Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-16 / 104. szám

BÄCSMEGYEI NAPLÖ 19^6. április 1ft. A tiltott műtét áldozatai Egy halóit, három súlyos beteg Csütörtökön tárgyalta a szuboticai törvényszéken Pavlovics litván elnök tanácsa'- Sárkány Ja ia moroVicai szü­lésznő és bárom moravicdi asszony bűn­ügyét. A vád szerint Sárkány Júlia tiltott műtétet hajtott végre Zsán Ferencné moravi-cai asszonyon,, aki a műtét kö­vetkezteben vérmérgezést kapott és meg­halt. Ugyancsak vádo va vah, hogy m ,­­sík három asszonyon is, akik vele a vád ottak padján ülnek, tiltott műtétet hajtott végre. Ezek szintén vérmérgezést kaptak és az egyikük a szuboticai köz­kórházba kerü t a legsúlyosabb vér­mérgezési tünetekkel, amelynek követ­keztében ballábának mind az öt úja leesett és a sarka kifordult helyébő'. A májji két asszony a szuboticai zsidókórW.ba került ugyancsak vérmér­gezési tünetek között és sokáig életve­szélyes állapotban voltak. A vádlott Sárkány Júlia előadta, hogy egyetlen esetben sem bűnös. Rész'éte­­sen elmondta, hogy egyrészt 6 hozzá jött el egyik-másik asszony, másrészt a házhoz hívták, mert szükségét érezték segítségének, de ő legfeljebb puszta kézzel ledörzsöléseket végzett, mást nem tett. Semmiféle erömüvi behatás! nem eszközölt. Az e’sörendü vádlott után sorrá ki­hallgatta a bíróság a többi három asz­­szonyt, akik Sárkány Julia védekezésé­vel szemben kijelentették, hogy igenis megtörtént a műtét végrehajtása. A vádlottak után Beszédes Viktóriát hallgatták ki, aki anyja az elhalt Z»ák Ferencnének. Amikor a leánya su'yo.s betegen feküdt,-megkérdezte tö'e, ho y mi a baja. Csak annyit mondott: „A Sárkányné volt ná'am“.. ... „........ Zsák Mária, az elhalt sógornője, szin­tén beszélt a su’yosan beteg Ztálc Fe­­rencnével. — Nagyon beteg vagyok — mondta neki. Halló, halló, Budapest, az 560-ik hullámhosszon...! Hadd mondjam el. mit éreztem akkor, mikor először beszéltem a rádió budapesti leadó-állomásán. Bevezettek a szobába, melynek ajtait, ablakait világosszürke, nesz­fogó függönyök takarták. Kis asz­talba állott itten, egy pohár vizzel, mint felolvasások előtt, de hangver­seny-dobogó nélkül. Le kellett ül­nöm az asztalhoz. Dohányozni tilos Volt. Előttem vasállványon, a szájam magasságában igénytelennek tetsző, fehér kocka lógott, telisteli szén­szemcsékkel, a mikrofon, mely han­gomat az ismert, de rejtélyes vil­lanyáram segítségével, éterrezgé­sek utján elviszi majd fiamnak, ki otthon hallgatja, szüleimnek, kik innen messze élnek, más ország­ban. egy frankfurti s egy milánói barátomnak, kiknek sürgönyileg adtam találkát erre az estére a rá­dión. aztán Stockholmija és Mad­ridba, Moszkvába és Athénbe, sőt — amint itt mondják — Afrikában is hallhatják hangomat, mely p°-véb­­ként arra is gyenge, hogy a dolgo­zóból az ebédlőbe kiáltsak tele. Figyelmeztettek néhány külső­ségre. Nem szabad se nagyon han­gosan, se nagyon tagoltan beszél­nem. csak.úgy mintha társalognék. A mikrofontól körülbelül egy méter távolságra kell lennem. Különben olykor tekintsek a táblára is, mely a szoba, egyik sarkában van. az kellő utasításokkal lát el. mert han­gomat, mely a csepeli telepről visz­­szajön. többen figyelik s azok a szomszédos szobából fel-felgyujta­­nak egy villanylámpát, hogy tudjam mihez tartani magamat. Az egyik: villanylámpa alatt aranybe tűkkel ! — Mi a baj ? — kérdezte tőle só­gornője; — Így jár az, aki nem akarja, hogy gyereke legyen ,— válaszolta a halállal vívódó asszony. Dr. Székely Imre, a szuboticai zsidó­kórház szülészei) osztá'yfoorvosa lépett ezután tanuk, nt a bíróság elé. Elmon­dotta, hogy az egyik asszonyt három­négy nappal az ál itólagos műtét után hozták be a kórházba. E mondta a tü­neteket és kijelentette, hogy a lehető legsúlyosabb diagnózist állapította meg a betegnél. Később javul.is állott be és a beteg több havi betegség után le gyógyult. Zsák Ferenc, az elhalt asszony férje elmondta, hogy amikor a vádlott asz­­szony végrehajtotta feleségén a műtétet,' az öt napra rá mégha t A szembesítésnél Sárkány Júlia ke­reken tagadta, hogy ő a műtétet vég­rehajtotta. Ez csak összebeszélés. Az elnök .• Akkor talán az sem igaz. hogy az asszony meghalt ? Talán csak tetszhalott ? A tanú megmarad állítása mellett. A bíróság ezután úgy határozott, hogy a tárgyalást félbeszakítja, annak folytatását április 23-ára, péntekre tűzi ki és a folytatólagos tárgyalásra több j orvost idéz be. államok majdnem valamennyi ágostai evangélikus egyházkerülete. A zsinat ünnepélyes megnyitása ezzel véget ért; utána bankett, este pedig hangverseny vö t. Az evangélikusok országos zsinata szombatig Vrbászon tárgyal. Szombaton elnapolják a zsinati tárgyalásokat és folytatásának helyét és időpontját később állapítják meg. A zsinat a jövő év elején fejeződik be Jobb világítást kérnek a palicsiak Küldöttség a helyettes polgármesternél Összeült az evangélikus zsinat A király képviselőjének jelenlétében nyitották meg a zsinatot Novivrbászon Vrbászró! jelentik: A jugoszláviai né­met, magyar és vend ágostai evangéliku­soknak lé e’kemelő ünnepük volt csütör­tökön délelőtt és dé után Novivrbászon. Az orszíg minden részéből összesereg­­'ett küldöttségek jelenlétében dé’előtt kilenc órakor megkezdődött az S. H. S. k rálysig német, magyar és vend evan­gélikus egyházkerü eleinek országos zsi­nata. A verbászi evangélikus templomot zsúfolásig rreg'öltötte a közönség, ami­kor megérkezet' a kirá’y és a kormány képviselője, Marcikics Mihály és a megye képviseletében Raics Szvetiszláv a'ispán. Ezenkivü sorra foglalták el helyeiket a görög kelet’, római katolikus, relormá­­tus egyház képvise'ői, a zsidó hitközség kikü'döttjei ésazsina'ra kikü dött bics­kái, bánáti, szlavóniai, horvátországi, Szlovéniai és muraközi eserességek, va amint a boszniai önálló evangélikus szinódu'. . A zsinatot istentisztelet nyitotta meg, ame'yet szerb, német, magyar és vend nyelvű ima követett, A mise után dr. Popp F lop zagrebi esperes német ny- vü beszédben a zamat je'entősé'zé' méltatta. Wagner Gusztáv Adolf espe­res és az egyházkerület elnöjce üdvö­zölte ezután a megjelenteket, majd a király képviselője fe'olvasta a királyi ukázt, amely megengedi a zsinat meg­tartását azzal a megjegyzéssel, hogy azt 1928-ig be kell fejezni. Wagner Gusztáv Adó f egyházi elnök rövid beszéde után dr. Rőt Vi mos világi elnök szavazásra bocsájlotta a zsinati elnökség megvá­­asztását. Az eddigi egyházkerületi el­nökséget választották meg. Zsinati atyá­kul hetvennégy zsinati tagot vá'asztottak meg, akiknek fele egyházi, másik fele pedig világi tagból áll. E gyülekezet k mondotta, hogy a zsinat hivatalos neve vrbássi zsinat, amelyet azonban nemcsak Vrbászon, hanem más helyeken is fo’ytatni fognak az országban. E határolták, hogy üdvözlő sürgönyt küldenek Őfelségének, a kormánynak és a vallásügyi miniszternek, aztán fö - olvasták a világ minden részéből ér­kezett üdvözlő sürgönyöket. T viratot és üdvözlő iratot kü'dtek: az amerikai Egyesült Államok, Észtország, Liivánia, Svéd- és Norvégország, Dánia, Magyar­­ors-á^r, Ausztria és a n^met biroda'mi A város vezetősége az idén na­gyobb gondot szándékozik fordítani Palics-fürdő fejlesztésére, mint az elmúlt években, mindamellett ez­­ideig még semmi intézkedés nem történt a fürdőigazgatóság részéről azoknak az anomáliáknak a kikü­szöbölésére, amelyek már régóta keserítik a palicsi fürdővendégeket. A fürdőszezon közeledése indította arra a paiiesiakat, hogy sérelmeik orvoslása végett újabb akciót indít­sanak. Csütörtökön délelőtt dr. Szántó Gábor vezetésével küldöttség keres­te fel dr. Evetovics Mátyás helyet­tes polgármestert és kérte, hogy in­tézkedjék a palicsiak sérelmeinek orvoslása érdekében. A küldöttség elsősorban azt kérte dr. Evetovics polgármesterhelyettestől, hogy az idén jobb világítást adjon a város Palicsnak. Még a főszezonban is többnyire csak ünnepnapokon vilá­gították a palicsi utakat Kérte a küldöttség az utak rendshehozását is. Főképp annak az útvonalnak a k'kövezósét, amely a vasútállomás­tól a gvógyszertárig húzódik. Dr. Evetovics polgármester meg­ígérte a küldöttségnek, hogy a kérést a legközelebbi ülés elé terjeszti elin­tézés végett. ez ragyog: Közelebb, a másik alatt: hangosabban, ott: halkabban, az­tán: Jó. A vöröslámpa azt jelzi, hogy az előadás megkezdődött s már összeköttetésben vagyunk a fel­vevőkészülékkel. Mihelyt ez kigyul­lad, tilos minden zaj. Ha vizet kor­tyotok. vagy köhintek. meghallják. Afrikában is? Hogyne — mondják, Afrikában is. Egy ur. a hátam mögött már je­lenti, magyarul, németül, franciául. HalFó, halló, Budapest az 560-ik hullámhosszon... Micsoda tenge­részkiáltás az. emberek felé, a vi­lágba, az ismeretlenbe, micsoda aviatikus-hurráh, a láthatatlan fü­lekbe, a láthatatlan Telkekbe. Má­moros öröm ezt először ha'lani. in­nen a forrásból s érezni köröttem távolságok végtelen pátoszát »Hal­ló az 560-:k hullámhosszon...« Az az ur, ki ezt a mikrofon felé mondta — nem szenvedelmesen, hanem már egészen megszokottan, mintahogy én a központtól egv-egy számat kérek — némán int. hogv kezdjem. Magamra hagy. Egyedül vagyok, egészen ewedüí, mint éj­jel otthon. A vöröslámpa azonban már ég. Egyedül vagyok? Soha, mióta élek nem voltam még ily ke­véssé egyedül, ily nagy társaság­ban. ily óriási közönség előtt. Eb­­tvm a szobában a Világ van. minden lehetőség. Most személyesen be­szélhetek az egész emberiséggel. Már beszélek is vele. Hallom a han­gomat. mely megilletődötten, ma­gamnak is idegenszerüen lehelt a mikrofon felé a szavakat Ringok az 560-ik hullámhosszon, az ör-eín egyetlen hu'íámán. az pedig visz, sodor, oly viharosan, hogv tengeri betegséget kanok és szédülri kéz dek. Úgy tetszik, hogy az űrben bolygok. az éterben s keresem a láthatatlan füleket, a láthatatlan lelkeket Álmomból a ielzötábfa lámpája ébreszt fel, méh'' szigorúan rám pa­rancsol: »Távolabb«, mire kissé visszahúzódom és örömmel veszem észre, hogy egy másik lámpa máris megdicsér: »Jó«. Le se Írhatom, milyen jól esett ez a nyájas vállvere­­getés. ez a bátorító kritika. Diákko­rom legszebb elismerései, melyeket tanáraimtól kaptam, nem értek fel vele. De csakugyan jó-e, tűnőd­tem, Annyi bizonyos, hogy ilyen lámpalázat, ilyen fehér-piros lámpa­lázat még sohasem éreztem. Rég­óta szereplek a nyilvánosság előtt, a közönséget megszoktam, megsze­rettem, de ennek az ezerfejü Cé­zárnak. melynek most beszélek, nem látom az ezer fejét nem tudom, mit cs'nál s az ezer fülén az ezer hallgatóval, hol ül. vagy fekszik. Izgat az is, hogy mit gondo’hat s milyen arccal tekint maga elé. Az én arcom önkéntelenül is olyan ün­­nepies kifejezést öltött, mintha tár­saságban volnék sok ember előtt, eev hangversenyteremben s látszik, elkomolyodik, megenyhül, noha ez merőben felesleges Taglejtéseim, melyekkel szavaimat kisérem, szin­tén nevetségesek, né’külük viszont nem tudnék beszélni. Sokért nem adnám, ha valami jelet kapnék on­nan tőlük, a hallóktól és némáktól. Kellemetlenek ezek az első percek. Eszembe int egy kávéházi jelenet. Barátommal ülök egv asztalnál, vi­tatkozom. holmi meggondolatlan kijelentést teszek, erre ö kezét ka­romra téve figyelmeitek' hogy vi­­;váz?ak halkabban, meghal'hatiák a körii'öttünk ülök. A szomszédos asztaloknál — emlékszem — akkor csak hatan-heten tehettek. Itt nyil­ván többen lehetnek. Aztán van-e meggondolatlanabb valami a vers­nél, mely félálomban születik, az értelmi ellenőrzés kikapcsolásával s meztelenre vetkőztél bennünket? Ilyesmiken töprengek, mig szájam gépiesen beszél. Majd uj félelem száll meg, ép az ellenkezője az előbbinek. Amint bámulom a fehér falat attól félek, hogy az egészből senkisem hallott semmit s én ennek a falnak, immár egy negyedórája csakugyan oly hiába beszélek, mint egy falnak. Mulatságos is lenne va­lakit így falhoz állítani. Például azt a barátomat, kit előbb emlitettem. Megrendelni nála egy öt órás rádió felolvasást Amerika részére, oda­vezetni egy tűzfalhoz s hagyni, hogy rekedtre kiabálja magát, Én is szeretném már abbahagyni. A feliér Fámpa állandóan biztat: »Jó. jó.« Még csak öt percig. Olva­sok. olvasok s közben kezemmel, a mikrofonhoz nyúlok. legalább meg akarom tapintani a testté vált cso­dát, mint Tamás, ki Krisztus szög­vájta sebeibe akarta helyezni uj­jait. hogv h'nni tudion a halálában és .feltámadásában. Bocsássák meg nekem a Tamáskjodásomat Egy­előre nem bírok hinni az emberiség föltámadásában. Eddig csak a halá­lát láttam. De hátam mögött mintegy fe­­'elve kétségeimre újra fölcsendül a gyönyörű tengerészkiállitás, az aviatikus-hurráh: »Halló. halló, Budapest az 560-ik hulfámhosz­­szon ...« Üdvözlet a tengerészek­nek üdvözlet az av'atikusoknak. A mélység és magasság búvárai­nak Üdvözlet az embernek Ezt sohasem felejtem el. Kosztolányi Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom