Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-15 / 103. szám

1926 április 15. BACSMEGYEI NAPÚ 5. oldal, NRPRÚL NRPRF) « a • A cservenkai medvevadászat A naiv olvasó most azt hinné, hogy Cservetika egy, a világtól el ragaszko­dott hely, vad hegyekkel és morcos er­dőkkel, ahol csak úgy nyüzsögnek az, oroszlánok, tigrisek és medvék. Nem, Cservenkáii embereinléjkezct óta nem láttak oroszlánt, kivéve a negyedik ele­­rnista fermészetrajzkönyvet, amelyben a sivatag királyának egy élethü foto­gráfiája látható. De Cseryenkán mégis volt medvebaitás, olyan izgalmas és hajmeresztő. hogy az egész környéken csak erről beszéltek. Waitzenhoffer Écii vrbászi fiatalem­ber több barátjával együtt nagy mula­tozást rendezett a helybeli vendéglőben. Éviiéi után a társaság kocsiba -ült. egy másik fiaWkerre pedig a cigányokat pa­kolták föl prímásostul és bőgőstül és igy nekivágtak a cservenkai országúi­nak. — Duort!... duort liegt! A fővadász némán jelezte két karjá­val, hogy fejlődjön ki a haderő félkör­ben s úgy közelítse meg a bestiát s míg azok óvatosan előretopánkáztak, Sau­­nabel illő távolban bátramaradt, hogy ha futásra kerülne a sor, közelebb es­sék a faluhoz. A vadállat .meg se mozdult, úgy lát­szik, nem vette észre a közeledőket, vagy talán az volt az oka, hogy a szél ellen­irányból fújt. Alig voltak tőle ötven lé­pésnyire. Az Afrikát járt vadász hirtelen elha­tározással tüzet vezényelt: Egyszerre dördült el minden fegyver. A bestia oda se he déri tett. — Mi ez? Kimúlt volna egy szó s hang nélkül? vagy tán elhibázták vol­na? vagy talán olyan varázslatos állat, melyen a golyó se fog? A kommandó újra elhangzott. — Tüzelj! A puskák dörögtek, de semmi mozdu­lat, csak valami fájdalmas, siralmas hangot ver feléjük a szél. Előreta'rtoít fegyverrel rárohantak a vadállatra. Az égalja már egészen vilá­gos volt. Ekkor látták, hogy a vesze­delmes vadállat, amelyet kegyetlenül meglövöldöztek, nem volt más, mint egy nagybőgő, a Marci cigány rostává lövöldözött nagybőgőig, amely lepoty­­tyant a saroglyábái, agy hogy a bób's­­káló banda észre se vette, mikor vesz­tette el. A halk bruminogó morgást meg a szél okozta, ahogy megremegtette a vastag húrokat így folyt le a híres cservenkai medve­­hajtás. # Miután pedig úgy illik, hogy minden rendes történet poénnél végződjék, egész bátran vehetjük ide csattanónak azt a csattanó pofont, amelyet a világ­járó vadász kent le Saunabel kerek ké­pére. Ez azonban olyan csattanós volt, hogy a derék fuvaros, előbbi látomásá­val ellentétben, most meg az eget nézte nagybőgőnek. (—.) Cservetika öreg fuvarosa, Saunabel Szepi a kora hajnali órákban befogta ösztövér-pejlovát, hogy idejében haza­­fuvarozza Kuláról azt a hízott disznót, melyet Mayer Mátyás vett meg a kulai Dobacsektől s melynek hazaszállítását már az előző nap elvállalta. Kocogott hát Saunabel szép csendesen, köpcös termetét nyakig szűrbe burkolva, inert csípős hajnali szél kerekedett, amely •kármitipirosra festette uborkaorrát. Alig hagyta el azonban eg> kilomé­terrel a falu szélét, gyors rántással hir­telen megállásra kényszeri tette a pej­­kót. Volt is oka rá: előtte, álig huszon­öt-harminc lépésnyire a kis hid mellett, egy hatalmas, barnavörös testit ször­nyeteg feküdt az utón. Saunabel léleg­zete elakadt: — Ember, tehén nem lehet, az bizo­nyos — de hát mi? Valami ismeretlen, szokatlan formáin bestia, amilyen csak nagyritkán kerül e vidékre. Saunabel hátán végigfutott a hideg, dermedten meredt a fenevadra — mi-, kor pedig a halotti csendben halk mor­­mogás s brümmölés hatolt fiiléhez, egy­szerre tisztán meredt elé a szörnyű való, hogy egy hatalmas medve fekszik vele szemközt az utón. Még Isten áldá­sa, bogy rá nem hajtott a ködben! Borzalmas nagy állat s igen dühös lehet, ahogy roormogásából Ítélni lehet Saunabe! halálfélelmében inkább ösz­töne, mint józan eszétől vezettetve, megfordította a pejkót, aztán úgy a füle közé vert az ostor boldogabb / végével, hogy szegény pára struccmadárként iramodott neki s még a tajték Is kiver­te, mire visszaértek Cservenkára. A falu szélén egy vadászó társaság­gal találkozott akik nyulászni indultak a közeli rekettyésbe. Szinte félholtan bukfencezett le a kocsi bakjáról, egye­nesen a jegyző ölébe: — Der Bär... der Bür!... A med­fe! . . . * A fővadászmester, mint világjárt hadfi, azonnal belátta, hogy itt csele­kedni kell. Volt nagy öröm a társaság­ban! Rongyos nyúl helyett ilyen nemes vad akadt puskavégre! — De hogy kerülhetett ide? Bizonyo­san a Szerémségből szökött át! Alarmirozra rögtön az embereit, ki­osztott nekik öt-öt éles töltényt, aztán megindultak gyors léptékkel, a vacogó fuvaros vezetése alatt, a kritikus hely felé a hajnali szürkületben. A falu végén aztán magától meglas­­sudoft a tempó s suttogássá fajult a Íté­szé d: — Merre? — Csak erre, erre! — susogott visz­­sza a félholtravált fuvaros titokzato­san, ahogy megindult lábujjhegyen. Bá­torságát csak igen kis mértékben növel­te az a tudat, hogy nyolc töltött puska jár az oldala mellett Nemsokára odaértek. Saunabel resz­ketve mutatott előre, a szü rk ü latbő! ki­váló tömegre s csak a szája mozgása árulta «I. mit akar mondani: Három gyereket megölt egy felrobbant gránát Borzalmas szerencsétlenség Bitó íjban Bítoljból jelentik: Borzalmas szeren­csétlenség- történt szerda délelőtt Bi­tódban. Loncsarevics Nikola bitoiji földműves a napokban szántás közben egy gráná­tot talált, amit a háború alatt az osz­trák-magyar tüzérség hagyott vissza. Azt hitte, hogy a gránát kilőtt és nem ve­szélyes, hazavitte és otthon átadta gye­rekeinek, hogy játszanak vele. A Lon­­csarevics-fiuk kedd délelőtt a szomszéd gyerekekkel az udvaron labdázni kezd­tek a gránáttal, me’y véletlenül a földre esett és felrobbant. Három gyereket a gránátszilánkok megöltek, öten pedig súlyosan megsebesültek. A rendőrség a szerencsétlenség ügyé­ben megindította a nyomozást. Tüntettek Hindenburg ellen egy tábornok temetésén Egy kommunista tömeggyilkosnak nevezte a birodalmi elnököt Berlinből jelentik : Qraberg gya­logsági tábornok temetésén, melyen Hindenburg elnök is résztvett, kinos incidens történt. A gyászszertartás után, amikor a köztársasági elnök elhagyta a Jeruzsálem-temetőt, egy húszéves kommunista fiatalember Hindenburg elé ugrott és ezt kiál­totta : — Le a tömeggyilkossal l Hindenburg nyugodt maradt és szó nélkül tovább ment. A tömeg az inzultusra válaszképpen lelkesen meg­éljenezte az elnököt. A fiatalembert a rendőrség letartóztatta és megindí­totta ellene az eljárást. Diktatúrára törekszenek a csehszlovák fasiszták Ki akarják sajátítani a magyarok és németek ingatlanait Prágáiból jelenők! A belpolitikai zűrzavar, amely az uj hivatalnok­kormány megalakulásával felütötte fejét, jó alkalom a csehszlovákiai fa­sizmusnak, hogy életjelt adjon ma­gáról. A légionáriusok pártja ketté­szakadt és a fasiszták külön szer­vezkedtek, sőt már meg is tartották első nyilvános gyűlésüket. A nem­zeti demokraták és a nemzeti szo­cialisták táborából sokan csatlakoz­tak hozzájuk. Már az első gyűlésen nyíltan követelték a diktatúrát, hangoztatta^, hogy ki kell sajá­títani a csehszlovák köztársaság területén élő németek és ma­gyarok minden ingatlanát .és megüzenték a hadat Benes kül­ügyminiszternek, sőt Massaryk közr társasági elnök ellen is éles felszó­lalások hangzottak el, A gyűlés a Zsófia-teremben volt. Mikor valaki figyelmeztette az ügyeletes rendőr­tisztviselőt, hogy az egyik szónok megsértette a köztársaság elnökét s helyénvaló volna a rendreutasítás, a fasiszták felbőszültén tiltakoztak ás azt kiáltották: Áruló van közöttünk! Rárohantak az illetőre, aki feleségét is magával hozta a gyűlésre, mind a kettőjüket ütlegelték és kiverték a teremből. A fasiszta szervezet Pobnda nevű titkára ellen súlyos testi sértés miatt megindult a bünfenyitő eljárás, mert ő volt a verekedés kezdeményezője és súlyosan bántalmazta a kivert há­zaspárt. A gyűlés után a fasiszták, szám­szerűit vagy huszonötén, benyomul­tak a prágai németek otthonába, a hol német családok vacsora után ba­rátságos beszélgetés közben ültek az asztaloknál. A fasiszták kihívóan viselkedtek, a zsebekből előkerültek a vas­öklözök és a rövid furkósbotok, de idejében ott termett a rendőrség és nagyobb baj nem lett a dologból. A szociáldemokraták sajtója, de a külügyminiszter hivatalos lapja és a légionárius sajtó is a legélesebb hangon ír a fasiszták garázdálkodá­sáról. A rendőr bűne Egy évi börtönre ítélték az apatini járás volt rendörfelügyelöjét Szomborból jelentik: A szombori törvényszéken Masirevics Branko tör­vényszéki elnök büntetőtanácsa szerdán tárgyalta Raics Péter volt apatini járási rendőrfelügyelő szeméremsértési bűn­ügyét. Az ügyészségi vádirat szerint Raics Péter rendőrfelügyelő három esztendő­vel ezelőtt egyik estén Apatinban ai uccán kapu ali cipelt egy fiatal kislányt, akit szeméremsértő és mélyen megalázó cselekedetekre kényszeritett. A tárgyaláson a vádlott tagadta a bűncselekményt és alibitanukra hivatko­zott, akik állítólag őt a kérdéses idő­ben hat és hét óra között a Lindenmayer­­féle vendéglőben látták. A kihallgatott tanuk egybehangzóan azt vallották, hogy Raics rendőrié gyelö csak hat óráig voit a vendéglőben és akkor eltávozott. A törvényszék a bizonyítási eljárás s a vád és a védöbeszéd elhangzása után ítélethozatalra vonult vissza s rövid tanácskozás után kimondotta, hogy a vádat beigazolnak látja és ezért Raics Péter volt apatini rendőrfelügyelől köz­szemérem elleni bűntett miatt egy évi börtönre Ítélte eí. Az ügyész súlyos­bításért, a vád’ott a bűnösség kimon­dása miatt felebbezett. Nyolc évre emelték Márffy büntetését A bombapörök tohbi vádlottjának felmentését helybenhagyta a Kúria Budapestről jelentik: A hosszú évek­kel ezelőtt elkövetett bombamerényietek bűnügye szerdán került végső tárgyalásra a kúria elé. Tíz órakor nyitotta meg a tárgya ást Szeöke István tanácselnök, majd Bol/a Árpád kúriai bíró ismertette a pör anyagát és az Ítéletet, amely sze­rint a tábla megváltoztatva a törvény­széknek Márffy József és Marosi Károly ellen hozott halálos Ítéletét, az összes vádlottakat felmentette, csupán Márlfyt mondotta ki bűnösnek a francia követ­ség ellen elkövetett bombamerénylet ügyében és ezért Márffy Józsefet hat évi jegyházra ítélte. Az iratok felolvasása után a korona­ügyész tartotta meg vádbeszédét, amely­ben bejelentette, hogy az Erzsébetvá­rosi Kör, a Koháry-uccai fogház, a csehszlovák követség és az újpesti zsi­nagóga ellen elkövetett bombamerény­ietek ügyében a főügyész által beter­jesztett semmiségi panaszokat vissza­vonja és elejti a vádat. Ezzel szemben hangsu’yozta, hogy a Rassay Károlynak és Miklós Andornak küldött bombák alkalmasak voltak emberélet kioltására és a francia követség épülete előtt el­helyezett bombával is az volt Márffy József szándéka, hogy embert öljön. Az ügyvédek védőbeszéde után dél­után fél háromkor hirdette ki Szőke tanácselnök a kúria Ítéletét, amely sze­rint a kúria elfogadja a Rassay Károly és Mik'ós Andor-esetre vonatkozó sem­miség! panaszt és megállapítja, hogy a két címre küldött bombák alkalmasak vohak emberélet kioltására. Enné'fogva a kúria a tábla által is elfogadott tényálláson kívül még két rendbe i gyilkosság kísérletében mondja ki Márffyt, mint felbujtót bűnösnek és ezért Márffy Józsefet a tábla által. ki­szabott hat év helyett nyolc évre ítéli. A mellékbüntetésül kiszabott háromszor ötszázezer korona pénzbüntetést és tíz évi hivatalvesztést a kúria helyben­hagyja. Az ítélet súlyosbító körülmény­nek vette a bűncselekmények ha’mazát, ame'yeket Márffy elkövetett. A többi vádlott felmentését a kúria helubenhagryta. ÍorStTTote leket í I szigeteit és csupasz rézhuzalokat, £ i zzóIémpazsinóroUat, antenadrótokat, ólom 1.4- # $ beleket elsőrendű minő-égben, jutányos ár <t $ szállit a Novisatíí Kábelgyár (‘Radnicka uL 23) ♦ * T© efon: 121. 442. • «»«MMwmmmmr

Next

/
Oldalképek
Tartalom