Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-25 / 113. szám
bAcsmegyei naplő 6, oldal 1923 április 25. — Ex nem as as az ember, hanem ex *g.v ár. Mihaidxstcs rendőrfőkapitány erélyesen tiltakozott, hogy az ő szobájában egy rendőrkapitányt rendreutasitsanak és kiutasította Jevgyevics Dobroszlávot ftivafali szobáéiból, A rendőrség megállapította, hogy az előállítottak nem valamennyiig tagjai az Grjunának, sőt igen sokan közülük többszörösen büntetett egyének, így Csavics Szteván mechanikus, aki sikkasztásért volt elitélve, Morvát franió, aki katonaszökevény és Zsclzsul Mariján, aki kétszer volt már kitiltva a városból és már szabadságvesztésre is e! volt Ítélve. 'A rendőrség az őrizetbe vett egyénekkel jegyzőkönyvet vett fel-Az orjunistáknál talált bombát a rendőrség kérésére a tüzérségi. szakértők megvizsgálták és megállapították, hogy tz kemény kartonba csomagolt fé| ki* logram súlyú puskapor, dlnamittal keverve. Külsejére olyan, mint egy gránát, dróttal átkötözve. A szakértők véleménye szerint a bomba 8t lépés körzetben életveszélyes. Nemrégen egy Ilyen gránát felrobbant egy katona kezében és a katonának négy oldalbordáját kiszakította. Mifiatdzsics Sztanoje noviszacíi főkapitány kijelentette a Bácsmegyei Napló munkatársának, hogy a becskereki Kaditnánalc a közoktatási minisztertől van engedélye, hogy az egész országban mükedveiőelőadásokat tarthasson. Az előadást a szerb Nemzeti Színház javára rendezték és a hatóság semmi okot sem látott arra, hogy az előadást ne engedélyezze. A vasárnapi előadást is meg fogják tartam. A rend fentartását a re-iidőr&ég garantálja. Kifosztottak egy vagont . a Sznbotica—szomborí vonalon Kétszáz kilő paprikát, egy bordó bort, egy láda fűszert, egy láda lámpát), egy láda csipkéi és sok játékárut vittek el a vagonból A szuboticai vasúti rendőrség titokzatos vagonfosztogatás ügyében indított nyomozást. Ismeretlen tettesek a Szuboíica—szomborí vonalon kifosztottak egy vagont és nagyértékű árut vittek magukkal. Az 543. számú tehervonat 1358. számú vagonja áruval volt tele, a melynek egy részét Szemborba irányították. Amikor a vonat befutott a szomborí állomásra és az árut ki akarták emelni a vagonból, meglepődve vették észre, hogy az áru nagy része hiányzik. Az áru eltűnése annál meglepőbb volt, mert a szuboticai pályaudvaron, indulás előtt, az árukat szállító vagonokat szabályszerűen leplombálták és a plombát Szomborban az 1358. számú kocsin is sértetlenül találták. A vonatvezető nyomban jelentést .tett a szomborí vasúti forgalmi iro dáliák, amely nyomban leltárt vett fel az 1358. számú vagon tartalmáról és megállapította, bögre a kocsiból kétszázért y kilogram paprika, egy hordó bor. egy láda fűszeráru, egy láda lámpaáru, egy láda értékes csipkeárv és több láda iátékáru hiányzik. A szomborí vasúti forgalmi iroda a titokzatos vagonfosztogatásról szombaton értesítette a szuboticai vasúti rendőrséget, arne-ly széleskörű nyomozást indítót a tettesek kézrekeritésére. Már a szombati nap folyamán kihallgatták az 543. számú tehervonat személyzetét, ezek a kihallgatások azonban nem vezettek eredményre. Anmut sikerült megállapítani, hogy a Szuboticán leplombált kocsi sértetlenül érkezett meg Szomborba és igy, ha a vasúti személyzetnek nincs semmi része a vagon kifosztásában, akkor a hiányzó árukat még Szuboticán, mielőtt leplombálták volna a kocsikat, szállították el az ismeretlen tettesek. A vasúti személyzet állítása szerint azonban ez a feltevés sem állhat meg, mert amint elkészülnek egyegv vagon megrakásával, a vagont nyomban le szokták zárni. A vasúti rendőrség a vonat személyzetének kihallgatása után folytatta a nyomozást, arrielvnek során igen fontos adatoknak jutott birtokába. Valószínűleg már vasárnap szenzációs letartóztatások lesznek. óriási tömeg gyűlt össze, amely meglepődve hallgatta a teremből kihallatszó pokoli lármát. A szociáldemokraták később sípokat, dobokat, autószirénákat vettek elő és ezekkel fokozták az óriási zsivajt. A nagy kavarodásban az elnök jelt adott a szavazólapok összeszedésétre és a nagy lárma közepette kihirdette, hogy' a lakbértörvénvjavaslat parlamenti előadójául Schönsteiner képviselőt választották meg. Erre ujult erővel tőrt ki a botrány, mire az elnök felfüggesztette az ülést, a szociáldemokrata képviselők azonban eíáiiták az ülésterem kijáratát ős már úgy látszott, hogy verekedésre kerül a sor, amit azonban sikerült mégis elhárítani. Az ülés fél kettőkor az ucca közönségének élénk derültsége közben ért véget Általános felkeléstől félnek Indiában Bombayban a tömeg megtámadta a rendőrséget és megélte a rendőrfőnököt Kalkuttából Jelentik: Delhiben, India fővárosában véres zavargások vannak. A lázadó tömeg megtámadta a rendőrfőríőkséget és a rendőrfőnököt megölték. A rendőrség támogatására katonaság vonult ki. Véres harc keletkezett, amelyben tizenöt ember meghalt és száznál többen megsebesültek. A katonaság egész Indiáoan állandó készenlétben van, mert attól tartanak, hogy a mostani zavargás egy készülő általános felkelés előjel®. A helyzet feszültségét növeli, hogy a mohamedánok és hinduk közötti ellentétek egyre élesebbek lesznek. Beszélgettem a kátrányozóual Óriási botrány az osztrák nemzetgyűlésen A szociáldetnokra képviselők a lakástörvény bizottsági tárgyalásán összetörték az ülésterem berendezését Bécsből jelentik: A nemzeti tanács lakásvédelmi bizottsága szombat déiben ülést tartott. Az ülés tárgysorozatán a lakások megkötöttségének megszüntetéséről és a lakbérek emeléséről szőlő javaslat szerepelt, amit a szociáldemokraták mindenáron meg akarnak akadályozni. Az ülésen viharos és botrányos jelenetek játszódtak le és végül is a szociáldemokraták szétugrasztották az ülést. A botrányra az adott alkalmat, hogy Kienböck dr. volt miniszter, a keresztényszocialista-párt tagja, a lakásvédelmi bizottság elnöke még az ülés előtt kijelentette, hogy napirend előtt gyorsan meg fogja választatni a törvényjavaslat parlamenti előadóját, hogy' ezzel is siettesse az ügy letárgyalását. Ennek a tervnek csakhamar híre ment és a szociáldemokraták elhatározták, hogy azt minden eszközzel megakadályozzák. Az ülés megnyitása után Kienböck elnök szétosztotta a szavazólapokat, mire a szocialisták tiltakoztak az elnök eljárása ellen, a mely szabálytalan, mert az előadó megválasztása nincs kitűzve az ülés napirendjére. A keresztényszociálista képviselők, akik többségben voitak, íulkiabálták a szociáldemokratákat, mire a szocialisták felkapták az asztalokon található tintatarlőkat és hamutartókat és előbb ezeket a falhoz vagdosták, majd minden kezükügyébe került tárgyat összetörtek és feldühödve törték-zúzták a,terem berendezését Végül az elnöki emelvényhez tódultak és összetörték az elnök tintatartóját, csengőjét, széttépték Irattáskáját és ledöntették az elnöki emelvényt. A fülsiketítő zaj közepette Deutsch szociáldemokrata képviselő feltárta az ülésteremnek az uccdra nyíló ablakait és a Reichsstrassén csakhamar -----Ma a hajnali félhomályban találkoztam a kátrányozókkal. H román voltak s egy drága cégtáblát korrigáltak. A horvát szöveget festették be feketére, mert minek is a szuboticai bunyevácnak tudnia, hogy kinek a boltja az és mit áruinak benne ? A szuboticai magyarok sem tudják. Elvégre ez is egyik formája a nemzetiségi egyenjogúsításnak. A főkátrányozó régi ősmer ősöm. Tanítványom vö t, amikor még ifjú korom szép napjaiban rám bízták, hogy közgazdasági ismereteket tanítsak az egyik középiskolában. (Azóta se volt diákoknak olyan jó do guk !) Egész jő fiú volt, csak a magyar nyelv és irodalom tanárára panaszkodott néha, mikor hízelkedve hazakisért. Azt mondta, hogy a Matkovics tanár ur nem engedi, hogy március 15-ikén S szavalja a Talpra magyart. Azóta nem igen láttam a Kátrányozót. Csak annyit tudtam róla, hogy üres óráiban vasutas, egyébként — kátrány0'. Ma hajnalban találkoztam vele. A rendőr, meg én, meg még néhány hajnali járókelő bámultuk, hogy milyen szakértelemmel keni a kátrányt a cégtáblára. O ismert meg engem, én nem is mertem feltételezni, hogy ne-Ikem ilyen előkelő ismerősöm van. Egy valódi kátrányozó, egy igazi felelőtlen elem, egy ismeretlen tettes. Nem köszönt, csak odabőüntott a fejével felém intett. Aztán odaadta a meszeiőt az egyik barátjának, azt mondta neki daszta s hozzám csatlakozott. Még pár pillanatig szakértő szemekkel nézte a munkáját, úgy látszik meg volt vele elégedve, de nem találtak kifogásolni valót benne a társai sem, a rendőr sem, sőt a járókelők sem, mert hamarosan szétszéledtek. Az űz et gazdája, akinek a nevét bekátrányozták, valószínűleg nem lett volna ennyire elégedett, de ő még aludt. Este abban a tudatban hajtotta álomra a fejét, hogy a Rend, a Törvény, az Állam vigyáz a tulajdon szentségére s többek közt az ö cégtáb Iájára is, amely kétségtelenül magánvagyon. Mikor a két kátrányozó elment — egyik büszkén vitte végig a piactéren a kátrányos vödröt, a másik magasra tartotta a meszeiőt — a barátom, a főkátrányos hozzám csatlakozott s mint egykor, ker.-ista korában, panaszkodni kezdett: — Piszok egy mesterség ez, tanár ur kérem. Nem tudtam, hogy melyik mesterségére érti, a vasutasságra, vagy a kátrányozásra s mindeneseire bó intottam a fejemmel. Csak nem kezdek ki egy kátrácyozóvai. — Unom már az egészet. Míg csak a magyar cégtáblákat mázoltuk be, ad dig csináltam. Nem szívesen ugyan akkor sem, de hát élni muszáj. — Fűéinek érte ? — kérdeztem bátortalanul, •— Á dehogy, pedig hailom itt is, ott is. hogy a cimíestőktől egész szép pénzt kapnak. Nekünk nem adnak semmit. De ha én nem vagyok buzgó cégtáblamázoló, rögtön azt mondják, hogy nem vagyok jó nacionalista, nem vagyok megbízható elem s még áthelyeznek, vagy elcsapnak. —• A magyar felírásokat már régen bemázoituk. Azt hittem, ezzel készen vagyunk ... A gyűlés azonban elhatározta, hogy a horvát felírásokat is be keil mázolni. Most mászhatunk fel a városháza ormára, mehetünk végig a vasúti épületeken, ahol mindenütt horvát felírás van s mázolhatunk . . . — Nem fél ? — kérdeztem. —- Hogy lessek ? Bizony félek. — Hogy észreveszik ? — Attól nem kell félni... Tudják — mondta suttogó hangon. Par percig hallgattunk. Aztán megint kísérőm, a Kátrányozó kezdett beszélni s —- Tetszik tudni, nekem muszáj kátrányozni. Pedig ez piszkos mesterség. A kátrány a ruhát is megfogja s biidö^ lesz tőle az ember... De nem akarok; úgy járni, mint az Arar.gyelinovics, aki a gyűlésen azt mondta, hogy ne rom-I haljunk, hanem építsünk. Azt mondta, menjünk el éjszaka a külvárosokba, ahol sok a rossz ház, bedőlésse! fenyeget a fal, düledezik a kerítés s nem őrzi meg a szegény ember himi-humiját. Leszavazták, kinevették s azt mondták rá: büdös kommunista. Csúfolták, hogy miért nem akar mindjárt házat is építtetni. Az Arangyelinovics dühös lett, elkezdett kiabálni, hogy annyian vagyunk, bizony neki láthatnánk, hogy építsünk is valamit, ne csak romboljunk, s mért nem akarta megérteni, hogy mi a nemzeti érzést építjük, a nemzeti becsület templomán dolgozunk — elcsapták ... Most nincs kenyere. Már éa inkább csak kátrányozok. Pedig ez piszok egy mesterség ... Közben hazaértünk. A kapum mellett egy csengő van, rajta a felírás i C^enyff av orvoshoz A házban lakó orvost szokták ennek a segítségével éjszaka {elkölteni, hogy beteghez hívják. A kátrányozó észrevette a felírást s kéjes örömmel lekaparta, miközben többször elismételte; — Piszok egy mesterség ez, uram .., Pipi a
