Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-28 / 236. szám

BACSMEGYEI NAPLÓ központ — Gavrilovics Jován. Szkende­­rovics-szállás — Uros cár. Crnkov-szál­­lás — SzingjeUcs Sztevan. Vukov-szál­­lás — Saníics Aleksza. Srednji — Szent Anna. Zlatni — Rajics Tanaszko. Alsó Csikeria — Sztrahinics bán. Bajai-uti — Evetovics Iván. Zorka-gyári — Mamu­­zsics Lázó. Bajai szőlők — Trsztenják Davorin. Kelebia — Csarnojevics Arzén. Mélykúti ut — Zfinyi és Frankopán. Pa­­lics — Danicsics Qyura. Zsednik uj is­kola — Első felkelés. Zobnatica — Tesz la Nikola. Tavankuti uj iskola — Tököli Száva. Óvodák: k kör Trenkova-uccai — Mi­lica cárné. II. köri — Jugovicsok anyja. III. köri — Ljubica fejedelemasszony. IV. köri — Zorka fejedelemasszony. V. köri, Bajai-uti — Jelena hercegnő. V. köri, .második — Jevroszima anya. VI. köri — Koszovka leányka. VII. Franko­­panszka-uccai — Angelina anya. Kereskedők és gyárosok tiltakozása a szuboticai adóstatárium ellen Negyveníagu küldöttség élén Juries Márké képviselő kérte a főispánt, hogy járjon közbe a rendelet visszavonása érde­kében — A főispán kijelentette, hogy a negyedosztályu kere­seti adót valószínűleg újra kivetik és a memorandum többi pontját is párioiőan terjeszti a pénzügyminiszter elé A suhoticai népiskolák uj elnevezése Szuboica város iskolái és óvodái az 1926—27. iskolaév kezdetétől uj hivata­los nevet fognak viselni. Az összes vá­rosi és szállási iskolákat, valamint óvo­dákat szerb-horvát történelmi személyek nevéről, bunyevác vezetőférfiakról, tör­ténelmi eseményekről, helyekről és a népköltészet alakjairól nevezték el. Az egyes iskolák uj neve a következő: I. köri (mlakai) iskola — Obradovics Doszitej. Polgári iskola — Felszabadító Petar király. II. köri (Szt. György) — Kujundzsics Pájó pap. III. köri, (Szt. Rókus) — Antunovics püspök. IV. köri (Galamb) — Alekszandar király. V. köri (Bajai) — Bunyevác Matica. VI. köri (Jaszibara) — Miletics Szvetozár. VII. köri (Kakas) — Felszabadulás (1918. no­vember 13.). VIII. köri (Homok) — Ka- Tagyorgye. Pravoszláv templom melletti iskola — Szent Száva. Zsidó iskola — Mária királyné. Alekszandrovói (köz­ponti) — Petar trónörökös. Alekszan­drovói (második) — Natosevics. Szállási iskolák: Vásártéri 1. — Eve­tovics Miroljub. Vásártéri 2. — Rajics Blaskó. Majsai-uti 1. — Koszovó. Maj- Bai-uti 2. — Preradovics Petar. Bukvács r~ Obilics Milos. Vágójárás — Márkó királyfi. Szegedi szőlők 1. — Dusán cár. Szegedi szőlők 2. — Crni Jovan cár. Ra­­donovác 1. — Putnik vajda. Radonovác 2. — Zmaj Ognjeni Vak. Palics — Ra­­tíicsevics Brankó. Kővágó — Lázár cár. Hajdujárás — Kilenc Jugovics. Bibichát — Zmaj Jovanovics Jovan. Ludas csur­gó — Milos fejedelem. Ludas központi — Rajmakcsalan. Ludas uj — Kara­­izsics Vük. Alsó Ludas — Nemzeti guszla. Bikovó uj — Bacsics Pájó. Sup- Iják uj — Kujundzsics Ilo. Suplják régi — Mihailo fejedelem. Bukovó régi — Malagurszki Csurcsics Icó. Puzics-szál­­fas — Jaksics Gyura. Klisza — Kuma­­tiovó. Szudarevics-szállás — Szudare­­eics Franjo. Matijevics-szállás — Sár­­tsevics Bózsó. Cvijin-szállás — Petro­­rics Nyegos Petar. Zsednik központ — Második fölkelés. Zsednik Vukov — Ne­rcsics Sztanisa. Zobnatica — Nemanja ztevan. Mukics-szállás — Bregalnica. Milodánovics-szállás — Milutin király. Dulics-szállás — Dulics Gjenó. Pavlovac — Szucsics Luka. Pavlovac Kujundzsics — Kujundzsics Nikola. Palivukov — Mandics Mijó. Sebesics — Vidákóvics Barna. Kis Tavankut — Stroszmajer Jüspök. Ljutovo régi — Vrlics Szubota. ljutovo uj — Gundulics Iván. Tavankut 4. oldal. Végrendelet Irta : Berényi János A rokonok csoportján végigrándult a dühös nyugtalanság, amikor Márika be­lépett a szobába. — Apám! Egyenest az após ágya felé tartott, a többieknek inkább csak a szemével kö­szönt. A fakó, megapadt arcú öregem­ber kicsit fölemelkedett, karjait a dun­na fölé csúsztatta. Márika kezet csókolt neki. — Te vagy Márika? Azt hittem nem Is gyössz — suttogta fáradt-boldogan az após, de mosolygott és ölelő szemekkel nézte a fiatal menyecskét, végig a ken­dője búbjától a tűpárna puhaságával ki­domborodó mellekig, még lentebb a szok­nyára is vetett egy pillantást, ahogy szétsimult az ágynak támaszkodó tömör combok fölött. — Gyöttem vóna, nagyon is gyöttem vóna. De csak tennap kaptuk a sürgönyt. Pedig úgy van jelözve, hogy má tennap­­előtt föladták. Az após visszahanyatlott a vánkosra. Kicsiket lélekzett, félignyilt szájjal, sza­porán. Márika tartózkodóan végigsimi­­totta mégegyszer az öreg kezét. Julcsa, a legidősebb menyecske ellenségesen a sarokba húzódva várt, fölajzott vércse­kedvvel, a jelenet égette a szivét, de azért félrefordullt arccal is látni akart mindent. Most Márika szemébe csodál­kozott. — A sürgönyt? Csak tennap kaptad a sürgönyt? Tennapelőtt délben köllött vóna olvasnod. Legkésőbb. Márika vállat vont, a fejkendőjét cso­­mózgatta az álla alatt. — Köllött vóna. De mégse gyött. Ha A szuboticai kereskedők és gyárosok egyesülete részéről pénteken negyven­­tagú küldöttség jelent meg Gyorgyeyics Dragoszláv főispánnál és tiltakozott az adóhátralékok statáriális behajtása el­len, amit, mint ismeretes, Bogojevics pénzügyminiszteri inspektor rendelt el. A küldöttség szónoka, Juries Márkó nem­zetgyűlési képviselő kérte a főispánt, hogy tegye magáévá a deputáció kéré­sét és illetékes helyen eszközölje ki, hogy a kereskedők kérelmét a pénzügy­­miniszter teljesítse. Ezután Damjánovics Milán a szuboticai kereskedők és gyá­rosok egyesülete nevében tizenkét pont­ba foglalt memorandumot adott át. A memorandum első pontjában kérik, hogy Bogojevics Iván ismeretes ren­deletét vonja vissza a pénzügyminiszter. Kérik továbbá, hogy a város rövid időn belül bizottságilag állapíthassa meg, hogy mennyi a város adóhátraléka. A hivatalos megállapítás szerint ez száz­­huszmillió dinárt tesz ki, de ebben az összegben van a megholtak, elköítözöt­­tek és a csődbe ment kereskedők adója is. Azonkívül az adóhátralékoknak rész­letekben való fizetéséhez kérik a pénz­ügyminiszter hozzájárulását. Az ötödik pontban azt kéri a Lloyd, hogy a városi tanács rendelje el a köz­ségi pótadó újbóli kivetését az egyenes adók alapján, mert az eddigi kivetések az állami adóelőleg alapján történtek. A hatodik pontban kérik, hogy a IV. osz­tályú kereseti adókivetések revízióját rendeljék el, mert e tekintetben óriási nem hiszed, silabizáld ki róla, hogy mi­kor gyött. Ott találod a pakkomban. Ezt ugyan hazudta, egy kicsit a töb­bit is. De azért elszánt nyugalommal né­zett farkasszemet a Julcsa ángyával. Jrácsának kellett végül is belebékülni mindenbe egy gúny felé csuszamlott ke­serű szájránditással. — De itt túl meleg van — állapította meg Márika — egész fülledt a levegő ha belép az ember. Mér nem nyissák ki az ablakot? Nem mozdult senki. Fölcsukló harag­gal pillogtak egymás felé, mindenki a maga fölpiperézett fájdalmát strázsálta feketén és féltékenyen, mint a busitó téli délutánok kint gubbasztó madara. Az egyik néni szelídre sápasztott vélemé­nyét kockáztatta, hogy talán mégse szabad az ablakot fölnyitni, a beteg úgyis fázik. A másik rákoppant a hang­jával, hogy inkább még egy kis meleget kellene beengedni a konyhából. És a többi is mind láthatatlan erőlködéssel a talpazatot korbácsolta, az öreg kegyét, amelyet Márika eleitől fogva győzelme­sen a lábai alá kapott és zsarnokul bi­torolt. Márika nem felelt, odafordult az apósához. — Az ablakot apám, kinyissam egy kicsit ugye? Az öreg bólintott. Pillája alatt könnyű vizcseppet választott ki a meleg hála. A néni mentaszagu kendőjével tapogatta az orrát, Márika intett neki, hogy tárja ki az ablakot, ömaga az ágy takaróját húzta föl, lábtól is eligazgatta. A beteg elvékonyodott karjait gyöngéden visz­­szaemelte a takaró alá. — Teruskám egy vánkost. A fejealja nagyon alacsony. Rozi néni egy törül­közőt hamar, te meg Julis, ódd csak föl a motyómat, egy kis gyümölcs van benn meg sütemény. igazságtalanságok történtek. Abban az időben ugyanis az adóbevallási ivek kitöltésére nem adtak semmiféle felvi­lágosítást és igy történt, hogy egy ti­zenkétezer dinár évi jövedelemmel bíró kereskedősegédre ötezernyolcszáz di­nárt vetettek ki. Kérik továbbá, hogy a III. osztályú kereseti adófelszólamlási bizottság azonnal kezdje meg működé­sét. A nyolcadik pontban kérik a főis­pánt, hogy a városi tanácsnál eszkö­zölje ki, hogy az uj városi adókat ne egy összegben, hanem három részlet­ben fizethessék be. Végül azt kéri a Lloyd, hogy a főispán illetékes helyen eszközölje ki, hogy az állam a szuboticai vámhivatalnál több éven keresztül befizetett kövezetvám­­adót, mintegy négy és fél millió dinárt fizesse ki Szubotica városnak, amely viszont azon a pénzen javíttassa ki a város uccáit és utalt. Gyorgyevics Dragoszláv főispán a küldöttségnek kijelentette válaszában, hogy belátja, hogy a népnek nagyon ne­héz az adóhátralékot azonnal rendezni. A szuboticai radikális képviselőkkel együtt mindent megtesz, hogy az adóhát­ralékokat részletekben törleszthessék Jé az adózók, de egyben azt is kijelentette, hogy nem hiszi, hogy azt egészen 1928. évig ki lehessen tolni. Az adótisztvise­lőkre vonatkozólag kijelentette a főis­pán, hogy valóban érezhető, hogy az adóhivatal tisztviselői nem a kellő am­bícióval dolgoznak. Az adóhivatali res­tanciák elintézésére vonatkozólag a fő-Negyedóra múlva mind mozogtak. Hallgatagon, fojtott dühre boruló alázat elcsittulásával és Márika szúró vezény­szavaira. Csukott szájak mutatták a kö­zömböst, de a szemek izzó vérsugarat sikítottak, az öreg magába feledkezve, megszokottan bólogatott mindenre, amit a menye javallott, nézésével a forgoló­­dását simogatta, a vasalt ruhákba duz­zadó hajlongásokat, az ujjai hegyét, ki­csit a barna kis állát is, az édes erős­­léptü lábait. Az ablak miatt szorongó néni, hogy szótlan ne maradjon végérvényesen, a levegőt próbálta elégelni. Márika nagy­lelkűen beleegyezett, a néni becsukta az ablakot eredményesnek ígérkező tevé­kenységgel, de a lelkén nem apadt meg a keserű tenger, érezte, hogy igy is vesz­tett, ezzel is Márika nőtt. A sógorasz­­szony kibontotta Márika magával ho­zott utimotyóját, Terus fölélesztett há­ziassággal igyekezett vánkosért futni, Rozi néne szipogva, egyébre ügyetlen alázatosságba huzódottan tartotta a tö­rülközőt. — Nézze má — fordult az ágy felé Márika — egy kis gyümölcs. Nagyon jót tenne. Kurta kellemes ujjai belesüppedtek a faj őszibarack dévaj pofácskájába. Ket­téválasztotta, a mézes zamat végigcsur­­gott a tenyerén, lágy fehér bélé olyan volt mint a vatta és rajta a vörös mag, egy vér-recés kis szív. Márika szépen ki­emelte, a félbarack vastag kagylójából, a gyümölcs napverte nyers-arc izü húsa jó­szaggal lehelte be a szobát és a gyász­ban bóbiskoló rokonokat megint a sa­rokba csaholta, dühödten egybeverődött nyájba, mint a goromba kuvasz a ju­— Szőlőt is hoztam. Az öreg elfogyasztotta a félbarac-1926. augusztus 28. ispán elrendelte, hogy a polgármester a többi ügyosztályokból tizenhat tisztvise­lőt helyezzen át az adóhivatalhoz, akik­nek első feladatuk lesz az adófökönyve­­ket lezárni, mert csak ekkor lesz meg­állapítható, hogy Szubotica város la­kosságának mennyi adóhátraléka van. Ezért az adóhivatali tisztviselők délelőtt és délután is dolgozni fognak. A hivata­los megállapítás százhuszmillió dinár­­nyi adóhátralékot mutat ki és ez a kö­rülmény úgy tűnt fel a pénzügyminisz­ter előtt, hogy Szubotica adózó polgár-! sága igen kis mértékben tett eleget kö­telezettségének. Másfelől azonban úgy tudják, hogy a város adóhátraléka nem több harminc-negyven millió dinárnál. A IV. osztályú kereseti adóra vonat­kozólag a főispán kijelentette, hogy eb­ben a kérdésben a pénzügyminiszteri inspektor is tett jelentést a minisztéri­umnak és nincs kizárva, hogy a negye­dik osztályú kereseti adókat újból ki­vetik. Kijelentette végül a főispán, hogy az adóhivatalban levő hátralékok elintézé­séért Jakovlyevics Obrád városi adóhi­vatali főnököt teszi felelőssé. Gyorgyevics Dragoszláv főispán né­hány nap múlva Beogradba utazik, ahol Pérics Ninkó dr. pénzügyminiszterrel fog tárgyalni a napról-napra szaporodó adóp.anaszokról és a memorandumba foglalt többi kérdésekről. Megvámolták a román király felöltőjét A nagyváradi vámhivatal tizen­nyolcezer leu vámot vetett ki az Angliából érkezett kabátra Nagyváradról jelentik: A nagyváradi vámhivatalban érdekes csomagot vámol­tak el. A csomagban, mely Londonból érkezett a nagyváradi Burberry posztó­nagyáruház címére, egy elegáns férfi­kabát volt a legfinomabb angol szövet­ből. A kabátot Ferdinánd király a Bur­­berry-cég bukaresti fiókja utján rendel­te Londonból. Az ára tizennégy angol font. A vámhivatal nem tett kivételt a ki­rály számára küldött kabáttal sem, azt is úgy megvámolta, mint bármely más árut. A hivatalosan megállapított tarifa szerint a csomagra tizennyolc és félezer lej vámot vetettek ki, annyit, amennyit a vámtörvény előir. A londoni cég nagyváradi fiókja nyom­ban továbbította a kabátot Bukarestbe. kot. A szőlőből csak néhány bogyót íz­lelt. Följebb emelkedett a párnákon, uj­jai erőtlen görcsbe hajoltak a menyecs­ke könyöke alatt. Félig ijedten az ab­lakra bámult, de már az se jelentett ne­ki sokat, csak egy szürkeségbe gémbe­­redő foltot. — Márika lelkem — hebegte — a Jós­ka, hol van a Józsi? Márika szeméből kiugrott a sirás. — A Józsi is jönni fog. Kaszárnyában van a Józsi, katona. De irtunk neki, jön­ni fog. Máma vagy holnap. — Te jó vagy Márika -- erőlködött mégegyszer szóra az öreg — szeresd a Józsit. Mindig jó voltál... Tudtam... a fődet is... Köhintett, halkabban folytatta: — A legjobb főd— a törökpusztai rész... Húsz hold, épen negypggye az egésznek. Az a ti részetek lesz, a Jó­zsié ... Jegyzőnél van a végrendelet rula. — De apám... Az öreg szemébe mégegyszer fölnyi­­lalt az élet. Pillája lefelé konyult, széles nehéz árnyékot lendített a szeme fölé. A lélekzet is lassan emelkedett a mellé­ben. — Te cudar, még meghalni se enge­ded nyugton — vicsorgott Márika felé az egyik sógornő — te hízelgő, alatto­mos, céda tél Márika visszanézett, hallgatva, de győztes daccal, húsos tenyerét az öreg arca felé csúsztatta. A beteg akkor már szűrődni érezte a vérét, maga alá, vala­mi langyos mélységbe. Szeme nem csu­kódott le, a lélekzet finom szálát elnyir­­ta a mennyei ezüstolló. A fiatal kéz után szeretett volna nyúlni, arcán mosolygás ütközött ki. De csak félig, lassan elöre­­rajzolódó vonalakkal. A másik felét már magával vitte a túlvilágra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom