Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-04 / 93. szám
✓ 1926 április 4. BACSMEBYEI NAP! f 25. oldal. Magyarok az idegen légióban Magyar—német barátság Afrikában Szegedi huszárt a<art lovaglásra tanítani a spahi-hadnagy A riíkabilok lassacskán már eltűnnek a2 afrikai hadszíntérről, ma már csak itt-ott fordulnak elő kisebb csatározások, amelyeket a légionáriusok a műit évi borzalmas emberpuszti tások után csupán szórakozásnak tekintenek, A békebeli Afrika nem nyújt sok szórakozást, különösen nem az idegen légió tagjai szilára, akiknek a tábori életük egyhangú, minden változatosság néiküL A légiós táborok ma már mindössze negyvenezer embert foglalnak magukba. Kikből áll az idegen légió? Ezzel a kérdéssel már sokat foglalkoztak a lapok, pontos adatokat azonban, tekintettel a hadi állapotokra, ezideig még nem hozott nyilvánosságra a marokkói hadvezetőség. # Az idegen légióban a legtöbben — hetvenöt százalék — németek vannak, utánuk a magyarok következnek, akik különösen 1919-ben léptek be az idegen légióba. Tiszita magyar századok alakultak Afrikában és bátorságukkal nagy elismerést váltottak ki. A bizalmi állásokba többnyire magyarokat helyeznek, úgyszintén az altiszti iskolákba is főkép magyar légiósokat küldenek. Ennek tulajdonítható aztán, hogy, ha mcgilepő is, de a németek valósággal gyűlölik magyar nemzetiségű bajtársikat. Bellábes gyönyörű pálmaligeteiben ünnepnapokon felharsan a katonazene és most már egy csepet sem csodálkozik azon senki, ha az ekzotikus zenekar váratlanul rázendít az »Eg - gunyhó, ropog a nád«, vagy a »Káka tövén ‘költ a ruca« cimü magyar népdalokra. De nem is lehet csodálkozni; az ezred zenekarának magyar ember a karmestere Pataky Józsiéi. Hajdúböszörményből. ★ A magyar vitézségről, bravúrról ízelítőül az alábbi érdekes epizód szolgáljon . Kovács Péter szegedi volt huszárőrmestert, aki a forradalom kitörése után tizenöt huszárral Beogradban jelentkezett az idegen légióba és igy került az afrikai csatamezőkre. Mindjárt odavitték kiképzésre. Az egyik napon a kiképző spahl-hadnagy, gyönyörű, tüzes, arab telivért hozatott, — mint mondotta azért, mert meg kell szokni az arab lovat is. Természeteden a hadnagy akart előtárni a jó példával és amíg hatan fogták a toporzékoló állatot, felkapaszkodott a nyeregbe. Látszott az arcán, hogy most meg akarja mutatni milyen mestere a lovaglásnak. Büszkén, csipőretett kézzel, elegánsan lovagolta körül a gyakorlóteret. Persze inkább lépésben. Az első kör után, hogy kissé megtáncoltass# a lovat, sarkantyújával a csípőjébe vágott. A következő pillanatban már a sizép fekete tiszti nadrág, benne gazdájával a porban hevert, míg a ló vadul tovavágtatott. — Chochon — ordított a hadnagy lovaglóostorával hadonászva a ló felé. Ekkor megszólalt egy mély bariton hang: — Nem disznó az, hanem csikó, csak meg kell tudm ülni! ijedt csönd. A hadnagy villogó szemekkel fordult a szakasz felé’ — Qui est ce mi etait? z. Én voltam — lépett elő á sorból Kovács Péter. — Rögtön felülni a lóra és tizenötször körüllovagolni — dörögte a hadnagy — ha nem tizenöt napi fogda! Compris?! Kovács Péter megmarkolta a zablát, egy pattanással a paripa hátán termett és a negyedik körnél már nem kellett neki sem kengyel, sem. zablaszár, röpült a csikó ahogy lovasa akarta. Az Utolsó körben az öreg huszárőrmester kétláhon táncoltatta az álméfkodó hadnagy elé az arab telivért. Egy hét múlva ő lett az istállóniester. A spahi hadnagy legkedvesebb embere. * Végül a frankhamisítás. Mert mi Is tudunk erről, habár magyar lapokat nem igen látunk, a külföldi lapok pedig nem igen foglalkoznak vele. Megvalljuk, valamennyien magyarok nagyon ízégyeljük magunkat a Nádossyak, Windiscbgraetzek miatt; akik még itt a messzi idegenben is ártanak a magyar becsületnek. A napokban történt, az egyik baj társam cigarettát vett és ötven frankossal fizetett, mire a trafikos megkérdezte: —Igazi? — de azután szerencsére elnevette magát Mi nem nevettünk, pedig a trafikos egyre magyarázta, hogy csak viccelt.. milliárd dináT. Nem lehetne egy évbem minden tárca költségvetéívésnek egy részét elvenni és négy-ötmilliárdot mezőgazdasági beruházásra fordítani? A második évben már mindent bőségesen visszafizene ez a befektetés, a következő évekről nem is beszédve. * Nagy energiával, alapos és szakszerűi mezőgazdasági politikával. ös:Cetartó együttműködéssel és a politikai ellentétek kikapcsolásával mindezt meglehetne valósítani. És ha megvalósítanák. Jugoszlávia lenne a leggazdagabb ország, népe pedig « legboldogabb nép egész Európában. H. T. Les parfums maudits A meggyilkolt Daudet-fin lírája A tizermégyéves Philippe Daudet, a rojalista-vezér Léon Daudet fia, mikor belevetette magát abba a néhánynapos kallódásba, amelyből véres automobil szállította át, véres nyakkal az örök semmibe, ez az ápolt és parfőmös gyerek, párisi koraérettségével, jólétes csömörével, valamely vidéki kocsma ragadós asztalán ama kétségbeesések között, amelyek kitépték alóla a biztos talajt és megszállva szorongással az áhított ellenséges sors előtt, ezeket a költeményeket irta, amelyek nem költemények, de dokumentumok 1. Nereusok leánya A Montmartreon, egy aljas butikban együtt táncoltunk s azóta gyakran viszontláttam. Egy rlngyó csupán, de ö tudja ezt. Nem is szép. de ö tudja ezt. Egy hajdani orosz miniszterelnök lánya ő és amikor részeg a tánctól és cocktailtól és szerelemtől: olyan szépen énekel, szebben, mint a szirének egykoron. 2. Bukott leányok Bukott leányokkal vertem dl as éjszakát. Arcukat elfelejtettem, csak brutális, annyiszor átfogott testükre emlékszem. Mégis női testek és Billon mondja: »Oly lágy és tiszta . . .« 3. Elutazás Lelkem reszket az örömtől, gondolva mindarra, amit nemsokára érezni fog. Szemem előtt elsuhan a provdnszí nap, a szép barna lányok, a derűs és merész férfiak és észak boros eget és a hó és az örök szomorúság. Ezt mind átélem majd és csak annak a húrnak megrezzenését érezzem magamban, amit minden ember magában hord s boldog leszek, ha lehetséges ez. Isten veled, te régi ház! Isten veletek szüleim! Senkise fogja megérteni, miért mentem el, senkise fogja sejteni az érzéseket, melyek elhajlottak engem. Két nap még és mint a madár az első repülésére, utrakelek a meszsze országok felé, az u] érzések és a kalandszerü felé. Keressék a kriminalisták az ifjú Philippe izgalmas rémtörténetének titkát, a pszichológusok a serdijlő férfi és a környezet konfliktusának sexuális elemekben rejtőző lelki rugóit. a politikusok pedig a rojalistafi, az anarchistáié és a köztársasági spicliszervezet kapcsolatának szövevényes rejtélyét Minden feltevésre akad elég bizonyíték. De surrealista művészek módján, akik az elkallódott emberek, a siketnémák, az őrültek, az öngyilkosok elmemüveit és a — józanok álmait gyűjtik öszsze a megvesszőzött lélek megdöbbentően furcsa életének dokumentálására, meg lehet elégedni a szerencsétlen gimnazistának átkos parfőmökről beszélő vallomásával, amely az önképzőkörbe átplántálódott múltszázadi spleen-jével, a daudetalphonsi Örökséggel együtt hangos vádirat Páris és kapcsolt Európája Menekülés a gazdasági válságból A gazdasági válság nemcsak a Vajdaságot és nupcsak egyedül Jugoszláviát fojtogatja, hanem az egész világ erőit emé:izti. Az évek óta tartó krízis egyazon hatóerőknek az eredője az egész világon és csak az államok egyesített erejével lehetne azt véglegesen leküzdeni. Azonban éppen ez az összefogó egység nem tud megszületni, bármennyire fáradoznak is a létrehozásán, Locarnóban. Géniben és egyebütt * A mi államunk talán emancipálhatná mogát a többi államoktól a gazdasági válság elleni küzdelem terén, ha mir az egységes front sehogyan sem tud kialakulni. Sőt talán egyedül Jugoszlávia az az állam, amely a saját erejéből, a többi államok segítsége nélkül is képes volna a maga gazdasági problémáit kedvezően megoldani. Mert Jugoszláviának megvannak az eszközei hozzá: van kitűnő termőföldje, vannak rengeteg kincset rejtő hegységei, végtelen erdői, kihasználásra kínálkozó vizéről, jól berendeziett gyárai és kitünően fejlett kereskedelme. Csak éppen jól kellene művelni a földet, ki kellene bányászni a hegyeket, kitermelni az erdőket.’ munkába fogni a folyóvizeket és életre támasztani a halódó ipart és kereskedelmet. * Csehszlovákiában az impérium átvétele után a kormány egytnilliárd csehkoronáért műtrágyát vásárolt és azt ingyen osztotta ki a gazdák között. A műtrágyától Csehszlovákia földje valósággal újra született: a búzával bevetett földterületek átlagos termése tizenöt méter-mázsa volt holdanként, tehát körülbelül kétszerannyi. mint a kitűnő bácskai földé. Csehszlovákiában néhány ezer mezőgazdasági szövetkezet van és majdnem minden faluban mezőgazdasági szakiskola és Prágában mezőgazdasági főiskola van. Pedig Csehszlovákia sokkaJ kevésbé agrárállam. mint Jugoszlávia, hanem jóval inkább ipari állam. Amit Csehszlováklóban meg lehetett csinálni a mezőgazdaság terén, azt bizonyára még inkább meg lehet csinálni a par excellence agrárállamunkban. * Jugoszlávia legnagyobb részében még mindig állati erővel szántanak, a gőzeke még alig használatos, a traktor pedig még úgyszólván ismeretlen fogalom. Pedig a eépszántás és a mütrágva a titka a termés megduplázásának. Jugoszlávia humusza általában sokkal elsörendübb. mint Csehszlovákiáé, milyen termés lehetne tehát nekünk, ha a mi földünket csehszlovákiai rend tzer szerint művelnénk meg. Nem beszélünk Hollandiáról, Dániáról és a többi elsőrangúan fejlett mezőgazdasági államokról, de Csehszlovákiát tán mégis utolérhetnénk a mezőgazdasági produkció területén. * Itt a Vajdaságban is van néhány mezőgazdasági szövetkezet, az úgynevezett »agrárzajednicák«. de ezek nem annyira közösen termelő és értékesítő szövetkezetek, mint inkább a gazdák szakszervezetei, amelyek az ő érdekeiket képviselik kifelé és amelyek közelebb állnak a politikához, mint kellene. A mezőgazdasági szövetkezetekre, ha ideálisan működnének óriási hivatás várna. Ezek a. zaiednlcák volnának hivatva pótolni a megszüntetett nagybirtokok óriási előnyeit és eltüntetni a földosztás minden hátrányát A zajednieáhan egyesült gazdáknak közösen kellene beszerezniük gazdasági gépeiket. egységes terv szerint kellene trágyázni és bevetni földjeiket, a termést együttesen értékesíteni s a föld hasznán egyenlően osztozni. így egy-egy felosztott nagybirtok tulajdonkénen egész maradna, továbbra is központilag művelnék a földjét, csupán csak a föld jövedelme nem lenne egy emberé,- hanem a rajta dolgozóké. ék Sokat lehetne beszélni a csatornázásról és az ármentesitésröl. E sorok írója néhány év előtt megszervezett egv bánáti faluban egy csatornatársulatot, amely megépítette a maga csatornáját, amely akkor holdanként egy métermázsa búzába került és amint a csatorna elkészült a föld forgalmi értéke megduplázódott, hozadéka pedig megsokszorozódott De jó egy esztendei szívós agitációra volt szükség, mig a csatornázás szükségét meg lehetett értetni az érdekeltek nagvrészével. Olyan vízjogi törvénv kellene, amely a folyammérnöksógekre bízná annak eldöntését hogy hol van '«zffkség csatorna építésére; nem pedig a konzervatív, minden újítástól beruházástól megriadó parasztságra. * Mezőgazdasági államban az összes iparágak között elsősorban a mezőgazdasági gépiparnak volna a legnagyobb fontossága és éppen ez van nálunk legjobban elhanyagolva. Védővámokkal mesterségesen életbentartanak olyan iparágakat, amelyek schalem fejlődhetnek ki annyira, hogy a külfölddel versenyezzenek. ahelyett hogy mezőgazdasági iparunk fejlesztésére fordítanák az energiát. Minden járásban kellene egyegy modernül berendezett tejtermékfeldolgozó gyárat felállítani és vajjal, sajttal, túróval eláraszthatnánk a külföldet. Kendergyárakat, bőrgyárakat, malmokat kellene vám- és fuvarkedvezményekkcl életre kelteni, szaporítani és versenyképessé tenni a külföldön. Szeszgyáraink. sörgyáraink, cukorgyáraink, keményítő- és élesztőgváraink kiviteli kapacitását óriási mértékben lehetne még fejleszteni egészséges gazdasági politikával. És mindennél nagyobb eredményeket lehetne elérni az állattenyésztés és sertéshizlalás szisztematikus fejlesztéséből. Képzeljük most el, mit ieientene az országra mindez. Csak egymagában a gabonatermés kétszereződése felszabadítaná az. országot a ma elviselhetetlennek látszó nyomorúságtól, pedig ezt az eredményt alig egy-két esztendei modern földművelési módszerrel el lehetne érni. Mennyire megjavulna a gazdasági helyzet az országban, ha egv évben az egévz ország termőföldjét géppel felszántanák. mütrágvával nemesítenék, príma fajmagokkal bevetnék, a talajvizeket lecsatornáznák, az áradásoknak elejét vennék. Ha megnyitnák a hegveket, ha üzembe helveznék a bányákat, ha a folyók villanyerőt termelnének, ha a mezőgazdasági ipar kifejlődnék, az állattenyésztés megnövekednék és ha a közlekedés megjavulna, a szállítás olcsóbbá lenne, a kiviteli vámokat pedig eltörölnék. Hogy megnövekedne egyszerre az ipari termelés, mennyire megélénkülne a kereskedelem, miiven jól és olcsón élnének az emberek Jugoszláviában. Hová lenne akkor a gazdasági válság. ki tiltakozna az adókivetések ellen, hova tűnne az a végtelen sok gond és baj, ami ma fojtogatja az egész országot. * Csakhogy ehhez pénz kellene, ami pedig nincsen — gondolja bizonyára az olvasó. Pedig dehogy nincs annyi, amennyire minimálisan szükség volna. Csak meg kell kezdeni, el kell inditani a fejlődést, ki kell mozdítani mai merev stagnációiából. a többi aztán magától kialakulna. Az ország költségvetése 14
