Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-08 / 96. szám

4. oldal.

BACSMEGYEI NAPLÓ

I9?6 április 8.

Ne gondolj rólam rosszat

A röggel csendesen odafeküdt a lábaim elé, mint a színész a nagy jelenetekben, Naponta eljön értem és bekopog az ablakomon rossz időben, jó időben. Pedig nem adtain neki soha semmit, nem tartozik nékem és nem is rokonom. Különös a természet morálja, a dzsin* uek és'a görög istenek kisértenek ma is. a holdsütésben, ó, vigyázzunk városlakó fráterek, a teremtőnek nincsenek szempontjai, közmondásai és elvei embertelenek, mert mindenkit egyformán mérnek. Ki áll jót értem ott túl a Völgyben? Egyetlen biztosíték csupán a szívem. A szivem a zálogcédula, bizonytalan lejárattal. A szivem a villanyóra, amely minden cselekedetet és gondolatot feljegyez alattomban. Indisz&rét újságíró a szivem, csókol és kémkedik és elárul az első itéietnapi számadáskor.

Számadáskor üljön mindenki a lelke mellé, vegye kezébe a kezét és beszélgessen vele halkan, mint a testvérével, vagy az égbolttal. Szabad csókolózni is és engedjük sírni kedvére a mellünkön.

A mellünkön most nagy sebek égnek, akár a máglyák tüze. Ó, adj inni kút, melengessél tűz, fürdess stieg eső, takarj be márciusi napfény.

Napfény az erdőn, mezőn, vizen, emberen és a bányák füstje fölött is átverekszik diadallal A faradénak puha nyoszolyát ád és csipicsókát a gyerek arcára ■ és a rügyekre. Olyan szép tavaszunk van, ilyenkor jó nekifutni az országúinak, versenyt szaladni a keréknyommal, hemperegni az árokparton, helefütyülni a rigó hangversenyébe és mikor a nap delelőn áll, támogatni a fáradt lovacskát.

; Lovacskát elnyomta az álom, ó, ö, ó és a legyek nem hagyják befejezni a gyönyörű históriát, pedig a ló is abrakról álmodik, ezüst szerszámról és csillagos patkóról, amely játszva maga mögött hagyja a gyorsvonatot is. Az óra pedig gonoszul sietteti az időt, korbácscsal hajtja, akár a lusta rabokat és úgy futnak a kerekei, mintha csak játék lenne az egész, gyermeki fogócska és a végén vettem észre rémülettel, hogy megnőtt a vállam, megnyúlt a karom, a nadrágom elrövidült és jaj, jaj, kiserikedt a szakállam.

Szakállam van, akár a prófétáknak, papoknak és hindu koplalóknak, ó de

banális tavaszt érezni az ereinkben, fogni a pulzusunkat és barátkozni a vérünkkel. Jaj annak, aki nem beleült össze idejében a Vörös Rablóval. Le kell öt kenyereim, ajándékokkal és sok. sok ígérettel, nehogy cserben hagyjon. Mi most nagyon jóba vagyunk, a hőmérőm állandóan harminchetet mutat, teherbíró képességem hét ikilowatt és a szemem gyilkosabb a rádiumnál.

A rádiumnál gyilkosabb a szemem, mindent lát, a sötétben is és a 3d nem mondott gondolatokat elemeire bontja, mint az elektromos áram a vizet. Ne íorralj ellenem rosszat, mert még fel sem emelted a kezed, én már tudom.

hogy ütni akarsz, ne mosolyogj rám, mert még ki se nyitottad a szádat, én : tudom, hogy csapda van mögötte, tőr és méreg és a zsebedben édes revolver.

Revolver őrködik az egészséged fölött, szőke öreganyád fölött, karcsú elveid fölött és tudom, hogy a Gaurizankár tövében él egy nyolcvankét kilós pásztorié gény, aki az én legcsiegigazabb barátom, aki meghalna, vagy feltámadna érteni bármely pillanatban. Aki lehozná., értem a csillagokat, vagy felvinne magával a csillagokig.

A csillagokig. De vele nem fogok találkozni ebben az életben soha.

Tamás István

délután volt, amelyen a városi zenekar és a katonai vonószenekar hangversenyezett. A teadélutánon nagy számban jelent meg Szubotica város intelligenciája nemzetiségi külömbség nélkül. A teadélután, a melynek rendezésében Gyorgyevics Dragoszláv főispán és neje élénk részt vettek, a legjobb hangulatban hét órakor ért véget. Este kilenc órakor a Lloyd helyiségeiben kétszáz terítékes bankett volt.

A póruljárt rabló

A csendőrök mosták le arcáról a suvikszot

Szentéről jelentik : Bovanovics Má. tyás moli gazdálkodó házába hétfőn este egy besuvikszolt arcú rabló ha« tolt be. A rabió álkulccsal kinyitotta annak a szobának ajtaját, ahol Bovanovics és családja aludtak. A zajra Bovanovicsék felébredtek, mire a rabló revolvert szegezett Bovanovics Mátyás mellének és pénzt követelt tőle. Bovanovics előadta pénzét, de a rabló keveselte és kijelentette, hogy felkutatja a lakást. Hogy nyugodtabban dolgozhasson, egy kis szobába terelte be Bovanovicsékat és rájuk parancsolt, hogy meg ne mozduljanak és ne merjenek segítségért kiáltani, mert akkor mindannyiukat megöli. Ezután rájuk zárta az ajtót.

Miközben a rabló felkutatta a lakást, Bovanovicsék csendesen kinyitották az iblakot és az egész család kiszökött az uccára. Azonnal a csendőrségre siettek és elmondták a történteket. Egy csendőrjárőr nyomban kiszállt a helyszínre és tetten érte a betörőt, aki ellenállás nélkül megadta magát. A besuvikszolt rablót megmosdatták és ekkor kiderült, hogy Mihalec Péter huszonkét éves moli földmlveslegény a vakmerő betörő.

Mihalec a csendőrségen beismerte, hogy husvéí vasárnapján betört jVaspan Dávid moli kereskedő házába és az éléskamrát teljesen kifosztotta.

A póruljárt rablót szerdán beszállították a szuboticai ügyészség foahí7ába.

még ostobábbak.

*

Csak igazán nagyeszű emberrel történhetik meg. hogy rosszabbnak tartják, mint amilyen valósággal. A butát még rendesen jobbnak gondolják, mint aminő igazában. Mert az okosak iránt rosszabb indulatnak az embertársak, mint az egyiigyüekkel szemben.

*

Aki mindent hisz. épp oly okos, mint az, aki mindenben kételkedik. Egyik se okos.

*

Egy barátom, aki pesszimista, nyilatkozott egyszer igy:

—- Inkább kívánok a legostobább lenni a világon, mint a legeszesebb. Az ember ne óhajtson egyenesen boldogtalan lenni.

*

A GAJRE7 SZUBOTICÁN

A város díszes ünnepségekkel fogadta a szarajevói kalturegyesület tagjait

A szarajevói Gajrct muzulmán kulturegyesület százhúsz tagja szerdán délután egy órakor érkezett meg Szomborból Szuboticára. A pályaudvaron több mint háromezer főnyi tömeg várta a vendégeket. A Gajrettei együtt jöttek Trilkovics Markóné, a parlament elnökének felesége, dr. üpsztanics Rankó. a miniszterelnökség kabinetirodájának főnöke, dr. Haszanbcgovics Abdul szarajevói kerületi alispán, a Gajrct elnöke, Csemajlovics Aga, Mosztár város polgármestere, azonkívül a beogradi Narodna Odbrana, Zsenszki Pokret, Kolo Szrpszkih Szesztara és más emberbaráti egyesületek kiküldöttjei, valamint dr. Agatonovics Szvetozár, Setyerov Szlávkó demokrata és Vitjics földmivespárti képviselők.

A vasútállomáson a, városi tanács, a középiskolai tanári kar, az állami hivatalok tisztviselői, a Népkör, a Szerb Nőegylet és más jótékony egyesületek vezetői fogadták a vendégeket. A város nevében dr, Evetovics Mátyás polgármesterhelyettes üdvözölte a Gajretet Ezután egy bunyevác kisleány pompás virágcsokrot nyújtott át Trilkovics Markónénak, majd dr. Evetovics üdvözlő szavaira dr. Haszanbegovics Abrul, a Gairet elnöke válaszolt.

liaszanbegovics Abdul dr. beszéde után a menet, amelynek élén katonazenekar haladt, a pályaudvarról a városháza előtti térre vonult, miközben a vasúti parkban elhelyezett mozsárágyuból hat iidvlövést adtak le a vendégek tiszteletére. A városháza fellobogózott erkélyéről Gyorgyevics Dragoszláv szuboticai főispán tartott emelkedett szellemű üdvözlő beszédet. A főispán hangsúlyozta, hogy a szerbek-horvátokszlovének egy nép. tekintet nélkül a különböző vallásokra. Az állam csak akkor virágozhat fel igazán — mondotta Gyorgyevics főispán — ha mindenki, aki itt él, egyöntetűen dolgozik és egymást testvérnek ismeri el. Gyorgyevics Dragoszláv főispán beszédét lelkes tapsvihar fogadta, majd Cseniájlovics Aga, Mosztár város polgármestere, a Gajret alelnöke válaszolt a főispánnak és megköszönte a város vendégszeretetét. Kifejtette, hogy a Gajret vajdasági útja nemcsak kulturális, hanem nemzeti szempontból is szükségessé vált. Végül azt a reményét fejezte ki, hogy a sziklás Hercegovina, a bunyevácok őshazája nemsokára vendégül fogja látni a szuboticai bitnyevácokat. A fogadtatás ezzel véget ért.

Délután öt órakor a városháza dísztermében ismerkedési és tea-Egy kritikus albumából

Irta: Baedeker

Lavater mondása, amely szerint az embernek arra, amit akar, megvan a képessége is, úgy értendő, hogy igazán okos és komoly ember csak olyat akar, aminek a keresztülvitelére van élegendö tehetsége és ereje.

*

Vannak notórius ostoba emberek, akiknek mingyárt van eszük és ravaszságuk, mihefyest valamely aljasság elkövetéséről van szó és ismerünk kiválóan tehetségeseket és jóeszüeket, akiket rögtön cserbenliágy az okosságuk, amint olyan lépést kellene inegtenniök. amely haszonnal járna rájuk nézve.

baj volna, az asszonyokra. Mert a legtöbb bolondság miattuk és érttűk történik.

*

Az igazán okos ember mindig valamivel kevésbbé okosnak fogja magát mutatni, mint a milyen valójában.

*

Alapjában véve nem sértjük meg azt. akiről azt mondjuk, hogy korlátolt. Mindenki az többé-kevésbbc.

*

Nem szabad azt hinni, hogy az u. n. okos emberek kevésbbé babonásak mint az ostobák. Csak másképpen azok.

*

Nagy meggondoltsággal néha bolondos elhatározással okos dolgot müvei az ember.

det is csak a maga idejében okos. *

Soha ostoba ember be nem látta valamely ostobaságát. De akad néha egy-egy okos. aki beismeri, hogy bolondot mondott vagy baklövést követett el.

Az u. n. bölcs mondásokat többen idézik mint ahányan követik.

Az ostobaság elleni küzdelem fárasztóbb mint a gonoszság elleni védekezés.

Az ostoba néha egészen okosan felel, de mindig butául kérdez.

Az okos embernek, aki furfangos, tulajdonképpen szégyelnic kellene ezt a tulajdonságát. Hiszen nein szorul rá s nélküle is tud boldogulni!

Okos ember nem szokott okoskodni és bolond nem szokott bolondozni. Ha valaki bolondozik, még nem következik, hogy bolond s ha valaki okoskodik, akkor egészen bizonyos. hogy nem okos.

*

Vannak egészen, sőt kiválóan eszes emberek, de mert másféleképen okosak mint.a környezetük, ostobáknak vagy bolondoknak tartják őket.

★

A bolondságokért, amelyeket elkövetünk, azoknak kellene felelni, gkjkéfl, azokat véghezvisszük. $ ez

Van olyan ostoba, aki több fur■ fangot tud kifejteni mint tiz okos együttvéve.

*

Vannak olyan rémesen ostobák, hogy a tulajdonságuk megakadályozza őket abban, hogy jóindulatnak legyenek. Az okosság ebben sohase gátolhatja meg az embert.

*

Ha olyan módon vagy ostoba mint a környezeted, akkor okos vagy.

*

A legokosabb ember is csak a giagi jicjyfcQ s az okosabb; cseleke-1

Még nem láttam ostobát, akit meg lehetett volna győzni az ostobaságáról. Csak egy emberre! találkoztam az életben, aki elhitte, hogy nem ö találta föl» a puskaport. De róla is kiderült később (s talán éppen ezáltal), hogy nem is olyan nagyon ostoba.

¥

A legtöbb ember inkább mond valami ostobaságot, semhogy egy hozzá intézett kérdésre azt felelje: »nem tudom«.

*

Vannak, akik nem olyan ostobák, j

arainőknek látszanak, hanem — I

Az okos és az oktalan.

Mind a kettő ostobaságot követett e] s az első igy kiáltott fel:

— Már megint szamárságot csináltam. Mint rendesen, most is bakot lőttem.

Az utóbbi pedig eképpen kesergett:

— Nem tudom, mi lelt. hogy ilv butául cselekedtem. Szokásom ellenére tévedtem s úgy látszik, nem jól fontoltam meg a dolgot.

Aki tudja, hogy mit csináljon az eszével, az okos; aki ezt nem tudja, az szamár,