Bácsmegyei Napló, 1926. április (27. évfolyam, 90-118. szám)
1926-04-09 / 97. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 19?6 április 9. Leszúrta a sógorát Négyévi /egyházra Ítélték a Prokssch-ieíepi gyilkost A szuboticai törvényszéken csütörtökön ítélkezett Pavlovics István törvényszéki elnök büntetőtanácsa Dédics Lukács szuboticai íakos bűnügyében, akit az ügyészség szándékos emberöléssel vádolt Bédics ezévi február hó 26-án Prokesch-telepi lakásán késsel agyonszurta sógorát, Kovács; József harminckilenc éves bognárt. A közvádat Csulinovics Ferdo dr. államügyészt képviselte, a védelmet , dr. Székely Zoltán ügyvéd látta el. A március 4-ike óta vizsgálati fogságban levő vádlott kijelentette az elnök kérdésére, hogy nem érzi magát bűnösnek. Elmondta, hogy Kovács József, aki vadházasságban élt nővérével, iszákos, eröcfeakos, verekedő természetű ember volt. A kérdéses délután összeveszett házastársával, akivel hat év óta élt együtt. Ittasan jött haza és olyan fenyegetően viselkedett házastársával szemben, hogy az elmenekült a háztól. Előbb a közeli Bajai-uti temetőbe ment, ahol elrejtőzött, majd anyósa házában húzódott meg. Közben érkezett haza Bédics Lukácsi. Bement a szobába, ahol Kovács volt. Rajtuk kivüi nem tartózkodott a lakásban más senki. Kovácsot is szitkokkal illette, majd késsel rátámadt, erre ő felkapott egy bicskát, amely a kenyérkosárban volt és azzal Kovács felé szúrt. Hogy hányszor Szúrta meg, nem tudja. Az esjet után elmenekült és a szántóföldeken bujdosott, másnap pedig jelentkezett a rendőrségen. A vádlott után a tanuk kihallgatása következett. Olajos Róza elmondta, hogy Bédicséknek első szomszédja és annyit tud, hogy gyakran volt veszekedés a házban. Bálint Piroska tanú is szomszéd. Annyit tud, hogy az elhalt sokat kiabált, mikor ittasan jött haza. Csörgő Antalné azt adta elő, hogy a kérdéses délután az asszony a temetőbe menekült, mert az ura megakarta verni.* Ezután még több tanút hallgattak ki, akik igazolták, hogy már régebb idő óta viszálykodások voltak Kovács, továbbá házastársa és sógora közt. Perazics Bozsidár dr. törvényszéki orvos terjeszti elő ezután szakértői véleményét az elhalt sérülésiéiről. Három seb volt rajta és mind a három halálos. Csulinovics Ferdo dr. államügyész a bűnösség kimondását kérte, dr. Székely Zoltán védő kifejtette, hogy a tanúvallomások szerint a vádlott önvédelemből szúrta le Kovácsot és ezért felmentéit kért vagy bűnösség kimondása esetére azt, hogy ne szándékos emberölésben, hanem erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testi sértésben mondják ki bűnösnek. A bíróság ezután meghozta Ítéletét, a vádlottat szándékos emberölésben mondotta ki bűnösnek és ezért négy évi fegyházra ítélte. előtt a nagy konkurrencia miatt deficittel dolgoztak. A kontingens többi részét a kantélben tömörült szeszgyárak arányosan felosztották maguk között, az árakat pedig teljesen önkényesen állapítják meg. A szeszt egészséges vagy romlott tengeriből és melászból állítják elő, száz liter szesz előállításához háromszáz kg. romlott tengeri kell, ami 180—200 dinárba kerül. A termelési költség legfeljebb ötven százalék, úgy hogy egy liter spiritusz előállítási költsége összesen három dinár. De ha egészséges kukoricából vagy melászból készítik is, akkor sem kerül többe négy vagy négy és fél dinárnál. A szeszkartel azonban a szesz eladási árát tizenhat dinárban állapította meg, tehát háromszáz százalékos nyereséget állapított meg magának. Ha ezer vagon évi fogyasztást számítunk, akkor a szeszkartel évi tiszta haszna minimálisan százhuszmillió dinár. A szeszkartelnek sikerült több magasállásu pénzügyi tisztviselő jóakaratát megnyerni, akiknek pedig a szeszgyárak működése feletti ellenőrzés volna a kötelességük, azonkívül megszerezték több politikus támogatását, úgyhogy árdrágító tevékenységüket zavartalanul folytathatják. Kértem a kormányt, hogy rendeljen kj szakbizottságot, amely a szeszkartel működését felülvizsgálja, amihez a kereskedelmi miniszter hozzá is járult, de ugylátszik, hogy titkos erők mindent elkövetnek, hogy a bizottság kiküldését megakadályozzák. Mindenesetre az alakulandó uj kormánytól erélyesen követelni fogom a kartelek elleni törvény mielőbbi meghozatalát. Vuics képviselő adatai nagyrészt helytállók. A szeszkartel árdilktaturája károsan befolyásolja a hazai ipar fejlődését. Az egyetlen vigasz abban, hősre a szeszkartel bántatlanul garázdálkodhat, az hogy más országban is hasonló a helyzet. Mindenütt a szeszbárók az urak. Vizsgálatot indítanak a szeszkartel ellen Á kariéi háromszáz percentes haszonra dolgozik Vujics Demeter képviselő nyilatkozata Becskerekről jelentik: Vujics Demeter bánáti földmüvespárti képviselő kevéssel a parlamenti szünet megkezdése előtt feltűnést keltő interpellációt intézett a pénzügyminiszterhez a jugoszláviai szeszgyártás és szeszkereskedelem tárgyában. Vujics képviselő tegnap Becskereken tartózkodott és ez alkalommal érdekesen nyilatkozott ebben a kérdésben a Bácsmegyei Napló munkatársa előtt. — A régi Szerbiában egyetlen szeszgyár volt üzemben Beogradban. A háború után a Jugoszláviához csatolt területeknek már jelentékeny számú szeszgyára volt és pedig a Vajdaságban öt mezőgazdasági és egy ipari szeszgyár. Horvátországban három ipari és 45 mezőgazdasági szeszgyár, Boszniában két ipari és egy mezőgazdasági szeszgyár működött. Azóta Zagrebban még két modern nagyipari szeszgyárat létesítettek, úgy hogy ma hatvan szeszgyára van az országnak. Az ország évi szeszszükséglete 750—1200 vagon, a hatvar. gyár termelőképessége pedig körülbelül háromszorannyi, exportra pedig a mi szesztermelésünk nem kerül, miért is az első években óriási volt a túltermelés. Ennek következtében heves konkurrencia dúlt a szeszgyárak között és azok meglehetős naev deficittel működtek. Hogy a kinos helyzetbői kiszaba dúljanak, a szeszgyárak 1924 év őszén megalakították a Szeszíorgalmi Részvénytársaságot (D. D. za Promet Őpiritusa) Beogradban, amely valójában nem egyéb, mint a szeszgyárak kartelje. Ebben a karteiben ma már bent van az ország minden ipari szeszgyára, a nagyobb mezőgazdasági szeszgyárak és négy nagybank is, amelyek a kartelt finanszírozzák. Eleinte egyes gyárak nem akartak a kartellre belépni, igy a verseci és becsbe rcki szeszgyárak, de a kartel különböző eszközökkel kényszeritette őket a csatlakozásra. A horvátországi mezőgazdasági szeszgyárakat dr. Franges egyetemi tanár a kartel megbízásából szövetkezetbe tömöritette és a szövetség egyezséget kötött a kartellek Az egyezség szerint a negyvenöt horvátországi szeszgyár évente kétszázötven vagon spirituszt termel, ameiyet a Szeszforgalmi Részvénytársaságnak adnak el. Egy-egy gyár tehát öt vagon spirituszt gyárthat évenként és a kartel kötelezte magát ki nem termelés esetén az illető gyáraknak vagononként 10.000 dinár megtérítést fizetni. Az egyezség tehát azt jelenti, hogy a kis mezőgazdasági szeszgyárak, ha teljesen beszüntetik üzemeiket, akkor kapnak a karteítöl évenként 50.000 dinárt, rnig a kartel alakulása A helyettes Irta : Színi Gyula Egyszer egy küldöttség, olyan frakikos és félkörös, beállított a leghosszabb cimü hivatalfőnökhöz. Amilyen terjedelmes volt a cime, olyan kicsiny volt a hatalma. De mindegy, mégis hatalom volt. A küldöttség félköréből kivált egy szikár trr, akinek a fejséről az örökös ikalapemelés lekoptatta a hajszálakat. Ennek az urnák is épp oly hosszú volt a cime, mint a fenttiszteltté. de ezzel a szóval, hogy »helyettes«, még hosszabb Is. És ez az egy szó bosszantotta őt már húsz év óta. Mindig csak helyettes volt, mindig második, mindig neki kellett előbb a kalapot levennie. A mai szent nap örömére azonban legyűrte boszuságát és igy üdvözölte főnökét: — Szeretve tisztelt hivatalvezető ur! Húsz esztendeje vagyok már abban a szerencsés helyzetebn, hogy nagyságod áldásos főnöksége alatt működhetem. Egy hivatalnoki kar veszi körül nagyságodat, amely épp olyan érzelmekkel van eltelve nagyságod iránt, mint én. Mindnyájan érezzük és hangoztatjuk, hogy nagyságodnál jobb, igazságosabb, atyaibb főnököt még kívánni se lehet. Ezért engedje meg, hogy főnöksége huszadik évfordulóján valamennyiünk nevében annak a szívből jövő kívánságunknak adjunk kifejezést, hogy az Isten nagyságodat még egyszer húsz esztendőn át szerető körünkben megtartsa. Örömünkre, dicsőségünkre fog szolgálni, ha a második húsz év után ismét ezekkel a szavakkal állíthatunk nagyságod elé: Isten éltesse még húsz esztendeig! Ez a kívánság nagyon is ráfért az ünnepeibe, aki már göthösködő. idősebb! ember volt és akiről meg lehetett koc-j Jcáztatni a fogadást, hogy az újabb húsz évet nem éri meg. Az ünnepelt azonban meghatottan felelt: — Nem találok szavakat, amelyekkel a meg nem érdemelt megtiszteltetést megköszönni tudnám.. Sóikkal inkább meg vagyok hatva, semhogy jól kifejezni. tudnám azt a jóakaratot, amellyel önök iránt mindenha (így mondta, mindenha!) viseltettem, viseltetem és viseltetni fogok. (Ez a hármas igeragozás a főnök ur pontos szabatosságát bizonyította.) Ember vágyóik én is, akinek hibái vannak és ha akaratom ellenére vétettem önök ellen, remélem, hogy ezt meg fogják nekem bocsátani, miért csak a jószándék vezérelt ebben. Szónokuk kifejezte azt a kívánságát, hogy még húsz esztendeig maradjak meg önök közt. Bármily szívesen maradnék még önök közt, agg korom és be tegeskedósé m arra int, hogy hivó szavának engedelmeskedjem és talán engedelmeskedni is fogok. (Az üdvözlő szónak, a »helyettes« szivében rózsaszínű reményeket keltett életre.) Még egyszer köszönöm... A helyettes ur, amint hazaérkezett, idegesen csapta le frakkját egy karosszékre. Dult-fult magában annyira, hogy a felesége nem mert hozzá szólni. Mellényét olyan mozdulatokkal vetette le, mintha valami láthatatlan ellenség ellen iküzdene. Végre megszólalt: — A vén hülye mégse akar eltakarodni az utamból! A felesége kérdőleg nézett rá. — Papirfalvyt ünnepeltük — mondta magyarázatképp a helyettes — és úgy volt, hogy bejelenti lemondását, távozását. Be is jelentette, de egy mellékmondatban megint visszavonta! Ütné meg a guta! (Ez a kívánság nem volt körmondatban megfogalmazva, de annál őszintébb volt.) Es a helyettes, miközben kemény, frakk-ingét indulatosan csapta a földhöz, igy folytatta: — Hát nem vagyok én szerencsétlen ember?. Húsz esztendeje abból a reményből élek, hogy a vén salabaktert végre is elviszi az ördög. És nem, nem, nem. Ez az ember örökké akar élni. Már járni is alig tud, a hamut mamunak mondja, de azért még legalább húsz évig főnök akar maradni! — Bűnek is te vagy az oka, te pipogya! — felelte a felesége. —En a te helyedben már Tég kitúrtam volna. Bs az asszony a vállával olyan mozdulatot csinált, mintha akár a világot is ki tudná sarkaiból mozdítani, mint egy útban álló bútordarabot . A helyettes felelni akart valami gorombaságot, de az asszony »a rántás odaég« kiáltással kisietett a szobából. Másnap csúnya, boros nap volt. Egész nap esett az eső, a komor köd tele volt az elmúlás gondolatával. Ilyenkor arat a legjobban az a bizonyos fogadatlan kaszás. A főnök beüzent a hivatalba, hogy beteg, nem jöhet. A helyettes foglalta el helyét a főnöki szobában. Letelepedett a széles íróasztal mellé, amelyet mindig irigyelt felebbvaiójátói, de irigyelt egyebet is: a szépen kárpitozott szobát, a díszes bútorokat, az előkelő faliórát és a többit. Most a kezébe vette. principális tollát, de ez nem állt jól a kezéhez. Áthozaíta a magáét, valamint a salát tintatartóját is. amelyhez az évek folyamán hozzászokott. Aztán eszébe jutott, hogy egyéb tárgyait is áthozatja, amikor megszólalt a telefon csengője. Az államtitkár személyi titkárja jelentkezett telefonon. — Papirfalvy or — mondta — ma az államtitkárnál volt audiencián és oly zavarosan viselkedett, hogy azt hisszük, elméje kissé meg van támadva. A kegyelmes ur kéri önt, vegye át ideiglenesen a hivatal vezetését. Ä helyettes örömtől sugárzó arccal mondta: — Átveszem. A kegyelmes urnák méltóztassék átadni legmélyebb hódola-1 tómat és köszönetemet. Aztán letette a kagylót. — Végre! — sóhajtott föl és nyomban intézkedett, hogy tárgyait áthozzák régi szobájából. Boldognak, szerencsésnek érezte magát. Ha Papirfalvy nem ment volna el személyesen az államtitkárhoz, még most se tudnák róla, hogy. meghülyütt. Alig melegedett meg a helyettes a főnöki székben — egy óráig tartott, amig kereste azt a pózt, amellyel ezután a tisztviselőket fogadni fogja — egy ismeretlen tír kereste. Nyúlánk, magas, elegáns ember lépett be, monoklival a szemén. Erősen racosolt: — Papirfalvyt elvitték a Lipótmezöre... — ezt mondta — és az államtitkár urr őkegyelmessége szükségesnek látta, hogy azonnal intézkedjék. Engem rendelt ki a hivatal vezetésére — mondta a helyettes. — Tudom —■ felelte a monokli« — de ön nem -tudja, hogy Papirfalvy miket mondott az államtitkárnak. Megvádolta önt. hogy az életére tör és őrültségében még ennél is súlyosabb váddal illette önt. — Mivel? — kérdezte riadtan a helyettes.— Hogy ön a felektől pénzt fogad el titokban! — felelte a monoklis. — Rágalom! — kiáltotta a helyettes. — Egy őrült ember rágalma! — Csak nyugalom, ura-m — mondta a monoklis.— A kegyelmes ur engem rendelt ide, hogy vizsgáljam meg az ön hivatali működését. Szíveskedjék tehát sa/ját hivatali helyiségébe átmenni, mert ettől a pillanattól fogva én veszem át a hivatal vezetését. A helyettes felállt, levegő után kapkodott. .. olyan pillantást vetett a mo-noklisra, mintha ezziel a tekintetével szíven akarná döfni, megfogózott az Íróasztala szélébe, néhány lépést tett, megtándorott.., aztán elvágódott a padlón. Vége volt.
