Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)
1926-03-20 / 78. szám
4. oMaI BÄCSMEGYEI NAPIf • 1^26 március 20. A Zadruzsna Banka egy millió diaár elsőbbségi részvényt bocsájt ki OJabb csődkérvény a Zadruzsna Banka ellen A Zadruzsna Banka viharos pályafutásán' újabb állomáshoz érkezett: csütörtök este a nagyobb részvényesekből álló értekezlet elhatározta,- hogy egy millió dinár elsőbbségi részvényt boosájtarak .ki és azokat elsősorban is a régi részvényeseknek ajánlják fel. Az értekezleten Miftdjlovics Diniitrije nyugalmazott ezredes, a Zadruzsna Bankra elnöke elnökölt és a jelenvoltak a határozatot egyhangúlag hozták meg. Ugyanezen értekezletből kifolyólag felszólítást intéztek az összes betevőkhöz, hogy' a bank szanálása és a betétek biztosítása érdekében hagyják meg betétjeiket további két évig a bankban, amely idő aiaií a bank vezetőségéinek módjában lesz a még meglevő ingatlana!)! a vrstaci, perieszi, apa-tini és fiteli ftöképületeket, továbbá a i teli két tégiaégetöt megfelelően értékesíteni. Mindeddig azért ne.m lehetett ezeket az ingatlanokat eladni, mert a banknak még 2.878.440 dinárt kftevő adótartozása valamennyi 'ingatlanra be volt kebelezve. Erre n tartozásra a noviszadi íőintézefi épület eladási árából 1.350.000 dinárt törlesztettek, úgy hogy -a különféle leírásaik után már csak 800.000 dinár adótartozás és ennek kamata áll fém. A pénzügyminisztérium meg akarja vásárolni az Apafctnban létesítendő keröfeti pénzügyig azgatóság számára a Zadruzsna Banka apa-tini: íiókjíá«ak épületét és az eziránti tárgyalások már «Éörehal-adott stádiumban vaunak. A szanálási munkát alaposan megzavarta az a csődkérvény, amelyet dr. Csirics Á. Milán ügyvéd, a novisžadi görögkeleti szerb hitközség nevében adott be a Zadruzstra Banka, ellen, ki wem fizetett 750.000 dinár betétjének visszatartása miatt. A noviszadi kerületi1 törvényszék, alint csődbíróság, április elsejére tűzte ki q Zadruzsna Banka eltéri csődkérvény tárgyalását. A törvény-szék tvatázata dé annál is inkátb nagy érdeklődéssel tökmlenok, mert ha elrendelnék a csődöt, -akkor a csődiiyitást megelőző minden ügylet és kifizetés megtámadható s megtáraadha tók lesznek a hat hónapon belül perfektuált házeUulások ás, úgy hogy a katonai kincstár is kénytelen lenne a megvett Zadruzsna BanA vaj da.sági magyar rádiótulaj dánosokat komoly veszedelem fenyegeti. A hatóságok azzal a tervvel foglalkoznak, hogy leszerelik a magyar rádiótula.idoncsok készülékeit, mert a budapesti rádióhirmondó irredenta propagandát csinál az utódállamok magyarjai között. Jugoszlávia a többi európai államok mintájára nagyon liberálisan kezelte" a rádió ügyét. Az S. H. S. királyság területén nyolc nap alatt, — nemzetiségi külömbscg nélkül — bárki kaphat engedélyt a készülék felállítására. Ma már minden jobbmódú és kevésbbé jobbmódu család asztalán helyet foglal a modern technika legszórakoztatőbb vívni ánya, a rádió, amely a vidéki városok és falvak eseménytelenségébe egyszerre pezsgő világvárosi életet varázsolt. Mi, akik esztendőnkint ha kétszer hallottunk hangversenyt a zeneiskola növendékhangversenyén kívül, most naponta válogathatunk Európa legnívósabb zenekarai és operaelőadásai között. Saljaim, Vecse,v Ferenc, Jeritza Mária Bohnen Mihály és a többi csillagok látogatnak el az egyszerű falusi házakba és szereznek kellemes estéket a munkába fáradt családnak. Fs most ezt a gyönyörűséges kulturörömet cl akarják venni, mert a budapesti rádióhirmondó a haza- Hanság leple alatt Ízléstelen propa-A bank vezetősége különben meg vau győződve, hogy a hitközséget sikerül meggyőzni, hogy a csőd megkérése nem lehet az érdeke és -amnak elrendelése esetén érdekei még jobban veszélyeztetve vannak. Az elsőbbségi részvények jegyzésére kibocsájtott felhívás első napján ötszázezer dinár összegű elsőbbségi kötvényt lejegyeztek. ganda eszközéül használja fel a modern technika legcsudálatosabb vívmányát, a rádiót. Hiába mondjuk, hogy mi nem tehetünk róla, mi nem hallgatjuk a budapesti leadó bőm- \ basztikus híreit, nem csak azért,j mert tendenciózusait és megbízhatatlanok, de mert unalmasak és érdektelenek. Senki se kiváncsi arra a hírmondóra, amely a hamis frankgyártóknak glóriát von a fejére és martirkoszorut. Az itt élő magyarnak amugy is ezer gondja, baja van a házáért, földjéért, a gyereke jövőjéért és a mindennapi kenyeréért folytatott 'küzdelemben és most a budapesti rádió leadóállomás, amely egy kurzusvállalat tulajdona, hangos duhajkodással és gyerekes legénykedéssel a rádióapparátuson keresztül akarják megmutatni, hogy milyen fenegyerekek vannak még Budapesten. Remélhető, hogy az S. ii. S. királyság hatóságaiban sokkal több komolyság lesz, semhogy a levegőt és a hanghisllámokat akarná megrendSzaMlyozni. A rádió tulajdonos nem azért tart rádiót, hogy propagandaelőadások mellett unatkozzék. Ezért nincs semmi hatása a moszkvai rádió leadóállomás kommunista agitációjának sem. Azt is meghallgathatja nemzetiségi kiilömbség nélkül minden rádiótulajdonos s még sem hallgatja senki. j Egyébként maguk a jugoszláviai, romániai és csehszlovákiai magyar rádiótulajdonosok kérték már a budapesti leadóállomást, hogy a gyerekes irredentizmust hagyja abba. Erre vonatkozólag komoly ígéret is történt s az újabb tiltakozásnak remélhetőleg meg is lesz a foganatja. Most már a jugoszláv hatóságok is tulteheínék magukat azon, hogy egy-két hangos frázisból ügy-et csináljanak. Az S. H. S. királyság méltóságának és tekintélyének többet árt, ha nemzetiségi külömbséget tenne a hanghullátnok között s azt akarná szabályozni, hogy egyes hanghullámokat ki foghasson fel, mint az, ha nem törődik olyan gyerekeskedéssel, mint amit Budapest 550 hullámhossz megpróbál elkövetni. Felboncolták a avankuti földbirtokos holttestét Ä csendörség tovább folytatja a nyomozást A szuboticai ügyészség utasítására pénteken délután boncolták fel Sztipics János tavankuti földbirtokos holttestét. Sztipics ugyanis — mint a Bácsmegyei Napló megírta — csütörtökön délután, amikor kocsin utón vo't Bajmok felé, gyanús körülmények között meghalt. A holttesten a halánték iáján ütéstől eredő sérülés nyomai voltak láthatók, amiből arra követ-, »eztet a csendörség, hogy Sztipics nem természetes halállá! múlt ki, hanem bűntény áldozata lett A boncolást dr. Barta Antal szuboticai törvényszéki orvosszakértő és dr. Kundrák Gyula tavankuti orvos végezték dr. Hrvoje Nardini vizsgálóbíró jelenlétében. A boncolás során megállapították, hogy Sztipicset szivszéíhüdés érte. A csmdőrség azonban ennek ellenére tovább folytatja a nyomozást, mert olyan adatok jutottak a birtokába, amelyek bűn■ényre erjednek következtetni. ka épületét visszaadni és az is a csődvagyanba jutna. Veszedelemben a magyarok rádiója A budapesti leadó állomás irredenta propagandája miatt !e akarják szere’ni a vajdasági magyarok rád óit A sosonok Irta: Ifj. He edus Sándor —< Már közel egy hete voltunk a sosanok vendégel, de a víz ereje nem akart megapadni. Ekkor történt az a borzasztó szertartás, mely még ma is fellázítja bensőmet, amelyet akarvanemakarva, végig kellett néznem! Greenwood itt szünetet tartott elbeszélésében, majd igy folytatta: — Az eső elállt, de a zuhatag ereje tiem csökkent, a Rocky Mountain nagy felületéről gyűlt ebbe a mederágyba a viz, persze ezt a vadak megérteni nem tudták, ezért, iiogy a Minehaha (a vízesés) szellemét kiengeszteljék, ■nagy és szörnyű szertartásra készültek. Eleinte nem tudtam, mit akarnak, csak azt láttam, hogy nagy mozgás van közöttük. Az egyik sziklafalról sziklafalra ugrott és ott bekiáltott minden egyes nyíláson: — Dzsibi! Dzsibi'. Szellem! Szellem! Erre ezekben a földalatti odúkban megpezsdült az élet, a sosonok aprajanagyi a készülődött; dakota vezetőmtől megtudtam, hogy a »kacagó viz« haragját akarják kiengesztelni, ezért mit sem sejtve gyanútlanul néztem készülődéseiket. Az egyik üregből előmászott egy fantasztikus öltözetű alak: —• Dzsosszakid! (Jós) — súgta a dakota nekem. Ez leült egy sziklacsucsra és rettenetes dcbolással és vad lármával verte id a sziklák falvárát. És erre mint a szirti fecskék, melyek a hegygartokban fészkelnek és vonulások idejére kirepülnek jtarti tanyájukból, úgy a dzsosszakid rettentő lármájára a sziklafalak Módúiból előbujt a kigyóindiánok népé. Festői, de vad látvány volt ez a föld mélyéből, sziklák üregéből elökuszíö cnvberraj. amint egyszerre elevenné varázsolták a vad völgy kőmagányát. Mindenik tudta, hogy ünnepre indul, ezért fői is öltözött mindenik a legkáprázatosrbb ruhájába és groteszk észjárásuk í*s vad lelkiik minden különlegességét belecseinpészték öltözékeibe. Volt ett állatbőr mindenféle válfajban, és volt a fejeken emberlárva, medvefej, bölénykoponya, vadkos fejcsont, ökÖrsaarv. szarvasfej. rókaprém. A menetben két sásbölcsőt is vittek vállaikon a kvassitid-ek (legerősebb emberek), kis gyerekek himbálództak benne, gyanútlan cgyügyüséggel. Nehéz volt követni őket a mély szakadéku hegyoldalon, mely olyan volt, mint egy hatalmas kőfal és az indiánok minden lépésnél ismerték azt a kis kiálló kőcsucsot v?<gy szirtöblöt, amelyre lépni lehetett, hogy az ember alá ne. zuhanjon a völgybe. Szerencsére egyik dakota vezetőm előttem ment, a másik utánam és igy szépen mi is fölértünk a hegytetőre, ahol mint egy széles folyam, úgy rohant felénk a vizesés árereje a kiszélcsiilt mederágyban. Itt fönt a fensik tetején kezdődött a nagy szertartás, a vizesés szellemének, a »Nibanabeg« kiengesztelése, vagy amint dakota vezetőm súgta nekent az nyelvén:, ez »unktehh megbékélfetésc. Elsőnek is a »csimon- kerüli elő; amelybe egy erős harcos ölt be és ekkor nagy erővel a többiek meglóditották a nyírfa-csónakot és azt vitte az^ár a duzzadt viz közepén a vizesés felé. Ámulva néztem ezt a jelenetet. Vz indián uyugodtán ült a csónakban, mikor pedig az a vízeséshez közeledett rohanó futtában, akkor felállt az indián, nagyszerűen egyensúlyozta magát és aztán egy libbenés és a csónakkal együtt eltűnt a vizesés zuhatagábau. A partoldalon leróhattam a vízesésig, hogy lássam, mi történt a nyirfa-csónakkal és , az indiánnal, de nagy bámulatomra a »sosono« már akkor lent evezett a zuhatag alatt és a vad partok felé terelte a nylrfa-canoe-t. Ekkor a zenészek fülsüketítő zajba kezdtek és megkezdődött a vad vizeknek szánt szertartások folytatása. Most a két kvassind állott elő és a sás-bölcsővel a hátukon, kőről-kőrc ugorva bementek a sebes ár közepére. Mikor odaértek, érthetetlen szavakat kiáltoztak a part felé, mire ott a jósok, papok, kuruzslók, orvosok elkezdték a »dzsibi«-(szeltem)idzést. Először füvet szórtak a vízbe, aztán targaliyakat, majd homokot és kigyóbőrt, mialatt a zene sikoltozott és a vad embersereg üvöltő zajjal verte föl a tájat. Ekkor a keit harcos kifesziíette a bölcsőket a viz felett és elkezdte lóhálni azokat, mikor aztán a papok megadták a jelt, akkor azt a két sze’rencsétlen csecsemőt behajtották az örvénylő vízbe. Az asszonyok azonnal főzéshez kezdettek és előkerült a szárított hús és a mandamin (kukorica), a netabunhira (Pugúavongen) falevelet szórtak és nekiültek a iakniárczásnak. Étiek, ittak, amennyi csak kendőjükbe fért,' azt a nagy napot« (»gizisz -t) méltóan akarták befejezni és az ö kezdetleges gondolatmenetükben a legtöbb dolog c nagy tett bevégzése után, a lakmározás volt. Messziről néztem őket és undoromat csak azzal tudtam mérsékelni, hogy önm ram előtt mentegettem őket, hogy ezek ép úgy nem tudják azt, hogy minő borzalmas dolgot cselekedtek, amint a hiéna sem tudja, hogy milyen szörnyű és undoritó az, mikor ő kiássa a holtat, hogy ős ösztönét követve — éppen azt falja fel. Hiszen a legműveltebb ember is a fölötte élő erők parancsainak hódol, hát akkor bogimé hódolna ennek egy ilyen ős ember-állat, amelyik a sziklavilág történelemelőtti időkbeli kövértűéiben tanyázik ma is. Hogjy vonhatná ki éppen a »sosono«-indián magát az alól a törvény alól, hogy a környezet válik bensőnkké és azt fejezzük ki cselekedeteink révén. Már pedig a Sziklahegység minden kegyetlensége és vadsága benn volt abban a szörnyű áldozatban, amellyel a kigyó-indiánok a vizesés szellemének, a vizek vad árjának hódoltak. Pár nap múlva leapadt az ár és mi szinte menekülve vonultunk el erről a vadtanyáról, hogy annál nagyobb gyönyörűséggel élvezhessük a Rocky Mountainok hatalmas, emberfelettien szép sziklavilágát. Erősebb akarat, több ridegség, kőszívű kegyetlenség sehol e földön nem iil ily iszonyú erővel az ember-lakta világ birodalmán, minit ezen a helyen, de nem is tűr meg kietlen kérgén inásszerii emberfajt, akik aztán a színvilág összes kegyetlenségét kifejezik és megjelentetik előttünk, borzalmas tetteikben
