Bácsmegyei Napló, 1926. augusztus (27. évfolyam, 209-240. szám)

1926-08-15 / 223. szám

msmmj ?

: 92 1 augusztus 15.

1tt*r a. iriSmésB-sa iejgmagasađfc ftđtren- gyws'szervezetét. Mert ki bízna bennük btítofcaí éri el'és Celsius a legmaga- s kSteiMné «1, hogy van még hitelük —

safibra szökik: Jnönsban és augusztusban. A jtótei forradakxn kergeti Meet a ffirdöküe, ahonnan az augusztusi kánikula után térnek vissza. Bocsássanak meg kérem, kedves jó mahn és szépséges hölgyeim, ha kimondom nyíltan, hogy nincsen eben semmi inyesség, semmi szezón-gonrmandise, semmi raffinemetvt-ja a nyárnak. A fördők ilyenkor tele-vannak hasonló bolondokkal, a minők ti vagytok, s ennélfogva nem tudtok mozdulni egymástól, ügy éltek ott mint az apró aranyhalak, amelyek piciny liternyi tálban úszkálnak s minduntalan egymásba ütköznek. A Iratnál nem győztek sort várni, az ebédlőben pedig csak akkor kaptok asztalt, amikor már egy társaság leebédelt rajta és negyven perc alatt sietve kell kosztolnotok, mert e terminus után megint másokra vár a drága asztak Ebben a két hónapban az idő és a hely drága, s bizony a kádra is, amelybe ülni akartok, várni kell, amig az elődtök azt elhagyni méltóztatik. Egyedüli elégtételtek, hogy ilyenkor minden kétszer anynyíba kerül mint az elő- és utószezon szerényebb hónapjaiban.

Bizony, sok embernek nem csak az egészsége, de a hitele is megkívánja, hogy a főszezonban foltozza ki a ronv*gy pláne pénzük! —. ha júniusban vagy szeptemberben állítanának be a professzorhoz ezzel a kéréssel:

— Ugy-e kérem, a bajom olyan természetű, hogy az állapotom nem fog rosszabbodni, ha Bteđbe megyek?

De hát az ember ott van, ahová menni illik s akkor van ott, amikor a társadalom balhite s a maga előítélete rádiktálja. Ez a kánikulai nyár fürdőzésének a magyarázata. Shakespeare, aki kitünően tudott angolul s mindenre tudott kadenciát, Shakespeare mondta, hogy az ember tulajdonképpen egy nyári madár. A meleghez vonzódik — szimbolikus értelemben: a jólléthez dörgölődzik — odaáll, ahol napsütés van. Ahol a jólét napja süt, meg a divaté, meg ez előkelőségé. Embertársaihoz is — helyesebben : az álattársaihoz — csak addig hü, ameddig azoknak jól folyik a dolguk, azaz: ameddig nyaruk van. A hogy őszül náluk, amint borul a levcgőegiik, azonnal viszavonul tőlük. Mert ilyen »nyári madár az ember«. Ahogy valahol hüvösödik, mingyárt melegebb éghajlat alá menekül. Azt a modern embert is, aki szokásból, díváiból vagy másféle muszájból megy fürdőre nyaralni, kedvem volna ilyen nyári madárnak nevezni. Hess, hess!

. Emlékezzünk régiekről

Miletics Szveiozár mentelmi ügyének tárgyalása a magyar képviselőházban

m.

Az eddig, közölt részek tartalmai 1876 júliusában, a képviselőház szünete alatt tartóztatták le újvidéki lakásán Miletics Szvetozárt. Az összeülő képviselöház legelső ülésén ismertették a budapesti törvényszék fölterjesztését, melyben a mentelmi jog felfüggesztését kérték. , Tisza Kálmán miniszterelnök azt kívánja, hogy a mentelmi bizottság a kormány eljárása felett is mondjon véleményt. Simoni Ernő a mentelmi jog törvényhozási biztosítását, Pofit Mihály pedig azt kívánja, hogy Mileticset hallgassa meg a mentelmi bizottság. A bizottság jelentését 1876 okt. 7-lkén kezdte tárgyalni a képviselőház. A mentelmi bizottság javasolta a mentelmi jog felfüggesztését és a kormány eljárásának tudomásul vételét. Simonffay János különvéleményt terjesztett elő.

Elnök: Következik a mentelmi bizottság jelentése Miletics Szvetozár mentelmi ügyében. Az első szó az előadót illeti.

Horánszky Nándor előadó: T. Ház! Midőn a mentelmi bizottság javaslatának elfogadását néhány szóval megkísértem ajánlani, nem lehet szándékom az, hogy Miletics Szvetozár képviselő ellen emelt vádbeli cselekmény körülményeinek részleges fejtegetéseibe bocsátkozzam. A bizottság jelentésében reprodukálva vannak mindazon körülmények, melyeknek ismerete szükséges a célból, hogy a t. Ház magát a fennforgó mentelmi ügyben tájékoztassa, és ha a bizottság azokból többet jelentésében felvenni szükségesnek nem tartott, annak oka egyrészről abban a körülményben rejlik, h-ogy a további bírói eljárás fejlesztése s igy az igazságszolgáltatás háboritlan működésének tekintete alig engedhetné meg a körülmények részletesebb fejtegetését; másrészről pedig a netalán szükségesnek látszó felvilágosítások az iratoknak részbeni felolvasása által, — mely a t. Ház bölcs intézkedésétől függ, — minden pillanatban megszerezhetők. Inkább a bizottság véleménye tehát az, melyre vonatkozólag röviden nyilatkozni kivánok.

Azon utasítás, mely a ,t. Ház végzésében foglaltatik, kettős feladatnak megoldását tette a bizottság kötelességévé; egyike ezen feladatoknak az, hogy a birói eljárás tovább folytatására megadassék-e az engedély, a másikra pedig azon kérdés, hogy vajion azon körülm^syben, hogy Miletics Szvetozár a i

Ház engedélye nélkül fogatott el, vonatott vizsgálat alá, tekintettel a kormánynak ez ügyben követett eljárására, néni rejlik-e oly intézkedés, mely a Ház függetlenségét sértené, avagy a Ház jogaiba való avatkozást invováina. E két kérdést a bizottság egymástól elkülönítve tárgyalta, s ami az elsőt, t. i. a birói eljárás tovább folytathatásának kérdését illeti, a felmerült körülmények áhal arra volt utalva, hogy fokozott szigorral kutassa azon körülményeket, melyekben akár* az üldözés, akár a jogtalan zaklatás nyomaira akadna, mert anélkül, hogy az illető képviselő nr ellen emelt vád törvényes természetének vizsgálatába bocsátkozott volna, nem hagyta figyelmen kívül annak megfontolását, hogy az illető képviselő ellen emelt vád hazai törvényeink szerint tiltott cselekménynek mondatik-e, mert anélkül, hogy mérlegelte volna azt, vájjon lehet-e az illető képviselőt jogesan vádolni, avagy sem, miután az igazságszolgáltatás függetlensége és a birói eljárás háttérbe szorítása nélkül e térre nem léphetett, meggyőződést merített az iratokból mégis az iránt, hogy az események láncolata és az illető képviselő ur egyénisége között megvan azon összefüggés, mely követeli, hogy az igazságszolgáltatásnak szabad folyamat engedtessék, mert a bizottság azon nézetben van, hogy a képviselőt megilleti mentelmi jog alapja nem a képviselő személyének, hanem az ő képviselői állásának és működésének sérthetetlenségében fekszik; oly nyomokat pedig, melyekből arra lehetne következtetni, hogy a vádbeli cselekmény és a képviselő ur képviselői állása és működése között akár a mulfakérti üldözést, akár a jelenérti zaklatást tekintve, legkisebb kapocs is léteznék, fel nem fedezhetett: kővetkezőlet sem egyiket, sem másikat fennforogni nem látja, miután pedig ezen körülmények összességének kellő érzékeli mérlegelése az, mely kiadatási esetekben vezérirányul szolgál: miután továbbá az emj lített tekintetekből kiindulva Miletics I Szvetozár feleletre vonása által, sem az j igazságszolgáltatás érdekei, másfelől I sem a képviselöház méltósága, sem vé- 1 gül képviselői függetlenség nem veszéj lyeztetik: a mentelmi bizottság indokolt- ! i nak és szükségesnek tartja, hogy a kért birói eljárás továbíi folytatására Miletics Szvetozár mentelmi joga felfüggesztéssé k.

Másik része a jelentésnek azon véle- I ményt tartalmazza, melyet a bizottság' a kormánynak ez ügyben követett ma- | gatartására előterjeszt.

1 Ezen vélemény mindenek előtt egy 1

elvet hangsúlyoz, azon elvet t. i., hogy a mentelmi jog az országgyűlés szünetelése alatt is fennáll. Nem ok nélkül teszi ezt a bizottság, hanem teszi azért, mert nem volna óhajtandó, hogy egy oly irányzat vergődjék túlsúlyra, mely mely ez ügyben is kifejezést nyer; t. i., hogy a mentelmi jog az országgyűlés szünetelése alatt szünetel. Ki van fejtve ugyanis a jelentésben, hogy az országgyűlés által eddig követett gyakorlat: az 1867. XII. te. azon analógiája, mely midőn az orsz.'g gyűlés bizottságának a mentelmi jogát ez irányban szabályozza: joggal enged következtetést vonni arra, hogy az országgyűlés több tagjai hasonló menteimet élveznek, továbbá azon körülmény, hogy a kép lőnek, mig képviselő, — pedig a szünetek alatt is az, — egy ugyanazon tényért kate-. góriákba osztani nem lehet; végül azon körülmény, hogy a mentelmi esetek a képviselőknek a iháaom kívüli, tehát inkább magántermészetű tetteikre voaatkozván, alapjában támadná meg a mentelmi jogot az, ki ezeket az immunitás jelentősége alól kivonná, mondom, mindezek a bizottság felfogása mellett szólanák.

Azonban, ha felállítjuk e tétek, amint fel keS állítanunk, lehetetlen megengedni, hogy annak korrektivuma ne legyen, mert hisz ez esetben a társadalmi és államrendet a mentelmi jog zsákmányául dobnánk, ezen korrektivum pedig semmi esetre sem található fel másutt, mint a kormányi felelősség igénybevételével. Az lehetetlen, hogy a kormány felelős legyen a jogrendért és ne bírjon olyeszközökkel, melyekkel a jogrend érdekében még felelősség mellett sem rendelkezzék.

Nem lehet ezt a Ház jogaiba való avatkozásnak tekinteni, mert:

a kormány tettei felett úgyis a Ház Ítél, és ezáltal a kormány netaláni túlkapásait ellensúlyozhatja;

nem még azért sem, mert a kormány intézkedése ez esetben csak ideiglenes és a szükség jogán alapszik; amennyiben a végleges engedélyt úgyis a Ház adja meg, nem továbbá azért sem, mert a kormány eljárása felett a képviselö,ház.hivatva lévén Ítéletet mondani, úgyis a jelenlegihez hasonló eset végső stádiuma úgyis csak maga a parlament lehet.

Ezen nézetek vezérelték a mentelmi bizottságot, amidőn azon valóban súlyos lyos felelősséggel szemben, mely az ország alvidékein a kormány tétlenségére esetleg hárulhatott volna, eljárását igazoltnak tartja és neki a jelen esetben intézkedéseSbrt a felmentést megadni javasolja.

Ajánlom a bizottság jelentését elfogadás végett. (Elénk lulyes&s.)------------—........................................................................

A német-francia oi9fefyezés fele

Ma: Br. Salimas» S*«s<®

Augusztus 6-án rövid hiradás tudatta azt az eseményt, mely ha látszólag nem is volt érdekes és nem is múlta felül aaakat a szokásos napi hireket — amelyek lehetnek szenzációsak vagy érdekesebbek, de mindenesetre efemerjeilegüek — mégis megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele. A német-frsneia kereskedelmi megegyezést írták alá az említett napon s ez a praktika egyezmény érdemel olyan figyelmet, mint a homokba épi’ett, vagy épen fellesekben járó utópiák, melyeket tisztalelkü és békésszándéku idealisták dolgoznak ki — a jövő nemzedékek számára.

Nem akarom e helyt ’»kicsinyeim sem azokat a nagyszerű embereket és szellemi kiválóságokat, akik a népek közeledését akármiféle alapon előmozdítani kívánják, legyenek azok a Paneuropa —• í Panamerika — Panázsia — gondolatá-1 nak hivei, vagy énen a vallásos gondo-1 lat különböző típusainak hivei, akik államok felett és tu! a határokon, egyesíteni igyekei ;ek különböző népeket, egy bizonyos magasztos gondolat jegyében, nvetó-e é« un ez -őségre való tekintet nélkül. Gondolkodó és helátásos ember sohasem kicsinveUietl le az Hyen m»egaPu.-ka;. akár csatlakozik hozzájuk,; akár nem. De magát a theoriát sem P-1

I hét lekicsinyelni, mert végre is minden jó, ami ezt a világot, a társadalmat és az államokat mozgatta a múltban, vagy a jelenben, mind elméleteken nyugszik. Minden gyakorlatot megelőzött a »szürke elmélet«, amelyet tehát nem illik Mephistóval lebecsülni. Ma még lehet elmélet és kivihetetlennek látszó agyrém a Paneuropa-gondolat, de ki tudja, mit hoz a jövő?

Nem is az a hibájuk az elméleteknek, hogy léteznek, hanem az, hogy a vég. céllal mindig úgy számolnak, mint a közeli jövővel. A Paneuropa-eszme is csupán egy távoli végcél, egy ideál mely nem ma született meg, mint eszme s amely régóta kisért az agyakban, de amelynek kivihetősége ma époly távoli jövő zenéje, mint ahogy Abbé de Saint-Pierre korában volt kétezer évvel előbb. Ma sokkal praktikusabb gondolat a Genfi népek-parlamentjének kiépítése és a különböző nemzeti államok gazdasági közeledése egymáshoz, mint az államokkal, azoknak külön berendezkedésével, ineejegeee*e Jett institúcióival egyáltalában nem számoló Paneurópaeszme.

.Genf kiépítése, kapcsolatban a különböző államainak s srabadkereskedelemre való átmeneteiével, az** ezy európai vámunió, az a gondolat, mely gyakorlati jelentőségénél fogva keik hogy megj előzze a távoli reménységek, az utópiák megnyilatkozásait. Ezért kell minden olyan jelenséget, amely ciőfutárja az államok közötti szahsdl.ereskedelemnek, nagyfontosságunak '.ártanunk s előtérbe helyeznünk az utópiákkal szemben. Ami Német- és Franciaország közt az elmúlt héten történt, épen ezért'óriási fontosságú, bár maga a létrejött kereskedelmi szerződés még csak csirája annak, amit a két állam komoly gazdasági szakértői és politikusai terveznek. De ez a terv már nem utópia, hanem az élet jogos megnyilatkozása.

Ezen a horizonton át kell néznünk az augusztus 6-i német-francia kereskedelmi szerződést, mert miniature-kiadás! ban magában rejti azt a később kiépi- I tendő nsgyobbszabásu szabadkereske! delmi szerződést, amely alapja lehet és lesz egy rövid emberi életen belül is ] egy európai vámszövetségnek. A jelenlegi szerződés az úgynevezett legtöbbkedvezményes-szerződéseik kategóriájába tartozik s ez az a szerződéstípus, amely ; előfutárja a szabadkereskedelmi rend■ szernek. A két szerződő állam kölcsönösen vámkedvezményt biztosit egymisHak bizonyos ipari- s jelen esetben' agrárcikkekre: Németország a francia kerti veteményekre, viszont Franciaország nem emeli a német áruk vámjait, melyeknek a mostani frank-áremelkedés alkalmával aufomatice kellene növekedniük, egészen addig a pontig, amig a nagykereskedelmi indexszám 40%-on felül nem emelkedik. Ezenkívül a német kereskedelem utazásnál és letelepedésnél a legtöbb kedvezményt élvezi Franciaországban, ahol három helyt, Marseilleben, Le Havreban és Algierban kereskedelmi konzulátusokat létesíthet azonnal. Ez utóbbi azonban nem vonatkozik Indodbinára, sem Marokkóra, mely gyarmatokat úgy látszik, a francia kereskedelmi politika még távol akar tartani a néin»t terjeszkedéstől. A többi kolóniákba azonban a hajózás és bevitel teljesen sxabad német részről, Ugyanúgy, mint a francia anyaállamba.

Röviden mindössze ennyit tartalmaz a most . kötött szerződés, melyet csupán ősszel fog a birodalmi gyűlés ratifikálni. Kapcsolatban áll ezzel a megtörtént közeledéssel az a sokat vitatott nyilatkozat, amelyet Briand, mint a Poincarékormány külügyminisztere tett a »Neue Freie Presse«-ben. Ez a nyilatkozat teljesen őszinte, nélkülöz minden mentális reservációt és feltétlen a békés fejlődés elvét vaüja Német- ,és Franciaország közt. Briand tovább akarja és fogja építeni Locarnó békeszellemét, minden elhajlás nélkül. A fontossága ennek abban áll, hogy a felelős államférfi ezúttal maga Poincaré, aki annak idején ä Ruhr-vidék megbánását intézte s aki, mint 3 francia nacionalixrrm és soviniz-' mus megszentesitéje veit eddig ismeretes. Ma már más a helyzet « Potncaró Briand nyitatkoeatát épermgy vallja, mint maga a Locamót csináló külügyminiszter. Má$ káutáa so» imy