Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)
1926-08-15 / 223. szám
16. '•'Ma 1°26 augusztus 15. 1 «fSKÍ FRYH De aztán eszébe jutott, hogy mennyi időt vesztett, hogy az idő pénz. fölugrott autójába s teljes sebességgel hajtani kezdett. Az első utcasarkon elgázolta az áldozat feleségét, akit telefonon hívtak férje betegágyához. Még nincs vége a históriának, mert a soffőr látván ezt az amerikai végzet tragédiát, annyira kétségbeesett, hogy vízbe ugrott . . . Kihalászták. * A kézjóslás az u? lélektani tudomány fényénél. A kézjóslást afféle haszontalan babonaságnak tekintették, mellyel csak cigányasszonyok meg egyéb kuruzslók foglalkoznak. De századunk erősen lelki tudománya sorra cáfolja meg a XIX-dik század nagyon is bizonyos és fenhéjázó megállapításait, Maryse Choisy, a kitűnő francia tudós »A kéz lélektani adalékai« cimü tanulmányában foglalkozik a kézjóslással. Szigorúan tudományos, bírálati rendszerével rávilágít arra, hogy mi lehet a kézjóslás alapja. Testrészeink . melyek leggyakraban engedelmeskednek az agy parancsának: az arc, (mely harap, néz, táplálkozik s érzelmeket fejez ki), a kéz, mely megragad valamit, táplálkozik, támad védekezik, könyörög,) a láb, (mely jár, irányt vesz, menekül s néha védekezik is.) Az arcisme tökéletes volna, ha a redőket manapság már nem tudnák oly kitünően eltüntetni s az emberek maguk is nem született színészek. A láb a kínaiak szerint pompásan elárulja az ember karakterét, de nálunk vajmi ritkán láthatjuk embertársaink meztelen lábát. Marad tehát a kéz , melyet nem lehet megváltoztatni, mint az arckifejezést, vagy az Írást. Ez a finom műszer csupa lélek. Tapintó szemölcsei arra vallanak, hogy a tenyér s az ujjak teljesen viszatükrözik az agyból kapott benyomásokat, vágyakat, ösztönöket. Abrmovszky lélektani kísérleti beigazolták, hogy a lélekben lefolyó titkos indulatokat először a kéz árulja el, még akkor is, mikor azok nem jutottak az ember világos tudatába. A tenyér mindenránca egy-egy lelki emlék. Tévedés azt hinni, hogy ezek a foglalkozásokból származnak. A varrónők, mosónők, gépirókisasszonyok tenyerei, a melyeknek eszerint nagyon is ráncosoknak kellene lenniök, többnyire simák, míg az erős lelki életet élő henyék kezei keresztül-kasul vannak szelve ráncokkal. Ami a jóslást illeti, a francia tudós azon a véleményen van, hogy az rendszerint sugalmazás, mely azért teljesedik be, mert minden sugalmazás bénitólag hat leendő életünkre. # Az elsülvedt Atlantiszról. Whitesid úrnő, egy amerikai asszony, ki egész életét az elsülyedt Atlantisz világrész tanulmányozásának szentelte. Európába érkezett. Ez a legendás világrész, mely a jelenlegi Atlanti Óceánban foglalhatott helyet s összekötötte Afrikát Amerikával, Whitesid szerint föltétlenül létezett. Számtalan uj lelet föltétlenül bizonyítja ezt. Közép-Amerika bizonyos pontjain ősrégi emlő '’•"■t leltek, például Uxmal romjai között „ vamisokat, melyek mind arra vallanak, hogy az egyiptomi műveltséggel rokon atlantiszi kultúra csakugyan virágzott egykoron. Újabban megtalálták a’Napnak és Tűznek szentelt templomok omladékáit is. Mrs Whitesid a Trbune de Genévenek igy nyilatkozik: — Ma már nyilvánvaló, hogy Egyiptom s Amerika e műveltség által volt sszekötve Mexikó ez elsülyedt világrész egy még megmaradt peremének tekinthető. Az Atlantisz lakói a negyedik fajtához tartoztak! melyből csak a sárga s a mongol iaj maradt fönn. A mai fehér fajta, az ötödik fajta, mely a ’ armadkori ember feltűnésekor jelenik cg s körülbelül 85 ezer esztendős. Az ptomi műveltség nem egyéb, mint ;az atlantiszi műveltség maradványa. Karagg orgy evics Sándor fejedelem száműzetése Emlékezés a száműzött fejedelem temesvári tartózkodására Karagyorgyevics Sándor szerb fejedelem a törökverő Karagyorgye fiát, őfelsége Alekszander király nagyatyját 1858-ban az összeesküvők lemondatták a trónról. A fejedelem elhagyta országát és előbb Besszarábiában, majd Magyarországra költözött és Borossebesen, később pedig Temesváron élt és ott is halt meg. A száműzött fejedelem temesvári tartózkodásáról szól az alábbi visszaemlékezés. Temesvár, 1926. augusztus. A Holló-ucca 28. számú házban a barátságos ebédlőben szemben ül velünk egy jóságos arcú, nyájas tekintetű matróna. Hetvenegy esztendős, de szorgos keze most sem tud pihenni. Ha mást nem végez: hát kötöget. Harisnyát köt az unokájának. Halk beszédű uriasszony. Ugray Dániel főfelügyelő özvegye. Békességes, példás élet után aggkorában szívesen emlékezik vissza a múltra. Ott ülünk az ebédlőben és a nagyaszszony arról az időről beszél, amikor mint fiatal menyecske a férjével és kicsi gyermekeivel egy házban lakott Karagyorgyevics Sándor szerb fejedelemmel. Szavainak színeiből több mint nagyven esztendő eszményei formálódnak előttünk világos képekké. Szinte magunk előtt látjuk Karagyorgyevics Sándort, a száműzetésében is igazi fejedelmi alakot. * . A Józsefvárosban, Temesvár egyik legnagyobb városrészében, a Küttl-tér 3. szóm alatt áll egy hosszú frontu egyetemes ház. Jelenleg Blidariu Sándor bútorasztalos tulajdona. A hetvenes és nyolcvanas években az azóta többször más kézre került házat akkori birtokosa után Meskó-háznak hívták. Ennek a háznaz az első emeletét lakta Karagyorgyevics Sándor fejedelem. Magas, szikár alak volt a fejedelem. Széles arca csontos volt, sötétbarna. Orra arisztokrata orr. Mindig sötétszinü ruhában járt. Nála lakott a Qrácban férjnél volt leányának leánya. Ezt az unokáját a fejedelem igen szerette. A lány, akit Idának hívtak, a fejedelem halálakor huszonnégy-huszonöt éves lehetett. Az egész háztartásnak egy házvezetőnő volt az intézője. Ezt az asszonyt a fejedelem Szerbiából hozta magával. Igen derék, jólelkü volt. Maga a fejedelem és egész házanépe csak úgy szólította: Goszpodja. így hívták a ház többi lakói is. A fejedelemnek volt egy titkára is, aki levelezését és egyéb írásbeli dolgait végezte. Ezt azonban temesvári tartózkodása elején szolgálatából valami szabálytalanság miatt elbocsájtotta. A Goszpodja leánya akkor végezte el a negyedik polgárit és ettől fogva ez látta el a titkári teendőket. Az udvartartáshoz tartozott még egy inas, a szakácsnő, tgy szobalány és egy mindenes. A fejedelem az emelet jobboldali uccai frontján lakott, ott volt a dolgozószobája és a szalonja is. Ida hercegnő a front másik oldalán lakott, a Goszpodja, ennek -leánya és a cselédség számára udvari szobák voltak berendezve. A lakás drága, ízléses bútorokkal volt tele, értékes szőnyegek és képek díszítették. Különösen sok ezüstnemüje volt Karagyorgyevics Sándornak. A ház földszintjén lakott Ugray Dániel a családjával, Debreczy Mózes kataszteri mérnök a családjával és Widmattn kapitány, aki ugyancsak családos ember volt. A fejedelem, aki németül is igen jól beszélt, az idők során megismerkedett a többi lakókkal. Az érintkezésben azonban Karagyorgyevics Sándor mindig megtartotta a fejedelmi rezerváltságot. De ez nem volt sértő, megalázó. Viselkedésében soha gőg nem volt tapasztalható. A házban lakó férfiak köszönését barátságosan és mosolyogva fogadta, a hölgyeknek pedig, ha velük IDEGEN V GEORGES RODENBACH Langyos e #*• (Douceur du soir) Lámpa nem ég. Az est langyosan elmerül Az alkony oly lágy, mint a jó halál, Árnyék kúszik szobánkba lopva és szét[ terül, Mint fárad gondolat. Minden megáll. Mint jó halál mosolyog az estnek enyke, S a vak tükörben busán búcsút int. De m'ozdulata tétova és renyhe Bágyadt szeméből a halál tekint. De becsapod mint gyereket Talán magad sem akarod. — Ó jaj, ó jaj! Meghat igy az én szerelmem — Ó jaj, ó jaj! Mert hő van a kebledben — Ó jaj, ó jaj! Megfagy igy lelkem galambja Nincs ki házába fogadja — Ö jaj, ó jaj! t VELYKO PETROVIC. találkozott, udvariasan és tisztelettel előre köszönt. * Hogy a fejedelem életmódjáról és körülményeiről a ház lakói mégis jól voltak mindig értesülve, onnan volt, hogy a Goszpodja és ennek leánya állandó érintkezést tartott fenn velük és délutánonként szívesen ellátogatott egy kis kedélyes traccsra a földszinti lakásokba. Egy ilyen alkalommal beszélte el a Goszpodja azt is, hogy a fejedelem miért hagyta oda Borossebest. — A betyárok — bizony abban az időben, a hetvenes években, még voltak az Alföldön szegénylegények — gyakran üzentek a kastélyba, hogy ennyi meg ennyi oldal szalonna, átlag bor, kolbász, kenyér, ködmön, csizma legyen számukra valamely meghatározott helyre kitéve. Akkoriban igy szerezték meg az uradalmaktól a betyárok a kommenciót. A herceg mindig teljesítette a kérésüket, de aztán egyszerre eszébe jutott, hogy jöhet idő, amikor nem elégesznek meg ezzel és kirabolják. Ezért jöttünk Temesvárra. A fejedelem igen nagy gyermekbarát volt. Órákon át elnézte az emeleti folyosóról az udvaron játszadozó gyermekeket. Ha valamelyik elesett és sirt, leszólt hozzá: — Weine doch nicht! (Ne sirj.) És hogy a kicsi emberkét megvigasztalja, hosszú spárgára csokoládét kötött és úgy eresztette le neki. Ezt nagy paszszióval űzte. Sok csokoládé és cukorka vándorolt le napjában spárgán az udvarra. A játszadozó gyermekeket sokszor vidáman megmosolyogta, integetett nekik, biztatta őket. Egy alkalommal látta, amint Ugrayék fiacskája, Gábor az Udvaron egy lepke után szaladt. Azonnal boltba küldte az inasát és lepkefogó hálót vétetett a kis Gáubornak. Egy ízben megmagyarázta a gyermekek iránti szeretetét, amikor leszólt az udvaron áthaladó Debreczy Mózeshez: —Kinder Zusehen ist eine Erinnerung an jene Zeit, wo man selbst ein sorgloses, frohes, glückliches Kind war. (Gyermekeket nézni: visszaemlékezés arra az időre, amikor az ember maga is gond-' tálán, vidám, boldog gyermek volt). A herceg szerette a sétát. Naponta kisétált a városba is és sétája egy-két órát tartott. A Küttl-térrel szemben a József-tér és az Emausz-ucca sarkán volt egy kis korcsma. Ez a kis korcsma és a mellette levő szabóüzlet egy Nika nevű szerb emberé volt. Ez hive volt a hercegnek, vele együtt menekült Szerbiából. Nikát a herceg gyakran kereste föl, széket tétetett magának az uccára a korcsma elé és órákon keresztül eltársalgott Nikával, aki sétáin is sokszor elkísérte és a lakására is gyakorta följárt. A hercegnek vagyoni és egyéb viszonyait jól ismerte, úgy hogy halála után fiainak ő adott mindenre felvilágositást. Elolvadnak a falon lógó képek, A homály hója mindent beszitál, A kertbe zárt tájak és emlékek Elfúlnak lágyan, mint a jó halál. Ó langyos est! A csend a zajt felissza, A tűz elül halódó zsongásokban; Halott kedvesnek álma tér most vissza, Vágyó szemek találkoznak titokban. A körvonalak szétmálnak ernyedten, Az utolsó fakó sugár elmegy. Két lélek merül el a néma estben: Nem beszélnek, de gondolatjuk egy. * Mór szerenád — Spanyolból — (Asomate á la ventana Ablakodra szállt ma reggel — Ó jaj, ó jaj! Lelkemnek fehér galambja — Ó jaj, ó jaj! Jelenti, hogy ni nap jött el, Haj afpirba * ég alja — Ó juj, ő juj! Néha oltalmadba veszed — 0 faj, ó jaj! Szerelmem, mely érted looug — Ü Iaj, ó jai! Visza (Povratak) Nevet az aranyló őszi reggel Vidáman virrad fel a nap. A pára, amely a rónán piheg Gyérül és egyre sápadtabb. A pára minden izzó sugarat Száz szivárványszinekre bont. — Mért mosolyogsz rám régi otthon, Hol örök volt a bu, a gond? A régi nap csókolja arcomat A gyorsvonat ablakán át. Ó, csókolj nap, tüntessed rólam el Fázós fanyarságom nyomát. Vendége ritkán volt a hercegnek. Néa-néha jöttek látogatóba hozzája szerb rak. A fiai: Péter, a későbbi király, yo’gye és Arzén is eljöttek olykor, legtöbbször Peter kereste föl apját. 01 . nkor bezárkóztak a herceg dolgozó sz. bájába es órákon keresztül tanácskoztak. Vagy pedig, ha szép idő volt, egész délutánokon keresztül le-föl járkáltak a kertben. Péter látogatásainak idején a herceg sohasem ment ki a házból. ■£ 1883 nyarának elején Karagyorgyevics Sándor örömmel újságolta: Szülőföldemnek illattárja vár, Szemem megrebben könnyivei. Ó föld! a fiad szégyeli magát Arcát kezébe rejti el. Bátran, pirosán, merész lélekkel Bocsátottad világba őt S igy tér most vissza! Elfogadod-e A sápadt, fáradt csüggedőt?... Siess vonat, vigyél haza! Anyám, A fiad karját nyújtja szét! ...Mily szomorú, min letört rózsaszál: Elvesztő erejét, színét (19(16) Fordította: Szenteleky Kornél ■ — Nősül a fiam, Péter herceg. Elveszi montenegrói fejedelem leányát, Zorát! Az esküvő 1883 augusztus 11-én volt meg Cetinjében. Karagyorgyevics Sándor azonban ezen nem vehetett részt. A családi ünnepnapot ellenben Temesvárod ülte meg. A házbeliek részére az udvaron bankettet rendezett, hogy szeretettel emlékezzenek vissza erre a napra. Gyönyörű nyári este volt. Az udvaron álló hosszú asztal damaszttal volt beterítve és ezüsttel megrakva. Az asztalon virággirlandok futottak végig. Az étrend igen válogatott, bőséges volt. Tizennégy fogást szolgáltak föl. A-4 » y