Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-20 / 78. szám

1926 március 20. BACSMEGYEI NAPLÖ 5. Vázsonyi szerint a Bethlen-kormány jogilag is felelős A magyar demokraták vezérének nagy beszéde a frank vitában — „A kormány meg most is titkolja az eseményeket“ — Az ellenzék heves összecsapása Csáky honvédelmi miniszterrel------------ rnrnmm g—1 '■ ----------­Kfotiirí alkalmaz a többség a frankvitában Budapestről jelenítik: A nemzetgyű­lés péntekem folytatta a franíkvitát. Bo­gy a János rövid felszólalása után gróf Csáky Károly honvédéin;: tntars&er mondott hosszabb beszédet, amelyben Jainikovich alezredes reaikttválásának és nyugdíjazásának történetét 'Ismertette. — Az a vád — mondotta —. hogy Jankovich vfeszabooositása boszortká­­nyos gyorsasággal történt. Jankovich saját maga járt el a poéta helyett, min­denhova személyesen vitte el szabály­szerű kérvényéi és ezért rövidült meg az eljárás. Az a. feltevés, hogy Janiko­­vilchcsai kivételeztek, nem áll meg. (Nagy zaj.) Felkiáltások a szocialistáknál: De igenis kivételeztek! Sógora volt! Gróf Csáky: Huszonkét másik eset­ben hasonlóképp jártak el! Farkas István; De több ezer esetben elutasították! Propper Sándor; Nem is iktatták az aktáját és úgy intézték el. (Óriási zaj a baloldalon.) Csáky: Nem Igaz! Hegymegi-Kiss Pál felugrik a helyé­ről: De igen! Fábián Béla: Kérdezze meg Farkas Tibort. (Fantes Tibor igent int a fejé­vel.) Csáky ('indulatosan a szocialisták felé): Nem igaz! . A szocialisták padjairól kórusban kiabálják: Sógora vagy nem sógora: Erre feleljen! Farkas István: Nem iktatták az ak­tát. (Nagy zaj, a szocialisták folyton ezt kiabálják): — Sógora, vagy nem sógora? Csáky megállapítja, hogy Jankovich nyugdíjazása és a frankügy között nin­csen összefüggés. — Ha van az uraknak valami kifo­gásuk ellenem — mondja az ellenzék félé fordulva — akkor tessék engem más utón felelősségre vonni. Vihar a honvédelmi miniszter fenyegetései miatt Kiss Menyhért, a fajvédőpártból nem­rég kilépett ellenzéki képviselő szólal fel ezután. Amikor szólásra emelkedik, a kormánypárti képviselők nagyrésze az ellenzék gúnyos nevetése 'közben ki­megy a teremből. Kiss Menyhért az egész baloldal tapsai közben vála.szol Csáky honvédelmi miniszternek. — Ez a kormány — mondja — a sze­gény vasutasok ezreit kényszeritette arra, hogy nyugdijukról mondjanak te, mert ellenkező esetben nem intézték volna el visszahonjositásukat és éppen ezért Csáky honvédelmi miniszternek nincs joga, hogy Jankovich ezredes só­gora nyugdíjügyét védelmébe vegye. (Perceidig zugó taps az ellenzéken.) Százezerre is felmegy azoknak a sze­rencséden kispolgároknak a száma, akik évekig sem tudták nyugdíjazásuk és vfeszahonositásuk ügyét elintézni és ugyanekkor Jankovich máról-holnapra rendezhette minden ügyét. Ez a csodá­latos véletleneknek olyan találkozása, ^amelyek fölött nem lehet napirendre 'térni. Két eset lehetséges: vagy W'in­­diischgraetz támogatta Jankovichot, vagy a honvédelmi miniszter közeli ro­konsága tette lehetővé ügyeinek gyors elintézését. Csáky honvédelmi miniszter ingerül­ten az ellenzék felé: Erre nézve tettem már kijelentést és aki ebben kételkedik, azt felelősségre fogom vonni! óriás? vihar tör ki a honvédelmi mi­niszter szokatlan fenyegetésére. Az el­lenzéki képviselők felugróinak helyeik­ről., a szociáldemokraták a padokat csapkodják és úgy kiáltanak a minisz­ter felé: — Aff ez, kaszárnya? Zupásőrmester maga? Dől fog maga felelősségre von­ni bennünket? Fábián Béla: A miniszter ur talán párbajra akarja kihívni az egész ellen­zéket? Horváth Zoltán: Hol atar minket fe­lelősségre vonni? Vázsonyi Vilmos: A sóhivatailban! Az elnök állandóan rázza a csengőt, de a rend nem áll helyre. Csáky honvédelmi miniszter Kiss Menyhért felé: Mindenesetre tudatlan­ság a képviselő úrtól! A miniszter e kijelentésére újabb vi har tör ki a baloldalon. Az ellenzéki 'képviselők felháborodva kiáltják Csáky felé: — Hal van maga? A laktanyában? Bemünket ne fenyegessen és ne go­­rombáskodjék! Szcltovszky elnök, miután hiába pró­bálja a rendlet az állandó csengetéssel helyreállítani, végül fe a következő el­nöki enunciációt teszi az ellenzék he­lyeslése közepette: — Kénytelen vagyok a honvédelmi miniszter urat figyelmeztetni, szíves­kedjék Parlamentär csabb kifejezéseket használni. Kiss Menyhért ezután felszólítja a honvédelmi minisztert, terjessze a Ház elé annak a negyven katonatisztnek az aktáját, akiknek Janikovichhoz hasonló kérelmét elutasították. (Zajos taps az eMlenzéken.) Egyébként — mondja — most már nem 'is érdekel a miniszter ur mosakodásai. Csáky honvédelmi miniszter dühösen kapja fel aktatáskáját és kiaiet a te­remből, közben ezt válaszolva Kiss Menyhértnek: — A mosakodást reggel szoktam el­végezni. Az ellenzék a közbekiáltások özönét zúdítja a távozó honvédelmi miniszter után. — Ajánljuk magunkat! Ne is jöjjön többet vissza! Tiszteltetjük a sógorát! Kiss Menyhért ezután megállapítja a kormány felelősségét és a kisebbségi véleményt fogadja el. Az elnök ezután szünetet rendel el. Vázsonyi Vilmos a kormány felelősségéről Szünet után Saly Endre szólal fel a kisebbségi vélemény mellett, majd dél­után négy órakor Vázsonyi Vilmos emelkedik szólásra. Az üres padsorok percek alatt benépesednek és a folyo­sókról betóduló 'képviselők feszült fi­gyelemmel hallgatják Vázsonyi kétórás hatalmas beszédét. — Mielőtt ránkszakadna a klotür — kezdi Vázsonyi — foglalkozni kívánok a frankbizottság jelentésével. Minden más szemponttól eltekiintvej egyedül abból is meg kell állapítani a kormány felelősségét, hogy egy teljes éven át állami tisztviselők a Térképészeti Intézetben az országos főkapitány vezetésével frankot ha­misítottak. E tény maga is elég a kormány fe­lelősségének megállapítására. Elkép­­zelhiető-te, hogy a régi időben szükség lett volna napokig tartó vitára, ha ilyen ügy előadódott volna .és nem mondott volna le huszonnégy óra alatt az a kormány, atnely alatt ilyesmi megtörténhetik. Ez a kormány úgy ke­zdi az ügyet, hogy az egyéni becsület kérdésévé teszi, hogy a helyén marad­jon. Ez helytelen beállítás, mert minél inkább érzi egy kormány a maga ér dektelenségét és ártatlanságát, annál inkább tartozik felkínálni, hogy az ügyet olyan másik kormány vizsgálja meg, amely teljesen távol áll az ese­ményektől. Nem a bűnösség tudata van ebben, hanem ellenkezőleg, a kormány előkelő gesztussal mondhatja: Ártatlan és érdektelen vagyok, nem akarom a vá­dat képviselni olyan ügyben, amelyben ellenem gyanút táplálnak. Ehelyett ez a kormány még a felekezeti szem­pontot is felveti, hogy ne kelljen távoznia, majd pedig engem, mint a grófok vezé­rét állít be, aki gróf Károlyi Imrét és őrgróf Pallaviclni Györgyöt irányítom. Legyünk már egyszer annyira demo kraták, hogy elismerjük azt, hogy a grófok közt is vannak önálló gondolko­dású emberek. Végtelenül elszomorító, hogy még most sem az igazság kideríté­se a cél, hanem annak megakadá­lyozása, hogy megtudjuk, mi történt tulajdonképpen. Ezt igazolja az a tény is, hogy Win­­dischgraetz feljegyzéseit nem hozzák nyilvánosságra, sőt elfogadj,ák azt az álláspontot, hogy Károlyi Imre nem kő teles erre vonatkozó tudomásáról tanú­vallomást tenni. A bűnvádi perrendtar­tás elrendeli, hogyha valamely harma­dik személy tud meg olyasmit, ami egyes vádlottak javára szolgál, azt fel­tétlenül köteles a biró-ság tudomására hozni. Már pedig Windischgraetz fel­jegyzései feltétlenül javára szolgálnak a többi vádlottaknak, mert nem mellé­kes körülmény az, hogy ezek a vádlot­tak tudatosan követték-e el a bűncse­lekményt, vagy pedig felsőbb utasítás­ra cselekedtek. Reisinger Ferenc: Ezenkívül van még zsiványbecsület is! Vázsonyi: A parlamenti vizsgálóbiiró­­ság előtt még nem szerepeltek azok az újabb adatok, amelyeket a nyomozás legújabb étappja vetett felszínre. A leg újabban elhangzott vallomások esetlet lehetővé teszik, hogy az ellenzék ne állja útját a kormány jogi fele­lősségre vonásának sem. Eckhardt Tibor: Eleinte ön nagyon meg volt elégedve Bethlennel! Előbb csak Gömböst és Eckhardtot kellett az ügybe belekeverni! Vázsonyi: Éppen ez bizonyltja abjek­­tivitásomat. Amíg nem ismertem a helyzetet, nem támadtam a kormányt. Eckhardt: Gömbös letartóztatását kö­vetelte! Vázsonyi: Mindenkinek a letartóztatá­sát követelem, akire rábizonyosult, hogy bűnös a frankhamisításban. Rész­letesen foglalkozik ezután a kisebbségi véleménnyel és kiemeli, hogy amíg a kisebbségi vélemény óvatosan kerülte még az »irredenta« szót is, addig a több­ségi jelentés foglalkozik az irredenta kérdésével is és ennek során kiderül, hogy Nátíossy volt az összes titkos szer- J vezetek vezére. Ez magának Bethlennek előadásából ál­lapítható meg, aki Windischgraetzet an­nak idején az irredenta szervezetek összevonására vonatkozó tervével Ná­­dossyhoz utasította. Kétségtelen, hogy minden titkos szervezet irredentával foglalkozott, igy például a Kettős Ke­reszt Vérszövetség is, amelynek eskü­mintája szerint annak tagjai vérbiróság­­nah voltak alávetve. Eckhardt: Honnan tudja ön ezeket? Vázsonyi: Magától Rassay Károlyiéi, akit Nádossy egy ízben felszólított, hogy lépjen be a Kettős Kereszt Vérszövet­ségbe. Hosszasan indokolja ezután, hogy miért foglal állást a kormány ellen és rámutat arra, hogy minden adatból megállapítható a kormány politikai felelőssége és ez­ért a kormány köteles átadni he­lyét olyan kabinetnek, amely a frankhamisítás ügyében teljesen ér­dektelen. Vázsonyi beszédét az ellenzék per­cekig zugó tapssal fogadja, majd Györ­ki Imre szólal fel személyi kérdésben, végül pedig hosszabb napirendi vita után este hét ófakor az elnök bere­keszti az ülést. A kormánypárt részéről pénteken harmincnál több aláírással a nemzet­­gyűlésen indítványt nyújtottak be arról, hogy a vitát az uj házszabályok rendel­kezéseinek megfelelően bezárják. Erről az indítványról s, szombati ülés elején' szavaznak és ettől számított három na­pon át a képviselők már csak egy-egy órát beszélhetnek. _ Véres verekedés két bfccskereki kereskedő közt egy rossz tizdináros miatt Becskerekről jelentik : Eichert Ferenc Hajdúk Veljko-uccai füszerkereskedésé­­ben csütörtökön este megjelent Járe József szomszédos borkereskedőnek a fia és tiz dinárért Vardar cigarettát vett. A kereskedő később észrevette, hogy a bankjegyből hiányzik egy darab és a hiányzó részt kék papir pótolja. Ezért pénteken este, amikor a fiatalember ismét a boltba ment, felszólította, hogy cserélje ki a hibás pénzt. Emiatt han­gos szóváltás támadt köztük, aminek a zajára a szomszédból befutott a fiú apja, anyja és fivére. Az általános verekedés közepette Járe József fejbevágta Eichertet. A. fia­tal Járe közbelépett és apját kivezette az uccára, ahol ez felkapott egy csere­pet és bezúzta vele az üzletajtó üvegét. Eichert erre kisietett az uccára és ekkor Járe éles vasdarabot vett elő, amivel homlokon ütötte Eichertet, úgy hogy rögtön vér ömlött végig az arcán és összeesett. A megsebesült kereskedőt családja bevitte a városházára dr. Ma­­tícs és dr. Sztojics hatósági orvosokhoz, akik első segélyben részesítették. LEGFŐBB IDEJE! HP? hogy Ön is meggyő­zi ződjék, hogy 1 pár J „Kulcs“-jegyes ha­risnya (vörös, kék vagy arany jeggyel) annyi ideig tart, mint 4 másik pár harisnya. Kapható minden üz­letben. ík „Kulcs“ nélkül amisitottak. 10162|7 Harisnyé h

Next

/
Oldalképek
Tartalom