Bácsmegyei Napló, 1926. július (27. évfolyam, 178-208. szám)
1926-07-11 / 188. szám
8ÄCSME6YEI NAPLÓ fel, de ha közelebbről nézzük ezt. az olasz nagyhatalmi politikát, akkor más színben fogjuk' azt látni és súlyos ellentmondásokra fosunk ráionni, Olaszország'nemcsak a Maré NÖ.stro politikáját. a-Crisot óta tradicionális és sok tekintetben ioEcs imperialista külpolitikát és kulturmissziot folytatta a Középtenseren, hanem északon;is usn anezt. tette. A-Brenner-hágó ínegszállá a és Déltirol erőszakos elolaszositásu ezt jelentik és nemcsak *. fasiszta külpolitika aggresszivitását es türelmetlenségét, hanem iiak nyílt szembehebezkedését is Locarnos al. Az, igazság kedvéért el kell ismerni. hogy Olaszország ugyan aláírta a locarnói szerződést, bár már ugyan akkor mentális réserivátióval élt. de mégis Németország kezdte Mussoliniék érzékenységét irritálni, az oil megszokott tapintatlansággal. Végre is Németország volt .i,z. amely közvetlenül Locarno .után az olasz. bo\ kot tut elkezdte, jóllehet Mussolini a rajnai megszállás kérdésében szokatlanul nagylelkűnek bizonyult. Ma » Németországgal való ellentét még inbban kiélésedért. mert a genfi kongresszusán a '.avaszi ieinetn\ étel egyenesen Mussolini intrikájára történt, finnek oka azonban egy egész, inás körülményben keresendő, mint ))éltirok Mussolini azért segítette elő Németország felnemvétéléi, mert ezáltal akarta megakadályozni, hogy Németország az, ö rovására újból gyarmathoz jusson. Az angol hivatalos külpolitika álláspontja ma már az, hogy az igazságtalan békekötés jóvátételéhez feltétlenül hozzátartozik, hogy Németország valamelyik afrikai gyarmatát visszakapta. Viszont Mussolini elsősorban Olaszországot akarja újabb gyarmathoz juttatni s épen ezért nem riad vissza attól sem, hogy az cllndegiilt, sót teljesen ellenségessé fajult egykori, franciabarátságot felújítsa open Angliával szemben. Erre jött -kapóra Marokkó. A marokkói hadjárat véget ért, bár a riíkabíl törzsek lecsillapítása még mindig fegyveres erőt igények Azonban a ma rokkói szultánátus megszűnt es ma a francia és spanyol érdekzónát kell rendezni újból, mert az 1906 és 1911 i rendezés változtatásra szóiul. A írancia külpolitika ezt házilag véli elintézni Pá igényeit a középtenger egy részére bejelentse, illetőleg, hogy koncessziók fejében koncessziókat tegyen. Ezt Mussolini az abesszinai vasút kiépítésével Erytrea és a Számul! tengerpartig már még iš kapla. Itt ugyanis eddig csak francia vasút volt s most, hogy Olaszország a kiépítési jogot a Szudánon és Abesszínián át megkapta, úgy látszik a főirányitó. Anglia kielégífettnek véli Olaszország minden további igénylését a Földközi tenger vidékére és sem főbbet ném hajlandók adni, sem pedig nem lehet szíj Olaszország oly nemű támogatásár). mely a Népszövetség és Locarno szellemével ellentétes. Ezért van az. hogy a Brenner-hágó megszállása óta az angol külpolitika az olasz tengeri igények támogatásától, csak úgy. mint a kolóniákra való törekvésétől teljesen hidegen áll szemben és ha a Népszövetség székhelyét esetleg (Jeniből Becsbe teszik át már az ősszel, akkor az olasz álom, az uralom a Közép-tenger fölött álom marad s a régi törekvés, melyet Mussolini Crispitöl, sőt (jiolittitöl örökölt, megfeneklett s a zátonyt az olasz történelem ezzel a névvel fogja leiktatni, Breuner-hágó. A VILÁG VÉGE Irta: BAEDEKER risban, ahol csupán a spanyolokkal és angolokkal tárgyal, viszont Mussoliniijek —. s ez olasz szempontból teljesen jogosult minden törekvése az, hogy Az olasz külpolitika zátonya írta: Dr. Seltmann Reisó Az elmúlt hónapban a kis-entente kül* ugyminiszterei Blédben tartották meg egrikét azoknak a gyakori megbeszéléseknek. amelyeknek kézzel fogható eredménye máskor, sem volt sok, ’sem jelentősége nem volt túlságosán nagy, de mindig elegendő volt ahoz. hogy annak hátterében valami célkitűzési.-'keressünk és találjunk. A bledi konferenciának is. a háttér adja meg az eevedüli jelentőséget. A konferencia azt mutatta, hogy a kis-entente többé, mint egységes külpolitikai tényező pent számit, mert a ré:i-tve\ ‘i hárem állam mindéi! kölcsönös 16 viszony a. i arát-ágv és néniélv közös érdeke datá'ra is Srk tekintetben ‘ külön külpolitikái folytat (• külön szerződéseket köt. •CöCrrz'ovákia távozófélben levő külügyminisztere, Benes volt az egyedüli, aki a békekötések óta Középeurópa sorsát intéző Francíaotszág külpolitikáját: képviselte. minthogy Csehország az) egyetlen állam, mely a . kizárólagos francia-szövetség mellett kitartott máig. Ezzel szemben a másik kis-entente hatalom. Románia teljésen az olasz orientáció vizén evez: miniszjjrelnöke, Avares.cn határozottan és .feltétlenül olaszbarát, aki Olaszországtól kért és kapott Áilamkölcsönt, viszont Olaszországnak adott, előnyösen részesedést a romániai petróleumból. Emellett rz olaszbarátság . mellett pedig. Romániának Görögországgal és Lengyelországgal van szerződése, amiül tál úgy a balkáni, mint a keleti vagyis oroszpolitikát illetőleg fixirozva vau .álláspontja. mely Olaszországhoz mindenesetre közelebb áll. mint Franciaországhoz. melynek irányitó szerepe az, egész Közép-, Kelet- és Dél-Furópában épen•ugy hanyatlóban vau. mint ahogyan maca a francia írank esik. A harmadik állam, Jugoszlávia az, amelynek lekötöttsége Franciaországhoz nine's tisztázva. i Nincsics külügyminiszter szintén igen erősen exponálta magát Mussolini mellett, de mindig anélkül. hogy Párist meilőzto volna. Vajamennyi római útja Nincsicsnek Parison át vezetett és bár az ő párisi tárgyalásait meglehetős homály fedi, amennyi mégis megállapítható egész határozottsággal, hogy nagy olaszl-szimpátiája mellett is Nincsics azon a véleményen van. hogy a Mussolini Olaszországával való barátság bármily jő is. de mégis veszélyes francia egyensúly nélkül', mert a két állam — Jugoszlávia és Olaszország — . balkáni politikája és igényei határozottan divergálnak. Ebből a szempontból kell nézni a falen, hogy a bécsi Belleislxtik etaoiiinn siszta külpolitika aktivitását. Ma kétségtelen. hogy a bécsi Bellplatziról Rómába helyeződött át a Balkán-politika irányítást, de az is kétségtelen, rogy a Balkáu többé már nem az a fókusz, ami a ráboru előtt volt; az ellentétek ma már ott inkább gazdaságiak, mintsem politikaiak, vagy épen nemzetiségiek. Az ellentétek közül, amelyek gazdaságiak s amelyék bizonyítják, hogy annak rendezése politikai bonyodalmak nélkül is lehetségesek, a legfontosabb a szalónikii kikötő kérdése. A békekötés ezt — ugylátszik hoszsziabb időre — Görögországnak juttatta s ezáltal Jugoszláviát legfontosabb külkereskedelmi lehetőségétől fosztotta meg. főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy Fiume Olaszországnak jutott. Mindkét helyre Jugoszláviának vasúti vonala van, de a Szalonikibe vezető vonal önállóságát egy épen most kötendő szerződés szabályozza Görögországgal. így tehát Jugoszláviának olaszbarát külpolitikája már ez utóbbiért is fontos, mert a Balkánon ma Olaszország a legfőbb tényező. Ezt bizonyltja Mussoliniék szerződése Romániával és Jugoszláviával, mely utóbbit Nctfynóbau kötötte Niucsiescsel s amelyet főleg horvát részről nem valami nagy. szimpátia kisért, úgy. hogy annak ratifikálását ezért őszre halasztotta a beogradí parlament. Egy másik fontos ütközőpont: Albánia - ma mondhatni teljesen olasz protektorátus alatt áll s ezzel Olaszország végleg uralkodik az Adrián, inig.az Angorával kötött külön szerződése látszólag az egész középtengeri és balkáni politikát függetlenítette Angliától. Mindéi igen eredménynek tűnik 1926. julius 11. Régi meseidőkbeu, amikor még hittek az emberek a jóslásokban, élt valamelyik városban egy jövendőmondó, akinek a tekintélye előtt meghajolt mindenki. Leginkább azért állott ily különös tiszteletben, mert rendkívüli óvatossággal gyakorolta a mesterségét: csak akkor Ígért esőt. mikor a felhők már leszakadni akartak s csak azoknak a polgártársainak jósolt fényes jövőt, akiknek már a múltjuk is fényes volt. így hát nem blamálta s nem járhatta le magát, s a jó hire, amelyet távoli országból hozott magával, állandón megmaradt s a csalhatatlanság nimbuszával vette körül. A város lakossága esküdött a szavára, senki se kételkedett a jövőbelátásán, s éppen, mert ritkán hallatta a szavát, minden megszólalása szentirásként hatott. Ez a fölfogás még ma is megvan az emberi természetben, s közöttünk is igen sokan annak köszönhetik a renoméjukat, hogy bölcsen hallgatnak. aminek folytán a közönség azt hiszi róluk, hogy bölcsességeket hallgatnak el. Egyszer aztán megszólalta mindenttudó ember s azt hirdette siralomhangon, hogy három nap múlva elpusztul a halálraítélt világ minden élőlénnyel, amely rajta vagyon, csak háromszor huszonnégy óránk van, hogy magunkba szálljunk, kegyelemért forduljunk az Egek Urához s bünbocsánatot könyörögjünk a vétkeinkért. A világhír s annak fémjelzése igen nagy hatalom volt mindég. A városnak müveit és műveletlen lakossága egyaránt hitt a rémes jóslásban, s mindenki készült az egyetemes pusztulásra, a maga megsemmisülésére s' a világ végére. Sajnos, ami a konzekvenciákat illeti, a Jó emberek nem azokat, vonták le, amelyeket a jósiat hirdetője várt tőlük. Nem szálltak magukba, nem látogatták a templomokat, nem zarándokoltak a bucsujáró helyekre, nem koldultak bünbocsánatot s a hátralévő idejüket nem töltötték vezetéssel, hanem a korcsmákat .és? egyéb mulatóhelyeket keresték föl, hogy még egyszer és. fájdalom, utoljára! — kitombolhassák magukat s a kéj mámorában próbálják feledni a borzalmas véget, amely fenyegeti őket. Hiszen most /nár úgy is minden mindegy! A polgári munka megállt, a boltokat bezárták, a műhelyekben csönd lett, a gépek nem zakatoltak, a pénzt széjjelszórták az uccán és kidobták az ablakon (és senki se hajolt le érte), a tisztviselők nem mentek hivatalba, az orvosok nem törődtek betegeikkel, az iskolákban nem volt se tanitó, se tanuló, — mindenki amerikázott. Ellenben ezrével lepték el a vendéglőket, a melyek sohase voltak olyan tele, mint e kritikus napokban, s még azok is idemerészkedtek, akiknek nem állt módjukban megfizetni a cech-et, mert a gazda ingyen adta a bort és kitárta a spájz ajtaját, — hadd fogyjon a készlet (amelynek az árával még talán ő is adós), hiszen három nap alatt Így is, úgy is mindnyájan elveszünk! Szemérmetlen korhelytanya, botrányos tivornya-fészek lett az egész város. A családi békesség is felborult, s mig a férjek a korcsmákban dőzsöltek, az asszonyok pirulás és minden ellenkezés nélkül fogadtak idegen férfiakat. Ma már ilyen fiatalon meg kell halni gondolták e jó nők —legalább kössenek erre a rövid időre néhány érdekes ismeretséget és barátkozzanak meg az úgynevezett bűnnel, amely talán nem is olyan főbenjáró, amilyennek az erkölcsbirák festik. Szodomában . és (homorúban se lehettek az erkölcsök rosszabbak, mint ebben a városban az utolsó Ítélet e három napján. Mindenki megkótyagosodott. Senki se félt, sem az Isten kezétől, sem az örök igazságtól, sem az elkárhozástól, sem a vérbajtól. Azelőtt jóhirii polgárnők kiállottak a házuk kapuja elé vagy kikönyökölték az ablakjukba s onnan szólitgatták szerelmi kettősre az arra ödöngö részeg férfiakat, s az eddig tisztességes életmódot folytatott családapák a nappali órákban is szégyenérzés nélkül keresték föl a nyilvános házakat és uccai lányokkal karöltve bandukoltak a népes uccákoii. Tanárok a tanítványaikkal lumpolták végig a '-árost, a rendőrka" ■ -V ' . V- ■ / pitányok zárórán túl is együtt du-?hajkodtak a rosszhirü lokálokban a könnyelmű korhelyekkel és a legfölületesebben öltözött nőkkel. Az uc^ cán sokan anyaszült meztelenül sétáltak, s a rendőrök ezt minden megbotránkozás nélkül nézték, — eszükbe se jutott, hogy közszemérem elleni kihágás miatt előállítsák Őket. Minden rend fölbomlott. A közelgő halálra való készülődés elfojtott minden inás érzést, A erőket és az értékeket elpusztítani, ez volt a vágyuk a halálraítélteknek, s három nap alatt három esztendőre valót élvezni, volt az ambíciója fiatalnak, öregnek. Szomorúságnak nyoma se látszott. Senki se busult, senki se .sirt, mert hiszen nem egyes ember haláláról volt szó, hanem mindenkiéről, tömegpusztulás lesz, s együtt halni meg százezrekkel, milliókkal egy csöpet se fáj, sőt közelebb áll a gyönyörhöz, mint a bánathoz. Sokan őszintén örültek és úgy készültek az utolsó terminusra, mint egy nagy népünnepélyre, amely sok és tarka attrakcióval szolgál. Nem is szólva arról, hogy nagy városban találkozik mindég egy sereg deszperádó, aki bünvizsgáiat alatt áll, adósságok terhe alatt nyög vagy gyógyíthatatlan betegségben szenved, —, ezeket egyenesen boldogokká tette a rémes jóslat, amelynek a révén vége lesz a bajuknak, gondjuknak, szenvedésüknek. Ök voltak a legkicsapougóbbak. Megszűnt minden különbség gazdagok és szegények közt. Ez utóbbiak már nem tekintettek föl bámuló respektussal és sárga irigységgel a gazdagokra, s emezek nem nézték le gőgös megvetéssel szegényebb testvéreiket. A gazdagok szivét még az a diadalérzet se dagasztotta, hogy fényesebb síremlékek alatt fogják aludni örök álmaikat, mert hiszen nem lesz, aki cinléket állít nekik. Az a szokatlan látvány Is előállott tehát, hogy a város hatalmasai cgy-asztalnál mulattak a nincstelenekkel, ami igazán csak akkor történhetik meg, ha már nem soká áll a világ ... Fejtetőn állott minden. Legboldogabb egy menyasszony volt, akinek egy hét múlva kellett volna férjhezinenni. Utálta a vőlegényét, akihez a szülei s azoknak szomorú anyagi helyzete kényszeritették. s örömében, hogy nem kell megérnie ezt a szerencsétlen napot, odaadta magát az első férfinak, aki vágyakozó szemmel tekintett rá. Majdnem ilyen boldogok voltak az adósok is, pkik eddigelé minden lejárattól féltek, - - ezentúl nem lesznek olyan határnapok, amelyek aggasztják őket. Mindenki levonta e helyzet végső konzekvenciáit, s nem fékezve a szenvedelmeit, s fegyelmezetlenül engedvén át magát az indulatainak, úgy élt, mintha három rövid napnak a kínálkozó gyönyöreibe akarná belefojtani egy hosszú élet minden meleg vágyát. Csak egy ember volt a nagy világvárosban, aki kételkedett, aki nem hitt vakon a jóslatnak s nem vette biztosra a vesztét: egy uzsorás, aki ezekben a napokban is a könyvei, az adóslevelei, váltói és egyéb értékes papirosai közt ült és kamatszámítással szórakozott. Nem hitte, amint e becses dokumentumokon legeltette a sóvár szemét, hogy ennyi szépség, az életnek és a gazdagságnak ennyi biztositéka ily gyorsan, három nap alatt semmivé lehessen. S mivelhogy egy adósának a kötlevele éppen most, a jósolt határidő második napján járt le, ez okmánnyal fölszerelve meglátogatta őt. Az adósát dőzsölve találta. Boros palackok közt, finom harapnivalóktól körülvéve, két lánnyal mulatott. Az egyiknek vörös volt a haja, a másiké kékesfekete. Sok évszázaddal történt ez a bubifrizura kultur________________13l oldal.’
