Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)
1926-07-11 / 188. szám
1926. julius 11. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 17, oldal. đik nancyi iskolát, amely már az ö elvei' szerint az autoszuggesztión nyugszik. Ooué iskolájának és a belőle kialakult Cociéte de la Psychologie Appliquéenek az egész világon vanak hívei. Ooué maga sohasem szerezte meg az orvosi diplomát, az utolsó években egyes orvoshivei propagandát fejtettek ki, hogy miként annakidején Pasteurnek, Couénak is adion diszdoktori diplomát a párisi egyetemen. Emil Couérói egy páciense Egy bécsi mérnök felesége most érkezett vissza Nancyból, ahol Coué kezelése alatt állott. A bécsi hölgy a következőkben jellemzi Emiié Couét, annak gyógymódját és iskoláját: Coué gyógyszerész volt Nancyban, gyógykezelése azonban annyira hiressé tette, hogy már évtizedekkel ezelőtt abbahagyta mesterségét és kizárólag gyógyítással foglalkozik. Megtettem a hosszú utat Bécsböl Naneyba és mondhatom, nem bánom meg, hogy ott voltam. Mint reszkető, ideges ember mentem oda, mint egészséges, boldog ember tértem onnan vissza. A megérkezésem után való napon izgatott várakozással teli kerestem fel a hires Coué-t. Nem laktam tőle messzire, egy kis penzióban, ahol kívülem még sok páciense is lakott, innen csak pár percnyi járásra lakik Coué, kis házban, egy nem túlságosan nagy park közepén. Coué azelőtt az ebédlőjében fogadott, ez a szoba azonban csakhamar kicsinynek bizonyult, Coué tehát a kertben külön épületet emeltetett, amely nagyon egyszerű, egy' előszobából és két teremből, áll mindössze. A íogadóterem egyszerű, kopár helyiség, köröskörül padokkal s a közepén szalmafonatu székkel. Mintegy nyolcvan ember számára vau itt hely. Mikor először voltam ott, körülbelül ötvenen gyűltek össze s ültek a padokon; töbnyire betegek, nyomorékok, akik alig tudtak járni, vagy akiket mások vezettek. Halkan beszélgettek a betegek; lehetett hallani francia és angol szót, egy kevés németet. Pontosan tiz órakor nyílt az ajtó és megjelent Coué. Mindenki feláll, ő azonban int, hogy csak foglaljanak helyet. Coué egyszerűen öltözött, középmagas, őszhaju ember; már hetven éves, ezt azonban nem látni rajta. Arcából, szemeiből végtelen szelidség, végtelen jóság árad; az ember egyszeriben rabjává lesz. Coué sorra járja a betegeket és panaszaik felől kérdezősködik. Ha valakinek szervi baja van, rögtön megkérdezi azt is, hogy mit mondott az orvos és mivel gyógyította? Mikor végigjárta a betegeket, leül egy karosszékbe, amely az elsősorban az o számára van odatéve, rágyújt egy magasodorta cigarettára és megmagyarázza módszerét. Utána sorra járja azokat a betegeket, akik most vannak nála első Ízben és kísérletezik velük. Ez a kísérlet a következő: A kezeket, kinyújtott karral, szorosan, feszesen, görcsösen, a reszetésig szigorúan össze kell tenni és közben egészen gyorsan ezt mondani: »Széjjel akarom nyitni a kezeimet, de nem tudom, nem tudom, nem tudom . . .« És tényleg: senkinek sem sikerül a kezeket széjjelválasztani. »Tudom* — mondja végül a páciens s tényleg sikerül széjjclvenni a kezeket. Ezzel a kísérlettel Couté meg akarja vizsgálni, hogy az egyes páciensekre milyen hatással van képzelőtehetségük és annak ereje. Coué ezután beszélget a betegekkel, megvigasztalja őket, í eméni séggel tölti el leikeiket és sok esetben bebizonyítja, hogy bakikat a képzelődés teszi csak súlyossá, vagy éppenséggel a baj oka is csak képzelődés, Azoknak a betegeknek, akiknek fájdalmaik vannak, be kel! csukniok szemüket és egész gyorsan magú elé kel! nicuogniok: El fog múlni! El fog múlni:* Ezt kell elmondani húszszor, harmincszor, ötvenszer. Ez alatt az idő alatt Coué is ezeket a szavakat mondja, miközben a fájó testrészt simogtja. és: gyógymódját nagy vonásokban ismerteti. Elmondja azt az általános formulát, amelyet minden betegnek az ági ban. este lefekvés- előtt és reggel, felkelés előtt. hasraíekve,. lassan maga elé mormolva, húszszor kell elmondani s u, meíy körülbelül így hangzik: "Minden nap. minden tekintetben egyre jobban és jobban érzem magamat.-.. A páciensek egy nyomattott lapot kapnak, amelyfe rá van írva Coué for-Az egész Bánátban alig vau olyan magyar ember, aki ne ismerné a tóbai nagy port és ne \ ártja nagy érdeklődéssel a befejezéséi. A méreteiben és jelentőségében egyaránt nagyarányú per immár iiz esztendeje húzódik, eredete a háboruclőfti időkre esik. története pedig a tizennyolcadik század utolsó éveire nyúlik vissza. A nagy pör, amely, két táborfa osztotta, egymás ellen uszította és a tönk szélére juttatta lóba község sz.inma.gyaf lakóit, tulajdonképpen nem is egy pör, hanem három, amelyek amelynek most végérvényesen eldőlt az egyik ága: u közigazgatási pör. Hátra van még az agrárreíormügyi pör és egy liatvanágu birtokbahelyezési pör, amelyek most már talán nemsokára szintéit befejezést nyernek. Az ősi föld lóba község Kikinda alatt fekszik. A környező községek népe részben szerb, részben német, Tóbáé tiszta magyar. Ez a magyar sziget telepítés utján alakult ezelőtt mintegy százharminc esztendővel. A 8500 holdas tóbai uradalom telepitette oda a magyar munkásokat és kijelölt nekik házhelyeket, amelyekre felépítették Tóba községet és átengedett nekik 1112 hold nyers, töretlen földet haszonbérbe, amelyet kemény munkával jó szántóvá alakítottak át. Ez az 1112 hold föld az, amelyért olyan nagy és elkeseredett harc folyik már majdnem teljes tiz esztendeje. Aliiig a haszonbérlet tarlóit, nem volt semmi baj, a nép dolgozott és rendesen fizette az évi hat pengő, forint haszonbért minden hold után. De 1910-ben meghalt Róbert pármai herceg, a tóbai uradalom ura és örököse, Éliás herceg — Zita volt magyar királyné rokona — elhatározta, hogy felparcellázza a birtokot. Meg is bi/ta a temesvári Földbérleti és Parcellázó Bankot a parcellázási művelet lefolytatásával, de kikötötte, hogy az 1112 hold föld az évszázad óta rajta dolgozó tóbai népé maradjon és azokon a bank ne keressen semmit. Persze a lö'oaiak szívesen mentek bele, hogy a haszonbér helyett egyszeri megváltást fizessenek. A földet megvették és három pest nagybanktól felvett pénzen kifizették. A yéelár 1.335.516 korona volt. a felvett bankkölcsön pedig 1.400.000 korona. A kölcsönért a község, mint erkölcsi testület szavatolt és ezért a földet a kölcsön letör- Icsztcséig nem Írták gazdáik nevére, hanem az egészet egy tételben Tóba község nevére tclckkönyvezték. Tóba község gondnokság alatt A vevők százheten voltak, de a százhét közül egynéhány lassacskán kezdte nem fizetni a törlesztési részleteket. A község jegyzője és az elöljáróság nem nagyon forszírozta, hogy pontosan törlesszenek. Ehelyet okosabbal tettek: a •nemíizctőktöl egyszerűen elvették a földet és megtartották maguknak. Egeikét a jegyző, másikét a bíró. harmadikét az esküdt és így tovább. Megművelték a földet, termeltek rajta, de sem bért, sem rátét, sem egyebet nem fizettek utána. Persze a törlesztési részleteket a község nem tudta fizetni, mire a hitelező bankok pereltek, zárlatot vezettek a földre. Ekkor a visszaélések is kiderültek, a jegyzőt és az elöljáróságot elcsapták, a tönk szélén álló község autonómitilát pedig felfüggesz-és annak alkalmazási módja. Coué délelőtt tíztől tizenkettőig rendel, négy-öt csoportnak, mindegyik csoport hatvari-hetvén emberből áll. A rendelés ingyenes, Coué nem tógád el pénzt, csak a talon vau egy kis persely, amelybe mindenki tehet, ha éppen akar: a persely jövedelmét Coué intézetének fentartisára fordítják, amelyben Coué szegény betegeit ápolják. . . . így szentelte Coué az életét a szem edő emberiségnek, tették, Tóba községet gyámság alá helyezték. A sok minden baj hatása alatt 1914 február havában a község lakossága gyűlést tartott és kimondotta, hogy ők nem bírják fizetni a részleteket, nekik nem kell a föld, visszalépnek a vételtől. Azután jött a háború is, amikor a község férfinépe a frontokra került, természetesen még kevésbbé. tudtak törleszteni, úgyhogy a helyzet egyre jobban bonyolódott. Ekkor lépett fel újra a Telekértékesitő és Parcellázó Bank azzal az ajánlattal, hogy ö kihúzza a községet a bajból, szanálja anyagi helyzetét, mindent rendbehoz, ha engedélyt kap a vármegyétől, hogy Tóba község. földiét mégegyszer eladhassa. Ez 1917-ben volt már, amikor a földek értéke nagyon emelkedett, úgyhogy 1112 hold föld eladásával ki lehet fizetni a bankokat, a községnek i.s marad valami és a Parcellázó Bank is szép pénzeket vághatott ífeebre. A vármegye az engedélyt megadta ,és a bank 1917-ben újra eladta a tóbai 1112 hold földet, még pedig egyrészt a régi vevőknek, másrészt más tóbai gazdáknak, sőt néhány környékbeli szerb és német vevő is akadt. A szerződéseket azonbau fel kellett terjeszteni a vármegye törvényhatóságához jóváhagyás végett. 1917 október 8-ikdn a vármegye közgyűlése jóváhagyta a szerződéseké. A jóváhagyó határozat azonban nem emelkedett jogerőre, mert .az ellen dr. Kardos Samu törvényhatósági bizottsági tag felébbezett a belügyminiszterhez. A felebbezés elment és hat hét elmúltával megjött Ugrón Gábor akkori belügyminiszter határozata, mely u közgyűlés jóváhagyó határozatát feloldotta és a megyét bizonyos pótlásokra utasította. így a szerződések nem váltak érvényesekké, mert a törvény rendelkezései szerint a vármegyei közgyűlés határozata még felebbezés után is jogerős, ha a belügyminiszter negyven napon belül nem dönt a felebbezés felett, Ugrón döntése pedig a negy venedik nap eltelte után következett be. A »tízesek« és a »tizenhetesek« Közben a háború is véget ért, a katonák hazajöttek a háborúból, a Bánát leszakadt Magyarország testéről, uj rezsim állott be és ekkor megindult a nagy pör azok között, akik 191Ü-ben vették és azok között, akik 1917-ben vették a földet. A falu népe két táborra szakadt: a »tízesek« és a »tizeiihetesek« pártjára. A »tízesek« esküdt ellenségei leitek a »tizenijeteseknek« es viszont, nagy lett a harc, gyűlölködtek, ügyvédeket fogadtak, kijárókat pénzeltek, költekeztek és tönkrementek. A »tízesek« ügyvédje dr. Kardos Samu* lett. aki annakidején felebhezett az érdekükben, a tizenlietcsek pedig dr. Jähstes Zsárkó és dr. Pavlovlcs Gyóku közös irodáját bízták meg ügyük képviseletével. A tizenhctesek első akciója az volt, hogy újból a becskereki vármegyei közgyűlés elé terjesztették szerződéseiket jóváhagyás végett és a közgyűlés 1921 december 1-én másodszor is jóváhagyta a szerződéseket. Ez ellen a tízesek újból íelebbeztek a belügyminiszterhez. a belügyminiszter azonban jóváhagyta a közgyűlés határozatát. Ez ellen a tízesek íelebbezíek az államtanácshoz, de eredménytelenül, mert az államtanács is a miniszter, illetve a közgyűlés határozatát erősítette meg. Tehát eddig a tizenlietcsek győztek volna. Háromszor dönt a miniszter és háromszor az államtanács De a tizesek ebbe nem voltak hajlandók belenyugodni Ujrafelvételi kérelmet nyújtottak be a belügyminiszterhez, kérték hogy helyezze hatályon kívül a saját legutóbbi rendeletét, amelyet már az államtanács is jóváhagyott és semmisítse meg a vármegyei közgyűlés határozatát. Makszimovics belügyminiszter ezt a kérelmet teljesítette is, liatá- IyonkiyüT helyezte a saját előző rendeletét, megsemmisitee a vármegye haározatát és kimondta, hogy a kilencezerszáztizenhetes vevők szerződései érvénytelenek. De a kilencszáztizcsek sem sokat nyertek volna ezel a határozattal, mert a miniszter egyben azt is elrendelte, hogy a vitás 1112 hold föld nyilvános árlejtésen újból eladandó, de a tizes vevők egyenlő ajánlás esetén előnyben részesüljenek. Ezt a miniszteri határozatot meg a tizenhetesek felebbezték meg az álamtanácshoz. Az államtanács úgy döntött, hogy a miniszter rendeletét megsemmisítette, vagyis a föld a tizenheteseké. Ekkor a tizesek megint ujrá kezdték: mégegyszer a belügyminiszterhez fordultak döntésért, a belügyminiszter pedig újra úgy határozott, hogy a tizenhetesek szerződése érvénytelen, a földet újra el kell adni nyilvános árlejtés utján. A tizenhetesek megint felebbeztek az államtanácshoz. Az államtanács ebben az ügyben pár hét előtt hozott végső ítéletet, amely ítélet csak tegnap érkezett meg a peres felek ügyvédeihez. Ebben az ítéletben az államtanács végleg megsemmisítette a belügyminiszter határozatát, kimondta, hogy a miniszter határozata törvényellenes, mert az 1901. évi 20-ik törvénycikk 10. paragrafusa szerint közigazgatási perekben újra! elvételnek csak egyszer van helye, a belügyminiszter pedig másodszor is helyt adott az ujrafelvétclPek. Jön az agrárreform így tehát a közigazgatási pert most végre, közel tiz évi pereskedés után, a kilencszáztizenhetes vevők nyerték meg végérvényesen A tizesek most már nem gondolnak, nem is gondolhatnak ujrafelvételre. úgyhogy a pörnek ez a fejezete most már lezártnak tekinthető. De ha a port a tizenhetesek meg is nyerték, a birtokhoz még mindig nem sikerült hozzájutniok, mert ez nagyrészben még mindig a tizesek kezén van és ezek a véksőkig ragaszkodnak az ősi földhöz. A föld másrésze pedig — a dobrovo- Ijáeok. Mert időközben, 1923-ban a vitás földre az agrárreform rátétté a kezét. A föld egészben a község nevén állt a telekkönyvben, ezért az agrárminisztérium nagybirtoknak nyilvánította és rávezette a megterhelést és elidegenítési tilalmat. 350 holdat pedig kiosztott a likai dobrovoljácok között. Ebből kezdődött a pör második hajtása: az agrárper. A tizenhetesbk kérvényt nyújtottak be az agrárreform miniszterhez, amelyben az agrártilaloin törlését kérték. Kifejtették, hogy ez tulajdonképpen nem nagybirtok, mert csak ideiglenesen áll a község nevén, a valóságban mintegy száz kisgazda tulajdona. De ha csakugyan a községé volna is, akkor sem vonható a föld agrárreform alá, mert az agrártörvény úgy rendelkezik, hogy a községek földje nem esik agrárrefonn alá. Az agrárminisztérium feloldotta az agrártilalmat a föld azon részére, amely még nem volt kiosztva, de a dobrovo- Ijácokat továbbra is meghagyta a 350 holdon. Tehát elvben akceptálta a felebbdzés érvelését, a gyakorlatban azonban csak felerészben érvényesítette az igazságot. Az agrárminiszternek ez ellen a határozata ellen a tizenhetesek megint íelebbeztek az államtanácshoz, de az államtanács még nem hozta meg döntését. Valószínű azonban, hogy az államtanács cgy-ket hónapon belül dönteni fog, addig azonban a dobrovoljácok megmaradnák a tóbai földeken. Hatvan birtokper A pör harmadik része a kikitjdai járásbíróság előtt folyik. Ugyanis a tizenhetesek mikor az álamtanács a javukra döntött, birtokbahelyezési port indítottak a járásbíróságon. Eddig nem kevesebb, mint hatvan birtokbahelyezési keresetet nyuxtottak be, amelyekben rövidesen elhangzik majd az első Ítélet. Az ítélet kimondásáig, illetve annak jogerőre emelkedéséig az eddig pervesztes tizenhetesek mindenesetre birtokon Utána Coué visszaül a karosszékére múlani Az államtanács döntött a tóbai magyarok pőrében Évtizedes harc 1112 hold földért — Háromágú pör hatvan meliékperrel — A hosszú pör tönkretette Tóba község népét
