Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-15 / 223. szám

i

1926. augusztus 15.

r? r*c?ij

' -nj Hw!

GY

17. oldal.

tortáknak, bombonoknak, desszerteknek, ízes gyümölcsöknek se szeri, se száma. Drága, válogatott butéliás borok és likőrök nem akartak elfogyni. A fölszolgálást fogadott frakkos, fehérkeztyüs pincérek végezték. Éjfélkor leszedték az asztalról a borokat és hajnalig, ameddig a bankett tartott, már csak francia pezsgőt szervíroztak.

Maga a fejedelem nem ült az asztalnál, hanem az emeleti folyosóról nézte a társaságot. Egy kis asztal volt ott számára fönt megtérítve. Valahányszor poharát ajkához emelte, intett a lentlevőknek, akik egyszerre ittak vele a fia egészségére.

*

A Goszpodja egy nap beállított Ugray Dánielnéhez, aki akkoriban várta harmadik gyermekét.

— Azt izeni a fejedelem — szólt — hogy most már elég a lányból. Minden családba kell fiú is, aki a fajt fentartsa. A herceg ki akarja számítani, hogy a mostani gyermek fiú lesz-e, vagy lány. Azért tessék megmondani, hogy az első és második gyermek mikor született és mióta van férjnél.

Két nap múlva újból lejött a Goszpodja:

— A fejedelem kiszámította, hogy fiú lesz.

Nagy volt az öröm, mert hiszen Ugrayék maguk is várták már a fiút és örömmel egyeztek bele, hogy a herceg kívánságára Sándornak kereszteljék. Azonban, ugylátszik, hiba lehetett a számítás körül, mert a fiú helyett megint csak lány jött, Margit. Mikor ezt a herceg meghallotta, kacagva szólt:

— Megbuktam a tudományommal.

Aztán a Goszpodjával egy ritka

aranypénzt küldött a csöpp Margitnak ezzel az üzenettel:

— Ha felnő, vegyen magának férjet rajta.

Mikor Margit férjhez ment — a költő Köröndi Sándor vette el — az aranypénzt urának ajándékozta.

Betegsége igen rövid lefolyású volt. Tudniillik annyiban volt rövid lefolyású, hogy régi érelmeszesedése és szívbaja mindössze tiz napig tartotta ágyban. Aztán végzett vele. Bécsi Gedeon dr. és több más temesvári orvos kezelte.

A holttest bebalzsamozását Bécsi Gedeon dr. végezte, aki több segéddel egész éjszaka dolgozott. Reggel aztán beemelték a fejedelmet a koporsóba, melyet légmentesen leólmoztak. Az arc táján nagy üveglap volt, amelyen keresztel be lehetett a koporsóba látni. A fejedelem arca nyugodt, tiszta volt. Fekete ruha volt rajta és mellette a koporsóban ott feküdt díszes kardja. A ravatalon a koporsó körül apró bársony párnákon a fejedelem rendjelei voltak elhelyezve.

A herceg napokig feküdt a ravatalon. Koporsóját állandóan sürü tömeg látogatta. Hozzátartozói közül eljöttek a temetésre: Zorka hercegnő, a menye, Paula leánya — Ida hercegnő anyja — Grácból másik leányával, Annával és még néhány rokona. Fiai csak a temetés után érkezhettek meg.

A temetés napján a holttestet először a szerb székesegyházba vitték. A ceremóniát az akkori temesvári szerb püspök végezte nagy papi segédlettel. A gyászmenetben sok ezer ember vett részt. A templomi beszentelés után a koporsót kivitték a józsefvárosi pályaudvarra és vasúton elszállították. A vasúti kocsi gyászteremmé volt átalakítva, közepén ravatallal s körül égő gyertyákkal. A robogó vonaton a koporsó mellett diakónusok imádkoztak. Ez mentette meg halottat az elégéstől. Az egyik égő gyertya ugyanis fölborult és a szemfedő tüzet fogott, melyet az egyik diakónus hamar eloltott.

*

Ida hercegnő részére Bécsből 'táviratilag rendeltek gyászruhát. Eltelt egyik nap a másik után és a gyászruha csak nem jött meg. A temetés előtti napon a hercegnő a házbeli hölgyekkel elment a Deutsch Testvérek kereskedésébe, ahol a gyászruhához való holmit megvásárolta. A gyászruhát aztán éjjelen keresztül a négy Debreczy lány: Mari, Gizella, Matild és Lenke varrta meg. A temetés utáni napon — amikor végre a bécsi ruha is megjött — lejött hozzájuk Ida hercegnő, egy, tömör, nehéz ezüst

tálat hozott és letette az asztalra ezekkel a szavakkal:

—^ Fogadják emlékbe szívességükért.

A herceg családja a házbeliek mindegyikének adott valami emléket. Ugray ék több apróságon kívül kapták a herceg egyik kedvenc sétapálcáját. Kegyelettel őrzik. Azonkívül birtokukban van egy kis kerti kapa is, amellyel a herceg kertészkedett.

Itt ülök a barátságos székelymagyar

ház ebédlőjében és hallgatom Ugray Dánielné nagyasszony emlékezéseit.

Kezemben Karagyorgyevics Sándor fejedelem somfapálcája. Suhintok egyet vele a levegőbe. így suhinthatott vele sétája közben a néhai fejedelem is, amikor azokra gondolt, akik őt jogtalanul megfosztották a trónjától. De tudta, érezte, hogy családja visszakerül arra a trónra. Úgy is lett.

Kubán Endre

0RU05I Q0L60K

Rendellenes jellemtipusok

Irta : dr. Sztankovits Kornél

(Folgtatás)

5. A képzelgős

A képzelet tultengése jellemzi ezt a típust. Jóllehet több ailakja van, valamennyi megegyezik abban , hogy a fantaszták lelkében a valóság és képzelet között nincs határ, nem veszik észre a különbséget a való és az elképzelt dolgok között.

Egyik alakja a passzív alak, amelyből a különc, a mizantróp kerül ki, Csendes, magába zárkózott gyerek az iskolában, nincs játszótársa s a játékban roppant szerény, egy-két kavics, vagy fadarab a legtarkább mesevilágot jelenti számára. Nagyon sokat olvas, nagy műveltségre tesz szert, de a reális tudományok iránt nincsen érdeklődése. Később sincs barátja, bizalmasa, szeretője, agglegény marad, olykor gyüjtőszenvedéy rabja. Képzelete néha messze kalandozik, komoly, müveit ember létére szellemekben, babonában hisz s mindjobban eltávolodik a világtól az emberektől, a valóságtól. »Furcsa ember« — szokták rá mondani és evvel napirendre is térnek felette. Senkinek se vét, semmi támadó, szándék sincs benne és sokszor mint hivatalnok vagy munkás használható tagja a társadalomnak. A fantaszták azonban rosszul befolyásolhatók, belső képzelőerejük minden külső befolyásnál erősebb. Ha meg akarjuk győzni őket túlzott képzeletük helyességéről, úgy bizalmatlanságukat fokozzuk csak, ezért legjobb hagyni őket a magúik utján, a mely sohasem káros vagy veszélyekbe vezető.

Az aktiv alak már sokkal több kellemetlenséget okozhat. Ez az úgynevezett hochstapler típus, amely sokszor a legóvatosabb embert is megtévesztheti. Az ő gyermekkora is csupa mese és hazugság. Nem tudja, hol végződik a valóság s épen ezért hazudozása sohasem szándékos. (Kitűnő portréját adja Gottfried Keller ennek a fantasta gyermektipusnak a Der grüne Heinrich cimü.regényében I. köt. Vili.- fej.) Az érdekfeszitő rabló- é-s detektivtörténeteket jobban szereti, mint a komoly irodalmat. Felfogó és megőrző képessége kitűnő, csak egyszer halljon valamit, máris beszélni tud róla. Társaságban ő viszi a szót, dicsekszik és színes borzalmas történeteket mesél el magáról vagy hozzátartozóiról. Ha a földrajzban Angliát ’tanulják, mindjárt oda mondja szomszédjának: »Én is voltam Angijában, nővérem Londonban született, apám még ma is angol állampolgár s nekem is tulajdonképen angol az anyanyelvem. Ha oroszlánvadászatról van szó, úgy mindjárt kész a hozzászólása: »Nagybátyám tizenöt évet töltött Afrikában és 283 oroszlánt ölt meg összesen. 39-et késsel, a többit dum- [ dum golyóval’«. Az egészből persze egy j szó sem igaz.

Ha felnő, úgy kissé valószínűbb formában folytatja hazudozásait. Sok tekintetben hasonlít a kóborló típushoz, neki sincs sokáig egy helyen nyugta, de őt nem az állhatarfanság űzi, hanem a képzelet. Fantáziája mindenünnen, a legtöbb pályáról tovasodorja. Ha például egy-két évig az orvosi egyetemre járt, úgy egy idegen városban máris diplomás orvosnak adja ki magát, aki annyi jártasságot árul el beszédében, hogy maguk az orvosok sem

kételkednek orvosi mivoltában. Egy lánynak például hevesen udvarolni kezd, rag 'go színekben festi le jövőjüket s nemsokára a kétkedő apa vagy a gyanakvó nagybácsi is hinni kezd a gazdag rokonságban s a rengeteg örökségségben. Mindez azonban még sem szélhámosság, egy fantaszta nem akar nyerészkedni, nem akar másokat becsapni, ő hiszi a hazugságait, hiszen nem tudja mikor hazudik, nem tudja ki ő valójában. Ha azonban a fantaszta s az eretikus jellem összeolvad, úgy veszedelmes szélhámos fejlődik ebből a szerencsétlen összetalálkozásból.

E két jellemtipus vegyüléke — amely oly gyakran fordul elő, hogy szinte külön fejezetet követel magának — termeli aztán a szálloda- és hálókocsi tolvajokat, az elegáns házasságszédelgőket, a nagystílű kalandorokat, Monte Carlo előkelő zsiványait.

A hochstaplert fel kell ismerni és védekezni kell ellene. Védekezni kell ellene különösen azért, mert megjelenésében, beszédében sok szuggessziv erő van s igy a jóhiszemüek, a könnyen befolyásolhatók számára komoly veszedelem. A csapongó fantáziát elfojtani pem lehet, a képzelgős nem láthatja be, hogy elkalandozott a valóságtól, mert számára nincsen valóság. Ezért meg kell hagyni őt a maga színes álomvilágában, amelyben kitünően érzi magát s csupán arra kell ügyelnünk, hogy kóros képzelődése ne tegyen kárt az idegen, hiszékeny, befolyásolható emberekben.

6. Az érzékeny

Nagyon sokan vanak olyanok, akik hevesen reagálnak az őket érő izgalmakra, vagy sokszor a legköznapibb eseményre. A rendes jellemű ember észre sem veszi azokat a dolgokat, a melyre az érzékeny jellemek súlyos hangulatváltozásokkal, görcsökkel és lelki zavarokkal reagálnak. Az érzékeny jellemtipus nagyon sokféle lehet, aszerint, hogy milyen formában jelentkezik a reakció. Főleg a nők között találhatók érzékeny jellemek, de a háborúban láttuk, hogy nagyszámú férfi is ide tartozik ( idegsokkosök). Közös és jellemző tulajdonságuk az, hogy az őket érő benyomás és annak reakciója között nagy az aránytalanság.

Már a gyermekkorban is megnyilvánul ez az aránytalanság. Az érzékeny kislány a megható történetek olvasásakor könnyzáporban tör ki. Fiatal diákok világfájdalmas verseket imák, öngyilkossági gondolatokkal foglalkoznak ha titkos ideáljuk (aki rendesén egy náluknál jóval idősebb pő) nem veszi őket észre. Az intézeti lányok — különösen zárdákban — ekzaltált rajongással szeretik társnőjüket vagy tanárnőjüket.

Később csalódás és fájdalom lesz az életük. Csalódnak a barátjukban, a házasságban, csalódnak a »rideg és közönyös« életben és legtöbbször lelki viharok, öngyilkossággal határos válságok ‘ követik ezeket a csalódásokat. Sokszor komoly ok nélkül kétségbeesnek helyzetük, jövőjük miatt . azt érzik, senkisem érti meg őket. És a meg nem értett asszony fáradtan, könynyes zsebkendővel hever a pamlagon, sokat szenved azért, mert férje, bár

rendes, gondos féri, de túlságosan egyszerű és semmi érzéke sincs finomságok és fájdalmak iránt. A gyerekei nagyon kedvesek, de elvégre is ő nem született arra, hogy pesztonka legyen. Mikor pedig a gyerekeken a nevelés hiányát veszi észre, szemrehányást tesz önmagának, minden bajnak ő az oka, könnyezve csókolgatja őket és bocsánatot kér tőlük, hogy ilyen rossz anyjuk van. Barátnőiben csupa irigyet lát, férfi ismerőseiben csupa kéjencet. Nemi tekintetben szinte teljesen hideg, minden érzéki megnyilvánulás durva és borzalmas dolog számára. Sokat olvas, sokszor kefl Írnia (valakinek csak kell panaszkodnia) naplót vagy leveleket egy távoli barátnak vagy barátnőnek. Általában nem szereti az embereket, minden hangosabb szó,’ vagy nevetés sérti már érzékenységét, de ha egy estélyen mégis megjelenik, mindenkit elbájol. Oka ennek főleg abban van, hogy a pezsgő, eleven társaság lelkében heves jókedvet teremt, szellemeskedik, kacérkodik, pajzánul nevet, »a feleségem javulás utján van« — állapítja meg a boldog férj, pedig ez a jókedv egy két nap múlva a legsötétebb kétségbeesésbe csaphat át.

Az érzékeny jellemek főtulajdonsága az akarat feltűnő gyengesége. Érzékenységük is innen magyarázható: nincs fegyelmező erejük, nem tudnak érzelmeiknek parancsolni, a reakció túlságos heves, merik az akarat semmi gátat sem emel a kitörés elé. Nem tudnak munkájuknak, törekvésüknek irányt adni, tétován, határozatlanul cselekszenek, később azonban szemrehányást tesznek határozatlanságukért.

Némelyeknél a fokozott érzékenység lelki rohamokban, görcsökben vagy egyéb tünetekben (bénulás, némaság, vakság stb.) jelentkezik. Ezt általában hisztériának nevezik. Nem akarok evvel a hibás szóval gyakran visszaélni, nem is próbálom pontosan meghatározni ezt a sokszor nagyon könnyelműen és zavarosan használt kifejezést, hanem csupán azt szeretném szemléltem, hogy amit legtöbbször hisztériának neveznek, az is ide tartozik. A hisztériás tünetek nem egy betegség tünetei, hanem jellemsajáts^gok. Itt is az aránytalanság a szembeszökő, amely az ok s okozat között van. Egy menyasszony például sürgönyt kap, hogy vőlegényét baleset érte. Elájul, ágynak esik, megnémul, nem ismer meg senkit s napokig ételt sem akar magához venni, noha már másnap kiderült, hogy a vőlegénynek nincsen komolyabb baja. Az érzékeny uszony egyik barátnője arról számol be, hogy valaki azt mondta az érzékeny asszonyról, hogy kedveli az idegen férfiakat. A vád, amely talán ártatlan formában igaz is, teljesen feldúlja az asszony lekét, egy darabig, sokszor egy két napig elfojtja magában a vihart, de aztán hirtelen síró- vagy nevetőgörcsben tör ki. — A nagysága elbocsájtja cselédjét. Feleselgetés, rövid jelenet a cselédszobában s máris oda vannak a nagyságos aszszony idegei. Ideggörcsök. Fejfájás. Migrén. Gyógyszerek. Egy-két napi ágyban fekvés. — A háborúban sok katona került megfigyelés alá, akinél »epilepsziás« görcsöket, szóval nyavalyatörést észleltek a front mögötti kórházakban. A pontosabb idegorvosi megfigyelés azután kiderítette, hogy majdnem minden esetben érzékeny jellemekről va nszó, akiknél a harctérről való hatalmas és elfojtott borzadás váltotta ki a görcsökben jelentkező és az epilepsziához hasonlatos reakciót.

Az érzékeny jellemek nagyon jól befolyásolhatók gyengült akaraterejük miatt. Ez a körülmény egyutal utmu-. tatás a velük való bánásmódra. Természetes, hogy az, aki befolyásolni akarja őket, erős jellem kell hogy legyen, nem szabad megalkudni vagy engedményeket tenni, mert akkor könnyen elveszítheti a' rájuk gyakorolt befolyást.

A súlyosabb tünetek gyógyítása már rendesen szakorvos feladata. Legtökéletesebb gyógyeljárás a huszadik század egyik legnagyobb felfedezése: a Freud-féle lélekelemzés . Ennek a kö-