Bácsmegyei Napló, 1926. május (27. évfolyam, 119-150. szám)
1926-05-16 / 136. szám
t4 «W«f. BACSMEGYE! NAFLft 19?6 mAitis Í6. át azt a Rubikon t, amely az elmés paradoxot a szellemtelen ostobaságtól elválasztja. — a közepes tehetség, ha minden áron szellemes altar lenni, alighanem át íogja azt fegvszer-fnásszor lépni. így értendő az, hogy a közönség is szerzőtárs, egyűttalkotója, biinlcoíiégája a paradoxnak és vidékének s a többi Írói jnerészsógnek, amely odaadó, vakon bízó, szívesen tapsoló hallgatóságra támaszkodva születik meg s amelyre a vicces, de nem eléggé fegyelmezett iró könnyen csábittatja magát így az tin a paradox nemcsak az irodalomban üti föl a nem mindig gondosan frizirozott fejét, de megszületik és egészségtelenül fejlődik a különböző szalonokban, klubokban, kávéházakban, korcsmái törzsasztaloknál, mindenütt, ahol espri'cben, viccbe!’, elmésségben »dolgoznak.Minden ilyen társaságnak megvan a maga kedvelt előadója, causeur-je, mulattaíója, gracloso-ja. Ez rendszerint eirv egészen normális gondolkozást, egészséges észjárású férfiú, még csak nem is srófos eszű, akit azonban az állandó becézés, az ünnepeltetés, s főként az a körülmény, hogy »tátott szájjal« és szinte »éhes fülekkel« hallgatják, lassanként »origináb-Já avat s merész mondása paradoxgyártóvá fejleszt. A paradoxisíának nem kell épp írónak lenni oszkárvájdi értelemben, lehet az egy világoseszü és jókedvű vidéki szolgabáró (s ez semmiesetre se paradox, hiszen -a szoigabirák mind vidékiek) a maga kaszinójában, egy vicces commis voyagéiir az utazók kávéházában s egy kedvesen adómázó bármelyfoglalkozásu úriember a vendéglői törzsasztalnál, — csak legyen jközönség, amely az elméjükben székelő paradoxokat belőlük kiváltja. Persze a paradoxtól a butaság itt is csak egy lépés. Ha kedvelt férfiú ajkáról hangzik el, altkor a nevetők kara szellemes paradoxnak dicséri, ha másvalaki kockáztatja meg. akkor a kritikusok ka|(ra hüdéses butfeságnak deklarálja. S a paradoxból úgy is ostobaság lehet, hogy az iró (vagy a szolgabiró, a kereskedelmi utazó s a törzsasztal kozőrje) elkábulva a publikum szájlátásától és fülhegyezésétől. mindig bolondabbakat mond s végül áttéved azon a határon, amely az elmésséget a bárgyusá*tól elválasztja. S nem bánom, ha paradoxnak fogják is tartani, bizony nagyon közel ven egymáshoz ez a két szüleménye az elmének: az elmésség és a Mrgyuság. S ha a fenségestől a nevetségesig csak egv lépés (a világirodalom leghíresebb, szinte klasszikussá lett paradoxonja), akkor a szellemességtől az- ostobaságig sincs nagyobb (távolság. (Amiről könnyen győződhet meg az ember, ha meghallgatja a különböző ítéleteket vaíamelv szellemességről, amelyet a publikum fele szamárságnak Idáit ki, s valamely hülyeségről, amelyet mag a közönségnek ugyanez a része szellemességnek tart. .L. Most látom, mennyit irtani össze a paradoxról s még mindig nem mondtam meg, hogy mi az, így árulja el az iró. hogy néha nem tudja, hogy mit ir. Mert már én is irtain paradoxot. S talán most is azt Írtam. ' Margalics Ede a szerb~magyar megértés első tudományos hirdetője htrmadik kötet csak nemrégiben készült el kéziratban. Margalics szombori »pihenése« közben. ”oss*u ,f.nne mindazt felsorolni, *mít Margalics egész életén át dolgozott Hjsz negyvenhárom tudományos, mannája hagyta el a sajtót Ezenkívül korszakalkotó munkásságot fejtett ki a nép száján levő közmondások feldob Sózásában is, mert Margalics. ki tizetu fcei nyelven beszél — körülbelül 25.000] közmondást gyűjtött össze magyar,' szerb-horvát, cseh, lengyel, latin, francia, román nyelven. A tudományos és szaklapoknak is állandó munkatársa volt Mint egyetemi tanár hosszú ideig kormánybiztosa volt a magyarországi összes szerb középiskoláknak és ma alig van a Vajdaságban számottevő közéleti nagyság kit ne Margalics érettségiztetett volna az akkori újvidéki szerb gimnáziumban. 1913-ban Péter király a Szent Száva-rentl //. osztályával tüntette ki a magyar professzort. Nagyon sok munka után most Szomborban ‘van' Margáhcs Ede itt pihen rózsái, virágai között. Keltett róla Írni éppen a mai időkben, mikor a szláv és magyar megértést hangsúlyozzák mindkét részen, mert Margalics volt ennek a megértésnek egyik első tudományos harcosa. Ezelőtt harminc évvel Margalics Ede a horvát-magyar szótárához előszót irt és ebben azt irta; -'csak a kölcsönös megértés és mégis-Harminckét éw.J ezelőtt a budapesti magyar tudomány egyetemen tanszéki ,kapott a horvát nyelv és irodaiam, 'Ugyanakkor Zagzebbeu a magyar nyelvis irodalom katedrához jutott. A budapesti egyetemen egyidejűleg horvát irodalom tanszékére Cstiky Albin gröfköz'oktatásügyi miniszter kiírta a pályázatot, da nem akadt pályázó. Ekkoriban ítöríént. hogy a zombori gimnázium 'igazgatójának dolga akadt a kultuszmimszteriunipau. Az igazgatónak ismert nőve volt már akkoriban éppen a horvát irodalom magyarra való átültetése körűi és a miniszter a zombori gimnázium Igazgatójának a horvát származása dr. Margalics Edének ajánlotta fel a pesti egyetem horvát katedráját. így leit a vidéki gimnáziumi igazgatóból méltóságos ur és indult meg a horvát nyelv egyetemi oktatása a budapesti egyetemen. Harminc év után az idők nagyot változtak. Budapesten a horvát katedra ‘árva lett és Margalics Ede dr. a zotnborl gimnázium volt igazgatója a hornyát nyelv, és irodalom első és utolsó »nyilvános rendes egyetemi tanára« visszatért Somborba, ahonnan elindult tudományos pályájára . Margalics Ede a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nyugalmazott egyetemi tanár, a nyugdíjasok jugoszláv Grácáfca a csöndes Somborba vonult vissza. Azok között a kiválasztottak közt is, akiknek megadatott, hogy patriarchális kort érjenek meg egészen rendkívüli jelenség a hetvenkilenc éves Margalics Ede. Lelkiieg-testileg ma is még friss, rugalmas és a nyolcvan év határán álló tudós dús gesztenyebarna kaidba, még csak egy. ezüst szál se csillog. Szegény ember uem őszül meg — jó ember meg soha nem kopaszodik tneg — mondja Margalics professzor. Mint horvát ember került valamikor Bajára diáknak. Jóformán egy szót sem tudott magyarul és a horvát diákból magyar tanár lett Baján. Egy pillanatra e! nem felejtette horvát származását és mint magyar tanár nagyon fiatalon megkezdette tudományos munkásságát, melyben egyetlen célkitűzése volt: a magyarságot és a szlávsagot egymáshoz közel hozni. Egész tudományos munkásságát annak szentelte, hogy a magyar és a szláv népfaj közti rokonvonásokat, a két nép lelki életének azonosságait megismertesse. Ezért tudományos munkássága rendkívül sok oldalú. Azzal kezdtöj hogy a horvát és a szerb népköltészet remekeit magyarra fordította. Lelkesülve beszél a szerb eposzról: Krallevies Markóról, melyet a középkor legszebb népeposzának tart, Margalics volt az első ki a szerb népköltészetnek ezt a csodálatosan szép alkotását magyarra ültette. Margalics azonban nem elégedett meg azzal, hogy a szerb ás horvát népköltészet aranybányájába magyar embernek is betekintést nyújtóit és ezzel a két nép irodalmi közeledését elősegítette. A történelemhez fordult. hogy megmutassa, hogy sziáv és magyar nép a múltban egymást megértve közös utón haladt Megírta a magyar-horvát repertóriumot két hatalmas kötetben. Ezzel a munkájával azt a célt szolgálta, hogy a két nép történelmében előforduló közös vonatkozásokat ismertette. A munka ma is a legkiválóbb forrásmunka a magyar-horvát történelem kutatók számára. 1918-ban adta ki a Magyar Tudományos Akadémia Margalics magyarszerb repertóriumának első kötetét, mely akkoriban óriási feltűnést keltett a magyar tudományos világban, mert Margalics könyvében olyan adatokat hozott napvilágra a több mint 1200 oldalra terjedő vaskos kötetben, melyek eddig teljesen ismeretlenek voltak. A munka magába foglalja a szerb és magyar történelmi munkák rövid kivonatát. A munkában megjelent egyes részletek valósággal szenzációsak, Margalics irta meg például elsőnek azt, hogy Szent István koronáján szláv feliratok vannak. Margalics a tudós pontosságival . állította ti««?» a sie gyár Árpádházi királyok és a szerb dinasztiák közötti rokoni kapcsolatokat és eddig ismeretien adatokkal igazolta, hogy a két nép a.török elleni heroikus harcban a legszebb egyetértésben élt egymás mellett. Kár, hogy a második kötetet, mely Margalics szerint még .több adatot tartalmaz, még nem adta k1 a Magyar Tudományos Akadémia. A Don Quijote titánt szobra. Spanyolország elhatározta, hogy Don Quijotenak, hűséges csatlósának, Sanco Parisának óriási szobrot állít. Ez a két alak, mely egy költő fejéből pattant ki, az idők során jelképévé vált az egész spanyolságnak. A tervezet megállapítja, hogy a szobor 52 méter magas lesz, bronzbői készül, ötvenezer kilogrammot nyom és 40 millió pezetába kerül, Toboso kapuinál állítják föl, mely a Mancia síkságra néz. Mind a két alak «zobron ül majd és belül emberek nyüzsögnek. Hogyan? A spanyol újságokban ezt olvassuk: — E hatalmas emlékmű belsejében kiállítási termek, tárlatok lesznek. Ha a látogató megtekintette a kiállítást s a természetben akar gyönyörködni, akkor csak ki kel! lépnie arra a terraszra, mely Don Quijote süvegjén nyúlik el és onnan láthatja Mancia egész panorámáját. Ha peoíg ezzel sem éri be és magasabbra akar jutni, akkor csiga-lépcsőn fölmászhat Don Quljotének lándzsa-hegyére is, mely a talajtól hetven méter magasra szökell az ég felé. Különben a busképü lovag lándzsáján éjjel-nappal hatalmas villamoslámpák izzanak, melyek messzire elsugároznak a környékre. Ennyire foglalkoztatja Don Quijote alakja a spanyolokat, kik most e barokk emlékművel hódolnak legnagyobb és legtragikusabb hősüknek. * Két árutól furcsaság- A Cambridge! egyetem hallgatói nem érik be az evezőversenyekkel, hanem a legkülönbözőbb versenyekben mérik össze erejüket s állítanak fel uj rekordokat. Legutóbb husvétkor Cambridgehen tojás-evő versenyt • rendeztek: a győztes- amint a versenyszabályok megáiiapi- Jpttále — sah aki minél röyidebh idő mérés utján érhető el a magyar és koreai nemzet kölcsönös egyetértése«, Margalicsnak ez a megjegyzése harminc év után talán inkább aktuális, mint valaha. És épp ezért aktuális a 79 éves ember, ki egy egész tudományos életet szentelt a magyar-szláv barátság felelevenítésére. aiatt minél több tojást eszik meg, A pálmát egy Ansoll nevű diák nyerte meg, aki egy negyedóra alatt 36 tojást kebelezett be, aztán tiz percig pihent és 12 perc alatt ráadásul még 26 tojást fogyasztott el. A győztest a csodálatos teljesítményi után diadalmenetben vitték iki a diákok a térre, hol az egyetem kitűnőségei fid-i vözöiték. Nem kevésbé furcsa Arthur Conaii Doyle híradása is, aki közli velünk* hogy a mozgó asztal utján hirt kapott elhunyt irótársáról, Jack LondonrólL Vele való szellembeszélgetései egy vas-, kos kötetre rúgnak, melyet legközelebb meg is jelentet ezen a címen: »Jack5 London lelke*. > Ehhez a kötethez Conan Doyle csak az előszót Írja. Egyébként a szöveget állítása szerint Jack London diktálta, aid mint fáradhatatlan iró holta után is* uj munkákat szállít kiadójának és özvegyének. * Rövid haf a tizennyolcadik században- Végre kiderült az is, hogy a rövid haj elavult ócskaság. Már XIV. Lajo3 udvarhölgyeit váltig foglalkoztatta. Madame de Sev'gné több levelében emlegeti. Az egyik, mely 1671-ben kelt, tudatja, hogy az udvarhölgyefc nagyon izgulnak az uj divat miatt, mely megköveteli, hogy hajukat kurtára nyírják’ s fülüket Is hagyják szabadon. Az előkelő levélíró hölgy előbb azt tanácsolja keresztlányának, hogy vágassa le haját, noha attól tart, hogy a rövid hajtól fogfájást kap, de aztán másik levelében mégis arra kéri, hogy na fossza meg magát legszebb női ékességétől. Tény azonban az, hogy az akkori híres párisi szépségek gondolkodás nélkül futottak La Vieu nehéz, » királyi fodr Cser.ta Béla TERE-FERE
