Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-28 / 236. szám

1Q26. ai’gu ztus 28, % oldal. BÁC5MEGYEI NAPLÓ Bajmohon nincsrendor a haramiák üldözésére Egy megtámadott gazdától megtagadtál a rendőri segítséget Bajmokról jelentik: A szombori rablógyilkosásg óta tudvalevőleg rettegésben élnek a bácskai közsé­gek és különösen a tanyák lakosai, éppúgy, mint a Bánátban, ahol a bepskereki rablógyilkossá» tartja még mindig izgalomban az embere­ket. A veszedelmesen szaporodó bűn­cselekmények a községi rendőrségek és csendőrségek megerősítését tenné múlhatatlanul szükségessé és ezért általános megdöbbenést kelt Bajmo­­kon az az eset, amely legutóbb tör­tént, amikor egy kirabolt gazdától megtagadták a rendőri segítséget. Kovacsics András bajmoki földmű­ves szerda délután kocsin a község­ből tanyájára igyekezett. Alig hagy­ta el a községet, Bajmok határában két ismeretlen fegyveres férfi felug­rott kocsijára és a kocsi és a lovak átadására kényszeritették. A megré­mült gazda kénytelen volt leszállói kocsijáról, amellyel aztán az uton­­állók elhajtottak. Kovacsics azonnal jelentést tett a csendőrségen és a bajmoki rendőr­ségen, ahol karhatalmat kért a rablók üldözésére, azonban legnagyobb meglepetésére mindkét helyen azzal utasították el, hogy nem áll rendel­kezésre ember a haramiák üldözé­sére. Bizonyos, hogy a községi rendőr­ségek és a csendőrség erősen igény­be van véve, mégis érthetetlen, hogy épp a keresett rablógyilkosok nyo­mozásának sikere érdekében a baj­moki hatóságok nem indítják meg a legerélyesebb hajszát, amikor fel­bukkannak a község határában fegy­veres utonállók. Ilyen esetben még­sem volna szabad az ember-hiányra hivatkozva megtagadni a rendőri se­gítséget. Aki kártyaklubot tart fenn —közveszélyes munkakerülő A budapesti törvényszék hét havi börtönre Ítélte Vojnich Józsefet Budapestről jelentik. A törvényszék pénteken tárgyalta Vojnich József gyógy­szerészsegéd sikkasztási ügyét. Vojnich többször szerepelt már Szemző Gyula volt főispánnal kapcsolatban és nevét azok a kártyarazziák tették ismertté, a melyeket Budapesten a detektívek a leg­utóbbi ilőben többször lefolytattak. Voj­nich legutóbb a József-ikörut 2. szám alatti lakásán rendezett be kártyaklu­­bot és zsetonosnak alkalmazta Laj'kó Józsefet, akinek tizmilió koronás óvadé­kát elsikkasztotta és elkártyázta. A pénteki tárgyaláson Vojnich József azzal védekezett, hogy Lajkó tudtával költötte el a pénzt, a törvényszék elnö­ke azonban felolvasta Lajkónak ezzel el­lentmondó és súlyosan terhelő vallomá­sát. Az elnök kérdésére Vojnich kijelen­tette, hogy nincs állása és rokonai tá­mogatásából él. Az elnök ezután felol­vasott egy újságcikket, amely Vojnich kártyaklubjáról számol be részletesen, majd a következő szavakkal fordult a vádlotthoz: — Hiszen maga közveszélyes ember, közveszélyes csavargó! Vojnich hebegni kezdett és kijelentet­te, hogy a cikkben foglaltak nem felelnek meg az igazságnak. Elmondotta, hogy sógorától kap havonta négymillió koro­na támogatást és azért nem keres állást, mert mint gyógyszerész-segéd legfeljebb kétmillió havi fizetést kapna, amiből úgysem tudna megélni. Az elnök erre erélyesen figyelmeztette a vádlottat, hogy' elég erős fizikumú ah­hoz, hogy lolgozzoti és menten inkább követ törni, de ne adja szegény kifosz­tott emberek kezébe a revolvert. Az Ügyész vádhoszédében a sikkn«z­­fáson kívül közveszélyes mutrkakerülés kasztás bűntettében és közveszélyes mun­kakerülés vétségében mondotta ki bű­nösnek Vojnich Józsefet és hét hav bör­tönre, három havi hivatalvesztésre és politikai jogainak felfüggesztésére Ítélte. Párisból jelentik: Abd ei Krim pénteken indult cl Fezből a száműze­tésbe, Azok a hirek, amelyek szerint a rifvezért már korábban útba indí­tották, téveseknek bizonyultak. Az Abd el Krímet szállító különvőnut pénteken indult el Casablancába, ahonnan hajón Reunion szigetére, a száműzetés helyére viszik a felkelő vezért. Abd el Krim egyedül indult a száműzetésbe, személyzetét gazda­gon megjutalmazva elbocsájtóttá. Bécsből jelentik: A kormány pén­teken közölte az állami tisztviselők és a postai alkalmazottak megbizot­­taival, hogy az állam külföldi köte­lezettségeire való tekintettel nem emelheti fel az állami tisztviselők egymillió koronás legkisebb havi fi­zetését a kért egymilióhétszázezer koronára. A kormány elutasító válasza miatt a helyzet kiéleződött. A postás szak­­szervezet komolyan foglalkozik az-Szuboticán a Frankopanska-uccában negyedik napja szabad ég alatt lakik egy család: özvegy Mezei ístvánné, Teréz nevű leányával és három apró unokájá­val, Szabad ég alatt, az uccán, a lakosz­tályt egyik oldalró' a kocsiút, másik ol­dalról a gyalogjáró szegélyezi. Mezeiné a körülményekhez képest csinosan ren­dezte be uj kétszobás, egybenyíló laká­sát, csak épp az a baj, hogy nem lehet befüggönyözni, az ablakok éjjel-nappal szoba-szélességben-hosszusagbaii tárva­­nyitva. A nagy nyilvánosság előtt pereg le az öttagú csatiad élete, közszemlére alszanak és amikor az első cirógató napsugarak felébresztik őket, körülöt­tük már javában bonyolódik az uccai forgalom. A t. c. járókelő minden nehéz­ség nélkül megállapíthatja, hogy Me­­zeiék mit ebédelnek, mit főznek vacso­rára és ha éles a szeme, letippelheti, mit ettek előtte való nap. Nincs ennek a fa­míliának titka, még azt sem titko’liatják el, ha egyik-másik nap nem esznek sze­gények. A lakás tehát két szobából áll. (Eddig csak egy volt nekik.) Az egyik a háló, a másik, a nappali. A hálóban van az ágy, az éjjeli szekrény, a nappaliban, amely tulajdonképpen az ágy végénél kezdődik és a szomszédos filszcriiziet ajtaja előtt végződik, van ‘az asztal, székek, meg valami szekrényfélc. Csak épp a képe­ket. a családi fotográfiákat nincs hová felakasztani, egyelőre az asztal alatt várnak további sorsukra. Az edényekkel is haj van, azoknak sincs helyük. Mi hova fért. edény van az asztalon, az asztal alatt, nappal az ágyon, éllel az ágy alatt. A Mezei-család a Frankopnnska-ucca látványossága, amióta elköltözött ed­­lakásából. Az unatkozó Frankopan­­nvárspulgárok esténként a előtt korzóznak és szórn­aKunban — mint tnond­zavar tátják lámpát j Az Ítélet indokolása szerint Vojnichnak 1923 óta nincs rendes foglalkozása és közveszélyes a társadalomra. ügy az ügyész, mint a vádlott feleb­­beztek az Ítélet eHen. Az Echo de Paris pénteki számá­ban bejelenti, hogy a jövő héten meg­kezdi Abd el Krím nyilatkozatainak és háborús naplójának közlését, ame­lyet a rifvezér csak közvetlen letar­­t.ktatása előtt fejezett be. A lap meg­jegyzi, hogy ezek a nyilatkozatok és feljegyzések annál érdekesebbek, mert eddig a francia és spanyol ha­tóságok minden eszközzel megaka­dályozták azoknak nyilvánosságra kerüiését. zal a tervvel, hogy ultimátumot in­téz a kormányhoz, mint ahogy azzal már korábban fenyegetőzött. Éjszaka érkező jelentés szerint a késő esti órákban megegyezés jött létre a kormány és az állami tisztvi­selők között. A kormány ígéretét, hogy egyszeri segélyt ad, a tisztvise­lők elfogadták és a postás szakszer­vezet ideiglenesen visszavonta már kiadott sztrájkparancsát és a postá­sok továbbra is végzik munkájukat. gyújtanak, körülüllk az asztalt, el-el pletykádnak az ismerősökkel, majd ha eljön a lefekvés ideje, hozzákészülnek az alváshoz. Ilyenkor a nappaliból átvi­szik a lámpát a hálóba, mert Mezeiné az ágyban még szokott egy kissé olvasni. Elolvassa szorgalmasan az újságot, az­után lecsavarja a lámpát. így szokta meg még régebben, mert ha elfujja, füs­töl az a rossz lámpabél, Amikor felkerestem őket, otthon taíál­­tam az egész családot. Az özvegy va­lamit horgolt, a leánya pedig a gyere­kekkel bajlódott. A két kisebb az ágyon hancurozott, a harmadik meg folyton azon rimánkodott, hogy engedjék ki az uccára. — De rossz ez a gyerek — szólt rá az anyja, amikor látta, hogy feléjük kö­zeledem — képes volna a kapun is ki­mászni. az uccára. De én nem engedem csavarogni. Beszélgetni kezdtünk. — A Koncoknál laktunk, itt a szom­szédba’ — mondotta Mezei Teréz. — A Konc Dánieléknél. Ötven dinárt fizet­tünk havonta egy kis szobáért, hátul az udvarban. Aztán felemelték a házbért százötven "dinárra. Százötven dinárt ha­vonta kérem azért a zugért, ilyen félre­eső helyen. Nem győztem házbérre ke­resni. Hat hónappal ezelőtt adós marad­tam. öt hónappal ezelőtt is, néggyel is, mire kilakoltattak. Azt mondták, kell a lakás mosókonyhának. — Es keresett már lakást? — Kerestem kérem de nincs. Az Er* dö-uccában egy disznó-ólért hétszáz di­nárt követelnek. Hát bírom én azt? Leg­alább munkám volna. Bejáröné vagyok, de most nincs helyem. Ha valaki munkát adna... — Mit csinálnak, ha esik? — Eddig még nem esett — vonogatta a vállát, miközben a legidősebb gyerek, felhasználva az alkalmat, kiszökött a Szobából az uccára. — .Mind a három gyerek a magáé? — Mind a drágáim. A hegidősebb négy éves, a legfiatalabb két hónapos. Szegény uram meghalt a múlt esztendő­ben és hátrahagyta ezt a három árvát az uccára. Jajai! Már hét éve, hogy egyedül élek az anyámmal.., Kérem ha tudna valami munkát. Bárkihez elme­gyek dclgoz'ni. Ha kellek, itt megtalál­hatnak. Várjon, rögtön megmondom a házszámot... — A házszámot? — kérdeztem, lépet­tén, de ö már a mellettünk húzódó ház előtt volt onnan lenézte: — Tizenkilenc kérem. Frankopanska­­ucca 19. Ugyanis ideiglenesen ezt a ház­számot használjuk; md. Pénzt vagy életet l Revolverrel akarta behajtani követelését egy községi jegyző Becskerekről jelentik: A mariola­­nai csendőrségen pénteken reggel megjelent Túri János jermenoveii vendéglős és feljelentést tett Braso­­ván Mileta jermenoveii községi jegyző ellen. Túri a csendőrségen előadta, hogy csütörtök éjszaka Mariolanáról gya­log haza indult Jermenovcira. Nem messze Mariolanától az országúton találkozott egy fiakkerrel, melyben a kocsison kiviil egy férfi és egy nő ült. Mikor egész közel ért a kocsi­hoz, felismerte a flakkerben Braso­­ván Mileta’ jermenoveii jegyzőt, aki nemrég bevonult két hónapi fegyver­gyakorlatra és most szabadságra hazaérkezett. Brasován, akivel egy szerződés miatt anyagi differenciái vannak, kiszállt a kocsiból, a nőt és a kocsist pár száz méterre elküldte, aztán elővette a revolverét és neki­támadt ; —* Ha nem adod meg a hétezer di­nárt, amivel tartozol, keresztüllőlek. Túri megijedt és amilyen gyorsan csak tudott, a sötétben elszaladt. Meg sem állt egész Mariolanáig, ahol je­lentést tett a csendőrségen. A feljelentés alapján a csendőrség megindította a nyomozást. A jószivü rablóvezér A román Rózsa Sándor pénzt osztogat a szegényeknek Bukarestből jelentik: Vakmerő rabló­banda garázdálkodik a kiríibabai he­gyekben. A rablóbanda, amely Ntculaita volt csendőrörmester vezetése alatt áll, legutóbb az óradnai vásári utasokat fosztotta ki. Jakobeni közelében először Leonties Constantin volt prefektusnak az autólát tartóztatták fel. A rablók elállták az országutat és a közeledő autóra cé­lozva kiáltották: Kezeket fel! Az autó utasait teljesen kifosztották, aztán -meg­hagyták a soffőrnek, hogy vezesse az autót az ut szélére és tovább ne menjen, mig arra engedélyt nem kap. A követke­ző autóban marhakereskedök ültek, akik igen sok pénzzel tértek vissza a vásár­ról. Már Dornavatrán hallottak arró'l, hogy Niculaita bandájával lejött a he­gyekből és ezért egy paraszt embert vettek az autóra, akinek átadták összes pénzüket abban a reményben, hogy a rablók a parasztot nem fogják megmo­tozni. Azonban a kísérlet nem vált be, mert a rablók a megmotozás után a pa­rasztot is megmotozták és a nála meg­talált százhatvanezer lejt elvették. Köz­ben az országúton egy gyalogos ember tűnt fel uniformisban, aki mikor a fosz­togató társasághoz érkezett, üdvözölte az Őrmester ruhában levő Niculaitát. Ez megkérdezte tőle: . — Hová mégy?! — Szabadságra. — Itt van neked kétezer lej —- mon­dotta a rablóvezér — töltsd jól a sza­badságodat. A banditák, miután egy harmadik autó utasait is kifosztották, a sötétség beáll­tával Kirlibaba községet támadták meg. Egy csendőrszázadost is kifosztottak, ejvették autóját és a soffőrt kényszeri­tették, hogy a hegyekbe menjen velük. Mikor a rablók leszálltak az autóból Ni­culaita tízezer lejt adott át a soffőrnek miatt is vádat emeli Vojnrcii ellen és digi sha-uocai Mezci-porta koznak. Mezetek iák az afravalósiak — nem bíróság-ffőiwl si/>-magukat* hanem ha beáll az este, Abd el Krím egyedül indul a száműzetésbe Egy párisi lap megkezdi a rifvezér háborús naplójának a közlését Postássztrájk fenyegeti Ausztriát Az osztrák I« ormány visszautasította az állami tisztviselők bérköveteléseit Szabad ég alatt az uccán lakik ozv. Mezeiné a lányával és három unokájával A Frankopanska-uccában kilakoltattak egy családot, mert mosókonyhának kellett a lakás

Next

/
Oldalképek
Tartalom