Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)

1926-04-13 / 101. szám

bAcsmegyei naplö 4. oldal NRPRÓL NRPRR • mm Jobb erkölcsöket! Amióta a spanyolviasz-kot ás a rádiót feltalálták, az emberek határozottan il­letlenebbek lettek. Ijesztően elvadultak az erkölcsök. Épp ezért zajosan csatla­kozom én is az erkölcstelen táncok ellen indított mozgalomhoz és felajánlom sa­ját külön szabályaimat, abban a re­ményben, hogy velük az illem és er­kölcs nemes édesét mozdítom elő. 1. §. Táncoljunk szigorúan az előírás szerint. Mindig szemelőtt kell tartani a formát, Főleg a gömbölyű formát. 2. §. Tánc közben a férfi tartsa hátul a kezét. Közelebbi helymeghatározás fe­lesleges. 3. §. Tánc közben kihajolni veszélyes. Úgyszintén udvariatlanság nagyon bele­mélyedni a partnernő szemeibe. Az ilyesminek rendszerint sülyedés a vége és a fiatalember elveszti a fejét. Olyan mélyre pedig egy férfi sem sülyedhet, hogy íeíetienül menjen cl a bálba. 4. §, Tapintatos fiatalember nem tapo­gat tánc közben. Ez a legnagyobbfoku tapintatlanság. 5. .§. Házastársak a kávéház parkett­jén- likvidálják a családi nézeteltérése­ket, és kölcsönösen mcgtdncoltatják egymást. 6. §. Ha a feleséged egy blúzra valót kér, azonnal kérd fel őt egy bluesra, 7. S. Ma egy minővel a partnere két­értelműen táncol, az urinö a táncost ve­zesse nyomban az urához, akitől kaphat egy csárdást. S. §. Biesérdysta csak olyan nőt kér­het fel táncra, tiki petrezselymet árul. 9. §. Ne vess szemet a barátod tánco­sára, mert aki szemet vet, könnyen po­font arat. 10. §. Szemet szemért — tyúkszemet tyúkszemért. Samu bácsi öröksége Az amerikai nagybácsi épp olyan fan­tasztikus voit mindig előttem, akár a hétfeiü sárkány, vagy a repülő sült ga­lamb de az örököse egy reális lény, húsból és vérből való öreg izraelita, névszerinti Jaskusz Sámuel helybeli magánzó. Samu bácsinak egyik elzüllölt unokabátyját annak idején kicsapták a gimnáziumból, mert az algebra tanár ur fejéhez vágta az osztálykönyvet. Az elvetemült fiú bánatában kihajózott Amerikába, ahol minden külön értesítés helyett, meggazdagodott. Hogy hogy csinálta, az üzleti titok, senki se tudja, ez természetes különben mindenki utá­na’ csinálná. Tény, hogy Mr. Isidor .lanky (Európában: Jaskusz Dóri) nyolcvanöt millió dollárt spórolt össze az uj világrészben, ami azt bizonyítja, hogy igen takarékos ember volt. Izidor időközben megöregedett és a kis Samu, aki a szökés idején még csecsemő volt, tisztes izraelita férfiúvá serdült. Jaskusz urat — a mistert — az amerikait újabb tiz 'év múlva megütötte a guta Ameri­kában, Jaskusz untak pedig a markába hullott áz óriási örökség. Azaz csak hullott volna. Mert hisz minden örök­ségnél az a bökkenő, hogy sokan van­nak hozzá. Az Izidor bácsi hűlt hamvai­val nem törődik senki, de a nyolcvanöt millió dollár után nyolcszázhetvenöt Jaskusz érdeklődik, a Samu bácsit is beleszámítva még eggyel több. aki szin­tén pályázik az amerikai örökségre, vágj.' legalább is az őket vérszerint megillető zsákmányra. Ez a vér joga. Samu bácsi a világért se akart inter­jút adni és szinte sírva könyörgött, hogy ne Írjuk meg, micsoda dolláreső szakad a nyakába, mert akkor a hitköz­ség nyomban felemelné a pótadóját. Ünnepélyesen, letettük a főesküt, mire a boldogtalan örökös el kezdett sopán­kodni: — Bele fogok őszülni ebbe az átko­zott amerikai históriába, valami bor­zasztó, mennyi gondom van vele. Az ügyvéd azt mondja, hogy remélhetek, a I família meg meg akar mérgezni, so sol­­lieh leben a sógorom a múltkor négy­szemközt kijelentette, hogy ki fogja te­kerni a nyakamat, amiért én is szemet vetettem az örökségre. Nyolcszázhet­venöt Jaskusz él a világon, ezt se hit­tem volna, hogy ilyen kiterjedt a pere­­püttyom és ez az ármádia a jövő hónap elején kongresszusra ül össze Béosben, hogy kollektiven megkaparintsák az örökséget. Még igy is tekintélyes összeg esne rám ami levenne nyakamról mindörök­re minden gondot. A kongresszus, aztán egy háromtagú delegációt választ, a Beogradbó! jelenük: A földmüves­­szovetkeretek országos szövetsége dr. Korosec Anion elnöklete aiatt Beograd­­ban kongresszust tartott, amelyen Ra­dies Pavle agrárreform miniszter, vala­mint a földművelésügyi- és a pénzügy­­min szter'um képviselői is megjelentek. Franges Ottó zagrebi egyetemi tanár a fö dmüvelés válságáról tartott elő­adása után határozati javaslatot terjesz­tett a kongresszus elé. A rezolució felhívja az illetékes tényezők figyelmét a mezőgazdasági termékek piacán ész­­!e hete nemzetközi válságra és megál­lapítja, hogy a fö dmüvesoszíálynak át kel! térnie az állattenyésztés fejleszté­sére. Ezért ajánlja, hogy a legelőkre és az állati élelem terme’ésére nagyobb gondot fordítsanak, továbbá, hogy a Medaets és Verhaeghcn belga repülő­tisztek egy Coppens nevű mechanikus­sal március 9-én Brüsszelben repülőgé­pen felszálltak, hogy a belga kormány megbízásából a Földközi tengeren és a Szaharán át eljussanak Afrika délnyu­gati részébe: Belga-Kongo-ha, ahol meglátogatták a belga gyarmati csapa­tokat. Ez a szinte páratlan teljesítmény tanúságot tett a belga katonai repülők rátermettségéről és a belga katonai re­pülőgépek fejlettségéről. A három bútor pilóta Brüsszelből március 9-én indult el. Hét óra és tizen­öt perc alatt 1415 kilométeres utat tett meg, átrepült Aachen, Köln, Bonn. Frankfurt,. Darmstadt, München, az ausztriai Gross-Glookncr (3800 méter), majd Zagreb fölött és Pancsevón, az úgynevezett beogradi repülőtéren kö­tött ki. A belgák Htjukhoz egy XIX. B. 2. tí­pusú, »Erzsébet királyné« elnevezésű 450 lóerős »fí'spano Suiza« motorral el­látott Breguct gyártmányú repülőgépet használtak, amelyen 1100 liter benzint és 100 liter olajat vihettek magukkal. Március tizedikén Paucsevóról tovább repültek, 980 kilométeres ut után Athén­be érkeztek, innen másnap a Földközi tenger felett 750 méter magasságban el­repülve, 1250 kilométeres ut után Kairó­ban, afrikai parton szálltak le. Kairó­ban a rossz időjárás három napi pihe-, nésre késztette őket és csak március 15-én szánhattak fel újból, hogy a líbiai és a Szahara-sivatag fölött az angol­­egyiptomi Szudánban levő Aibarát ér­hessek el, ahol újabb 1450 kilométeres ut után földet értek. Az erő? szél miatt csak !7-én folytathatták útjukat (1250 km.) Mongalláig, 18-án pedig újabb 1350 kilométer után Lissaláig, hogy további 1150 kilométer után végül Betga-Kongo fővárosában, a Leopoldville melletti Finshussában célhoz érjenek-Március 29-éig voltak Kongóban, a mely közköltségen kiutazik Amerikába, hogy kiszekirozza a kormánytól azt a nyolcvanöt milliót. Aztán ha megkap­ták azt a rongy os pénzt... Itt komor felleg borult a Samu bácsi homlokára és gondterhelt arccal elhall­gatott!. — Na és ha kézhez kapta az öröksé­get a delegáció? — kérdeztük szivszö­­roHgva. — Akkor azok vissza se jönnek töb­bet — jelentette ki őszintén Jaskusz bácsi és mi nem mondtunk ellent. El­végre ő iöbban ösmeri a famíliáját. kormány az élőál latki vitel, a hús- és tejtermékek szállításának megkönnyíté­sével segitse elő az állattenyésztés ér­dekeit. Ezután Posztics Sztepnn egyetemi ta­nársegéd az adókérdésről terjesztett e?ő rezo uciót, amely megalapítja, hogy a parasztgazdas gok a háboruelőtti tiz ki ogram bura értékű adó helyeit most kétszázhuszonhat kilogram búza értéké­nek megfe elő adót fizetnek ho'danként. Az a veszély fenyeget, hogy a valuta javulásával ez a különbség akkor ra nö­vekszik, hogy fölemészti a fö'dbirtok teljes bruttó jövedelmét. A kongresszus javaso'ja. hogy a valularer.dezésig a földadót elasztikusakban ái’apitsák meg és a nemzetgyűlés időről-időre határozza meg a kataszteri föidadó szorzószámát. melynek minden nagyobb városát és helyőrségét meglátogatták és eközben eleget tettek hadvezetőségük részéről kapott megbízásuknak. Március 29-én Kinshussában felszáll­tak, hogy az odautazás etappe-jainak sorrendjében térjenek vissza Brüsszelbe, Vlsszautazíukban az egyenlítő felett elterült átláthatlan sűrít köd miatt órá­kig voltak kénytelenek igen alacsonyan az egyenlítő erdőségei fölött szállingóz­ni. A benzin ük egyre fogyott.- A pilóták élete komoly veszedelemben foTgott, a mikor egyszerre széífosziótt a köd s a lég bátor utasai fellélegezve irányíthat­ták gépüket a sivatag irányába, amelyet átszelve újabb veszedelembe sodródtak. Oly elviselhetetlen, tikkasztó forróság volt. hogy a repülőgép mind a négy ke­rekének pneumatikja felpukkadt, úgy hogy az 50. Celsius fok hőségben kény­telenek voltak leszáliatii. Több órai munka után ismét folytathatták útjukat. A prairie-ket elhagyva, Adbárában szálltak le, hol — távol hazájuktól — a húsvéti ünnepeket töltötték. Adbarából óránként 200 kilométeres gj-OTsasággal a tengerparti Kamba ér­keztek (1680 km.), ahol az angol hely­őrség tisztjei meleg barátsággal látták őket vendégül. Hat és félórai repüléssel, átlagosan 140—150 kilométeres gyorsasággal ér­keztek Athénbe. Ez az útszakaszuk rej­tette magában a legtöbb veszedelmet. Sűrű, átbatolhatlan köd minden tájéko­zódást lehetetlenné tett. A tengeren ha­talmas szél tombolt. Útjukban a tenger fölött egyetlen hajóval sem találkoztak. A szél csapkodta a repülőgép szárnyait, amelyeket a letörés veszedelme fenye­getett, 80—100 méter magasan repültek a tenger felett. Kréta szigetén partra­­szálltak és ott várták meg amíg a köd felszállt és a vihar elült. Másnap Athén-1 be értek. Athénből reggel 6 órakor szálltak feil és öt óra és húsz percnyi repülés után 11 óra 20 perckor ereszkedtek le me­rész ívben a noviszadi repülőtérre, ahol a bátor repülősöket Sztanojlovics tábor­nok, a noviszadi repülőtér parancsnoka és Filipovtcs Pavle őrnagy, parancsnok, a repiilötisz'tikár élén fogadták. Délben a tiszti étkezdében ebéd, este pedig a, Hársfa* vendéglőben vacsora volt a tiszteletükre, amelyen a bátor és hős pilótákat melegen ünnepelték. Másnap délben Medaets és Verhaeghcn pilóták újból repülőgépeiken ültek, meg­igazították az iránytű mellé erősített kitömött fekete macskát, amely a belga pilóták elmaradhatlan talizmánja és a 450 lóerős Breguet méltóságteljesen fel­emelkedett, hogy leszállás nélkül, orszá­gokat átszelve, városokat, hegyeket, fo­lyókat elhagyva visszatérten szükebb hazájába: Brüsszelbe, ahonnan egy hó­nappal előbb elindulva impozáns repülő­­bravúrt végeztek. A noviszadi repülők sapkájukat lengetve búcsúztak a felhők közé elbuiit belga bajtársaiktól. __________l<m áprfl;s 13. Egy para hatása a külkereskedelemre Kiki-dán egy para városi adót róttak ki minden darab téglára és rs répra — A* igy para tönkreteszi a Mkindai tégla­­exportot Becskerekről jelentik: A Bánátnak legnagyobb téglagyárai Kikindán van­nak, amelyek jelentékeny mennyiségű téglái és tetőcserepet szállítanak a kül­földre is. A múlt évben például Görög­országban tartott állami árlejtésen a ikikindai téglagyárak sikerrel küzdöt­tek meg a francia kó'nkurrenciával s a görög állam részére tizenötmillió tég­lát szállítottak. A kikindai téglagyárosok között most meglehetős izgalmat okozott egy látszó­lag egészen jelentéktelen körülmény. Az történt ugyanis, hogy Kikinda vá­ros tanácsa azt határozta hogy a jövő­ben a téglagyárosok minden egyes da­rab tégla, vagy cserép után, amelyet a téglagyárakban előállítanak, tartoznak egy para városi fogyasztási adót (tro­­sarina) fizetni a város pénztárába. Az egypatás téglaadóról Stanoilovics Sándor a becskereki iparkamara titkára rs kijelentette, bogy énnek az egy párá­nak igen súlyos kihatása van a külke­reskedelemre s hogy ezzel az egyparás megterheléssel nemcsak a kikindai téglagyárosokat éri jelentékeny károso­dás, hanem főleg a város maga fog arra ráfizetni. A kikindai téglagyárosoknak — mon­dotta a kamarai titkár — azáltal sike­rült a tizenötmillió darab cserépnek Görögországba való szállítását elnyerni, hogy ajánlatuk az egész mennyiségre 37.500 dinárral olcsóbb volt, mint a franciáké, vagyis darabonként egyne­­gycdparával olcsóbban tudták adni a. cserepet, mint a többi pályázók. Már most ha a jövőben a téglagyárosok minden darab után egy párát fizetnek a város pénztárába, akkor egy ilyen ti­zenötmilliós szállítás esetén éppen száz­­tizenkétezerötszáz dinárral drágább lesz az ajánlatuk, mint a franciáké, tehát a száílitástól e! fognak esni. — Ha tehát: a tanácsi határozat ér­vényben marad, altkor a kikindai tégla­gyárosok, dacára áriák k’t&nő minősé­gének, nem tesznek képesek többé kül­földre szállítani, amiből megtehet álla­pítani hogy. egy párának is milyen nagy szerepe lehet a külkereskedelem­re. Éppen ezért a kamara, amely a ki­kindai városi tanács határozatáról Írás­beli értesítést kapott, átirattal fog for­dulni Kikinda város tanácsához, amely­ben kérni fogja, hogy ezt az újfajta egyparás adónemet törölje, mert azzal saját gyárait tönkreteszi. Nincs jot fa mint a MOH PARFÜM“ P O U D E R BOURJOI \ PARFUMEUR, PARIS A földművelés válsága miatt állattenyésztésre térnek át a gazdák A földműves-szövetkezetek beogradi kongresszusának határozatai Repülőgépen Kongóból Noviszádra Két belga repülőtiszt 17690 kilométeres túrája Izgalmas repü őni a Földközi-tengeren át

Next

/
Oldalképek
Tartalom