Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-15 / 103. szám

BACSMEGYEI NAPLÓ szezon május l-töl fuliirs 15-éig, illetve július 15-étől szeptember 30-ig tart. A szobák ára egy napra az uj és Tégi szállóban 50 dinár, a Nádasban 40 di­nár. Nyolc napot meghaladó bérletnél tiz százalék engedményt ad a fiirdó­­igazgatóság. Vkíakovics Iván fürdőigazgató kije­lentette, hogy az idén rendszeresen fog­nak tomboiaestélyeket rendezni, azon­kívül gondoskodnak a közönség más­­irányu szórakoztatásáról is. A szezon folyamán számos hangversenyt is tar­tanak. Felháborodás Franciaországban Csicserin válasza miatt Sértőnek találják a szovjet válaszát a leszerelési konferenciára való meghívásra Párisból jelentik! Amint előre volt látható, az orosz szovjetunió nem fo gađta el a meghívást Génibe a lesze­relést előkészítő konferenciára azzal a megoldással, hogy Svájc megszegte a nemzetközi jogot, mert nem adott elég­tétek Vorovszki szovjet delegátus meg­gyilkoláséért. Francia hivatalos körökben azonban nem voltak elkészülve olyan éleshangu jegyzékre, mint aminőt Csicserin külügyi népbiztos a Népszövetség főtitkárához intézett válaszul a meghívásra. Az egész francia sajtó, a baloldali lapokat is be­számítva, egyértelműen azt Írja, hogy Csicserin jegyzéke sértő, kihívó, tűrhe­tetlen hangú és szemtelenséggel határos. Az Oeuvre szerint a következmények nem maradhatnak el, mert Csicserin válaszával, amely hemzseg a durva va­lótlanságoktól, megsértette az egész Nép­­szövetséget. Natália gyerele, minőén meguan bocsájtua! Egy fiatal leány a beagraői Patronázs-egylet négyemeletes palotájának tetejéről rémitette a járókelődet Beogradból jelentik : Különös jelenet­nek voltak szemtanúi szerda délelőtt a a Pozorisna-u ica járókelői. A beogradi patronázs egylet négyemeletes pa ot já­­nak a tetején egy fiatal leány járkált, aki azzal fenyegette meg az intézet tisztviselőit, hogy ha nem távoznak a közeléből, leveti magát az uccára. Iíics Natália tizenkilenc éves leányt pár héttel ezelőtt lopásért elfogta a rendőrség. A börtönből való kiszaba­dulása után a leány az uccára került, ahol meglátta a jótékony patronázs egylet együk tisztviselője, ki megsaj­nálta és bevitte magával az intézetbe. Iíics Natália azonban nem érezte ott jói magát és szerdán reggel öt órakor meg akart szökni. A szökést még idejében észrevették és bezárták a főkaput, mire a lány felszaiadt a padlásra. Amikor utána mentek, a padlásablakon át ki­mászott, a tetőre, ahol a csatornába ka­paszkodva húzódott meg. Az intézet tisztviselői ide is követni akarták, mire a leány hangosan kiabálni kezdett: — Hagyjatok békében. Ha nem men­tek el, leugrom az uccára t A patronázs tisztviselői erre béke­tárgyalásokat kezdtek a lánnyal és kér­lelni kezdték: — Natália gyere le, minden megvan bocsájlva I A lány erre nem volt hajlandó, egy detektív nőruhába öltözött és igy pró­bálta megközelíteni. Az uccán időköz­ben óriási csődület támadt és a tömeg­ben fényképészek jelentek meg, akik a palota tetején mászkáló iányt akarták iefotografálni. A leány azonban rájuk ordított: 4. oldal Lemondott a Narodna Odbrana elnöke Küldöttség fogja kérni Stepanovics vajdátjhogy vonja vissza lemondását Beogradból jelentik: Sztepanovics Sztepa vajda, a Narodna Odbrana el­nöke kedden benyújtotta lemondását tisztségéről, mert nincs megelégedve a központi igazgatóság munkájával. A központi igazgatóság erre nyomban ülést hivott össze, amelyen elhatározták, hogy dr. Lukinics volt igazságügymi­nisztert, Zsivánovics Voja és Dimitrije­­vics Vasza nyugalmazott tábornokokat kiküldik Csacsakra, hogy bírják rá Sztepanovics vajdát lemondásának visz­­szavonísára. Sztepanovics Sztepa lemondása or­szágszerte nagy feltűnést keltett. A palicsi szezon május elsején nyílik meg Előkészületek a szezonnyitásra Palicsfürdő igazgatója. Vidakovics Iván árvaszéki elnök úgy intézkedett, hogy a iiirdőszezont, ha az időjárás to­vábbra is kedvező marad, uzidón is má­jas elsején nyissák meg. A kertészek már szorgalmasan dolgoznak a parkok és virágágyak rendhehozásán és a szál­lodák is féltésén készen állnak a vendé­gek fogadására. A szállodai szobák árát a fiirdőigaz­­gatóság a következőképp állapította meg: Az uj szállóban kétágyas szoba, elő­szobával és erkéllyel egész szezonra 6000 dinár. Ugyanott kétágyas szoba 5200 dinár, egyágyas szoba 4400 dinár. A régi szállóban kétágyas szoba, elő­szobával, erkély nélkül, 6000 dinár. A többi ugyanannyiba kerül, mint az uj szállóban. A »Nádas«-bau egyágyas szoba egész szezonra 3800 dinár, a »Kis Ábeb-villá­­ban pedig 2400 dinár. Szobákat csak legalább félszezonra lehet bérelni. A fél­Egy kritikus albumából . Irta : Baedeker Az arisztokrata-családok egy­másközti házasságaiból egészen kü­lönös konzekvenciák folynak. A mágnások, akik sehogyse tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal,, hogy az emberek mind testvérek, egymás közt mindmegannyian — unokatestvérek. Még nem beszél­tem gróffal, aki ha egy másikról volt szó. ne mondta volna, hogy az a kuzénja. Még a gentry fis mind szegről-végrő! atyafi egymással. Csak a polgárság és a munkásosz­tály az, amelynek a tagjai idegenek egymástól. Ezek t. i. mind testvé­rek. ki­vannak. akik nagy társaságban ki­tünően beválnak, sőt nélkülözhetet­leneknek bizonyulnak ellenben in­tim körben s különösen kettesben semmiképpen sincsenek a helyü­kön. Mások viszont, akik bizalmas érintkezésben ellenállhatatlanok, na­gyobb Sokaságban a legszomorubb szerepet játszák. Ez utóbbiak min­den bizonnyal az érdekesebbek, de amazok a kelendőbbek. * Az a polgártársunk a legnépsze­rűbb, a legtekintélyesebb és a leg­­* tehetségesebb, aki ebédeket ad. Hí Nem valami kellemes dolog, ha az ember legokosabb a környezeté­ben. Egyrészt nem valószínű, hogy elismerik annak s másrészt sok bosszúságot okozhat neki a többiek ostobasága. Ezzel a kellemetlen­séggel szemben csak egyetlen vi­gasza van: az, hogy más Is s talán mindenki) magát tartja legokosabb­nak a társaságban. S talán nem ke­vesebb joggal mint ő. #• fia hárman vannak együtt úgy ketten szükségképp pártot csinál­nak egy ellen. Ez az»egy« rendesen az, aki a legkülönb köztük. Hí Alig képzelhető valamely kapcso­lat két ember közt. amely ne emlé­keztetne többé-kevésbbé az adós és a hitelező viszonyára. Az emberek sohase egészen kvittek egymással. Lehetetlen, hogy az egyik ne tar­tozzon a másiknak valamivel. * Az u. n. »társaság« az igazán te­hetséges embereket. lebecsüli a ki­válóan jellemeseket nem szereti. Hí Egy elkeseredett úriember nyilat­kozott igy egyszer: — Ha ember akarsz lenni, tanulj mentül több nyelvet hbgy mentül több embertársaddal tudj érintkezni és eszméket cserélni, Ha társaslény kívánsz lenni, tanulj meg mentül többféle kártyajátékot, mert a kü­lönböző Kaszinókban s az ismerő­seid szalonjaiban a legkülönfélébb játékokat játszák. * Ugyanő panaszolta egy alkalom­mal: — Megesik, hogy társaságban oivkor (igazán nem állítom, hogy gyakran) valami egészen okosat mondok és — senki se hallja. S az­tán tanúja vagyok annak. hogy. va­lami előkelő szamár mond valamit, aminek se füle se farka és azt áhí­tattal. figyelmesen, odaadással hall­gatják. Kérem, én ezt nem panasz­képpen említem fel, mert egészen természetesnek találom, hanem csak konstatálom. * Furcsa logika, hogy aki önmagá­val meghasonlott. otthagyja az em­bertársait és magányba vonul. Hi­szen ezentúl olyan pasassal kell ál­landóan együtt élnie, akit ki nem állhat. * Az emberek mindig hajlandók gúnyolni azokat, akiket nem érte­nek. Hí Társaságban élni annyit jelent, mint hizelegni cserébe azokért a bókokért, amelyeket kapunk. Hí Az olyanokat, akiknek mindig igazuk van, nem szeretik a társa­ságban. * Ismertem egy úriembert akf nem azért iparkodott az előkelők társa­ságába jutni (»tolakodni«, mond­ták a hfperdemolcraták). mert ott van a dm és a rang. a pénz és a hatalom, a tekintély és befolyás, ha­nem mert ellenállhatatlan vágyat érzett jónevelésü emberekkel, udva­rias férfiakkal és finomlelkü asszo­nyokkal társalogni. Ez a derék em­ber ugyancsak rosszul járt. Az elő­kelőek csak »tűrték« a maguk köré­ben. a régi társasága pedig hütelen­­nek, kapaszkodónak és renegátnak tekintette s bojkottálta. — Engem ne fényképezzetek le, mert rátok ugróm ! Az intézet tisztviselői, mikor látták hogy nem boldogulnak, visszavonultak. Iiics Natália délután négy órakor, mikor már nagyon megéhezett, önként vissza­mászott a padlásablakon át és enni kért és a béke örömére jöétvággyal elfogyasztott három nagy csésze kévét habbal. Visszahelyezték állásába w a szubotícai íparíesiiiíet vezetőségét A belügyminisztérium hatályon kívül helyezte a felfüggesztő határozatot A szubotícai Ipartestület vezetősége ellen az ipartestületi tagok egy része m:ir hónapokkal ezelőtt kíméletlen har­cot indított, aminek végül is az lett az eredménye, hogy a testület vezetőségét, miután az megtagadta rendkívüli köz­gyűlés összehívását, Mitekics Joco ipar­testületi biztos előterjesztésére a rend­őrség felfüggesztette tisztségétől. A fel­függesztés után Horvát Cvetkó rendőr­­főkapitány elrendelte, hogy az Ipartes­tület tisztújító közgyűlését tartsa meg, a közgyűlést azonban még sem hívhat­ták össze, mert a kereskedelemügyi mi­nisztérium az utolsó pillanatban távira­tilag letiltotta. A minisztérium egyben megindította a vizsgálatot, amely csak most fejeződött be. Kedden délelőtt, a kereskedelemügyi minisztérium átiratára való hivatkozás­sal, a belügyminisztérium utasította a szuboticai rendőrfőkapitányságot, hogy az Ipartestület felfüggesztett vezetőségét helyezze vissza a testület é!»«e. Az uta­sítás értelmében szerdán délelőtt Tura­­nov Lázár és Tyityity Szlávkó rendőr­­kapitányok megjelentek az Ipartestület' Trumbicseva-uccai helyiségében és az időközben értesített Zvekán Antal ipar­­testületi elnököt a vezetőség többi tag­jaival együtt visszahelyezték tisztségükbe. Hir szerint a vezetőség most rövide­sen összehívja a közgyűlést, hogy tisz­tázzák azokat az ellentéteket, amelyek az Ipartestületben dúló belső harcokat előidézik. ________1926, április 15. Szeretnék róla regényt írni s a tragikuma megérdemelné, hogy azt ne én Írjam meg, hanem valami je­les iró. Hí Az ember félig meghalt ha ma­gányba vonul. Majdnem annyira, mint az. aki börtönben ül. * Mentül előhaladottabb a társada­lom, annál kisebb szerepet játszik benne a »társaság.« Hí A magány, amelyet maga választ és keres az ember, nemesebbé s jobbá teheti őt: amelybe belekény­­szeritik, amelyre elitélik, megrontja s gyülölködővé teszi. * Némely ember akkor van a leg­rosszabb társaságban, amikor egye­dül van. Más meg ilyenkor van a képzelhető legjobb környezetben. Hí Nemesszabásu emberek könnyen, közönségesek nehezen tudják az ewedüllétct elviselni. Hí Társaságban rendesen azokról tárgyalnak, akiket várnak s azok­ról. akik már elmentek. Egy ur, aki épp távozott egy ily összejövetelről, az előszobában ta­lálkozott egy barátjával s igy szó­lott hozzá: — Eddig,rólad volt sző. Most én rám került a sor. * A társaságban mindig annak van igaza, akit szeretnek. Akit meg nem szeretnek, annak soha sincs igaza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom