Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-08 / 157. szám
f 6. oldal 8ÁCSMEGYEL NAPLŐ ( ________________________1926. junius 8. Rablógyilkosság Beogradban Megfojtották és kifosztották egy városházi szolga feleségét Bcográdból jelentik: Héttőre virradó "éjszaka a Brcgalnicska-uccában Szimonovics Vujice vározházi szolga felesége rablógjdlkosságnak esett áldozatul. Szimonovics éjszakai szolgálata után reggel öt órakor tért haza és mint rendesen, bezörgetett annak a szobának ajtaján, ahol felesége szokott aludni. Hosszas zörgetése ellenére felesége :nem nyitott ajtót, mire Szimonovics a nála albérletben lakó Kolicsonics Mirko szociálpolitikai minisztériumi szolgához kopogtatott be, aki az ablakon keresztül engedte a lakásba, mert a kulcs az asszonynál szokott lenni. Együtt mentek át az asszony szobájába, amelyet teljesen feldúlva találtak. Az asszony szederjes arccal, kidülledt szemekkel feküdt az ágyon és már nem élt. A szekrényből hiányzott a házaspár egész készpénze: huszonhatezer dinár. A földön egy véres zsebkendő hevert. ' Értesítették a rendőrséget, amely a holttestet beszállította az állami boncíani intézetbe. Megállapították, hogy a halált fojtogatás okozta. A nyomozás azonnal megindult a tettes után, azonban az esti órákig nem sikerült a rablógyilkost kúzrekeriteni. üzleteket bonyolítanak le. Itt nincsenek munkanélküliek, szinte az uccán hever a pénz. Mindenki keres. Beográd az a város, ahol a vak tyuk is szemet .talál. Sok magyar él Beográdban és jól élnek. A beográdi szerbek szeretik a magyarokat. Itt nem vernek fejbe senkit a magyar szóért. A szkupstina folyosóin magyarul beszélnek, a politikusok zsebéből magyar újság kandikál ki és az ujságiróklub szobája egy magyar festőművész képeivel van tele: Ljubljanából jelentik: A jugoszláv vasutasok nemzeti szövetsége vasárnap és hétfőn fartota évi konresszusát Ljubljanában. A kongreszszuson, amelyen Uivojevics elnökölt nyolcvan delegatus vett részt, köztük tizenkettőn a szuboticai vasúti igazgatóság területéről. Bakics titkár évi jelentésében kiemelte, hogy' a szövetség mindent elkövetett hogy a vasutasok betegpénzárát a kormány állítsa fel és Pasics szakácsa magyar. Nincsics Budapestről hozatott szakácsnőt. A magyar konyha: divat Beográdban, akár a festett női száj. Talán Parisban se fogy annyi rúzs, mint Jugoszlávia fővárosában.. A nők elegánsak és bizonyára szépek is, de ezt nem lehet igy szemre megállapítani, mert az arcukat eltakarja előlem az ujjnyi púder és 'festék. De egy kollégám,. aki már évek óta tartózkodik Beográdban, egy felhőszakadás alkalmával látta őket természetesen. vagyis a saját bőrükkel. Azt mondja, hogy nagyon szépek. hogy a forgalmi személyzet munkatervéről szóló szabályrendeletet a közlekedésügyi minisztérium kiadja. A titkári jelentés után Bakics indítványozta, hogy a szövetség nevét a jugoszláv vasutasok és hajósok szövetségére változtassák át, hogy igy lehetővé tegyék, hogy a szocialista szakszervezetekben egyesült vasutasok is minden akadály nélkül, föltétlenül beléphessenek a szövetségbe. Gcdö Lipót karrikaturáival. (-) Vasutas-kongresszus Ljubljanában A szuboticai vasutigazgatóság részéről tizenkettőn vettek részt a kongresszuson Beograöianzix R mükoplaló üuegkeirecében Beográd egyik amerikai méretű látványossága a Foncier-palota tetején levő villanyreklám, amely esténkint az egész korzót beragyogja fényével. Az óriási cirillbeíük egymásután gyulnafc ki és együtt a következő szavakat alkotják: ALBUS SAPUN Az embermagasságu feliratot egy sörös villanykigyó öleli körül, amely ötletes mechanikai trükk segítségével állandó mozgásban van. Szombaton este háromszáz francia 'dalárdista érkezett Beográdba. A vendégeket nagy cécóval és lelkes ünnepségekkel fogadták, szinte diadalmenetben vonultak be az állomásról a város főteréig. A Claridge előtt megállott a itömeg és rövid jidvözlő beszédet tartottak a dalárdisták tiszteletére. Alig hangzottak el az utolsó szavak, szinte végszóra kigyulladt a reklám Bausparens és elöntötte feliér fényével a harmincezer főnyi tömeget. A franciák, a kik nem ismerik a cirilicát természetesen nagyon megilletődtek, mert azt hitték, hogy ez is az ő tiszteletükre készült üdvözlő felirat, egyszerre lekapták a sapkájukat és a háromszáz ember harsányan kiáltotta az Albus Sápiul felé: Hurrá! Hurrá! Hurrá! És sehogyse értették nieg, hogy a körülöttük áiló beográdiak mért fakadtak dörgő kacajra. * A cipőpucöiókr.ak külön uccujuk van. Véges végig csupa szurtos cigánygyerek űzi kartellicn ezt a mesterséget. Szemtelenebbek a piaci légynél is. A járókelőket valósággal inzúltáiják, a lábaik elé vetik magukat és ilyen felkiáltásokkal terrorizálják őket: — Phü de piszkos a cipője! — Nem szégyelli magát! Hisz ez még a multheti sár a lábán! És a nevezetesebb, ismertebb embereket névszerint idézik — tisztogatásra. Úgy látszik, Beográdban szaporodnak a purifikátorok. * Az uccán rengeteg autó. Gyönyörűek és vadonatújak. Nyüzsögnek. így játszanak Beográdban, keringőznek az autóval fel-alá és boldogan tülkölész* uek, hacsak alkalom nyílik rá. Élet és gazdagság mindenütt. Egy boldog város, amely nem nyög adók alatt, csak szerez és épít. Újra minden sarkon palota épül. És a vadonatúj aszfalt, amely a korzón végigvonul, még olyan friss, hogy beleragad az ember lába. Mindenki rohan és »kseftel«. Szenzációs Egy költő, oki kik Hányszor hallottam, hogy valaki éhenhalt, mert nyolc-tiz napig nem evett. Mint kisdiák borzongva olvastam Byron »Don Juan«-ját, a második éneket, hol a hajótöröttek, kik egy dereglyén hánykódnak a nyílt tengeren, egy éhezés után felfalnak egy ötebet, majd sorsot vetve egymásra elköltik egyik társukat is, egy derék spanyolt. Igazán éhező embert edig még nem láttam. Ifjúkoromban ugyan barátaim gyakran ezzel a vészkiáltással rontottak lie az irodalmi kávéházba: »Három nap óta nem ettem«. Ezek azonban költők voltak. Noha arcuk behorpadt és szemük lángolt s olyan képet mutattak, mintha legalább három év óta nem ettek volna, ma már valószínűnek tartom, hogy e kijelentésükben is sok volt a költői túlzás s legfölebb előző napon vacsoráztak gyengébben, mint egyébkor. Megbocsáthatónak vélem kíváncsiságomat, mely engem is elvezetett Georg Lindeck-hez, a hamburgi Fremdenblatt nflmkatársához, ki hatóságilag lezárt, orvosilag ellenőrzött üvegketrecébe zárva immár negyvenkilenc nap óta semmit sem vett magához ásványvizén kivül s egy nap múlva eléri a koplalás világrekordját. Eddig csak negyvennyolc napos hivatalos koplalót ügyeit meg a tudomány. C tekintetben az észleietek általában hiányosak. Egy tizenkilencedik századbeli francia orvosi könyv azt állítja, hogy az éhező ember a negyedik, ötödik napon »dührohamot kap és elveszti eszméletét«. Ami vastag tévedés. Meggyőződtem, hogy a próbát becsületesen ellenőrzik. A mükoplaló üvegketrece előtt éjjel-nappal rendőr ül, a ketrec patentkulcsa pedig orvosainál van, akik naponta háromszor megvizsgálják. Április hó 17-én vonult be ide. Előzőleg hetekig alig evett valamit. Utolsó ozsonnája egy kolbászból s két kifliből állott. Mielőtt lezárták, orvosai megvizsgálták. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint testsúlya ekkor 60 kilogramm volt, érlökése 72, Iélekzése 15. Bal tiidőcsucsát hurut borította s ez a hely nyomásra érzékeny volt. Első nap egy üveg ásványvizet ivott, IS nikotinmentcs cigarettát szívott el. A tizedik napon nyakmirigyei beszüremkedtek, orra vérezni kezdett, de ezek a jelenségek pár nap múlva minden beavatkozás nélkül elmúltak. Hasonlóan elmúlt, amint orvosa mondja, tüdőcsucshurutja- is. Érveré-3pialja a őicsőséget se leesett 42-re. A huszonhatodik napon szeme káprázott, fekete vonalakat látott maga előtt, ágynak esett, heves fejgörcs gyötörte, aztán közérzete fokozatosan javult, kedélye vidámabb lett. Sok verset irt, regényt is kezdett. Minden éjjel hideg lemosásokat kap. Fürdetni nem szabad, mert a koplaló ember bőre a pórusokon át fölszivja, mintegy megissza a fürdőt. Mindössze 16 kilót fogyott. Negyvenkilencedik koplalása napján este hét órakor lépek üvegketrecébe, melyet két villamos kályha füt. Rézágyon fekszik egy huszonhárom éves, ösztövér fiatalember, lábán dunyhával. Egy széken felöltője és kalapja, melyet negyvenkilenc nappal ezelőtt dobott oda. Körötte kétes értékű német regények, kéziratok, melyeken rimes versikéket olvasok, az ifjúságról s a szép leánykák tüzes szeméről. Elhasznált ásványvizes üvegek ütegjei, virágok és újságok. Ágya felett Kossuth Lajos életnagyság!! képe. Szemben a panoptikum viaszfigurái, bajuszos és szakállas történelmi alakok, az inkvizíció áldozatai, gyilkosok és meggyilkoltak, kiket éjjel, virrasztás közben is állandóan láthat. Szemén fekete szemüveg, hogy a villany ne bántsa. Szellőztető gép berreg. Amint megpillant, felkönyököl az ágyban, kezét nyújtja, elmosolyodik. Ez a mükoplaló egyáltalán nem ijesztő. Ha az utcán találkoznék vele, ezt gondolnám: »Szegéig, ez már legalább három napja nem evett«. Arca fehér, de nem halotti, különben is nagy orra megnyúlt. Hangja eléggé fátyolos. Nyelve nem olyan fehér, mint a miénk, mikor istenigazában elrontottuk gyomrunkat. Bordái mind látszanak s medcnccsontja kiszögell. Gégefőién, homlokán diónagyságu rózsaszín daganat. Egyébként semmi. Jellegzetesen német szolid arcát felém emeli. Nevetve mondja, hogy az egész ’ csak training a jövő esztendei newyorki koplalás! versenyre. Még bírná tovább is, de sajnos orvosainak kel! engedelmeskednie. Enemü tehetségét gyermekkorában vette észre. Szülei olykor büntetésből nem adtak neki ebédet, aztán dacból tovább koplalt s kitünően érezte magát. Harminchat napig már éhezett. A tizedik nap volt a legnehezebb. Most már gyerekjáték az egész. Ilyenkor jön rá az éhezés igazi izére. Eleinte zavarta volna, ha valaki eszik előtte. Ma megvacsorázhatnék cellájában, eszébe se jutna enni. Csak egyre gondol szüntelenül, a hamburgi puddingra, a litván módra elkészített hamburgi puddingra, melyet édesanyja szokott csinálni. Torkig is lakik vele, mihelyt szerencsésen haza ér. A borzalmas környezettől nem fél, mert »egy hamburgi sohasem fél«. Ennek a koplalásnak célja az, hogy világhírre tegyen szert s végre kiadót kapjon verseire,, regényeire, melyek kéziratban hevernek. Egyelőre nem tudott megélni a tollából. Szegényt tehát a dicsőség vitte ebbe az üvegketrecbe. Azért nem evett, hogy éhen ne haljon. Kosztolányi Dezső Maps háromszáz dollárt követe! Oszijek a szuböticai viílanyteleptől Bűért nem készült el idejében az őszijeid villany telep és villamosvasút? Oszijekről jelentik: Mac Daniel, a szín boticai villanytelep tulajdonosa, 1924- ben elvállalta az oszijeki villanytelep és villamosvasút kiépítését, azzal a kötelezettséggel, hogy 1926 junius 1-ig el-1 készül a munkával, ellenkező esetben iunius 1-től addig á napig, mig a munkát befejezi, napi háromszáz dollár vonalét tizet. Miután most járt le a szerződésileg kikötött határidő és a Mac Daniel-csoport nem készült el az építkezéssel és előreláthatólag csak két-három hónapon belül tudja üzemképesen átadni a városnak a villanytelepet és a villamosvasutat, az átadás időpontjáig na-; ponta háromszáz dollár pönálét kell fizetnie Oszijek városának. Az oszijeki jelentéssel kapcsolatban kérdést intéztünk a szuboticai' villanytelep igazgatóságához, ahol kijelentették a Bácsmegyei Napló munkatársának, hogy a Mac Danicl-csoport csakugyan kötelezettséget vállalt, hogy napi háromszáz dollár pönálét fizet, ha Tunius 1-ig nem készül el az oszijeki villanytelep és villamosvasút építésével, azonban ennek a bánatpénznek a megfizetésére aligha fog sor kerülni, mert az építkezések a kitűzött határidőre való befejezését többrendbeli vis major akadályozta meg, elsősorban Őszijeit város hibájából. Az oszijeki villanytelepet és villamosvasutat egyébként — mint az igazgatóság részéről kijelentették, október 1-ig feltétlenül teljesen át fogják adni Oszijek városnak,-----------.i—i.«——BP— -------------------------Szerelemmel, válással és uj házassággal fejeződik bfl Ausztria szanálása Zimmsrmann főbiztos elvált feleségétől, hogy nőül vegyen egy bécsi leányt Becsből jelentik: Európa politikai köreiben néhány hete érdekes pikantériát tárgyalnak. Az iigy szereplői Zimmermann dr., Ausztria pénzügyi diktátora és Mossig nyugalmazott altábornagy csudaszép leánya, aki ma már a diktátor, boldog menyasszonya. Ausztria népszövetségi ellenőrzése junius elsejével megszűnt, ezzel egyidőben pedig Zimmermann missziója befejeződött. A volt diktátor azonban nem távozik Becsből, hanem addig, mig hazájának, Hollandiának kormányától nem kap valamilyen diplomáciai megbízást, Becsben marad. Ausztria volt népszövetségi diktátora azt szeretné, ha a hollandiai kormány valamelyik európai fővárosba követnek nevezné ki. Állítólag erre Ígéretet is kapott, azonban a kinevezésig Becsben marad és a maga részéről válással és uj házassággal fejezi be Ausztria szanálását. Zimmermann dr. három év előtt feleségével és gyermekeivel költözött be az osztrák állam által rendelkezésére bocsátott Augarten-palotába. Bécsben
