Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)

1926-06-08 / 157. szám

f 6. oldal 8ÁCSMEGYEL NAPLŐ ( ________________________1926. junius 8. Rablógyilkosság Beogradban Megfojtották és kifosztották egy városházi szolga feleségét Bcográdból jelentik: Héttőre virradó "éjszaka a Brcgalnicska-uccában Szimo­novics Vujice vározházi szolga felesé­ge rablógjdlkosságnak esett áldozatul. Szimonovics éjszakai szolgálata után reggel öt órakor tért haza és mint ren­desen, bezörgetett annak a szobának ajtaján, ahol felesége szokott aludni. Hosszas zörgetése ellenére felesége :nem nyitott ajtót, mire Szimonovics a nála albérletben lakó Kolicsonics Mirko szociálpolitikai minisztériumi szolgá­hoz kopogtatott be, aki az ablakon ke­resztül engedte a lakásba, mert a kulcs az asszonynál szokott lenni. Együtt mentek át az asszony szobá­jába, amelyet teljesen feldúlva találtak. Az asszony szederjes arccal, kidülledt szemekkel feküdt az ágyon és már nem élt. A szekrényből hiányzott a házaspár egész készpénze: huszonhatezer dinár. A földön egy véres zsebkendő hevert. ' Értesítették a rendőrséget, amely a holttestet beszállította az állami bonc­­íani intézetbe. Megállapították, hogy a halált fojtogatás okozta. A nyomozás azonnal megindult a tettes után, azon­ban az esti órákig nem sikerült a rab­lógyilkost kúzrekeriteni. üzleteket bonyolítanak le. Itt nincsenek munkanélküliek, szinte az uccán hever a pénz. Mindenki keres. Beográd az a város, ahol a vak tyuk is szemet .talál. Sok magyar él Beográdban és jól élnek. A beográdi szerbek szeretik a magyarokat. Itt nem vernek fejbe sen­kit a magyar szóért. A szkupstina fo­lyosóin magyarul beszélnek, a politiku­sok zsebéből magyar újság kandikál ki és az ujságiróklub szobája egy ma­gyar festőművész képeivel van tele: Ljubljanából jelentik: A jugo­szláv vasutasok nemzeti szövetsége vasárnap és hétfőn fartota évi kon­­resszusát Ljubljanában. A kongresz­­szuson, amelyen Uivojevics elnökölt nyolcvan delegatus vett részt, köz­tük tizenkettőn a szuboticai vasúti igazgatóság területéről. Bakics titkár évi jelentésében ki­emelte, hogy' a szövetség mindent elkövetett hogy a vasutasok beteg­­pénzárát a kormány állítsa fel és Pasics szakácsa magyar. Nincsics Budapestről hozatott szakácsnőt. A magyar konyha: divat Beográdban, akár a festett női száj. Talán Parisban se fogy annyi rúzs, mint Jugoszlávia fővárosában.. A nők elegánsak és bi­zonyára szépek is, de ezt nem lehet igy szemre megállapítani, mert az ar­cukat eltakarja előlem az ujjnyi púder és 'festék. De egy kollégám,. aki már évek óta tartózkodik Beográdban, egy felhőszakadás alkalmával látta őket ter­mészetesen. vagyis a saját bőrükkel. Azt mondja, hogy nagyon szépek. hogy a forgalmi személyzet munka­­tervéről szóló szabályrendeletet a közlekedésügyi minisztérium kiadja. A titkári jelentés után Bakics in­dítványozta, hogy a szövetség ne­vét a jugoszláv vasutasok és hajó­sok szövetségére változtassák át, hogy igy lehetővé tegyék, hogy a szocialista szakszervezetekben egye­sült vasutasok is minden akadály nélkül, föltétlenül beléphessenek a szövetségbe. Gcdö Lipót karrikaturáival. (-) Vasutas-kongresszus Ljubljanában A szuboticai vasutigazgatóság részéről tizenkettőn vettek részt a kongresszuson Beograöianzix R mükoplaló üuegkeirecében Beográd egyik amerikai méretű lát­ványossága a Foncier-palota tetején le­vő villanyreklám, amely esténkint az egész korzót beragyogja fényével. Az óriási cirillbeíük egymásután gyulnafc ki és együtt a következő szavakat al­kotják: ALBUS SAPUN Az embermagasságu feliratot egy sö­rös villanykigyó öleli körül, amely öt­letes mechanikai trükk segítségével ál­landó mozgásban van. Szombaton este háromszáz francia 'dalárdista érkezett Beográdba. A ven­dégeket nagy cécóval és lelkes ünnep­ségekkel fogadták, szinte diadalmenet­ben vonultak be az állomásról a város főteréig. A Claridge előtt megállott a itömeg és rövid jidvözlő beszédet tar­tottak a dalárdisták tiszteletére. Alig hangzottak el az utolsó szavak, szinte végszóra kigyulladt a reklám Bauspa­rens és elöntötte feliér fényével a har­mincezer főnyi tömeget. A franciák, a kik nem ismerik a cirilicát természe­tesen nagyon megilletődtek, mert azt hitték, hogy ez is az ő tiszteletükre ké­szült üdvözlő felirat, egyszerre lekap­ták a sapkájukat és a háromszáz em­ber harsányan kiáltotta az Albus Sá­piul felé: Hurrá! Hurrá! Hurrá! És sehogyse értették nieg, hogy a körülöttük áiló beográdiak mért fakad­tak dörgő kacajra. * A cipőpucöiókr.ak külön uccujuk van. Véges végig csupa szurtos cigánygye­rek űzi kartellicn ezt a mesterséget. Szemtelenebbek a piaci légynél is. A já­rókelőket valósággal inzúltáiják, a lábaik elé vetik magukat és ilyen felki­áltásokkal terrorizálják őket: — Phü de piszkos a cipője! — Nem szégyelli magát! Hisz ez még a multheti sár a lábán! És a nevezetesebb, ismertebb embe­reket névszerint idézik — tisztogatás­ra. Úgy látszik, Beográdban szaporod­nak a purifikátorok. * Az uccán rengeteg autó. Gyönyörű­ek és vadonatújak. Nyüzsögnek. így játszanak Beográdban, keringőznek az autóval fel-alá és boldogan tülkölész* uek, hacsak alkalom nyílik rá. Élet és gazdagság mindenütt. Egy boldog vá­ros, amely nem nyög adók alatt, csak szerez és épít. Újra minden sarkon pa­lota épül. És a vadonatúj aszfalt, amely a korzón végigvonul, még olyan friss, hogy beleragad az ember lába. Min­denki rohan és »kseftel«. Szenzációs Egy költő, oki kik Hányszor hallottam, hogy valaki éhenhalt, mert nyolc-tiz napig nem evett. Mint kisdiák borzongva olvas­tam Byron »Don Juan«-ját, a második éneket, hol a hajótöröttek, kik egy de­reglyén hánykódnak a nyílt tengeren, egy éhezés után felfalnak egy ötebet, majd sorsot vetve egymásra elköltik egyik társukat is, egy derék spanyolt. Igazán éhező embert edig még nem láttam. Ifjúkoromban ugyan barátaim gyakran ezzel a vészkiáltással rontot­tak lie az irodalmi kávéházba: »Három nap óta nem ettem«. Ezek azonban köl­tők voltak. Noha arcuk behorpadt és szemük lángolt s olyan képet mutattak, mintha legalább három év óta nem ettek volna, ma már valószínűnek tartom, hogy e kijelentésükben is sok volt a költői túlzás s legfölebb előző napon vacsoráztak gyengébben, mint egyéb­kor. Megbocsáthatónak vélem kíváncsisá­gomat, mely engem is elvezetett Georg Lindeck-hez, a hamburgi Fremdenblatt nflmkatársához, ki hatóságilag lezárt, orvosilag ellenőrzött üvegketrecébe zár­va immár negyvenkilenc nap óta sem­mit sem vett magához ásványvizén ki­­vül s egy nap múlva eléri a koplalás világrekordját. Eddig csak negyven­nyolc napos hivatalos koplalót ügyeit meg a tudomány. C tekintetben az ész­­leietek általában hiányosak. Egy tizen­kilencedik századbeli francia orvosi könyv azt állítja, hogy az éhező ember a negyedik, ötödik napon »dührohamot kap és elveszti eszméletét«. Ami vastag tévedés. Meggyőződtem, hogy a próbát becsü­letesen ellenőrzik. A mükoplaló üveg­­ketrece előtt éjjel-nappal rendőr ül, a ketrec patentkulcsa pedig orvosainál van, akik naponta háromszor megvizs­gálják. Április hó 17-én vonult be ide. Előzőleg hetekig alig evett valamit. Utolsó ozsonnája egy kolbászból s két kifliből állott. Mielőtt lezárták, orvosai megvizsgál­ták. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint testsúlya ekkor 60 kilogramm volt, ér­lökése 72, Iélekzése 15. Bal tiidőcsucsát hurut borította s ez a hely nyomásra érzékeny volt. Első nap egy üveg ás­ványvizet ivott, IS nikotinmentcs ciga­rettát szívott el. A tizedik napon nyak­­mirigyei beszüremkedtek, orra vérezni kezdett, de ezek a jelenségek pár nap múlva minden beavatkozás nélkül el­múltak. Hasonlóan elmúlt, amint orvo­sa mondja, tüdőcsucshurutja- is. Érveré-3pialja a őicsőséget se leesett 42-re. A huszonhatodik na­pon szeme káprázott, fekete vonalakat látott maga előtt, ágynak esett, heves fejgörcs gyötörte, aztán közérzete fo­kozatosan javult, kedélye vidámabb lett. Sok verset irt, regényt is kezdett. Minden éjjel hideg lemosásokat kap. Fürdetni nem szabad, mert a koplaló ember bőre a pórusokon át fölszivja, mintegy megissza a fürdőt. Mindössze 16 kilót fogyott. Negyvenkilencedik koplalása napján este hét órakor lépek üvegketrecébe, melyet két villamos kályha füt. Réz­ágyon fekszik egy huszonhárom éves, ösztövér fiatalember, lábán dunyhával. Egy széken felöltője és kalapja, me­lyet negyvenkilenc nappal ezelőtt do­bott oda. Körötte kétes értékű német regények, kéziratok, melyeken rimes versikéket olvasok, az ifjúságról s a szép leánykák tüzes szeméről. Elhasz­nált ásványvizes üvegek ütegjei, virá­gok és újságok. Ágya felett Kossuth Lajos életnagyság!! képe. Szemben a panoptikum viaszfigurái, bajuszos és szakállas történelmi alakok, az inkvizí­ció áldozatai, gyilkosok és meggyilkol­tak, kiket éjjel, virrasztás közben is ál­landóan láthat. Szemén fekete szem­üveg, hogy a villany ne bántsa. Szel­lőztető gép berreg. Amint megpillant, felkönyököl az ágy­ban, kezét nyújtja, elmosolyodik. Ez a mükoplaló egyáltalán nem ijesztő. Ha az utcán találkoznék vele, ezt gondol­nám: »Szegéig, ez már legalább há­rom napja nem evett«. Arca fehér, de nem halotti, különben is nagy orra meg­nyúlt. Hangja eléggé fátyolos. Nyelve nem olyan fehér, mint a miénk, mikor istenigazában elrontottuk gyomrunkat. Bordái mind látszanak s medcnccsont­­ja kiszögell. Gégefőién, homlokán dió­­nagyságu rózsaszín daganat. Egyéb­ként semmi. Jellegzetesen német szolid arcát fe­lém emeli. Nevetve mondja, hogy az egész ’ csak training a jövő esztendei newyorki koplalás! versenyre. Még bír­ná tovább is, de sajnos orvosainak kel! engedelmeskednie. Enemü tehetségét gyermekkorában vette észre. Szülei olykor büntetésből nem adtak neki ebé­det, aztán dacból tovább koplalt s ki­tünően érezte magát. Harminchat napig már éhezett. A tizedik nap volt a leg­nehezebb. Most már gyerekjáték az egész. Ilyenkor jön rá az éhezés igazi izére. Eleinte zavarta volna, ha valaki eszik előtte. Ma megvacsorázhatnék cellájá­ban, eszébe se jutna enni. Csak egyre gondol szüntelenül, a hamburgi pud­­dingra, a litván módra elkészített ham­burgi puddingra, melyet édesanyja szo­kott csinálni. Torkig is lakik vele, mi­helyt szerencsésen haza ér. A borzal­mas környezettől nem fél, mert »egy hamburgi sohasem fél«. Ennek a kopla­lásnak célja az, hogy világhírre tegyen szert s végre kiadót kapjon verseire,, regényeire, melyek kéziratban hever­nek. Egyelőre nem tudott megélni a tol­lából. Szegényt tehát a dicsőség vitte ebbe az üvegketrecbe. Azért nem evett, hogy éhen ne haljon. Kosztolányi Dezső Maps háromszáz dollárt követe! Oszijek a szuböticai viílanyteleptől Bűért nem készült el idejében az őszi­jeid villany telep és villamosvasút? Oszijekről jelentik: Mac Daniel, a szín boticai villanytelep tulajdonosa, 1924- ben elvállalta az oszijeki villanytelep és villamosvasút kiépítését, azzal a kö­telezettséggel, hogy 1926 junius 1-ig el-1 készül a munkával, ellenkező esetben iunius 1-től addig á napig, mig a mun­kát befejezi, napi háromszáz dollár vo­nalét tizet. Miután most járt le a szerződésileg kikötött határidő és a Mac Daniel-cso­­port nem készült el az építkezéssel és előreláthatólag csak két-három hóna­pon belül tudja üzemképesen átadni a városnak a villanytelepet és a villa­­mosvasutat, az átadás időpontjáig na-; ponta háromszáz dollár pönálét kell fi­zetnie Oszijek városának. Az oszijeki jelentéssel kapcsolatban kérdést intéztünk a szuboticai' villany­telep igazgatóságához, ahol kijelentet­ték a Bácsmegyei Napló munkatársá­nak, hogy a Mac Danicl-csoport csak­ugyan kötelezettséget vállalt, hogy na­pi háromszáz dollár pönálét fizet, ha Tunius 1-ig nem készül el az oszijeki villanytelep és villamosvasút építésével, azonban ennek a bánatpénznek a megfi­zetésére aligha fog sor kerülni, mert az építkezések a kitűzött határidőre való befejezését többrendbeli vis major aka­dályozta meg, elsősorban Őszijeit vá­ros hibájából. Az oszijeki villanytelepet és villamosvasutat egyébként — mint az igazgatóság részéről kijelentették, október 1-ig feltétlenül teljesen át fog­ják adni Oszijek városnak,-----------.i—i.«——BP— -------------------------­Szerelemmel, válással és uj házassággal fejeződik bfl Ausztria szanálása Zimmsrmann főbiztos elvált feleségé­től, hogy nőül vegyen egy bécsi leányt Becsből jelentik: Európa politikai kö­reiben néhány hete érdekes pikantériát tárgyalnak. Az iigy szereplői Zimmer­mann dr., Ausztria pénzügyi diktátora és Mossig nyugalmazott altábornagy csu­daszép leánya, aki ma már a diktátor, boldog menyasszonya. Ausztria népszövetségi ellenőrzése ju­nius elsejével megszűnt, ezzel egyidő­­ben pedig Zimmermann missziója be­fejeződött. A volt diktátor azonban nem távozik Becsből, hanem addig, mig hazájának, Hollandiának kormányától nem kap va­lamilyen diplomáciai megbízást, Becs­ben marad. Ausztria volt népszövetségi diktátora azt szeretné, ha a hollandiai kormány valamelyik európai fővárosba követnek nevezné ki. Állítólag erre Ígéretet is kapott, azonban a kinevezésig Becs­ben marad és a maga részéről válással és uj házassággal fejezi be Ausztria szanálását. Zimmermann dr. három év előtt fele­ségével és gyermekeivel költözött be az osztrák állam által rendelkezésére bo­csátott Augarten-palotába. Bécsben

Next

/
Oldalképek
Tartalom