Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-15 / 223. szám

19?6 augusztus 15.

n n p

^MEGYEI NAP!

r

15ofi

az az optimizmus, amely az Ausztria- Németország csatlakozásának híveit eltölti. A nyilatkozat ugyanis épen abban az időben történt, amikor a csatlakozás gondolatának hívei eme tervvel egyre többet foglalkoztak. Kétségtelen, ha ma minden ember hive ennek egész Ausztriában és Németországban, de a kivihetőség még mindig nem teljesen valószínű szerintük. A francia külpolitika pedig semmiesetre sem mehet el addig, hogy ezt egyenesen előmozdítsa, mert ez a francia politika évszázados gyakorlatának felboritását jelentené. Ha

orientálódó kis-antant államok egy részével szorosabb belekapcsolódását jelentené abba az egész Európát felölelő gazdasági közösségbe, mely ebben az esetben matematikai következetességgel jön létre s amely, többé már nem lesz utópia, hanem valóság. Az igy kiépítendő államszövetség azonkívül Oroszországot is felölelné, aki egészen természetes, részben a már meglevő németorosz kapcsolatot, részben a külpolitikai és gazdasági szükségszerűségek miatt is.

Ma már látszanak a kontúrjai ennek

azonban mégis létrejön ez az államközösség, akkor az még nagyobb közeledést kell, hogy létrehozzon Német- és Franciaország között, úgy gazdaságileg, mint politikailag, mert ebben az esetben a ma már úgyis újból Németország felé

A nemzeti kisebbségek kérdése mindinkább fontossá válik nemcsak a Vajdaság egész lakossága, hanem az egész államra nézve is. Ennek a kérdésnek megoldása, a kisebbségekkel való bánásmód, a kisebbség sorsa a mi államunkban: szoros összefüggőben van a jugoszlávok sorsával. Mert, hogy miképen bánunk az állampolgárok egy részével, hogy lábbal tiporjuk-e az ő jogaikat, hogy korlátozzuk-e alkotmányos szabadságukat, hogy törvénytelenül járunk-e el velük szemben — mind ettől függ az összes bolgárok joga és szabadsága, tehát a szlávoké is. Úgy a történelem, mint a jelenkor világosan mutatja, hogy olyan államban, amelyben az uralkodó nemzet nevében elnyomják a nemzetiségeket, az uralkodó nemzetnek széles tömegei is szükségképen elnyomás alatt élnek. Ha egy országban az elnyomás, erőszak és törvénytelenség, rendszerét vezetik be bárkinek nevében és bárki ellenében, ezalatt az elnyomás alatt elkerülhetetlenül szenvedni fog az ország egész lakossága. Sőt a hatalmon lévők kis száma, amely gyakorolja az elnyomást, maga is áldozatává lesz saját rendszerének, mihelyt a hatalom kicsúszik a kezéből. Számtalan példa kínálkozik ennek a bizonyítására. Az orosz elnyomás rendszer a lengyelek ellenében, melyet állítólag az orosz nemzet érdekében gyakoroltak, époly súlyosan nehezedett magára az orosz népre is. Az osztrák és magyar kormányok eljárása a kisebbségekkel szemben döntő befolyással volt e kormányok belső politikájára saját nemzetükkel szemben is. Ugyanez áll Jugoszálviára is, sőt talán még nagyobb mértékben.

Jovanovics

az elnyomók ellen

Az osztrák-magyar elnyomó rezsim idejében már találóan megállapította ugyanezt a tényt a nagy szerb költő, Zmaj Jovanovics e szép soraiban Ki a szabadságnak békákat kovácsol, Maga is rabbá lesz: más büntetés nin[csen!

Ezek a szavai ma saját nemzetéhez intézett komoly figyelmeztetésként szolgál.

A kisebbségi kérdésnek persze legnagyobb a jelentősége a Vajdaságra nézve, ahol legnagyobb számban élnek a nemzeti kisebbségek. Bátran elmondhatjuk, hogy a szabadságok és jogok mértéke, a törvényesség a Vajdasági* a Vajdaságnak gazdasági és kulturális fejlődése attól függ, hogy mennyi lesz a szabadságuk és joguk a nemzeti kisebbségeknek.

Csak egy példát hozunk fel ennek igazolására. Egy nagy magyar politikusnak, Károlyinak a szavait idézzük bizonyítékul:

»A magyar sokáig nem látott át a csaláson, hogy választójogának korlátozását és az elnyomó közigazgatási rendszert és a korrupciót támogassa azért, hogy a magyarság supremációját örök- I

az uj államok közti szövetségnek, mely a három nagyhatalomnak gazdasági, azaz szabadkereskedelmi megegyezésében születik meg s amely egyedül hivatott arra, hogy Európa ma még forrongó kráterein rendet teremtsen.

re biztosítani lehessen. Nem látta át, hogy ezzel a jelszóval az uralkodó osz- 1 tályok nemcsak a nem magyar nemzeteket, hanem saját magyar tömegeiket is megakadályozzák fejlődésükben«.

Ugyancsak nálunk is, a Vajdaságbon azért nem hajtják végre a községi választásokat, mert a szerbeket ijesztik és azzal áltatják el igazságérzetüket, hogy önkormányzati választások esetén magyarok és németek is jutnának a városok és községek vezetőségébe. Pedig jól tudjuk, hogy mik ennek a következményei. Már esztendők óta szenved a Vajdaság egész lakossága, nemzetiségi különbség nélkül ■— szlávok és nem szlávok egyaránt — a kinevezett községi »képviselet« áldásos rendszere alatt. Ennek a rendszernek a következménye, hogy börtönviselt egyének is kerülnek a rendőrség élére, gonosztevők és csalók jegyzői és szolgabirói hivatalokba. A korrupció és törvénytelenség minden faja szintén erre a számlára irható. Ez olyan állapot tehát, amelytől a Vajdaság egész, népe különbség nélkül szenved

Átlátunk a szitán

De a vajdasági szerbek lassankint kezdenek átlátni a csaláson, amely szerint a választójog korlátozását és az elnyomó közigazgatási rendszert támogatnia kell, hogy a szerbség supremációját örökre biztosítani leehssen. Belátja, hogy ezzel a jelszóval az uralkodó osztályok nemcsak a nemszerb nemzeteket, hanem saját szerb tömegeiket is megakadályozzák fejlődésükben.

Azért fogtunk tehát hozzá e kérdés újbóli megvilágításához, a szerb irodalom alapján, mert úgy tartjuk, hogy a szlávoknak saját érdekükben kell érdeklődniük a kisebbségek sorsa iránt. A szlávoknak követelniök kell a kisebbségi probléma igazságos megoldását és hogy ellenálljanak minden elnyomó törekvésnek, mert csak igy őrizhetik meg saját szabadságukat és jogaikat.

Ezúttal egy szerb népköltemény felfogását fogjuk ismertetni a kisebbségi kérdésről. A későbbiekben a vajdasági szerb irodalom erre vonatkozó nézetét, továbbá a mai szláv intellektuellek állásfoglalását fogjuk feltárni.

Idézhetnők egész sorát a szerb népkölteményeknek, melyekből kitűnik a nemzetiségi kérdés igazságos megoldására való törekvés. Az egész népköltészet tele van felháborodással, mindenféle s különösen nemzetiségi elnyomás ellen. Egyelőre azonban csak a »szerb Homérnak« Visnitynek versével fogunk foglalkozni, melyben legjobban kikristályosodott a nép gondolkozása erről a problémáról.

A szerb népfcöf fészer

a kbebbsévek r ~a^ad%A” ~r 't

Murát, török császár, akiről a hagyomány, mint hősről és igazságos emberről emlékezik meg. Visnyity szerint haldoklása közben a következőket tanácsolta híveinek:

Törökjeim, főnökök s vezérek Én meghalok, de az ország meg van Hanem ti most ezt megfogadjátok;

Hogy az ország nagy soká fennálljon:

A keresztény ráját ne bántsátok,

Sőt ő hozzá nagyon jók legyetek.

Ne vessetek rá nehéz adókat,

Ne döntsétek a ráját nyomorba,

Ne bántsátok az ő templomukat,

Sem szokásukat, sem becsületüket.

Ne álljatok vérbosszút a ráján:

Mert hogy Milos halálom okozta, Katonasors hozta igy magával . . .

Nem lehet nagy birodalmat nyerni A pamlagon jó dohányt füstölve;

Igy lesz nektek tartós az országtok.

De ha én rám ebben nem hallgattok S a rájának bősz zsarnoki lesztek: Elvesztitek akkor az országtok.

Ebben a költeményben nyilatkozó népfelfogás bölcsességét csak azok nem értik meg vagy nem akarják megérteni, akik az elnyomás és jogfosztás racionalizmusából akarnak üzletet csinálni.

Az iizletes nacionalizmus

Mik ennek az üzletes nacionalizmusnak, mely csonkítja más nemzetiségek jogait és szabadságát, az indító okai? Nincs itt sző nemzeti elfogultságról és sovinizmusról, hanem első sorban alantas személyi érdekekről Hajszát indítottak például a magyarok ellen egyrészt, hogy elvegyék a magyar földesuraktól a földet és másrészt, hogy ezt a földet ne a magyar földnélküli paraszt kapja, hanem — potom áron — az uj szerb

»Antant«. Ez a szó a világháború folyamán egészen átment nyelvkincsünkbe, s elmagyarosodott. Az »entente cordinale« régi diplomáciai kifejezés és »barátságos megértést«, »szives egyetértést« jelent.

Miután ez a kifejezés már történelmi patinát kapott, maguk a franciák is kiváncsiak lettek, ki használta először s ebben az irányban nyelvészek és történészek vizsgálatot indítottak.

Annakelőtte Theophile Delcassenak tulajdonították. De újabban közzé tették Victor Hugónak eddig meg nem jelent leveleit S egyikben (melyet 1854-ből keltezett Bounaparte és Palmerston lord .közötti »szives egyetértésről« ir.

Egy bruxellesi lap viszont, a Soir felemlíti, hogy Viktória királynő Mária Amáliának, Lajos Fülöp francia király feleségének ezt irta 1846 szeptember 10-én:

— Tudja milyen fontosságot tulajdonítok a »szives egyetértés« fönntartásának.

Az angolok maguknak követelik a dicsőséget s úgy rémlik, hogy a szálak tényleg Angliába vezetnek. Richard Codben, a szabadkereskedelem hires úttörője írásaiban csakugyan többször élt vele.

A legrégibb nyom mégis Disraeli egyik Írása, aki lord Aberdeenről beszél, aki két kormány közötti »entente cordinal«-et dicséri.

Érdekes, hogy lord Aberdeen 1814-ben épen a Napóleon elleni angol politikát irányította.

Ne vitassuk el dicsőségét: ő volt az entente Cordial« keresztapja.

*

Wilde Oszkár kiadatlan meséje. A

Mercure de France uj számában Henry D. Davray, Wilde Oszkár személyes ismerőse az angol költő több meséjét közli, melyet eddig sehol sem tettek közzé, ama egyszerű oknál fogva, mert Wilde sohasem irta le őket. Párisi száműzetése alatt a kávéházban, vendéglőben mesélgette el francia barátainak, francia nyelven. Állítólag előadása sokkal költőibb, tökéletesebb volt, mint Írása, melyet nagyon is soká’g szépitgetett s nem egyszer ötletekkel cifrázott, úgyhogy a mese egyszerűsége elveszett.

Egyik finom meséje, melynek cime a i Költő, igy szól:

»mágnások«, az ilyen nacionalista hajszának a kedvezményezői. Hogy e mellett épenigy károsultak maguk a szegény szerb parasztok is, akik szintén vagy nagyon keveset, vagy semmit sem kaptak a földből, ez a legkevésbbé sem bántotta a szerb »nacionalistákat«.

Láttuk a vajdasági városokban, hogy egyes kereskedők miként kényszeritették alkalmazottjaikat, hogy különféle felelőtlen szervezetekbe lépjenek be és miként pénzelték őket, hogy némely, a kisebbséghez tartozó kereskedőt — kiknek konkurrenciája Útjukban volt — különféle erőszakossággal, testi sértésekkal, éjszakai lövöldözéssel kényszerítsék a város, sőt az ország elhagyására.

Láttuk az országos választásoknál, hogy azzal az ürüggyel, hogy a »kisebbségek ne jussanak többségre«, hogyan alkalmazták a különféle törvénytelenségeket, gátolták a választásokat szavazójoguk gyakorlásában, elsikkasztották a szavazógolyókat — és hogy meglegyen a jogegyenlőség, ugyanezt a módszert bemutatták a tiszta szláv vidékeken is.

Azok a szlávok, akik nem csinálnak üzletet a nacionalizmusból, semmi közösséget nem tartanak fenn az ilyen »nacionalistákkal«, hanem mindinkább arra a meggyőződésre jutnak, hogy ma az ő kötelességük a nemzeti kisebbségek védelme az elnyomás és törvénytelenség ellenében — nemcsak az emberiség, igazság és szabadság nevében, hanem a saját jól felfogott érdekükben is.

— Volt egyszer egy ember, nagyon szerették a falujában, mert meséket mesélt. Reggelente elment a faluból s mikor estére kelve visszatért, a falusiak, kik egész nap munkában törődtek, köréje gyülekeztek, igy szóltak hozzá:

— Hát mesélj nekünk. Mit láttál ma?

Ö pedig mesélt:

— Láttam az erdőben egy faunt, aki fuvolázott s a kis erdei tündérek körtáncot lejtette a muzsikájára.

— Mesélj még, mit láttál? — faggatták az emberek.

— Mikor a tenger partjára érkeztem, láttam három hableányt, ki a hullámok taraján ült s arany fésűvel fésülte zöld haját.

És az emberek szerették őt, mert meséket mesélt nekik.

Egy reggel, mint minden reggel, elment a faluból, de mikor a tenger partjára érkezett, egyszerre megpillantotta a három hableányt, ki a hullámok taraján ült s arany fésűvel fésülte zöld haját. És amint tovább mendegélt, látta, hogy az erdőből kijön egy faun, fuvolázik s a kis erdei tündérek körtáncot lejtenek . . .

Ezen az estén hazament falujába, a falusiak kérdezgették őt, mint minden estén:

— Hát mesélj nekünk. Mit láttál?

ő ezt felelte:

— Nem láttam semmit.

*

Amerikai bohóságok. A véletlen játékáról a Light cimü amerikai lap az lábbi furcsa napihirt közli:

— Blackburnban egy kocsi összeütközött egy automobillal. A kocsi tulajdonosát Holdennek hívták, a kocsist szintén Holdennek, az automobil tulajdonosát szintén Holdennek s a soffőrt szintén Holdennek. Ezt az a rendőr állapította meg, ki odafutott a szerencsétlenség szinterére s akit — szintén Holdennek hívtak.

íme ez a valószínűség. Az élet furcsa játékokat müvei. Ha egy regényíró e merészségnek csak tizedrészét engedné meg magának, joggal megrónák.

A másik cifra eset Newyorkban történt.

A soffőr elgázolt egy gyalogjátót. Azonnal legugrott a bakról, fölsegitette az áldozatot autójába, kórházba vitte, megvárta, amig bekötözik a szerencsétlent I- .......iiiiii«rrrMmí;MÍ!^^^ff?T<^:;11!lri*fiillilli| ill ■■■■1... —-----------A szerb népköltészet

és a nemzeti kisebbségek

Irta: Bogdanov Vásza tanár

TERE-FERE © ■ •