Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-27 / 176. szám
1926 junius 27 A petróleumbéke Irta Dr, Selfmann .Rezső A rengeteg újonnan kötött államközi szerződés labirintusából június 5-én egy - uj- békeszerződés jött napvilágra. Ezt a békét, mely nagyon nehezen született meg. de amely a jól kötött szerződés jeleit hordozza magán, az utókor történetírása valószinüleg .iráki petroleuinbéke néven fogja elkönyvelni egykor. Az ok t. i. petróleum, magát a békeszerződést azonban Angorában, Kémal Török köztársaságának fővárosában kötötték az Angol Imperium képviselője Sir Rónáid Lindsay, továbbá Törökország és az Iraki-királyság képviselői. Ezáltal elsimult az a komoly viszály, amely a lausarmei-béke óta állandó volt törökország és Angia közt s amelynek káros hatásai befolyásolták a középtengeri olasz politikát, közelebb hozták Kemalt a Szovjethez, mellyel katonai szerződést volt kénytelen kötni, épen Olaszország kisázsiai ígénvei és Angliának a mossuli-vilajetre támasztott igényei miatt. A kiinduló pont tehát ÍYlossul volt. Mossul azon a tropikus alföldöli fekszik, a Tigris partján, ahol az anatóliai u. n. Bagdad-vasut vezet Bagdadon át egészen Bosráig, a Perzsa-öböl kikötőjéig. Ének szerepe a világkereskedelemben igen nagy, mert nemcsak az Indiából — Bombay és Karavánból jövő gabona,és főleg gyapotszállitást könnyíti meg, hanem a mögötte elterülő földségekröl is. Tudnivaló ugyanis, hogy az indiai ut kereskedelmi hajók részére Angliából kb. 30 napot tesz ki a Szuczcsatoruán át, írtig az említett kikötőn át lényegesen csekélyebb, f. i. Karachiból mindössze öt nap s onnan vasút köti össze StaiHbulíg vagy Smyrnáig. Hozzá kel! venni a dolog megértéséhez, hogy nemannyira az indiai gyapofszáiiitás, mint inkább a mcsopotámiai petróleum miatt van a mossuii-.viiajetuek óriási fontossága. Már most itt ni államot alapított a Népszövetség Iiáki-királyság néven, amelynek mandatáriusa Apgiia hus2, esztendőre, inig a névleges király Eaisel teljesen Anglia vazallusa. Ezt az államalakulatot annak idején a legyőzött Törökország is kénytelen volt formailag elismerni, azonban, szabad kezet tartott fenn magának a mossuli-vilajetrc vonatkozólag, Akármilyen erős, nyomást , is gyakorolt Anglia a Idusaiméi békekötéskor Törökországra, a mossuli igényekről mégsem sikerült az eszes török diplomáciát lemondásra birnia. így került a mossuli kérdés állandóan a. Népszövetség tárgyalóasztalára. Ez az u. ti. Kurdfelföld, melynek lakossága is kurd, aminthogy a lakosság az egész Irákbau és Mossulban is csupán kis percentheti török, ellenben a majoritás arab, perzsa és kurd. Az említett hegyvidéken a brüsseli konferencia létesített határt Irák és Törökország közt azon célból, hogy az uj állam védelmét -- mélyet- a Népszövetség megbízásából Angija lát el saját költségén —, megkönnyítse. Ugyanis az uj állam a régi Törökországból lett kihasítva éspedig teljesen igazságosan, akár a nemzetközi jog, akár a humanitás szempontjából nézzük is azt. Törökország, mint állam, merő képtelenség volt régi formájában, úgy adminisztrációjának középkori mivoltát, mint kulturális oldalát tekintve is. Főleg azonban ázsiai volt a nemzetiségi politika szempontjából Ez utóbbi szempontból a mai ébredő Törökország sem különb a réginél s a békekötés óta épen elég atrocitásról és tömegmészárlásról Írtak az európai lapok, amelyeket mind Angorából rendeztek. így volt ez pár év előtt a mossuli vilajetben is, ahonnan a .lakosságot egyszerűen deportálták. Ezeket a tényeket a török külügyminiszter Tewfik Ruschdi az év elején egyszerűen letagadta, azon ban nyugateurópai látogatásai már azt a1 reményt táplálták, hogy végül mégis csak rábizza a vétség döntésére. Ez utóbbi a télen következett be, amikor az egész Mossulivilajetet vagyis az u. n. brüsseli vonaltól délre eső részt Irák-királyságnak ítélte oda a Népszövetség, amit Törökország nem ismert el, épen a lausannei-békére BÁCSMEGYEI NAPLÓ szövetségnek teriilefátengedési joga nincs, hanem csupán vitás kérdésekben határkiigazifási joga van. Egyszersmind Törökország kivonult a Népszövetségből. melynek márciusi ülésszakán inár részt sem vett. Az egész idő alatt úgy Anglia, mint lőrökország kétféle politikát folytatott. Mig Anglia töletelhetöteg támogatta a kurd felkelőket, addig Kemal igen okosan Oroszországgal szerződött, de egyszersmind Franciaországgal is titkos szerződést kötött, épen izoláltsága miatt. Mig Anglia mosszuli pozícióját kétségtelenül megszilárdította az ügyes adminisztráció által addig Kemal Mossul ellenes frontot csinált vad nacionalista. alapon egéSz Anatóliában. Ez az agresziv politika , valószinüleg hadviselést és vérontást* eredményezett volna, ha közbe nem jön olyan körülmény, mely Kemalt és az; angorai politikusokat más belátásra item birja. A véletlen hozta magával, hogy Mussolini örökös iínperalista harci riadói Törökországot Anglia közelébe hozták. Ennek magyarázata az, hogy Mussolini egész az Anatólia-szifiai partokig, Adaliu kikötő birtoklásáig ment beszédeiben, Ha ehez hozáveszük azt, hogy Tripolisz hirtelen elfoglalásának emléke még mindig fájó sebe Törökországnak és azt a nem lekicsinylendö tényt, hogy a Iiáboru alatt titkos szerződések elismerték Olaszország igény jogosultságát Smyrnára, akkor könnyen megérthetjük, hogy a török diplomácia feladta eddigi agreszivitását és akart egyezkedni Angliával, Ez a közvetlen előzménye a mostani szerződésnek, amelyről azt mondtuk. 13. oldal. nem minden1 ok nélkül, szerződés. Azért jó ez a uyilt játék, amelynek alapja van félnek kézéi hogy jól kötött szerződés, mert komoly üzleti amely mindkét szerződő foghatóan hasznot biztosít. A szerződés az iráki mandátumra vonatkozólag fenntartja a statusquot, 25 éven át 109? részesedést biztosit Törökországnak a mosszuli petróleumból, Anglia pedig 20, millió font kölcsönt ad Törökországnak s azonkívül vasúti kölcsönt, viszont Törökország az újonnan felszerelendő kereskedelmi kikötök kiépítését angol vállalkozókra bízza. A mosszuli-vilajet természetesen most már nem vitas többé, mert az Anglia protektorátusa alá került. Ezenkívül az u, n. brüsszeli zónára vonatkozólag Törökország elismer 1 a neutralitást és ott mindenféle bandaszervezést és irredenta-mozgalmat beszüntet. Ezáltal a béke által Anglia és lörökország kétségtelenül közelebb jutottak egymáshoz s az is teljesen bizonyos, hogy most már nincs semmi akadálya annak, hogy őszei a Népszövetségbe Törökország is bevonuljon. A vesztes fél ez alkalommal: a szovjet. A szovjetdiplomáciának jiem sikerült elmérgesitenic az angol-török ellentétel, hanem ellenkezőleg a túlságosan szorosnak látszó — és részben ma is fennforgó — orosztörök hat áság lazult , meg ez alkalommal, bár nem olyan mértékben, mint a hogy azt első pillanatra gondolni lehetett. Tevíik Ruschdi törö( külügyminiszter junius 14-j nyilatkozata legalább is tanúskodik arról hogy a szovjet és I ö* rökország közti u. n. »barátságos szerződés.-. nem lazult meg. Emlékezés mikszáthi derű és swifti iróttía?i Aztán a másik oszlop, aki most đ hírrovatban szerepel: Lampel Béla. Ö volt az ujságiró-csodagyerek, ma már, mikor tekintetes ügyvéd ur lett belőle — (hogy elzüllöttünk, kedves jó barátom) — talán szabad ezt is elmondani felőle. Akkor is maga volt a megtestesült buzgőság, lelkesség és kitartás, de akkor még csak az amszterdami olimpiász érdekelte, Fekete sörénye lobogott a fehér micisapkája alatt, mikor egy-egy uj eredménnyel berobogott. Ha tőle függött volna, az eáész lapot teieirja Amszterdammal. De két év múlva, talán 22 éves korában, már ő csinálja Jugoszlávia vajdasági politikáját. Bravúros teljesítmények, ösztönös biztonság, hangos ujságszenzációk, nagyszerű egyéni értesiiltség jellemzik azt az időt. amikor ő volt a Bácsmegyei Naplónak s ami ezzel egyet jelentett: a jugoszláviai magyarságnak beogradi nagykövete. Ha pályaváltoztatásával Justitia annyit nyer, mint amennyit Mercurius — ö volt a tolvajok és hazugok istene, tehát valószinüleg az újságíróké is ő lenne — vészit, akkor rövid időn belül ő lesz a duna parti Athén« Labori-iú. Ne feledjük ki Komor Mihályt sem, a lap önként jelentkező dezertőrjét, a segédszerkesztő urat, aki akkor még-volontőr volt, de olyan páratlanul lelkiismeretes, hogy amikor Mlakában leégett egy ház. megszámolta. hogy a kamrában hány tojás esett áldozatul« a tűzvésznek. Ott volt kezdettől fogva Miikő Izidor, kezdettől fogva büszkélkedtünk veit, ítélete kezdettől fogva a mega régi szerkesztőségről, a régi nyomdáról, a régi emberekről, a régi magunkról s az első elindulásról — A Bácsmegyei Napló emlékkönyvek- — Milyen nehéz feladat emlékként Írni arról, ami eleven valóság. Az öregségen akkor kapja magát először az ember, amikor a legkonkrétebb dologhoz is csak az emlékeken keresztül tud hozzászólni. Hát még, ha az emlék nem is ködbesüllyedő múlt, hanem csak a tegnapba fordult jelen, az »örök utitárs«, mint a milyen Goethe, Dosztojevszki, vagy Puskin, nem is szólva Montaigneről. Olvasom, költözködik a Bácsmegyei Napló szerkesztősége s a Miner va-nyomda. Másnak ez talán csak speditőr-téma. más talán csak címjegyzékét kotorja elő, föllapozzu benne a ö betűt s: az Aleksandrova ulicát kihúzva,; fajé írja a Zmaj lován trg-et. De nekem örök utitársam az a négy piszkos fal, amely között az uj Bácsmegyei Napló megindult, a nyomda, :az éjszakai táborozások s délelőtti izgalmak színhelye, az íróasztal, ami föléborulva vagy másfélezer vezércikket irtani ;— a békéről, a türelemről, a kultúra jogairól és kötelességeitől s arról a kiirthatatlau hitről, mely azt prédikálta minden áldott nap s azzal vigasztal minden áldott nap azóta is: jiemzeti, nemzetiségi. faji és vallási különbségek szakadékaiból egyszer mégis csak győzelmesen fog fölemelkedni az örök emberi szolidaritás s a béke harcosainak, a béke álmodozóinak nem mindig csendőrszurony lesz a fizetsége. A negyvenedik év .Vízválasztóján — ime elevenebben él bennem a múlt, mint. a jelen. Csák rá kell lépnem az emlékek ösvényére vezérvitás területet a Népszó- cikk lesz a visszaemlékezésből is. Ki hitte azt, hogy lehet Szuboticán is jól értesült, friss, nagy, úgynevezett fővárosi lapot csinálni? Szuboticán, a világ országútiétól félreeső való hivatkozássá), ráért íszerint j j Rejtekhelyen, ahevá a madár se jár. Bizony magunk sem hittük, hogy ezt meg lehet csinálni, kivágva minden hírszolgálattól, minden hírforrástól három uap? gyorsvonatjárásra, amikor szivdobbatitó szenzáció volt egy ötnapos pesti lap s kéthetes : ujdónságok«-at az ínyencek kéjével sziircsöltünk hogy is gondolhattunk arra, hogy valamikor nem a nyolc, de a tizenkétoldalas lap is szűk kerete lesz a mondanivalóknak s hatvannégyoldalas rofációs alól fog kikerülni a minden napunk gondja, öröme, gyötrelme, fáradsága és dicsősége: a Bácsmegyd Napló. Az első redakci'ó! Akkor még V. L. képv iselte az államim elemet. Az akkori helyi közigazgatási hatóság politikai érzéke őt tekintette a lap szerkesztőségében garanciának s az ő személyére való tekintettel javasolta a betiltott lap megjelenésének engedélyezését. (Azóta az,időközben megszűnt Szózat munkatársa lett és jugoszláv-emigráns Budapesten.) Ott volt Gotlrínyi Zoltán, igaz, hogy rövid ideig, de legalább később visszatért újra. (Érdekes, hogy a mai magyar zsurnalisztikának Karinthy mellett két legkiválóbb krokiirója Godányi Zoltán és Üiöszeghy Tibor Diószegit.? azonkívül a legkitűnőbb magyar bökkversiró is — a Bácsmegyei Napló redakcióbához tartozott s tartozik. njég most is.) Mennyi finom ötlet,, kedves tréfálkozás emléke fűző* dik Godányi Zoltán szuboticai ujságiróskodásához.; Ki tartja számon rajtam kívül hogy a magyar, kisebbségi publicisztika uj nyelvkincsének megteremtéséhez ki, mit adott. Ennek a pulbicisztikának egyik leggyakoribb szava: a névvegyelemzés Godányi - pompás szóalkotása. Nem céhbeliek nem is sejtik, milyen sokat veszített elan-bm a kisebbségi küzdelem Godányi távozásával. Ugyan miben éli most ki magát a fölebbezhetetieu verdikt volt, ö volt a tekintély, a tudás, az ízlés akadémiai mértéke, tetszése volt a siker — talán azért volt annyi sikerünk, mert neki soha sem volt más szava, csak elismerő. Ö mit írjak most fenyves bérencről, a szerkesztőről és Hutai«-ról, mit irhatok a saját lapjában, hogy ne kelljen félnem a piros ceruzától. Természetesen csuk jói. Mi megfogadtuk egymásnak, hogy megírjuk egymás nekrológját, nem fecseghetem hát ki előre, amit a számára megle-. pétésekként tartogatok. Akkor még négy szürkére meszelt fal volt a Palais Minerva, hogyan lehetne sikert jobban dokumentálni, mint ezzel a költözködéssel. A kis redakcióba ö tartotta a lelket, az ő páratlan sokoldalúsága,.- nagyszerű munkabírása, kitűnő újságírói érzéke, egészen a zsenialitásig érő intuíciója bővült tizenkét oldallá s épült föl palotává — a missziós munkának ad maiorern glóriám. Olyan ő, mint a régi »pálcás színigazgatók voltak, akik mindig a hiányzó szerepkört töltötték be, egyik nap ő volt a lapnál Rómeó, (mégis ezt a szerepét szerette legjobban), másnap Jágő. harmadnap Hamlet apjának szelleme, negyedik nap, ha muszáj volt, ö volt - Éva. Egy nap igazgatott, másnap ügyelő yolt.. harmadnap a szerepeket irta,1 negyednap - Reinhardtia és Litbitsch Ernője volt a lapnak. És — minden szerepében egyforma jó volt — ezt egybehangzóan állapíthatja, meg róla a malicia s az elismerés. Az első redakcióhoz tartozott még Gräber László is, a kávéi szintén a Bácsmegyei Napló ajándékozta meg a vajdasági magyarságot. Ám döntsék el otthon, hogy ö kije volt — és kije lesz. ha megint elszánja magát az aktivitásra — a jugoszláviai magyarságnak. Szómborban azt fogják mondani: Vázsonyi Vilmosa. Becskereken -pedig azt Tartják: Szilágyi Dezsője. Egy bizonyos:. a kisebbségi magyarságnak első harcosa, aki csak a .jog fegyvereivel harcol s a törvény igazságaiból kovácsol vértet és lándzsát, ö volt az első, aki — a Bácsmegyei Napló hasábjain — az1 alkotmányosság- érzésébe, a jog védelmi állásába, az igazság fölismertetésének összeterelő erejével bevezette a magyarságot. A kisebbségi ßU'ZS'-'T ■ a Bácsmegyei Naplóba
