Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-01 / 209. szám
4 192ft augusztus 1. BACSMEGYEÍ HAPLfl 15. oldal Valahányszor útja Budapesten át vezetett, Miladinovics sohasem mulasztotta el régi magyar barátját, »Tósót«: Batthány Tivadart felkeresni, akivel nemcsak a régi barátság emlékeiről, de a két nemzet közeledéséről és Magyarország demokratizálásáról is sok szó esett. Beogradban pedig sokszor és sokat volt együtt Károlyi Mihállyal, akit különösen nagyra tartott. Amikor vasárnap éjjel ez a jó szív megszűnt működni, a magyarok egy jó baráttal szegényebbek lettek. A magyarok igaz és őszinte, fájdalmas részvéttel tekintenek a rumai temető frissen hantolt sírja felé. Mayor József TERE-FERE «I *«■ Angol vadászok. Az angolokra igazán nem lehet ráfogni azt, hogy vasárnapi vadászok. Most ült össze évi diszlakomájára a Shikar Club. Ebből az alkalomból az angol újságok jellemzik egyes tagjainak hőstetteit. Az egyesület tiszteletbeli elnöke György király, ö eddig húsz tigrist ejtett el s noha az udvari vadászatokat ott is nagy körültekintéssel rendezik, húsz tigris mégis csak húsz tigris. Az anyaegyesület igazi elnöke Lord Lonsdale, egyik legtekintélyesebb nagybirtokos, Alaskában jávorgimre vadászott. Lord Elphingston kőszáli zergéket hajtott föl a kínai Közép-Ázsiában. Gasfurd ezredes egy párduccal birkózott, mindketten földre estek s a vadász csak csodálatos módon menekedhetett, mert egy fára mászott. Russel-Roberts mögött számos oroszlán van, ezekről csodálatos történeteket tud mesélni. Az egyik belékapott a vállába, de a rettenhetetlen angol kapitány a másik kezében tartott pisztollyal agyonlőtte. Etherton ezredes egy nap Indiában tigrisre vadászott, mikor az egyik megsebesített fenevad elefántja hátára ugrott. Az elefánt tovább döcögött, de az ezredes kiesett nyergéből s csak egy kötélen lógott, mellette a tigrissel, mely az elefánt farába kapaszkodott és veszettül ordított. Az elefánthajtsár már Alahhoz fohászkodott. Végre, mikor egy erdőbe értek, az elefánt egy fatörzshöz csapta a dühös vadállatot, mely a fűbe esett, aztán nem is tudta őket öbbé utolérni. Anglia igazán a vadászok hazája. Ilyen kalandokért nem is kell messzire menniök. Minap a Themzébe fölkerült egy nagy delfin. Egy hidroplán szállt az üldözésére. A delfin a leggyorsabb hal, de a hidroplán '— úgy látszik — még gyorsabb. El is fogta s a parton álló közönség megtapsolta a hidroplán repülőtisztjét. * Hol a Köztársasági Tér? Németország hivatalosan köztársaság, de a császársági szellem még nagyon az emberek lelkében gyökerezik, hosszú évtizedek kellenek ahhoz, hogy emlékeit kiirtsák a poroszokból. A köztársasági szellem egyik harcosa, a Reichstag elnöke Paul Lőbe, most — ép ebből a célból — a parlament reformját akarja előkészíteni, mert meg van győződve arról, hogy a német parlament a legelmaradottabb. Tervezete szerint eztán a szónoknak nem szabd félóránál tovább beszélni, csak kivételes alkalmakkor adnak engedélyt hosszabb beszédre. Hasonlóan be akarja vezetni az elnök a francia kamarában divó szokást is, mely szerint a képviselőknek joguk van félbeszakitaniok a szónokot, hogy röviden válaszoljanak neki. Mindenekelőtt pedig a miniszteri tárcákra pályázó becsvágyakat akarja letörni. Hogy milyen a szellem a mai Németországban, arra vonatkozólag érdemes fölemlíteni az alábbi kis történetet. A Königsplatzot — a Reichstag és a Tiergarten között lévő teret körülbelül három hóanppal ezelőtt szerencsésen elkeresztelték Köztársasági Térnek. Ezer és egy akadályt kellett legyőzni, mig megvalósulhatott a forradalmi cselekedet, melyet a baloldali újságok hosszú cikkekben ünnepeltek. Most egy berlini lap körkérdést intézett a rendőrökhöz, villamoskalauzokhoz, hordárokhoz, vájjon tudják-e hol van a Köztársasági Tér. A megkérdezettek kilencven százaléka ezt válaszolta: — Berlinben egyáltalán nincs Köztársasági Tér. Egy villamoskalauz és egy újságárus ezt a tanácsot adta az érdeklődőnek: —• Menjen kérem a Königs Platzra. Ha jól sejtem valahol ott a közelben lesz a Köztársasági Tér. * Casanova szoknyában. Carasson Sarolta egy görög férfi és egy cigányasszony leánya, kit a párisiak jobban ismertek a »szép Otero« elnevezés alatt. Tizennyolc éves volt, mikor a francia fővárosba került. Ennek a regényes és viharos életű hölgynek most jelentek meg emlékiratai. * Valóban joggal lehet nevezni őt a szoknyás Casanovának, mert ő is ép úgy szerette a gyönyört, a kártyát, a kalandokat, mint az olasz kalandor s ő is ép úgy elbeszélte élete végén történetét, emlékeit, mint nagynevű férfielődje. Fölötte azonban megvan az az előnye, hogy sokkal előkelőbb személyiségekkel érintkezett s többek közt vacsorázott a leendő VII. Edvarddal, ebédelt II. Vilmos német császárral és jól ismerte a végzetes Rasputint. VII. Edvard, ki annak idején szívesen mozgott a színházi díszletek között, a színpadon ismerkedett meg vele. II. Lipót szintén hódolói közé tartozott. A hollófürtü táncosnő tüneményes pályát futott be rövid idő alatt. A keresztesvitézek leszármazottjai lába eflé tették családi ékköveiket és kincseiket: az egyik Chenedolé őrgróf vele verte el egész legendás vagyonát s miután látta, hogy többet nem tud rá költeni, főbelőtte magát. Uzes herceg, Sagan és Dino herceg s az aranyifjuság több más tagja nem ily tragikusan szerették őt, de nem sokkal kevesebbet pazaroltak rá. Szeszélye nem ismert akadályt: bomdlt a drágagyöngyökért s egy lovagja megszerezte számára Eugénia császárné nyakékét is. Körötte nyüzsögtek az élősdiek s ismervén, hogy nagy játékos, körülvették őt a játékteremben. Mindenkinek adott pénzt. Talán nemcsak ő élt ilyen kalandos életet, de egyetlen szép nőnek sem jutott eszébe, hogy őszintén, leplezetlenül beszélje el élményeit. Ez rokonszenves. A bevallott bűnök már félig rraegbocsátattnak. Ezenkívül Otero még élő bámulói azt állítják, hogy a táncosnő minden bűnét jóvé tette azzal, hogy szerette a szegényeket is s állandóan jótékonykodott . . . * A bűnöző London. Most jelent meg az angol belügyminisztérium jelentése az Angliában elkövetett bűntényekről, amiből kiderül, hogy az utolsó ötven évben a nagy bűntények, a gyilkosságok, rablások száma jelentékenyen csökkent. Ilyen évente körülbelül százötven fordul elő, beleértve ötven csecsemő gyilkosságot is, de az utóbbi ötven esztendőben Angilia lakossága huszonnégymillióról harminckilencmillióra emelkedett. Ezzel szemben a bünkrónika feltünteti azt a tényt, hogy az utóbbi időben a szemérem elleni vétségek, valamint a magántulajdon ellen valló bűntények, a csalások, lopások és sikkasztások száma erősen emelkedik. — Meg kell jegyezni — szól a jelentés — hogy erősebben csak a lopások száma növekedett, ami természetes is ezekben a nehéz időkiben. Ami a csalásokat illeti, azok a kereskedelmi becsület hanyatlásáról tanúskodnak s azzal magyarázhatók, hogy a háború rendkívüli körülményei között egyesek nem tudtaik ellenállni a gyors meggazdagodás csábításának. Ezt azonban mással is lehet magyarázni, azzal, hogy a magántulajdon ellen elkövetett bűntények nagyrészt abból az erőfeszítésből származnak, hogy sokan a háború előtti életszínvonalukat akarták fenntartani, sőt emelni, nem törődve a nemzet elszegényedésével. Kiemeli a jelentés azt is, hogy noha a nagy bűntények csökkenő irányzatot mutatnak, egyre több a visszaeső bűnösök száma. A belügyminiszteri memorandum ezt annak tulajdonítja, hogy utóbb a bűnösökre sokkal enyhébb büntetéseket rónak, mint a múltban ennélfogva hamarabb kerülnek szabadlábra s újra folytatják bűnös üzelmeiket. # A hős, német agglegények. A berlini agglegények a múlt hetekben ezt a levelet kapták: — Az elöljáróságnál levő származási lapjáról kiderült, hogy ön agglegény. Ennélfogva, ha csatlakozni akar a férfi jogok ligájához, vegyen részt gyűlésünkön. A kapunál szigorú ellenőrzés. Agglegény? Akkor bemehet. A terem zsúfolásig tele van, csak férfiakat engednek be és csak agglegényeket. Mindenkorai agglegény volt ezen a gyűlésen. Az egyik, egy legalább hetven éves agglegény a szószékre ment megnyitotta a gyűlést. — Barátaim — mondotta — az utóbbi esztendők minden társadalmi és törvényhozási reformja a nő védelmére szolgált. A nőt a törvény minden korában, minden* körülmények között megvédi. Sőt azt mondhatnék, hogj( túlságosan is megvédi. Mi, akik szavazatunkkal hozzájárultunk ahhoz, hogy a nőnek kinyissuk az uj élet kapuját, ml akik gyámontottuk öt, mikor kezdett, büszkék vagyunk erre. De most elérkezett a pillanat, mikor a férfi jogainak védelmére is kell gondolnunk. (Élénk taps. Úgy van! Úgy vant) A társadalomban a nő kivételes helyzetet élvez és ezzel a helyzettel vissza is él. (ügy van! Ez igazságtalanság! Tenni kell ellene!) A nőnek előnyt biztosítanak a hivatalokban és a törvényszékek mindig nekik adnak igazat. (Úgy van! Sajnos úgy van)! Az agglegénynek csak ritkán szolgáltatnak igazságot, viszont a nő kihasználja helyzetét és egymásután1 váltogatja szeretőit. (Dörgő tapsvihar) Mi vállaljuk tettünk minden következményét, de megköveteljük, hogy pártat lanul ítélkezzenek. Beszélnek az apák kötelességéről, de az anyák kötelességéről senki sem beszél. Az agglegény —« apa védtelen a hajadon — anya erőszakoskodásával szemben. (Taps. Úgy van!) A férfira láncokat tettek. A férfit odaláncoiták a család szekeréhez, hadd huzza addig, ameddig össze nem rogy, a nő pedig a bakról veri öt ostorral.» A szónok igy fejezte be: — Mi ez ellen föllázadunk és addig nem tesszük ki a fegyvert a kezünkből, irrig el nem ismerik azokat a jogainkat, melyek minket megilletnek. A hetven éves, tüzes szónokot számosán üdvözölték. Emlékezzünk Miletics Szvetozár mentelmi ügyének tárgyalása a magyar képviselőházban I. Mint ismeretes, 1876 nyarán a keleti háború kitörése napján, a magyar kormány letartóztatta Miletics Szvetozár országgyűlési képviselőt. A kormány letartóztatási parancsát éjjel, újvidéki lakásán foganatosítva, az ágyából húzták ki Mileticset. Ügyével az összeülő képviselőház legelső ülésén, 1876. szeptember 28-án foglalkozott először, amikor az elnök: Ghyczy Kálmán bemutatta a budapesti törvényszék átiratát. Ennek nyomán a képviselőáz naplójának feljegyzése szerint a következő vita kezdődött: Elnök: Bemutatom a t. Háznak a budapesti kir. törvényszéknek, mint büntető -bíróságnak kérvényét, melyben dr. Miletics Szvetozár orsz. képviselő ellen felségárulás iránti bűnügyben a további büntető eljárást a nevezett képviselő mentelmi jogának felfüggesztése mellett megengedhetni kéri, egyszersmind pedig az irományok kiegészítéséül van szerencsém bemutatni a miniszterelnök urnák a hozzá, Miletics Szvetozár képviselő elfogatása iránt tett kérdésemre hozzám intézett válaszát. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. Ház! Azon ügyben, melyre nézve a magyar kir. pesti törvényszék Miletics Szvetozár képviselő urat illetőleg a t. Házhoz folyamodott, a kormány részéről is tartozom mindjárt most előzetesen egy nyilatkozattal. (Halljuk!) Az ügy, amint az máskép nem is lehetett, a maga törvényes módján, utján, törvényes közegek által vitetett és nem is vitettetett mások által, de a kormánynak igenis történt ez ügyben egy nyilatkozata, illetőleg oly eljárása, mely által nyilvánította, hogy amenynyiben az országgyűlés együtt nincsen, a mentelmi jogból az eljárás elé állítható akadályok figyelembe nem vételéért a felelősséget — szemben a képviselőházzal — magára vállalja. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy a parlamenti kormányformának éppen egyik előnye az, hogy midőn a közjó s a haza érdeke kívánja: a kormánynak módjában van intézkedni, a nélkül, hogy ezáltal az alkotmányosság megsértetnék, vagy veszélyeztetnék, feltétele lévén ennek az, hogy eljárását az illető Ház, esetleg a törvényhozás elbírálása alá azonnal teljes készséggel és őszinteséggel előterjessze. Az eset minden esetre igen fontos, amennyiben minálunk ez az első ilynemű eset és ezen esetben létrejövendő megállapodások precedenst is fognak a jövőre nézve képezni. Éppen ezért én a magam részéről nem tartottam volna helyesnek sem azt, hogy interpellációt bevárva, egyszerű felelet és tudomásul vétel, vagy tudomásul nem vétel által döntessék el az ügy, hanem óhajtom, hogy az minden irányban kellő és érett megfontolás után oldassák meg, s hogy igy hozhasson a t. Ház határozatot. És éppen ezért én azt volnék bátor kérni a t. Háztól, hogy midőn a fennálló szabályok szerint a budapesti kfr. törvényszéknek ezen beadványa a mentelmi bizottsághoz tétetik át, méltóztatnék a mentelmi bizottságot nemcsak arra utasítani, hogy ez ügyet mielőbb beható tárgyalás alá vevén jelentését terjessze be, hanem méltóztassanak oda is utasítani, hogy szemben a kormánynak mind az igen t. elnök ur által érintett, mind általam bejelentett eljárásával s meghallgatván ezen egy pontra nézve a kormányt is, jelentésében terjeszkedjék ki a kormány eljárására is, és a Ház hozandó határozatát illetőleg okadatolt, indokolt véleményt adjon elő. Ha a t. Ház mentelmi bizottsága, mely hivatásánál fogva erre leginkább volna kijelölve, bő megfontolás után indokolt véleményt terjeszt elő, akkor azt hiszem, hogy ez ügy fontosságához méltó módon lesz alkalma a t. Háznak ezen ügyet megvitatni és benne határozni. (Helyeslés a középen.) Kérem méltóztassék ezen kérésemet tekintettel az ügy fontosságára teljesíteni és határozattá emelni. (Helyeslés a középen.) Simányi Ernő: T. Ház! Egy országgyűlési képviselőnek elfogatása az országgyűlés előleges hozzájárulása nélkül, mindenesetre oly fontos kérdés, mely magának a képviselőháznak szabadságát és függetlenségét igen közelről érinti. A jelenleg fenforgó speciális esetre nézve én véleményt jelenleg mondani nem akarok. Fentartom magamnak ezt akkorra, midőn a körülmények részletesen tudva lesznek előttem. Lehetetlen azonban n.émely megjegyzést nem tenni e kérdésre nézve. Én azon felfogást, hogy a felelős kormány a maga felelősségére intézkedik, a Ház tagjának személyes szabadságáról, akkor, midőn az országgyűlés szünetel: egyáltalában a
