Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-22 / 230. szám

I

14. old-base tettél. Ha így utazol, biztos lehetsz benne, hogy az utazásod végén Itáliáról nem fogsz kevesebbet tudni, mint annak a kezdetén.

*■

Olaszország már régóta legmeg- és beutazottabb vidéke Európának, s már a 16-ik században a gazdag és előkelő idegenek Mekkája volt. Aki a főbb városaiban s különösen Rómában járt, mingyárt nagyobb tekintélynek örvendett a honfitársai körében, mintha csak azt a hazát ismerte volna, amelyben született. Általános volt a vélemény, hogy onnan mint a legmagasabb műveltség s a legfinomabb Ízlés hazájából csak szellemi és erkölcsi erényekkel gazdagon fölékesitve jöhet vissza az utazó. Akkor persze a müvelődnivágyók nem rövid hetekre, hanem hosszú hónapokra és esztendőkre telepedtek le Itáliában s volt idejük nemcsak a nevezetességek futólagos megtekintésére, de a népjellem, a társasviszonyok s a politikai állapotok gondos tanulmányozására is. »Ami ékszerekben, ruházatban és modorban illő és utánzandó« — írja ebben az időben Justus Lipsius— »s hogy miben áll a társalgás és mozdulatok kelletne és gráciája, azt a müveit franciáktól, spanyoloktól s kiváltképpen olaszoktól tanulhatod meg.« Lipsius szerint egyébaránt Itália fölötte veszedelmes ország s szerinte három dolog szükséges itt: nyílt homlok, óvatos

nyelv és kedély. Azonkívül barátságos és mindenkihez egyforma arc, de senki előtt meg nem nyilatkozó szellem. Legnagyobb veszély pedig — ijeszti az akkori Itáliajárókat : németalföldi tudós — a nők s kiilö nősen a római és velencei nők, akik a szerelemnek valódi istennői.

Nem tudom, hogy es a veszély abban az időben elriasztotta-e az utazókat Itáliából — ma, úgy tudom, vonzza őket. Természetes, hogy aki csak bekukkan e szép országba, amelyet néhány hét alatt kutyafuttában siet elintézni, ezekkel az istennőkkel aligha fog találkozni. Aki meg akar ismerkedni velük, annak nem szabad fukarkodni az idővel. A nő, akár istennő, akár közönséges asszonyszemély, nem szereti a nagyon gyors elintézést. Még ha »istennő« elnevezés alatt nem eleven asszonyokat, de márránybölgyeket-értett volna a derék Lipsius, még azoknak a tanuknál ása se megy abban a tempóban, auogy a gyorsutazók rohanvást sietnek. A Vénusz-szebrok s a többi márvány istennők is megérdemlik, hogy a tn rista bizonyos időt szenteljen a bájaiknak. Sajnos, ez a tanulmányozás szomorú tapasztalással is fog járni — a szemlélő rá fog jönni, hogy ezek az érzéketlen istennők szebbek, sokkal mebkck, mint azok, akiknek vér folyik *r, ereikben. De hát mit csináljunk? Semmi se tökéletes — még egy olasz utazás sem...

1926 augusztus 22.

Emlékezzünk régiekről

Miletics Szvetozár mentelmi ügyének tárgyalása a magyar képviselőhájban

rv.

Az eddig közölt részek tartalma: 1876 júliusában tartóztatták le Miletics Szvetozár kénviselőt trovszadi lakásán. Az összeülő kéDviselőház foglalkozik a mentelmi jog felfüggesztésének kérdésével. Tisza Kálmán miniszterelnök azt kívánja, hogy a kormány eljárása felett is mondjanak véleményt Slmonyt Ernő konciliáns beszédet mond, Polif Mihály azt kívánja, hogy Mlleticset hallgassa mez a bizottság. A mentelmi bizottság jelentését október 7-ikén kezdte tárgyalni a képviselőház. A bizottság mentelmi jog felfüggesztését s a kormány eljárásának helyeslését javasolja. Hosánszky Nándor előadó után következik a kisebbség vélemény belemény benyújtója:

Simoniay János: T. Ház! Előre Leli bocsátanom, hogy engemet ezen tárgy megbirálásánál tisztán az ügy maga és nem a személy vezetett és ennélfogva bírálatom alapjául is csupán azon tényékét vettem, amelyek már megtörtén, tek és amelyeken változtatni nem lehet

Ha talán a t. ház némely tagja, vagy talán többsége e tekintetben más nézetben volna, amennyiben más alapból bírálna, amint nem azon alkotmányos fogalmat és azon Intenciót, melyet én ez ügyben elfoglalok.

T. Ház! Én nem szándékozom egyébre, mint csupáncsak az én különvéleményemnek indokolására, vagy helyesebben annak magyarázatára terjeszkedni ki.

Legelőször is én különvéleményemben azon tényeket állítottam oda, melyeket bírálatom alapjául kell venni, t. i, a befogatás idejét, a befogatás tényét; mert szerintem ezekből állandó még az ügy.

A befogatás ténye volt julius 5-én Ivanovics Kornélnak, a szintén befogott vádlottnak kihallgatása felmerült körülmények következtében.

Ivanovics Kornélnak vallomását a t ház ismeri. A felségárulás ténye vagy módja, vagy gyanúja később 20 nap múlva a befogatás ténye után merült fel Miletics Szvetozár ellen. Ezt'tehát azért kellett megemlítenem, hogy a befogatás ténye és azon főbünténynek, amiről vádoltatlk, később történte a t ház elptt teáj es világosságban legyen hefysem.

Miután most a ház azért küldte Id a bizottságot, hogy először nemcsak a törvényszék kérelméről adjon kimerítő és indokolt véleményt, hanem a kormánynak mettaUlgatásával az ezen ügyv ben való eljárására is terjeszkedjen ki, én a ház határozatának akartam megfelelni külön vélemdnyerriben, amely szerint indokolt, kimentő véleményadásra utasittatott a bizottság:.

Már most azt kérdem, foory lehetséges-e, hogy indokolt, kimerítő véleményt adni a vádlottnak kihallgatása nélkül? Én airt, bármit állítson is valaki velem szemben, határozotton tagadásba veszem; 6» ezt nemcsak a» előző esetekre való hivatkozással bizonyltom, de bizonyítom általános elvi alapszabállyal, bizonyítom egyszersnoind a ház szabáiyval, mely szerlat a k&allgatást megtagadni nem lehet. De ezen formakérdést annyival is inkább meg kellett volna a bizottságnak tartant, nehogy azon feltevés járuljon hozzá, mintha a bizottság őt kihallgatni sem akarta volna.

A t. előadó ur as én különvéleményem ezen részére a*t mondja, hogy én a gyakorlatra nem hávatkothatom, mert különböző gyakorlat van.

Ha különféle gyakorlat lett volna Is eddig, a gyakorlatra hivatkozni általában lehetett, mert mtntog az volt a gyakorlat egyetlen eset kivételével, de mindenesetre lehet hivafkosni a házszabályokra amelyek szerint általános szabály, hogy képviselő oöan bwaáott kérvénynek bizottsági tárgyalása alkalmával az illető képviselő klhallgntanáő.

Én továbbá, rninfán Miletics Snrvetoxár nem hallgattatott ki és én az olőadó ur véleményével, aki azon nézeftjon van, hogy. Miletics Szvefnzárnak nem volna ott bizonyos iratokra vonatkozólag akár figyelmessé tétetni, akár pedig az iratokból bizonyos körülmények iránt tudomást szerezni: ellenkező nézetben vagyok. Mert ha a házszabályok megengedik, hogy a V&rviselő a bizottsági tárgyaláson jelen lehet, magától értetik, hogy mihelyt az irományok felolvasása kivánt2tnék, mindazon irományok tartalmát tudhatja, következéskép igen természetesen figyelmessé teheti a bizottság tagjait bizonyos körülményekre.

Enr.éüfoffva indultain én ki azon alapbői, hogy Miletics S*veto*ár kihallgatandó és azon kérelmet teljesítettem a t.

Itú» 06. boes. ime a U rna halig»»*«*,

addig mentelmi jogának felfüggesztése iránt a t. ház ne méltóztassék haározatot hozni, hanem utasítsa a mentelmi bizottságot Miletics Szvetozár kihallgatására és annak következtében ujabbi vélemény beadásáig függessze a t. ház határozatát.

A második kérdésre, hogy t. 1. a bizottság a kormány eljárására vonatkozólag is indokolt véleményt terjesszen a ház elé, én kötelességemnek tartom a t. ház előtt kifejteni azt, hogy mily alapból indultam ki.

Miután nincs eset rá, hogy a felelős kormány ehhez hasonló esetet elkövetet volna, ennélfogva kerestem azon dokot, hogy micsoda alkotmányos alapra fektethetem én a kormány eljárását és minő alkotmányos alapból kiindulva Ítélhetek én a kormány eljárása felett. Nagyon természetes dolog, ha a kormány ilyesmit elkövet, azt csak a szökségjognál fogva teheti. De a szükség!ognok olyannak kell lenni, hogy itt a házban minden képviselőt az intéakedés szükségességéről teljesen meg lehessen gyónni, sőt nem csak a szükségről, de a rendkívüli viszonyokról Is, hogy a bájt a kormány máskép el nem háríthatja, mint az illető képviselő elfogatásival.

Hogy akkor a kormánynak az elfogatásra alapja nem volt, azt következtetem magukból az irományokból, a felségárulás vádja az Ítélőtábla végzése szerint csak húsz napal későbben a letartóztatás után tétetett, az ítélőtábla indokolásában a kormány eljárásának kárhoztatása találta tik.

Azután azt kérdem, t. ház, hogy a kormány — feltéve, hogy ott csakugyan oly rendkívüli veszedelem forgott fenn, nem lett volna-e képes azt máskép elhárítani, mint az illető képviselő elfogatása által? Én azt állítom, igenis lett volna azt módja másként is elhárítani, ezt mutatja azon körülmény, hogy a kórmány június elején adott ki rendeletét, melyben az ottani üzeirnekkel szemben megtiltja a kölcsönnek elhelyezését és az önkéntes toborzásokat és már akkor, amikor ez iránt rendeletet adott ki: az előző tények következtében vizsgálatot teljesített. Tehát a kormány mulasztást követett el.

Ezekkel akartam indokolni, amiért a kormánnyal szemben szükségesnek látom — nehogy a kormány tovább menjen és máskor is megkísértse a képviselő elfogatását — hogy a ház a kormány eljárását rosszalja. Ennélfogva ajánlom a t. háznak egész tárgyilagosan tartott különvéleményem elfogadását, (fíelyslés c szétsőbaloldalon)

TERE-FERE

« s @

A könyvkiadás titkai. Nem szabad hinnünk, hogy a huszadik századbeli könyvkiadók agyafúrt hírverése és csalafinta érdekcsigázása valami uj dolog. Most fölfedeztek egy XVII. századbeli könyvet, Pierre de ViKiers abbé 1699- ben megjelent munkáját, melyben egy párisi és egy vidéki olvasó csevegő formában számol be az akkori Írókról,.irodalmi klikkekről s az akkori könyvkiadók üzleti fogásairól.

A párbeszéd oly eleven és oly kitűnő tájékozottságra valló, mintha ma halla nők valamelyik irodalmi kávéházban.

A párisi:

— Láttuk, hogy Mzonyos könyveket, sőt jó könyveket Is egy-kettőre elkapkodtak, hogy pár nap alatt a második, sőt harmadik kiadásukat érték meg, mert Íróik összevásároltatták barátaikkal és magnk Is vásárolták könyveiket, ha elég gazdagok voltak.

A vidéki:

— A m! vidékünkön van egy Író, ki most is a padlásán tartogatja munkájának egész első kiadását. Megvásárolta az első kiadást, hogy kelendőségét elhitesse a közönséggel s az a csodálatos, hogy ez a könyv második kiadása gyorsan elfogyott, úgyhogy azóta már több kiadást ért meg.

A párisi:

— Csakhogy ám ez sokba kerül s manapság kevés Író bírná utánozni. Sokkal olcsóbban jutunk most az uj kiadásokhoz. Csak el kell tüntetnünk az első kiadás jelzését s uj címlapot nyomatnunk. Ilyen módon azok a könyvek, melyek senkinek sem kellenek, a második kiadásukat érik meg. Ezek a kis ravaszságok tetszenek a s*«tvének, a kiadó konyhájára is hoznak, mert gyakran csak a második kiadás alkalmából becsülik meg azt a könyvet, melyet az elsőnél semmibe sem vettek. A közönség abban a hitiemben van, hogyha egy könyvet újra kinyomatnak, annak okvetlen értékesnek keü lennie ...

így beszél több XVII. századbeli irodalmár. Van-e uj a nap alatt?

*

Az igazi francia forradalom. Páriában ritkaság látni két fegyveres őrt egy magánkéz előtt, ahol nincs minisztérium, vagy valami diplomáciai testület. De a Snvnt Lázár pályaudvarral szemben négy hatalmas bajszos katona sétifikál, — mert amint egy füsttől feketedett tábla hirdeti — itt van az Action Francoises szerkesztősége, itt székel Léon Danist, a jobbpárti forradalmárok törzsfőnöke, ki az igazi francia forradalmat akarja megvívni. Érre a királyhü tanyára különösen figyelnek a köztársaság rendőrei.

Léon Daudet a jelenkor egyik legsofccádalUbb tehetsége: regényíró, vagy

boa u&bag SAmwCAt, ptotokus, agy Km-.i cá, a férfiakkal agyanként kas* fog. M-tos párt feje, Páris volt képviselője, ki paprikás közbeszólásaitól híres, aztán tíz év óta szereszti lapját, naponta h belé cikket, röpiratokat ad ki, eőadíásokat tart, uj tehetségeket fedez fel, de ezzel közel se soroltuk fel minden tévékenységét.

Most a politikáról! nyilatkozik:

— Mindlen a politikától függ — mon-' dotfa — az irodalom és művészet is. Franciaország irodalma és művészete azért hanyatlik, mert politikánk a tönk szélére juttatott bennünket, ügy va-i gyünk. , mint Olaszország a fascizmta előtt. Hiányzik az Isten —- hit. Csak a latinság gondolata menthet meg bennünket. Massotini ezt megértette. Franciaországnak is szükséges a forradalom: és mi meg is csináljuk majd. Genfben Calvin és Rousseau városában óriás! tömeg tapsolt engem, liliomokat és rózsákat hozott nekem, noha Genfben nincs sok liliom és rózsa.

Majd a rendőrségről beszélt:

1923 augusztusában a villámban egy asztalnál ifit előttem Nikola Bonservizi és Ffilöp fiam. Félérvel később mind a ketten meghaltak. Bonservizi eléggé oktalanul a vendéglőkben evett, pedig tudhatta volna, hogy a vendéglői pincérek egy húron pendűlnek a párisi rendőrökkel, akük eltüntették fiamat. Egyetlen megoldás az összes földközi tengeri nemzetek egyesülése Európa egy&) népei ellen.

A spanyol király mint Idegenvezető.

XIII-gTk Alfonzról ellenfelei azt rebesgetik, hogy az utolsó spanyol király. Jóindulatú, rokonszenves közvetlen ember, a nép is kedv«®, de a levegőben, a közhangulatban olyan áramlatok vannak hory ez a keserű elmésség talán indokolt is. Spanyolországban reng a föld.

Madridban a napokban egy közel száz tagú Olasz küldöttség jelent meg, mely pcáltikusokból, írókból állt. Először fs Primo di RJverdndl, a diktátornál tisztelegtek, aki minden spanyol szertartásosságot megtagadva megkérdezte tőlük, vájjon átmennének-e a királyhoz s már is telefonál neki. a király pedig azt a választ adta, hogy szívesen fogadja az olaszokat, de kéri őket, hogy minden teketória nélkül utazóruhában jöjjenek át hozzá.

E kihallgatásról a küldöttség egyik tagja igy Számol bet

Egy vörös bársonnyal vont terembe belép a király: magas, szikár, arca boszszukls, szája mindig kész a mosolyra, fiatalos, katonás, sőt sportszerű. Vidékről érkezik, gesztenyeszin ruhát visel, puha gallért s egy egészséges fiatalember hatását kelti, ki késve érkezik valami tenniszr-ől. A hölgyeknek kezet cső-