rendezését, de örömüket az befolyásolja kedvezőtlenül, hogy a hosszú petpatvar tartama alatt az Noviszadról jelentik: A noviszadi rendőrség huszonnégy óra alatt felderítette az Erdős Henrik és társai-cégnél elkövetett betörésnek minden részletét és elfogta a betörés mind a három tettesét, az orgazdákat, hiánytalanul előkeritette az egész elrablóit összeget, amellyel olyan rendőri bravúrt vitt végbe, amely dicséretére válik a noviszadi rendőrségnek. Az első nyomot a betörés helyén talált betörőszerszámok szolgáltatták. Megállapították, hogy a szerszámokat a Stolz Henrik és fiai Temerini-uccai gépkereskedésében vásárolták. Az ott elárusító Milásinovics Jován kereskedősegéd pontos leírást adott a vásárlóról és leírásából a rendőrség megállapította, hogy az Sohl Frigyes vrbászi asztalos. A rendőrség, amint jelentettük, már péntek este a Hadiszigeten letartóztatta Herdi József noviszadi cipészt, akinél 27.500 dinár készpénzt találtak. Herdi elmondotta, hogy Sohl Frigyessel és Hefter Samuval együtt ők követték el a betörést és éjjel 11-től reggel 4-ig dolgoztak a kassza felfeszitésén. A rendőrség megálapitotta, hogy a másik két tettes csütörtökön egész éjjel és pénteken egész nap nem mutatkoztak a lakásukon. Rákics Radenkó rendőrkapitány autón követte a betörők nyomát és több községen keresztül eljutott Sztaribecsére, ahol Sohl és Herdi már többször laktak a Centrál-szállodában. Rákics nyomban a szállodába ment, ahol a vendégkönyvet átnézve egy Bákics Vladimír nevű körözött másik betörő nevét találta. Bákicsot le is tartóztatta és a becsei rendőrségnek adta át. A vendégkönyvben egy Danila Fülöp nevű ember neve volt beírva, akiről kapott személyleirásban Rákics Sohlra ismert. Az állítólagos Danila az 1. számú agrárminisztérium a birtoknak több mint felét agrárreform célokra vette igénybe és több mint ezer dobrovoljác családot, valamint más igénylőket telepitett a harminckilencezer holdas birtokra. szobában volt és aludt. Rákics kapitány tudta, hogy Sohl töltött revolverrel jár, vakmerő, elszánt ember, alá élve nem adja meg magát, ezért cselhez folyamodott és Sohlt felkeltette azzal, hogy már fél 3 van, amikorra Sohl meghagyta, hogy költsék fel. A szobaasszony bekopogott, felköltötte Sohlt és a cipőket kérte tisztítás végett, amikor Rákics rendőrkapitány Szlánkámendc Jocóval, a noviszadi rendőrség hatalmas termetű rendőrbiztosával hirtelen behatoltak a szobába. Szlánkámenác átnyalábolta Sohlt, aki már revolvere után kapott. Lefegyverezték, megvasalták és megmotozásakor egy 6.25 kaliberű Brovningot és 20 töltényt találtak nála. Először tagadott és csak amikor a zsebében 28.500 dinár készpénzt találtak, ismerte be a betörést. Elmondotta, hogy 1000 dinárral többet kapott mint másik két társa, mert ő vette a betörőszerszámokat egy vrsaci betörés alkalmával szerzett pénzen. Ezalatt Mdlencsics Rodoljub rendőrkapitány és Vilovác rendőrfogalmazó a harmadik tettes, Hefter Samu felkutatására indultak. Heftert előbb anyjánál, Hefter Lottinál keresték, de nem találták. A rendőrség Hetterné udvarában egy ládában elrejtett egy kisfiút, aki ott órákig figyelt. A kisfiú jelentette, hogy Hefterné vacsorát vitt az Arany Jánosucca 26. számú házba. Málencsics nyomban ottermett és a házban lakó és orgazdaságért már sókszor büntetett Speier Jenő soff őr lakásában megtalálta a keresett Hefter Samut. Egy órával utóbb Hefterné lakásán, a párnákba bevarrva megtalálta a 27.500 dinárt, amely Hefter része volt és ezzel az egész elrablóit összeg előkerült. Hefter Samut, Hefter Lottit és a többi orgazdákat: Speier Jenőt és Hefter sógorát, Lusztig Adolfot behozták a rendIzgalmas éjszakai hajsza után fogták el a noviszádi betörőket Az egyik betörőt Sztaribecsejen, a másikat Noviszádon fogták el — Hiánytalanul megkerült az elrabolt pénz őrségre, ahol eképen az összes tettesek kézrekerültek. Az ellopott takarékkönyveket Herdi József a betörés éjszakáján sárga bőröndben helyezte el és a bőrönddel együtt egy réten hagyta, ahol a bőröndöt mégis találták. Rákics kapitány Sohl Frigyessel együtt Noviszadra szállította Petkovics Györgyöt, akit a noviszadi rendőrség Mátics Milorád kárára elkövetett betörés miatt már régóta köröz. Topolán, Sentán és Kulán tartott vizsgálatot az adóinspektor Topolán nagy hátralékok vannak, Kulán és Szentén kedvezőbb a helyzet Az inspektor ellenőrzi kiadott rendeletéinek végrehajtását A szuboticai kerületi pénzügyigazgatóságon lefolytatott vizsgálat után Bogojevics Iván pénzügyminiszteri inspektor, miniszteri biztos a kulai, szental és, topolai járási pénzügyigazgatóságoknál tartott hivatalvizsgálatot. A három járási pénzügyigazgatóság közül, mint értesülünk, Bogojevics inspektor Kulán és Szentán aránylag legkedvezőbb állapotot talált, mig Topoláról elégedetlenül távozott a miniszteri biztos. Bogojevics inspektor megállapításai szerint Topolán éppen olyan állapotok vannak, mint a szuboticai adóhivatalban, rendkívül nagyok az adóhátralékok és az adóadminisztráció nagy hátralékban van. Emiatt a miniszteri biztos utasította' a topolai járási pénzügyigazgatóság vezetőjét, hogy a hátralékokat azonnal a legsürgősebben dolgoztassa fel és gondoskodjék a kincstár adóköveteléseinek legszigorúbb behajtásáról. Bogojevics Iván inspektor a közeljövőben megvizsgálja a szuboticai kerületi pénzügyigazgatósághoz tartozó többi járási pénzügyigazgatóságot, a szombori kerületet és a Szerémséget, ahol hét kerületi pénzügyigazgatóság van. Még ezeknek a vizsgálatoknak tartama alatt Bogojevics Iván inspektor visszatér Szaboticára, hogy ellenőrizze rendelkezéseinek betartását. A Bácsmegyei Napló munkatársának értesülése szerint Bogojevics inspektor a vizsgálatokról tett jelentésében kiemeli, hogy bár adminisztrációs hibákat tapasztal, visszaélésnek sem a szuboticai kerületi pénzügyigazgatóságon, sem a járási adóhivatalokban nem jött nyomára. Az itt felejtett ember Irta: Szirti Gyula Nyirkos, ködös novemberi eső pityergett le az uccára. Átkozott nap volt. Egy bérkocsi összeütközött egy autóval. A kocsis és a soffőr vaskos gorombaságokat vágtak egymás fejéhez, a vitába beleszóltak az utasok, beleavatkoztak fassankint a kiváncsiak is, akik körülállták a bérkocsi törött ablakait. Mindenki ideges volt, ok nélkül veszekedett, egy szóért késhegyre mentek volna az emberek. A tömegben ott állt az itt felejtett ember. Külsejére nézve épp olyan volt, mint a többit, ötven év körül lehetett. Kissé kopott volt a kabátja, kalapja, ezért nem féltette az esőtől, osak kissé az eresz alá állt egy fodrász üzlete elé és ott elmélkedett tovább azon, amit látott. Az autónak még egy szöge se hajlott el, a bérkocsi ellenben súlyosan megsérült. És mégis a rendőr, valamint a járókelők a kocsisnak estek neki, levénmarházták, lerészeggazemberezték. A kocsis állt ott az esőben, tényleg pityókos volt, vörös arcából apró zöld szemei nagyokat pislogtak, de nem szólt semmit. Az itt felejtett ember megismerje. Ez a kocsis valaha a belváros legszebb terén állt, kétfogatu gummlkerekü bakján ült. Cilindere, bársony zakója, pepita nadrágja volt, mindig rózsát viselt gomblyukában, jókedvű, ifjú volt, ö vitte a mágnásokat, színésznőket, szerkesztőket — a gummikerék a fényűzés, jólét szimbóluma volt — és most lezüllött öreg korára mogorva konfliiskocsisnak. Lehetett benne egy kis szesz is. De egy kis bosszúvágy is füthette, hogy nekihajtatott az autónak, ennek a gyűlöletes, lelketlen gépnek, amely lassankint egészen kiszorítja a gavallérom, gondolkodó lovat. Vagy talán öngyilkos akart lenni ? Arisztid, az itt felejtett ember belenyúlt a zsebébe gyűrött papiros pénzekért, de a táb a változott. »573 hektowattot fizet!« Arisztid mosolygott ezen a különös valután, pénzt tett le az sztalra, mire a tábla jelezte: »Rendezve!« Arisztid fogta a kalapját és kiment a kávéházból. Az eső időközben szerencsére elállt. Annál különösebb volt, hogy az uccán egyetlen embert se látott. A kocsiuton ellenben szakadatlan sorban vonultak különböző tipusu gépkocsik, motoros jármüvek. Arisztid fölnézett az égre és ott még különösebb látvány tárult eléje. Repü őgépek vonultak szakadatlan sorban és egy helyütt kettéágaztak, mint éjjel a tejut. A gépkocsikon, motoros kerékpárokon, traktorokon és egyéb jármüveken ember nem ült és valószínű volt, hogy fönn a repülőgépeken se ült senki. Arisztid elindult, hogy egy embert keressen. Az itt felejtett ember keresett egy másik itt elfelejtett embert. Az autók sorából kikanyarodott egy gépkocsi, befordult egy meüékuccába és Arisztid látta, hogy ember ül rajta. Utána futott és addig kiabált, mig a gépkocsi meg nem állt. — Boosásson meg, uram — szólt Arisztid — hogy esetleg sürgősen útjában megkasztottam. Olyan zavarban vagyok, azt se tudom, mit mondjak. Megmondta a nevét és folytatta: — Kihez van szerencsém? — Én a »27.454 BL« gép vagyok. — Azt látom a jelzőtáb ójáról, de családi és utónevét nem tudhatnám meg? Nevetés hangzott a gépkocsiból: — Vagy úgy! ön még a régi emberek közül való. Tessék beszállni, mert sürgős az utam. Útközben majd elbeszélgetünk. — Kérem, én most jövök a kávéházból — mondta Arisztid — és ezer kérdés kinoz, amelyre nem tudok feleletet. — Kérdezzen, de a kérdéseit ne intézze ahhoz az emberi alakhoz, aki mellett ül, hanem hozzám. — Kihez? — és Arisztid ijedten nézett körül, de nem látott senkit. — Hozzám, a »27.454 BL« géphez. — Nem értem — felelte Arisztid. — Tessék megmondani, hogy ön hol van? — Ej, de gyönge elméjű! Hát ön bennem ül, ugy-e és én most száguldók önnel Vagy nem látja a hűtőmet? Hiszen mellette ül..,, az az emberi alak... — Ez az emberi alak az ön hűtője? — Nem érti a tréfát? Emberi alakra formáltam a hűtőmet és azon mulatok, hogy ön az egész utón hozzá intézi a kérdéseit. — Kezdek eszmezavanban szenvedni — szólt Arisztid, aki igen rosszul érezte magát az emberi a ak mellett. — Tehát a gép beszél hozzám? — Én beszélek. Nem látja a tölcséremet, ahonnn a hangom árad? — Látom. Ez az ön szája? — Nem, a tölcsérem. Lehet, hogy valamelyik ősömnek szája volt, de én nekem már jól kifejlett tölcsérem van. Mondják, hogy őseim gépmulattok voltak, vagyis féig emberek, félig gépek. Én már szerencsére egészen gép vagyok. — Bocsásson meg —szólt Arisztid — a származástanban erősebb vagyok, mint ön. A gyarló és tökéletlen emberek gépeket alkottak, amelyek tökéletesebbek voltak náluk. A gepek tökéletessége végre elérte azt a fokot, hogy nem volt szükségük emberre, túlszárnyalták, felülmúlták, leigázták az embereket és támadt egy uj gép-generáció, amely... — Nem vitatkozom tovább önnel, mert célhoz értem. Szálljon le rólam. Arisztid leszállt. Mindaz, amit a géb elmondott neki, rémülettel töltötte el. Hogy fog ebben az uj világban elhelyezkedni ő, az itt felejtett ember? Gépiesen élni, szeretni, meghalni? Fölkapaszkodott egy visszafelé induló gépkocsira. De ez már nem volt oly ba-* rátságos, mint az előbbi- Arisztid egy kérdését se méltatta válaszra. A gép at kávéház előtt állt meg, ahonnan Arisztid kiindult. Arisztid boldog örömmel ismerte föl törzskávéházát. Végre egy intézmény, ame y a régi jó világra emlékeztet. Leült megszokott helyébe és nyomban előtte termett egy gépkávé Meghajolt: — Engem parancsol? Arisztidnek azonban nem volt kedve hozzá. Roppant fáradtnak érezte magát az autón való száguldás után és az uj benyomások is leverték. Lehajtotta fejét a márványasztalra és elaludni ké* szült. De durván fölkeltették. A főpincér állt előtte és mérgesen szólt: — Ne tessék a kávéházban aludni! Hortyogása elriasztja a többi vendéget! Arisztid ijedten eszmélt magára. Fölkelt és távozni akart. — Még nem tetszett fizetni — szólt a főpincér. — Dehogynem fizettem! •— Talán álmában? — Vagy úgy! * És Arisztid gép esen fizetett.
