Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-03 / 211. szám
2. oldal fiogy Pasics és Sztojadinovics kiválásával megszűnt a korrupció. Davidovics furcsának találja, hogy a radikális párt nem tiltakozott Radics megjegyzése ellen. Beszédét azzal fejezte be Davdovics, hogy a beogradi polpűrmesterválasztás napján, augusztus tizenötödikén a nép fog ítéletet mondani a radikálisok fölött. Davidovics beszédét nagy éljenzéssel fogadta a közönség. Ezután Kumanudi Koszta volt pénzügyminiszter. demokrata párt beogradi polgár. íerjelöltje szólalt föl és annak a reményének adott kifejezést, hbgy a községi választás a radikálisok vereségével fog végződni. Beszéltek még a gyűlésen Jovanovics Koszta egyetemi tanár és Lazarevics Vásza az államvédelmi osztály volt főnöke. A szociálpolitikai miniszter csökkenteniakarjaadráo-asá^ot A drágaság elleni törvényből kiveszik a kartelekről szóló részt Beogradból jelentik: A gazdasági válság szanálására kiküldött miniszteri bizottság a legutóbbi ülésen elhatározta a drágaság letöréséről szóló törvény módosítását. A Bácsmegyei Napló munkatársa ebben az ügyben kérdést intézett Szimonovics Milán szociálpolitkai miniszterhez, aki kérdéseinkre a következő választ adta: • — Az uj drágaság elleni törvényjavaslatot már régen kidolgoztam, azonban a politikai helyzet bizonytalansága miatt nem lehetett a törvényhozás elé terjeszteni. A javaslat szövege még nem végleges, mert az eredeti javaslat a kart elek ellen is tartalmazott intézkedéseket, amelyek erősen beletartoznak a kereskedelmi miniszteriül^ hatáskörébe. Valószínű, hog1r a kereskedelmi miniszter külön törvényt fog beterjeszteni a kartelekről, úgy hogy a drágaság elleni törvény szükebb körre szorítkozik. A szociálpolitikai miniszter kijelentette, hogy reméli, hogy az uj törvény csökkenteni fogja a drága-1 ságot.____________________________I Szivéből kihullott minden lim-lom Irta: Simándy Béla Most már tudta, hogy ez igy nem mehet tovább. Eldobta féligszitt szivarját és felkelt a' díványról. Föl és alá kezdett járni a szobájában. — Ma már egész biztosan szakitok Lizivel. Isten tudja, - hányadszor határozta már el és sokszor indult úgy a szinház felé a kis táncosnőért, hogy most aztán utoljára találkoznak. Mindig együtt vacsoráztak és vacsoraközben, az utóbbi napokban sokszor szövögette magában a mondatokat, amelyekkel megmagyarázza Lizinek, hogy el kell j válniok. De bucsuzáskor, amikor a! leány megkérdezte: ugy-e, eljön holnap megint?! — legfeljebb ez lett a szépen; megfogalmazott mondatokból: Most néhány napig sok dolgom lesz és valószínűleg nem jut időrfl kijönni. Lizi ilyenkor kérőén, mosolygott a fiúra és már tudta, hogy az másnap megint csak várni fog. reá. Mert nappal mindig nagyon szépen meg tudta magának magyarázni János, hogy hát ez igy nem mehet tovább. Minden percét, minden gondolatát Lizi rabolja el. Hetek óta semmit se dolgozott. Ez nem szerelem; szenvedély, amely egyre jobban a rabjául ejti. Es még azt .se tudja, hogy igazán szereti-e a leány. Mosolyog, mindig csak nevet, még akkor is, amikor csókol, amikor a szenvedély ott ül arcán ,a szeme be van hunyva, de a szájaszélén ott ül a mosoly.. finoman, gyötrőn, megbofc*«ii-BACSMEGYE! NAPLÓ 1Q26. augusztus 3. A vajdasági szocialisták pari?1 A szocialisták politikailag defenzívában r Nedelyko a kommunisták Noviszadról jelentik: A vajdasági tartományi szocialistapárt vasárnap Noviszadon, a Szlávnics-féle vendéglőben tartotta 1926. évi kongresszusát, amelyen a központ részéről dr. Topalovics Zsivkó, a munkáskamarák központi titkárságának vezértitkára, Divac Nedeljko egyetemi tanár, a központi pártvezetöség titkára jelentek meg. A vajdasági helyi szervezetek részéről a Szerévnségből Zcmun, Beocsin, Indija, Sid külön kiküldöitekkkel, a többi helyi szervezet Bukseg Juráj kerületi titkár által képviseltette magát, a bácskai szervezetek részéről Ada, Mol, ’Szuboiica, Szombor, Sztaribecsej, Srbobran, Zsabalj, Qyurgyevó és Noviszad, a Bánátból Becskerek küldöttekkel, Kikinda, Pancsevó, Mokrin, Vrsac, Mariolana, Belacrkva pedig a kerületi titkárral képviseltették magukat. Divac Nedeljko központi párttitkár kilenc órakor nyitotta meg a kongreszszust. Megnyitó beszédében rámutatott a háború befejezése óta a munkásmozgalomban lejátszódott eseményekre és bizonyította, hogy a szocialista párt nagy szolgálatokat tett a munkásmozgalomnak azzal, hogy visszatartotta a munkásságot szélsőbaloldali kilengésektől és ezzel megakadályozta, hogy Jugoszláviában is a magyarországi és bulgáriai eseményekhez hasonlóan fehér terror következzék. A szélsőbaloldali és az iskolapadokból alig kikerült ve-«'*.'" nek tudhatok be, hogy a kommunisták 59 nemzeigyiilesi ....... tudták felhasználni arra, hogy á min-kdsságnak bármilyen előnyt biztosítsanak, sőt magatartásukkal szociális és politikai reakciót provokáltak id. Tiltakozás nélkül tűrték, hogy őket a munkásotthonból kilökjék, sőt éretlen cseiekedetgiftkel valsósággal kierőszakolták az államvédelmi törvény legreakciósabb rendelkezéseit, amelyek segélyével a parlamentből js kituszkolták őket. Ezzel szemben — folytatta Divac — a szocialista-párt tiz képviselőjével az alkotmány harmadik fejezetének majdnem minden rendelkezését valósággal kiverekedte, amivel egy modern állam szükséges szociális alaptörvényeit rakta le. Ebben a fejezetben van biztosítva a sztrájkjog, a munkásság védelme, az ipari munkásság biztosítása betegség, baleset, aggkoi, halál esetére. Ezek benn. v„r.n. , a? alkotmányban és a munkásság erejére van szükség, hogy ezek alapján modern munkásvédelmi törvényeket hozzanak. Divac beszédét zajos tetszéssel fogadták. A kongresszus ezután megkezdte a mandátumok igazolását. Valamennyi vidéki kiküldött mandátumát igazolták, csak a novjszadi mandátumok miatt volt nagy vita. A noviszadi szocialista helyi szervezet pénteken küldöttválasztó ülést tartott, amelyen Tatits Pavle elnökölt. A gyűlés résztvevőinek egy csoportja, hivatkozással arra, hogy a központi pártszervezet felfüggesztette Tatics Pavle párttagságát, nem akart Tatics elnöklete alatt az ülésen résztvenni és kivonult. Taticsék és a kivonultak is külön-külön küldötteket választottak. Az igazoló bizottság javasolta, hogy Tatics mandátumát ne igazolják és mindkét noviszadi frakció két-két delegátusát fogadják el. A közgyűlés ilyen értelemben határozott és Jegdics János ügyvédjelölt, Petrovics Mirkó munkást, Krsztanovics Ljubomir munkásbiztositási hivatalnok és Pntnik Nova munkás mandátumát igazolta, mire Tatics néhány hívével eltávozott. Brkics Vojin munkásbiztositó pénztári igazgató, kerületi titkár terjesztette be ezután jelentését, amely szerint a pártviszály minden eredményes munkát lehetetlenné tett. A kongresszus az eddig egységes vajdasági pártszervezetet három részre: Bácska-Baranya, szerémségi és bánáti kerületekre osztotta fel. Dr. Topalovics beszéde után a kongresszus megválasztotta az uj vezetőséget. .„m A bácskai tartományi vezetőség' elnöke HadnagyéV György (Noviszad), alelnöke Mrgyanin Milivoj (Noviszad), titkár Krsztanovics Ljuba (Noviszad), pénztárnok Boravacz Száva (Noviszad) lett. A választmány tagjai lettek: Jurisics Antal (Noviszad), Aradszki Vláda (Szrbobran), Klapec György (Szombor), Bajazet Sándor (Belimonasztir), a felügyelőbizottságba pedig elnökké Abramovics Milán (Noviszad), tagokul Misics Nikola és Petrovics Nikola (Novi-ad) választattak meg beogreaii központi pártvezetőségbe güresedttt tagsági helyre Seitz Jáaci páittitkárt választották meg Aséggel Jolin. ?ci a központi pártvez. i idén,- jelölést elhárított magától. Divac dt . egy órakor berekesztette az ülést. Húsz évi f egyházra ifé ték a msregkeverő bázeli orvost és kedvesét Az orvos arzénlabdacsokkal gyilkolta meg feleségét Bázelból jelentik: Tiz napon át tartott a bázeli esküdtszék előtt dr. Ried T Miksa gyakorló orvosnak és kedvesének Gualla Antóniának bünpöre, amelynek tárgyalására tódult a közönség. A vád az volt, hogy Riedel orvos és Gualla Antónia közös egyetértéssel méreggel ölték meg Riedel feleségét. A múlt télen hirtelen halt meg dr. Riedl Miksa neje és a rokonok mingyárt gyanakodni kezdtek az orvosra. Riedel ugyanis, mikor megismerkedett Gualla Antóniával, elvált nejétől, hogy kedvesét feleségül vehesse, de a szerelmesek összevesztek és az orvos újból törvényesen megesküdött első feleségével, akitől már egyszer elvált. Később aztán házába fogadta Gualla Antóniát mint házvezetőnőt, ez időtől kezdve az asszonynak pokol lett az élete a .saját lakásában. Mikor Riedelné hirtelen meghalt és a rokonok főijeién-1 tése következtében az orvost és kedvesét letartóztatták, a vizsgálat során felboncolták á hirtelen elhunyt asszonyt s a -belekben csakugyan arzénmaradVányokat sikerült kimutatni. A gyilkossággal gyanúsított férj azzal védekezett, hogy felesége súlyos vérszegénységben szenvedett s ez ellen kapott arzénlabdacsokat. Egy orvostársára is hivatkozott mint tanúra, mert nem egymaga kezelte feleségét. Jóllehet kézzelfogható bizonyítékok nem voltak; a férj és kedvese ellen, az esküdtek mégis kimondták mindkettőjükre a vét-' kést és a törvényszék gyilkosság miatt dr. Riedel orvost és Gualla Antóniát húsz évi fegyházra ítélte. tóan. Mi ez a mosoly? A boldogság... Valaki másra gondol közben... Kineveti? ... Ez a mosoly volt János nappalainak megmérgezöje és ez magyarázta meg néki olyan sokszor és olyan szépen, hogy hát ez igy nem mehet tovább. Eddig dolgoztál, harcoltál, figyeltek reád és most legyőzött egy mindig mosolygó leányfej, aki talán, ha nem vagy mellette, másra nevet, mást csókol úgy, ahogyan téged. * Amikor ideért gondolataiban, mindig felpattant a díványról és elhatározta, hogy szakit Lizivel. A hűtlenségnek még a gondolata is megalázta, a vér átjárta a szivét s az arcába szökött. Nem tudta volna ezt elviselni egy kis buta táncosnőtől, egy szőkefejü, csinos kis arcú. mindig mosolygó, drága kislánytól, akivel olyan jó ülni a nyári vendéglők kertjében, együtt rendel li sültet vacsorára, összekoccintani a poharukat, aztán karonfogva nekivágni a nyári éjszakának, hazafelé. Mert amikor alkonyodni kezdett, már nem az esze, hanem a szive tanácsolgatott Jánosnak és az azt mondta: menj. siess, már vár reád! Ma azonban hiába beszélt a szív. János Íróasztalához ült és igy fogadkozott: — Akármi lesz, ma dolgozni fogok. De közben lopva, önmaga előtt is szégyelve, az órára nézett. Még volt egy óra ideje. Erős szándékkal fogott a munkához, de csak merengett maga elé, csak ült mozdulatlanul. Az emlékei között kutatott, de mintha fejbeverték volna, úgy érezte magát. Az óra pedig ketyegett... — Kitakarítom a fiókomat, hátha találok ott néhány hasznos feljegyzést — határozta el, hogy a munkától meneküljön, mint a tanulni nem akaró diák. Takarított. Teleirt papírlapokat futott át a -szemével, aztán összegyűrve a földre hajigálta őket. Néhányat félretett közülök, majd megint egy csomót széttépett. Egy nagyobb boríték került most a kezébe, amelyben egy regényvázlat volt. Már meg is feledkezett róla, pedig két éve sincs, milyen e-rös szándékkal készült a megírására. És egy fénykép volt ott keskeny, finom, mahagóni-keretben. Egy pillanatig idegenül nézté a képet, de aztán egy név szakadt ki az ajkán: — Mária ... Feketebársonyruhás, barna leány volt a képen, hófehér vállal és karokkal s János ajka megint csak a nevét ismételte: 1 — Mária ... Márjácska ... sokáig! Hogy fogadkozott, hogy nem mond le róla és mégis Lizi került a helyébe. Nagyon szégyelte most magát János. Nem mert a fényékp szemébe nézni. De az csak mosolygott íreá meleg, megértő, okos -szemével, amely most is gyengéden simogatta és János szinte bocsánatkéröen ismételgette a leány nevét: — Mária ... Márjácska... A kép ajka is megmozdult: — Hogy van, János? — kérdezte. — Boldogan, nagyon boldogan. Megtaláltam életem célját... A kép mosolygott. — Mit akar? Ml a terve? — Ezt kérdezte az a két mosblygó szem. És János rögtön megfelelt reá: — Dolgozni, harcolni, elmenni magáért, megnyerni magát... — Hiszen azt se tudja, hol vagyok. — Metgalálom, akárhol legyen!... — És a Lizi? — kérdezte szelíd nehezteléssel a kép. János nagyon elszégyelte magát. — Bocsásson meg érte... Szive hirtelen torkába szaladt és ha nem szégyelte volna magát, a szeméig engedi a könnyeket. Vére a megtalált boldogság ujjongásával lüktetett, pillanatok alatt -keresztülszáguldott lelkén Máriával való talákozásainak minden eméke: séták a kisvárosi szigeten, amikor a cukrászda előtt odaadta neki a fényképet és amikor némán búcsúztak el egymástól a keleti pályaudvaron, hogy ne is lássa többé. Hogy sajgóit utána a szive és milyen — És ha én már nem vagyok szabad? ... — Nem, ez nem lehet, Mária! — És ha mégis... — Elveszem, attól akié, elrabolom. Az óra tovább ketyegett, de mit bánta most már János! Bealkonyodott. Az íróasztal fiókjából és János szivéből kihullott minden limlom. Szemben az asztallal pedig egy mosolygó fénykép (került a fal legszebb' helyére,
