Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-25 / 113. szám
1926 április 25. N0TE5Z • 89 Napóleonnak nem volt lakása Nem tudok szabadulni ettől a gondolattól, lehet, hogy nem szigorúan történelemtudományos szempont és ötlet, de éppen azért legalább biztos lehetek bénáé, hogy az oknyomozó történelem még nem foglalkozott vele. Senkinek se tűnt fel a Napóleon .körüli irodalom kutatói közt, senki se próbálta ebből a kiindulópontból rajzolni nteg a nagy karrier önmagába visszatérő kacskartógós vonalát. Pedig tény és való, 'hogy Napóleonnak tulajdonképpen egész életében nem volt rendes lakása — lakás alatt értve azt a bizonyos izét, szóval-lakást, amire az ember fiatal korában pénzt gyűjt, ami miatt állást Igyekszünk szerezni, lehetőleg fix jövedelemmel, hogy pontosan fizethessük a bért, vagy az adót. Van, aki házat akar épiíéni. amit aztán gondosan berendez az ember, mikor megnősül, összeválogatva, a saját Ízlése szerint a bútorokat, gondolva rá, hogy gyermekek is lesznek majd, akik felnőnek s majd mondani fogják, hja, ez szolid darab, ez még a nagypapától maradt rám és hogy a hálószobába még kellene egy állótükör, a szalonba két vitrin, a zongora főié egy Beethoven-íej, akkor 'komplett lenne az egész. Napóleonnak nem volt módjában, nem engedhette meg magának, hogy megszerezze a kályhaellenzőt, a vörös sztárt, a kissé lekopott szélű kredencet, aminek a középső fiókjából hiányzik a huzó. de éppen azért szeretem, mert én vettem magamnak és mert tudom, mikor esett ki belőle. Ne tessék olyat mondani, hogy erre Napóleonnak nem is volt szüksége. De bizony lett volna, csak hát nem jutott hozzá. Otthpna volt neki, gyerekkorában hallom, az apjának még volt rendes lakása Ajaccioban, az öregur még rendes komoly ember volt, nem hitte volna, hogy a fia úgy elzüllik, hogy tnég lakása se lesz. Napoleon azonban nagyon korán elkerült hazulról, a katonaiskolába járt, pár napra látogatott csak haza — aztán mikor kitört a forradalom, életének éppen abban a korában találta, a mikor fiatalemberek kezdenek . niegkomolyodni, állás után nézni. Szerencsétlenségére 'belesodródott a mozgalmakba. Robespierre öccse hitegette, felült neki. Hónapos szobákban volt ágyrajáró, kávéházi törzsvendég a vidéken — aztán Párisba került, oti is szállást fogadott, csak nem volt pénze berendezkedni. Később, mikor már elég szép fizetése volt, .Inkább a mulatságon járt az esze, beköltözött Beauharnais tábornokékhoz albérlőnek — az igaz, hogy utóbb elvette az asszonyt feleségül, miután kompromittálta, de a lakás akkor is az asszony nevére volt írva és az asszony úgy látszik vissza is élt a helyzettel. Elannyira, bogy Napoleon jobbnak látta elutazni Olaszországba, ahol megint csak sátrakban alkalmi szállásokon élt. Nem tagadható, hogy ezek az alkalmi szállások egyre díszesebbek. lakályosabbak, kényelmesebbek. sőt fényűzőbbek lettek — előbb Egyiptomban, azután megint Parisban, Így például csaknem két évig, miután császári állást pauainázott ki magának, a Tuilériákban is lakott. De innen is ki kellett hurcoíkodni. Néhány bét Schönbrunnban, pár nap Pozsonyban, aztán Moszkvában, ahonnan egyenesen kifüstölték, mint kellemetlen lakót — igy csavarogta be a világot lakás után látva egész életében, miközben Európa lángban ál! érette —- miatta, ő maga sejtette, édesanyja, Laetitia pedig, úgy látszik határozottan tudta közben, hogy mindez nem ér semmit, a meghódított világ, a császári korona, még a királyleány, akit utólag elvett feleségül, ?. jó összeköttetések miatt — hogy ez fess. ás ssEüüít* iia «ssxefsr Sí?ös rendes BACSMEGYEI NAPÚ 5. oldal bűjelentett lakása. Laetitia tudta, fel vau jegyezve róla, hogy fukar volt, pénzt gyűjtött, azzal a megokolással, hogy nem megy majd mindig ilyen jól. Nem is ment. Amit Napóleon sejtett, Laetitia tudott — arra végre Európa is rájött. Hogy van itt csavargó, egy foglalkozásnélküli, aki mindenütt a legnagyobb zavarokat csinálja, mert nem tudott letelepedni valahol. Es a végén, a mikor különféle vádak súlya alatt letartóztatták, mint valami közönséges gonosztevőt — a sok vád közül, amiket nem lehetett fentartaui, mert az akkori kivételes törvények értelmében követte el bűneit — egyetlenegynek alapján, azon. az alapon, hogy nincs foglalkozása és lakása, egyszerűen kitoloncolták 5a« rópábol, mint alkalmatlan idegent Barátságos szellemben folytatják a jugoszláv-magyar kereskedelmi tárgyalásokat Elfogadták a tárgyalás alapjául a jugoszláv delegáció javaslatát Beogradból jelentik: A jugoszláv és magyar kereskedelmi szerződés tárgyalására kiküldött delegációk szombaton délután együttes ülést tartottak. Az ülés megnyitása után Mlckl Alfréd, a magyar delegáció vezetője kijelentette, hogy a magyar delegáció nagy meglepetéssel látja, hogy a jugoszláv delegáció álfal kidolgozott szerződés-tervezet elfogadható alap a további tárgyalásokra. Ezután a delegátusok áttértek konvenciók általános részének tárgyalására. Letárgyalták a szerződés első tizenkét pontját és néhány pontban már a végleges szövegben is megállapodtak. Más pontokban viszont a végleges határozathozatalt a tárgyalások későbbi szakáim halasztották. A tárgyalások egész menete barátságos szellemben folyt le. A német minisztertanács elfogadta a német-orosz szerződést Hétfőn hozzák nyilvánosságra a szerződés szövegét Berlinből jelentik: Szombat délelőtt minisztertanács volt, amely a némeírorosz szerződés szövegét vitatta meg és egyhangúlag elfogadta a szerződés szövegét. A minisztertanács után Luther kancellár jelentést tett Ilindenburg köztársasági elnöknek, áld. hozzájárult a szerződéshez, maid Ilindenburg megadta a felhatalmazást Stresemann külügyminiszternek az Oroszországgal kötött szerződés aláírására. Stresemann még szombaton ismertette a szerződést a birodalmi gyűlés pártvezéreivel, hétfőn pedig a birodalmi tanács, külügyi bizottság, majd utána a birodalmi gyűlés külügyi bizottsága fogja tárgyalni a szerződést. A szerződés szövegét már hétfőn nyilvánosságra hozzák. A szerződés rendkívül terjedelmes, hét gépírásos oldalt tesz ki, mert függeléke több deklarációt tartalmaz. Illetékes helyen hangsúlyozzák, hogy a szerződéstől nem lehet szenzációt várni, mert az nem más, mint a két nagyhatalom közti barátságos viszony megpecséíelése és a szerződés egyik függeléke ünnepélyese« hangoztatja, hogy a locarnói szerződés nem irányulhat a szovjetunió köztársasága ellen. A szerződést Berlinben és Moszkvában egyidejűleg fogják nyilvánosságra hozni és egyidőben közük a szöveget a sajtóval, hogy mindkét fővárosban egyszerre kerüljön a szerződés nyilvánosságra. Wirth volt kancellár valőszinüleg a szerződés aláírásáig Moszkvában marad, a szerződés aláírását azonban Csicserin és Stresemann között hosszabb diplomáciai jegyzékváltás fogja megelőzni. A noviszadi orjunisták bombamerényletre készültek a becskereki Kadima műkedvelő-előadása ellen Á rendőrség meghiúsította a merényletet — Huszonnégy fiatalembert őrizetbe vettek — Az előadást zavartalanul megtartották 1 Novíszadról jelentik: A becskereki Kadima műkedvelői szombaton este mutatták be Növi szádon Bus Fekete László és Zerkovitz *A nóta vége« cimü operettjét. Az előadási megelőzően azonban kinos incidens játszódott le a Szioboda előtt, ahol az előadást tartották. Az incidens előidézői nacionalisták voltak, a kik Jevgyevics Dofcroszláv vezetésével vonultak fel. Szombaton délelőtt, a műkedvelőknél megjelent egy fiatalember, aki azt mondotta, hogy a noviszadi cionista klub tagja s annak a megbízásából felszólította a műkedvelőket, hogy mondják le a két estére hirdetett előadást. A fiatalember azt a meglepő kijelentést tette, hogy szégyen, hogy zsidó létükre magyar előadást tartanak és kilátásba helyezte, hogy ezt az előadást m'nden eszközzel meg fogiák akadályozni. Néhány órával később már egész Noyiszadon elterjedt annak a hire, hogy az orjunisták tüntetésre készülnek és az előadásokat minden áron meg akarják akadályozni. Az izgalom ellenére is fél kilenc tájban körülbelül száz-százötven főnyi közönség jelent meg a színházban. A Szioboda elé már nyolc órakor Jevgyevics Dobroszláv vezetésével harminc főnyi ©rianás csoport vonult fel A rendet négy rendőr, Gyakov Aiekszandar és Maiejnics Raáoüub rendőrkapitány yi«.e*6sÖwe| • ' í«bs. .Valamivel kilenc óra előtt a harminc orjunás, akik között szemtanuk állítása szerint három-négy szrnaós is volt, megjelentek a pénztár előtt, ahol Szlankamenac rendőrbiztos feltartóztatta a csoportot és felszólította őket, hogy a náluk levő botokat helyezzék el a ruhatárban. Jevgyevics Dobroszláv ekkor a pénztárhoz lépett és jegyet akart váltani vaiamennyiök részére, mire Gyakov reudörkapliány felszólította őket, hogy távozzanak el, annál is inkább, mert a rendőrségnek biztos tudomása van arról, hogy az előadás megakadályozása céljából tüntetésre készülnek. Jevgyevics Dobroszláv tiltakozott ez ellen s azt mondotta, hogy erről máskor és más helyen fognak beszélni. Amikor Jevgyevics Dobroszláv látta, hogy a rendőrség kitart álláspontja mellett, jelt adott a király éltetésére, egyúttal ped g felszólította a társaságot, hogy vele együtt abcugolja a magyarokat és a magyarónokat, amit az orfanások meg is tettek. Ebben a pillanálban vette észre Malencsics Radoljub rendőrkapitány, hogy az egyik orjunista kezében egy újságba göngyölt tárgy \ an, amelynek gyujtózslnórja füstölögve égett. Malencsics rendőrkapitány kikapta az illeiö kezéből a csomagot és levágta a gyujtózslnári, Űyakov -rendőrkapitány ezután a jeleset után rögtön parancsot adott a rendőrségnek, hogy a csoport valamennyi tagját szállítsák be a rendőrségre. A csoportból néhányan elszaladtak, úgy hogy a rendőrség, amely közben erősítést kapott, huszonnégy embert száilitott be a városházára. A csoportot beterelték a rendőrségre, csupán Jevgyevtcset nem engedve he a kapuőr, mert őt jól ismerik és. személyazonosságának megállapítására nincs szükség. Az előállítottakat egyenkint vitték be Mihaldzsics Szíanoje rendőrfőkapitány szobájába, aki személyesen hallgatta ki őket. Közben Jevgyevics engedélyt kapott arra, hogy bemehessen a rendőrségre, ahol megjelent a főkapitánynál és felháborodásának adott kifejezést azért, hogy a rendőrség hazafias tüntetésüket inegakadáyczía. Ezután tovább folytak a kihallgatások. Amikor Rupalcs Bogoljub magáuhivatab nokot hallgatták ki, Malencsics rendőrkapitány lépett be., a főkapitányhoz és a következőket mondta; — Ez az ember nyolc napra volt elítélve, mert ő dobta annak idején a Délbácska szerkesztőségébe a bombát s ezenkívül is többször volt már verekedésért büntetve. A rendőrkapitány referálása után Jevgyevics Dobroszláv, aki még mindig Jelen volt, idegesen kifakadt-
