Bácsmegyei Napló, 1926. június (27. évfolyam, 151-177. szám)
1926-06-17 / 166. szám
1926. junius \7. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldaL. Radics István elbeszéli annak a minisztertanácsnak a történetét, amelyen Pasics a nemzetiségek ellen nyilatkozott A horvát parasztpárl vezére Pastes bugásának okairól Zagrebból jelenük: A Vont szerdán megjelent számában Radics István a következe cikket írja: — Azt a rettenetes kijelentést, amelyet egyszer a minisztertanács ülésén Pastes Nikola tett a vajdasági kisebbségekről és amelyet a horvát parasztpárt elnöke májusban a klanjcci gyűlésen említett, az egyik beogradi lapban állítólag Pasics, a valóságban egy ügyvéd, aki rendszerint Pasics Radát védi, megcáfolta. Ez a cáfolat szemérmetlen és ügyetlen. Szemérmetlen azért, mert az s szörnyű nyilatkozat az összes miniszterek jelenlétében hangzott el és ügyetlen, mert ezzel kapcsolatban a radikálisok fel fogják bontani a szerh-horvát egyezményt s ezért Radics is Ivánt lógják felelőssé tenni, mint aki hamis híreket terjesztett, — Ezért szükséges ismét leírni Pasics nyilatkozatát, úgy, ahogy az annakidején elhangzott. , — Mihelyt a horvát parasztpárt elnöke a múlt év november 18-ikán kormánybalépett, úgyszólván minden ülésen előterjesztette a dalmáciai községi választások kérdését és követelte, hogy tnin,éi előbb az egész országra terjeszszék ki a községi önkormányzati törvényi. Decemberben a horvát parasztpárt elnöke a minisztertanácsban kifejtette, hogy a községi választásokat Dalmáciában a gazdasági és szociális viszonyokra való tekintettel feltétlenül meg kell tartani. Azt a határozatot hozták, hogy a választásokat még decemberben megejtik. Erre a horvát parasztpárt elnöke a következőképpen szólt: »Most pedig sürgetni fogjuk a községi törvény kiterjesztését az egész országra, hogy meglegyen az egész országban a községi önkormányzat, az egészséges közigazgatás egyetlen alapja. — Pasics azonban így felelt: »Ezzel nem fogunk sietni, hanem előbb megejtjük Szerbiában és Montenegróban a községi választásokat, azután a kerületi választásokat, azzal pedig ne nagyon siessünk, hogy az egész országra kiterjesszük a községi 'önkormányzatot, mert megtörténhetne- hogy a Vajdaság némely községeiben sváb, vagy magyar lenne az elöljáróság, vagy a polgármester«. — Radics István akkor azt mondotta, hogy egészen bizonyos, hogy sok községben így iesz, mert vannak egész járások, ahoi a magyarok és németek többségben vannak. Ezért a községi törvénybe fel kell venni azt az intézkedést, hogy a képviselőtestület! tagok az anyanyelvükön beszélhetnek, de a jegyzőkönyvet államnyelven kell vezetni és a polgármesternek feltétlenül tudni keil az államnyelvet. Pasics erre így válaszolt: »Mindez semmit sem segít és mi nagyon rosszul tettük, hogy 1918- ban nem számoltunk ie egyszer és mindenkorra ezekkel a nemzeti kisebbségekkel«. A horvát parasztpárt elnöke erre ezt mondotta: »Hogyan lehetett volna leszámolni? Ilyen kisebbségi polgár van majdnem egy millió, ennyi embert nem lehet el kergemi, még kevésbé agyonütni. Ha ; mi államunk a-legkisebb ilyen dolgot megkísérelte volna, akár 1918-ban, amikor tekintélyünk és befolyásunk az antantnál a tetőpontján volt, azonnal elvesztettük volna ezt a befolyásunkat és tekintélyünket és ez a mi államunk ma nem állna fenn. Meggyőződésem az is, hogy a kormánynak legfontosabb kötelessége végrehajtani az alkotmányt és ezt magában foglalja az 1925 junius 14-i egyezmény is: Biztosítani keil a népnek a községi önkormányzatot, amely első és leglényegesebb feltétele az alkotmányosságnak és a demokráciának. Amikor a horvát parasztpárt megkötötte az egyezményt, nem gondolta volna, hogy küzdenie-kell majd ilyen világos ügyért és alapvető népjogokért«. — Ezzel vége lett a minisztertanács ülésének. A miniszterelnök még aznap magához hivatta Makszimovics belügyminisztert és utasította, hogy nem szabad Végrehajtani a minisztertanács határozatát és a dalmáciai választásokat sem szabad kiírni. Tovább is harcolnunk kellett, atnig március 30-án, néhány perccel a költségvetés megszavazása előtt elértük, hogy kiírták a dalmáciai községi választásokat május 16-ra. Mindezekből \ ilágos, hogy Pasics élete alkonyán a más népek jogait illetően, sőt a horvátok és szlovének jogait ille- I tőén is, azzá lett, ami gróf Tisza István volt, aki minden más nemzetiség elnyomója, a leggonoszabb hirü elnyomója volt a községi önkormányzatoknak és mindennek, ami nem magyar. — Ez volt a tulajdonképpeni belső oka annak, hogy a horvát parasztpárt elnöke nyugodtan, de határozottan követelte Pasicstól a parlamenti munka folytatását s elsősorban a községi önkormányzatokról szóló törvényt, különben a horvát parasztpárti klub nem támogathatta volna az ö kormányát. Ezzel kapcsolatban és a fia ellen emelt súlyos vádak miatt Pasics megbukott, mert meg kellett buknia és nincs ma az a parlamenti többség, amely őt a kormány élére állíthatná, minthogy ez azt jelentené, hogy ebben az országban nem lehet községi önkormányzat, nem lehet adóegységesités, nem lehetséges a korrupció elleni küzdelem, egyszóval nem lehet semmi élet és haladás. A nép és az ország pedig nemcsak élni, de haladni is akar. Bethlen beszámolója a Népszövetség üléséről Peyer Károly a pénzhamisítás elleni nemzetközi konvencióról — Mi az oka a leszerelési memcraiüiiim visszavonásának? —- Györki Imre éles összeütközése Rakovszky belügyminiszterrel Az ellenzék a Bethien-kormány távozását követeli Budapestről jelentik: A nemzetgyűlés szerdai ülésén gr^i Bethlen István miniszterelnök nagy expozéban számolt be a genfi tárgyalások eredményéről. Beszéde "elején Bethlen rámutatott arra, a genfi tárgyalásoknak az volt a céljuk, hogy megállapítsák: Magyarország eleget tett-e a Népszövetséggel szemben vállalt kötelezettségének és helyreállt-e az ország pénzügyi egyensúlya? A másik feladat ennek megállapitása után a konzekvenciák levonása, vagyis likvidálása annak a szervezetnek, amely ellenőrizte a népszövetségi program keresztülvitelét. Részletesen ismertette ezután Bethlen azt a jelentést, amit a Népszövetség pénzügyi bizottsága eié terjesztett és amelynek alapján a pénzügyi bizottság megállapította, hogy Magyarország eleget tett összes válialt kötelezettségeinek, a magyar valuta stabilizálódott és bár vannak még gazdasági nehézségek, mégis a költségvetési egyensúlyt ezek már nem veszélyeztetik. Ennek a megállapításnak alapján a főbiztos kontrollja julius elején véget ér és ezzel Magyarország visszanyeri pénzügyi szuverenitását, amivel egyidejűleg megszűnik a magyar kormány kivételes hatalma. Rátért ezután Bethlen a népszövetségi kölcsönből femnaradó 82 millió aranykorona kiutalásának elhalasztására. Rámutatott arra, hogy ez az összeg beruházási célokra fordítandó, de nem az 1926—27. költségvetési évben, hanem csak az utána következő két esztendőben. Bethlen szerint a Népszövetség válasza a nyolcvankét millió korona ügyében nem visszautasító, hanem csak halasztó és semmi kétség, hogy az 1927—28. és 1928—29. költségvetési évekre ezt az összeget a Népszövetség fel fogja szabadítani. Hangsúlyozta ezután Bethlen, hogy Magyarország a szanálási idő elteltével jelentős étappját érte el a konszolidációnak. — Remélem' — mondta Bethlen hogy ezt az eredményt semmiféle következő kormány nem fogja veszélyeztetni. Magyarországnak, amely tőkeszegény ország, a nyugodtan ítélő külföld segítségére van szüksége. Anglia és Amerika az a két állam, amely jóindulattal viseltetik irántunk. '—• '.’égül meleg köszönetét mondott Smith főbiztosnak és munkatársainak működésükért, majd a leszerelési bizottsághoz beterjesztett magyar memorandum visszavonásának kérdésével foglalkozott és kijelentette, hogy ezt a memorandumot a magyar kormány nem vonta vissza, csal-: kérte, hogy a memorandum tárgyalását addig halasszák el, mig a magyar kormány a javaslaton néhány javítást eszközöl. Nyugodt ielkiismercttel bízza a kormány által végzett munka megítélését a nemzetgyűlésre. Bethlen beszédének befejezése után az egységespárt és a keresztény gazdasági párt felállva ünnepelte a miniszterelnököt és az ellenzék néma csendben ült a helyén. Általában Bethlen beszéde alatt is az ellenzék mindvégig tartózkodóan viselkedett és csak nagy ritkán zavarták meg az ellenzéki padsorokból egy-egy közbeszólással. Ä szociáldemokraták uj egységespárti kormányt kívánnak Szünet után Peyer Károly a szociáldemokrata párt nevében foglalkozott Bethlen miniszterelnök expozéjával. Részletesen kitért a miniszterelnök beszámolójára és kifogásolta, hogy Bethlen nem beszélt arról a javaslatról, a melyet Briand terjesztett a Népszövetség elé a pénzhamisítás elleni nemzetközi védekezés tárgyában. Nem vitás, hogy a pénzhamisítás elleni nemzetközi konvenció kötéséről szóló javaslat nem került volna a Népszövetség elé, ha Magyarországon nem történt volna meg az cdlózus frankhamisítás. Felolvasta Peyer a Népszövetségi Tanács előadójának a beszédét, amelyet ennek a javaslatnak a tárgyalásakor tartott. »A legkevesebb, amit e tekintetben mondani lehet — mondotta a Népszövetségi Tanács előadója — hogy az a módszer és az a büntetés, a mellyel a frankhamisítást kezelték, nem képesek megnyugtatni a világ közvéleményéé. A Népszövetségnek vigyáznia keli arra, hogy ne történhessék meg. hogy pénzhamisítók helytelen célokra hivatkozhassanak«. — Ezt Franciaország képviselője mondotta a Népszövetség tanácsában — folytatta Peyer — és hasonlóan nyilatkozott az angol és olasz delegált is, mig a magyar kormány képviselője kénytelen volt hallgatni, amikor ez a kérdés szóba került. Hangsúlyozta ezután Peyer, hogy mindaz, amit Bethlen expozéjában elmondott, nem tekinthető eredménynek. A Népszövetségnek, szerinte, nem volt jega visszatartani a nyolcvankét millió aranykoronát és a leghelyesebb lett volna, ha ezek után a magyar kormány a Népszövetségen kívül álló helyről újabb kölcsönt vett volna fel. Rátért ezután a leszerelési memorandum kérdésére. Szerinte a magyar kormány ezt. a memorandumot tényleg visszavonta, mert ebben említés történt bizonyos irregularis csapatok között a fasiszta csapatokról is. Az olaszok ézt bántónak találták, amit kifejezésre is juttattak és ezért vonta vissza a magyar kormány memorandumát. Malasits Géza: A magyar kormány megretirált egy olasz zsebmetszö előtt! Vicián István: Ki az a zsebmetsző? Malasits Géza: Mussolini! Szcitovszky Béla elnök rendreutasította Malasicsot, amire Vicián István, Erődy-tiarrach Tihamér. Meskó Zoltán és Lendvái-Lehner István tapsoltak és éljenezték Mussolinit. Peyer Károly: Azért kellett visszavonni tehát a magyar leszerelési memorandumot, mert az .az olasz kormánynak nem tetszett. A genfi tárgyalások teljes csőddel jártak úgy bel- mint külpolitikai vonatkozásban és ez igazolja a szociáideuiokratapárt álláspontját, amely szerint a Betiilen-kormány nem való a helyére. A kormánynak be kell látnia azt, hogy át kell adnia helyét és egy olyan uj kormánynak keil jönnie, amely az egységespártból alakul, azonban kétségtelenül nem részes a frankhamisításban. Ez az uj kormány lenne képes megvédeni az ország presztízsét és helyreállítani azokat a károkat, amiket a Béthlcn-kormány okozott. Rupert Rezső bírálta ezután élesen Bethlen expozéját és kifejtette, hogy a magyar kormány Géniben nem ért el semmiiéie eredményt és a népszövetségi határozatok Magyarországra nézve teljes kudarcot jelentenek. A tanácskozási idő ekkorra letelt és ezért a nemzetgyűlés úgy határozott, hogy az expozé feletti vitát csütörtökön I folytatják, majd áttértek az interpellá ciökra. „A belügyminiszter mát többször félrevezette a rtemzeteyü lés “ Györki Imre interpellációjában szóvátette a főispánok bizalmas sajtótendele
