Bácsmegyei Napló, 1926. szeptember (27. évfolyam, 241-270. szám)
1926-09-26 / 266. szám
1926. szeptember 26.___________________ BÁCSMEGYEI NAPLÓ 17. oldal. kulcslyukon áí nem látsz oly jeleneteket, melyek valóbbak lennének a művészet valóságánál s hiába elülteted a szemed, az arcod csak csúnyán elfintorul... Ez a haragos előszó, mely az angol sajtóban feltűnést keltett, a könyv ismerete nélkül is föltétlenül amellett bizonyít, hogy a régi regény, a természetes elbeszélés és meseszövés válságban van. főirodáim! kávéházak. Nálunk már régóta kipusztultak: megölte őket a háború. Valaha a békében annyi volt belőlük, hogy minden irodalmi árnyalatnak jutott egy-kettő, ma nincs egyetlen irodalmi kávéházunk sem. Az irók néha még eljárnak egyikbe-másikba, de a kávéházaknak már nem adnak jelleget. Nincs igy Parisban. Párisban negyvenezer festő és szobrász él, nem beszélve az írókról, hírlapírókról, építészekről és zenészekről. A Döme és a Rotonde, valamint a Select a Montpar. nasseon mindig zsúfolásig telve van művészekkel és kiváncsiakkal, kik a művészeket jöttek megnézni. Ez az irodalom piaca és tőzsdéje. Hogyan jutottak ily nagy hírre ezek a kávéházak? 1910-ig a Montmartre vált a művészet és irodalom otthona, itt tanyáztak az újak. A régiek a belsőbb körutakra vonultak. A két part — a bal és. jobb — ekkor kezdte meg háborúját. Az egyik párton a kubisták állottak, a másikon Paul Reboux vezénylete alatt a mérsékeltebbek, akik a Montmartre és a diáknegyed mellett foglaltak állást. Picasso, a kubista apostol megunta a huzavonát és a Rotonde-ba kezdett járni, mely ebben az időben jelentéktelen, elhagyott kávéház volt. ö — egyetlen ember — alapította meg a kávés szerencséjét, aki ma milliárdos, akinek kávéháza már táncteremmel, vendéglővel, hölgyszalónnal is el van látva. A kubista vezér és a hívei már rég nem járnak ide. Megjelenik azonban Fuzsita, a japáni festő, fehér nemez kalapjában, a német, amerikai, skandináv művészek. Újabban egy másik kávéház is nyílt meg, mely szintén a művészeket csábítgatja, a Grand Chaumiére. A Döme és Rotonde törzsvendégei ezt bojkottálják. Itt ütötték föl sátrukat a spanyol, katalán, orosz, német emigránsok, itt látni mindennap a szakállas Don Miguel Uimmnnot, talán ugyanannál az asztalnál, hol a háború előtt Lenin, Trockij, Rakovszki és Mencsuszki ült, a Cseka mostani vezetője. Veszedelmes emberek, nem tudni mit készítenek elő Európa számára, de a párizsiak azt tartják, hogy náluknál sokkal veszedelmesebbek azok a külföldi smokkok, akik művész-kalapban és szájukban kis pipával a művészetről locsognak anélkül, hogy értenének hozzá. Harminc éves a vaskapu Egy elfelejtett jubileum alkalmából A Dunagőzhajózási Társaság gyönyörű emeletes hajója, a Jupiter fedélzetén nemzetközi társasággal vitt le bennünket az al-Dunára, ahol az újdonság ingerével élveztük a viszontlátott Babakáj-t, a Duna szűk, vadregényesen szép medrét, a látványos Széchenyi-utat, a Traján útját, a megcsonkítás dacára jókarban levő Széchenyi-emléktáblát, a XX. század nagyszerű technikai remekművének kőbevésett megjelölését, a Kazánszorost, amelynek csodájára jár az a sok angol és francia, akik nem sajnálják a hosszú utat, hogy annak pazar és sehol másutt riém látható szépségeit élvezhessék. Grocska, Szmederevó várromjai, Ve!iko-Gr ad isije, Golubovác, Galambos vára, a Moldova torkolása. Brnica, Dobra, Drenkova, Kozla, izlas, Tachtalia, Greben, Milanovác, Szinice, Juc, Tekia, Orsóvá külön-külön is egyegy láncszeme- ennek a felejthetlen dunai útnak. A Vaskapu, ez a 3000 méter hosszúságban, emberi agy által kigondolt és emberi kéz által szabályozott folyambarriére 189G szeptember 27-én, most harminc éve nyílott meg a Danahajózás számára és örök időkre a kultúra nagy haladását és vívmányát jelenti, akárhányszor is látjuk, mindig bámulatba ejt. Amikor a Jupiter keresztíilsiklik a Duna keskeny medrén, talán senkinek sem jutott eszébe, hogy néhány nap múlva egy történelmi jelentőségű technikai csoda üli meg csendes elfelejtettségben harmincéves jubileumát. A Vaskapuból kiérve. Turn-Szeverin, a háború előtti első nagyobb román !>atárváros képe tűnik fel elöltünk, de már nem a régi pezsgő életévei, mint annakidején, amikor még az idegenek ezt a hallatlanul élénk városkát kis-Párisnak nevezték és amikor még éjfélkor is a Jardino Publicoban tízezrek rajzottak és a szórakozásoknak se vége, se hoszsza nem volt. Ma csendes, haldokló város, többé már nem határváros és igy minden különösebb jelentőség nélkül van. Turn-Szeverinből hamarosan kikerülünk és Orsovára térünk vissza, ahol ugyanaz a csend, nyomasztó pangás és nincstelenség fogad. Csónakba szádunk • és fezes evezőseink átvisznek a festői szépségű és fekvésű Ada Kaleh-ra, amelyre ugyancsak nem igen lehet ráismerni. A kedves csempész-sziget, török házaival, karcsú minarettjével és moschéival, barátságos és idegenektől élő törökéivel ma semmi más, mint a múlt elhalványult, szomorú emléke. Román sziget lett ebbői az l'Jis út: török csodaszigetből, amely Magyarország uralma alatt is, mint állam az újamban megtartotta török voltát és csak épo közigazgatásilag került a magyar szó gebirák fennhatósága alá. A török uralomnak ma már a foszlánya, emléke sem igen maradt meg-és az egykor 1600 török lelket számláit kis ozmán köztársaságban ma Icfeljibb 100—150 török és áltörök él. akii nek t'úiik voltára csak ép a fejükön levő fez, az egykori török szigetre a népes török temető emlékeztet. A jő és híres er.dati t'-rk dohány helyeit rossz. : zivhate.tl: n és ős feketebarna román dohány kerül a vastag szivnrkahüveiyekbe. Fz'kat már nem vásárolja senk', úgyhogy a parti vámházban szolgálatot teljesítő vámőrök csak úgy megszokásból kérdik a szigetiéi \is;zrtérő utasoktól: van-e cigarettájuk? És ha valaki azt feleli, hogy nincs, azt szívesen el is hiszik, mert az ellenkezője inkább hihetetlen volna. Csak ép a régi török kávéházak vannak még meg, de a valódi török kávé helyett ma már Romániában készült, belföldi cikóriából főzik yzt a lötytyöt, a mit kávénak mérnek ki. Még a »rahdf« sem török már, úgyhogy semmi, de semmi sem emlékeztet a régi szép muzulmán időkre. Se rózsaolaj,-se mosusz, se pézsma, se nargile, de még igazi török duicsász sincs. Elmúlt minden, ami Ada Kalehnak romantikát adott. A háremek üresek a kis meghitt és sok szerelmet látott háremszobákba sivárság költözött, a házak üresek. Elmentek a törökök és ami kevés uj lakó odajött, azok áltörökök: leginkább magyarok és1 szerbek. Panaszosan mondta el nekünk az 'egyik kis török kávéház magyar tulaj donosnője: — Nem lehet itt már megélni. Kihalt itt minden. Azok pedig, akik itt élnek, egymást falják fel, oly nagy a verseny. Mindenki ugyanazt árulja: rossz cigarettát,, ansixet, de már az 'sem kell senkinek sem. Kaptak helyette ugyan más attrakciót: Bicsérdit, a Mestert, aki nagy leányával és barátnőjével harmonikus egyiittlétben él a füves szigeten. Nincs is már más ezen a szigeten, mint fü és füevő, mert az a kevés lakó, aki ott él, az is bicsérdista. Nekik már másra nem igen jut, mint fűre. Maga a Mester aznap érkezett »haza«, a szigetre, de nem tudtuk feltalálni, ép Orsován járt — ebédelni ment át és i^y Ada Kahlen még őt is nélkülöznünk kellett. De bőven kárpótolt bennünket mindenért Herkules-fürdő, a maga káprázatos szép fekvésével, csodaszép telepével, a mely ma is viágíürdő jeleget ad a Csterna-patak két oldalán felépült ragyogó fürdőhelynek. Pezsgő, világfürdő-élet. A szállodák zsúfoltak, a szeptemberi utószezon fényesen bevált. Az ellátás és az árak a legigazibb békére emlékeztetnek. A »Casino« nevű Kursalonban egy fényes menü 12 és fél dinár és az étlapon nincs drágább étel, mint 7 és fél—12 dinárosok, amellett kitűnő francia és bőséges a konyha. Az. italok is mesébeillöen olcsók. Egy gyönyörű kétszemélyes szobáért a Ferdinánd udvarban, a telep legelőkelőbb szállójában, erkéllyel és az uccára nyílva 30—40 lejt fizettünk, ami a mi pénzünkért 7 és fél—10 dinár. Öt lej (másfél dinár) borravalóért tízszer is mondták: kezét csókolom. Az autó, a kocsi szinte ingyen yan. Egy kilométer autóut 2—2 és fél dinárba kerül. A felénél is kevesebb annak, amibe nálunk kerül. Herkules-fürdő magyarokkal és szerbekkel van tele. Minden pincér, portás, kocsis magyarűl tud és beszél. A románok nem törődnek ezzel, csak jöjjenek el hozzájuk. És el is jönnek. Aranjuezi szép napok. A jugoszláv állami hajózás hajóján jöttünk vissza és ha nem is tudtuk volna ezt, a hajóvendéglő áraiból azonnal meg kellett volna tudnunk, hogy már nem vagyunk román területen. Mayor József Az ó-kor illatszeréi Irta . Dr. VÉCSEI JENŐ Az illatszerek francia és angol elnevezése: »parfum«, »parfume«, valószínűleg a latin »per fumum«-ból származott. (Füsttel, füst által), ősrégi szokás volt a vallási szertartások alkalmával gyantanemü anyagokat és szagosfákat égetni, mert az illatos füst az. isteni tiszteleteken ellensúlyozta az égő áldozati hús kellemetlen szagát. Még ott is hatott a hívők misztikus érzékére az illatos füst, ahol nem áldoztak véres áldozatokat. Ha a füst az oltárról felfelé szállt, az volt a közhit, hogy az imát és áldozatot elfogadták az istenek. A zsidók szövetségsátorában az isteni tiszteletre rendelt füstölőszert az oltáron levő füstölő edényben kellett égetni. E füstölőszer egyenlő mennyiségű sztakté-ból, onichából, galbanumból és tömjénből állott. A sztakté görög fordítása a héber natal szónak, amely folyékony izzadmáriyt, vagy valami hígat jelent. Plinius szerint sztakté, a mirhának izzadmánya. amely a fa megsértése nélkül folyik ki. Becsesebb mint maga a mirha. Theophrastus is kétféle mirhát említ: cseppfolyósat és szilárdat. Az onicha a héberben »seheleth« (illatos csiga) a strosubus csiga egy fajtája. E csiga a földközi és vörös tengerben él. Az onyehának magának nem igen van jó illata, hanem más illatszerek hatását emeli. Ez a csigafedő áttetsző, hasonló ’az ember körméhez; innét »onycha« görög neve (onyx — köröm). Általánosan elfogadott nézet az, hogy ez a csiga különös szagát onnan kapja, hogy az indiai nárdus egyik fajából táplálkozik. A galbanum, héberül chelbanah, valami zsírosat jelent és talán valami balr zsamot. Némelyek szerint Szíriában az Amonusa hegyen igen finom minőségű galbanum található, amely Illatos, mig a gyógyszerként ismert galbanum illatát mi már nem találjuk kellemesnek, de lehet, hogy az ókor ízlése szerint ez kellemes volt. a A perzsák mai nap az »asafoetisá-t« íz istenek életének hívják, pedig a mi Ízlésünk szerint ellenszenves szaga van; az eszkimók pedig a cethalt szagolják gyönyörrel, pedig annak orrfacsaró illata elől minden európai futva menekül. A sáfrány és a levendula illatát sem magasztalják ma annyira, mint valamikor. A régi zsidószokások maradványa az is, hogy a londoni Irvingiánus templomban — az Irvingiánusok a katholikus vallás egy ágazata — használt füstölőszer egyik alkatrésze még ma is a galbanum. A tömjént általánosan használják a római és görögkatholikus istentiszteletnél. A görög »libanos«, a latin »olibanum«, az arab »luban« és más nyelvek ezekhez hasonló elnevezései, mind a héber »lebonah« (tej) szóból származnak, ami arra utal, hogy a fa nedve megszáradása előtt tejszerü. Ezt a szert Arábiából Kínába már a X. században szállították és ma is roppant mennyiségben jut Shanghaiba »ju-si ang« (a tej illata) néven. Felhívás alkalmi vásárlásra! Hihetetlenül olcsó árakon nagy kiárusítás szűcs- és szőrmeárukban! Szőrmekafeátok már 1500 dinártól kezdve Meggyőződhet, hogy legolcsóbban vásárolhat nálam nagyban és kicsinyben Spitzer Lajos szűcs szőrmenagyáruháza, Szubotica Sokolsha ulica 3. §
