Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)
1926-03-18 / 76. szám
4. oldal. BACSMEGYE1 NAPID 1926. március 18. Aparabutyibüncsokor Izgalmas vita elnök és védő közt a szombori törvényszéken ' Szomborból jelentik: A szombori törvényszék szerdán Rackov Szima para* butii földműves, továbbá Krstin Szóka ás leánya, Krstin Jovádka emberölési bűnügyét tárgyalta. A vád szerint 1923 december 2-án Krstin JoVánkáuak Ractoovtól származó törvénytelen gyermekét közvetlenül születése után megfojtották és a parabutyi temető mellett elterülő mocsárba dobták. Rackovot ezenkívül még két rendbeli súlyos tejti sértéssel és egy rendbeli haláltokozó súlyos testi sértés bűntettével vádolták, amelyeket Trutran Iván, Hungler Antal és Svetz István sérelmére követett el. Végül Rackovot Panics Katica parabutyi asszony elleni erőszak bűntettével is vádolta ez ügyészség. A vádlottak tagadták a gyerme.kgyüfcesság vádját. Krstin Szóka a bíróság előtt kijelentette, hogy nem volt része ■a' bűncselekményben, mert Rackov volt *z, aki a csecsemőt születése után elvitte. Krstin Jovárika azt vallotta, hogy önkívületi állapotban volt és nem tudta, mi történik' körülötte. Rackov Szima ezzel szemben apt állította, hogy a kérdéses napon nem is volt Parabutyon, hanem Beogradhan és tanukkal kívánja aöb hét bizonyítani. A tanúkihallgatások során Fopovics Katica tanú vaíSomása közben kínos incidens játszódott le dr. Masirevics Pbankó elnök és dir. Konyovics Jóca ügyvéd. Rackov védője között. A tanú ugyanis vonakodott vallomást tenni s tea hivatkozott, hogy Rackov őt többször megfenyegette. Dr. Konyovics azt •a 'kérdést Intézte a tanúhoz, vájjon megesiküszik-e arra, hogy Rackovot látta Xrstinék házába bemenni. Elnök: A tanút figyelmeztettem arra, hogy vallomására esküt keli tennie, miért tesz hát fel ilyen kérdést? Dr. Konyovics: Ahogy itten kihúzták la -tanúból az elmondottakat, éppúgy kérdéseimmé! én iis tej alkarom húzni az ellenkezőjét. Masirevics elnök izgatottan megrázta a csengőt és a tárgyalást felfüggesztette. A biTóság visszavonult, majd tízperonyi tanácskozás után visszatért' a tárgyalóterembe. Ekkor dr. Konyovics ódként felálü és kijelentette, hogy nem volt .szándékában sérteni a bíróságot. Az elnök lejelentette, hogy kötelessége a legaprólékosabb kérdezösködéssel megkísérelni az igazság kiderítését. Dr. Csóvics Mladen ügyész -azt a kérdést intézte az elnökhöz, hogy jegyzőkönyvbe vették-e Konyovics kijelentéséit és kérte annak jegyzőkönyvi megörökítését. A tárgyalás tovább! folyamán tizennyolc tanút hallgattak kl. Este hét órakor került sor a perbeszédekre. Az ügyész módosította a vádat és Rackov Ha nincs otthon a macska, cincognak az egerek —• ez :a közmondás áll a bicsérdystákra is, akik most, a mester külföldre való szökése után, a legádázabb vádakat - -szórják a próféta kopasz fejére. Karinthy Frigyes egyik cikkében világosan megmagyarázta, hogy a bicsérdyzmu-snak nincs semmi létjogosultsága, azok az emberek, akik egészségesek, alma és spenót nélkül is elélnek az .emberi kor legvégső határáig — a saját életük határáig egész bizonyosan — a beteg, töréfcenyszervezeíü férfiút pedig nem valószínű, hogy a gusztusos csibebecsinált viszi a sírba. De a növényevők inkább megharagudtak Ka- TSníhyra, semmMhogy elhitték volna az igazát és Bicsérdy, a »halál legyőzője« egy fölényes gesztussal elintézte a nagy magyar írót Is. Ám a vegetáriánusok prófétája mos-t sa* iátkezüleg vágta el maga- alatt -a- fát, hogy ne mondjuk a gyümölcsfát — botrányos szerelmi históriájával, amelyet hívei nein tudnak neki megbocsátani. Úgy látszik irigytik a Mester szerelmi sikerét. A nagy Bicsérdy ugyanis megszöktette a titkárnőjét, Garber Jolánt, egy dúsgazdag pestszentlőrinci sajtgyáros leányát, akinek a kíséretében és akinek a költségén most külföldi turnéra Indul a próféta. Kisded hitközsége nyomban zsinatot hivott egybe és ünnepélyesen kiátkozták a mestert. A legsúlyosabb vád — amely, ha beigazolódik mindörökre nyakát szegi Bicsérdy erdélyi karrierjének — az, hogy egyik bizalmas hív©, aki kopogtatás nélkül nyitott be az apostolihoz, Szteiát emberölésért, a 'két asszonyt pedig bűnsegédként kérte elitéki. Dr. Konyovics, dr. Bruck Illés és Kőtár Mátyás védők ia vádlottak: bizonyíték híján való felmentését kérték. A bíróság este nyolc órakor hirdette ki az ítéletet, amellyel Rackov Szimát az emberölés vádja alól felmenti, a két súlyos testi sértés -miatt pedig négy évi fegyházra Mi. Krstin Szókát és Jovánkáit a bíróság fetaejitette. Az ügyész és a védő fellebbeztek. zsirtól csöpögő libacombbal a kezében találta az asztala előtt, amint jóízűen falatozott. A megdöbbent növényevő kérdésére azt válaszolta a mester, hogy ő nem eszik, csupán biológiai tanulmányokat végez, egyik megírandó cikkéhez, amelyben a hús káros hatásairól log értekezni. Az értekezlet egyik felháborodott tagja ekkor rákiáltott a lefeplezőre, hogy miért nem közölte felfedezését nyomban ■koplaló testvéreivel. Szegény gyümölcsevő először tagadni próbált, aztán a keresz-tkérdések súlya alatt megtörve bevallotta, hogy kilengést követett el: — A mester engem is megkínált egy falattal Esküszöm, hogy csak egy falatkával! A gyülekezet ordítva .rohant az árulóra, -akit rettentő beosületsértő kijelentések özönében rúgtak ki a helyiségből. Ahogy a .kedélyek lecsillapodtak, a társaság a legszigorúbb orthodox alapokra helyezkedve elhatározta, hogy a megürült vezéri trónra a hűtlen Bicsérdy elszaímaözvegyült feleségét ültetik, aki most az Ada-Kaleh-i tuszkuíáuum liagymaültetvémyei között siratja elveszett boldogságát. Mielőtt az ülést bezárták volna még egy incidens történt. A hátsó padsorokból felállóit egy fiatalember, az első számú leleplező fia, aki kijelentette, telkiismerete nem hagyja nyugodni, meg kell rtaiUatrfa, hogy a Bicsérdyről szóló htrek valótlanságok, az egészet az Erdélyi Mészárosok Egyesülete terjeszti róla, piszok konkurrenciából, mert a növényevők propagandája miatt rosszul mennek az erdélyi mészárszékek. — Az én apám is lelkes bicsérdista, soha meg nem szegte a fogadalmát, önök mégis kizárták: önök a huskereskedök bérencei! Az egész gyülekezet harsogott a dühtől, míg ütlegelték a szerencsétlent és — növényevőktől teljesen szokatlan hévvel — télholtra püfölték, — Ez is olyan gazember, mintáz apja — kiabálta valaki szikrázó szemekkel.. Az elnök egy mélyenszántó pomológ?ai hasonlattal zárta be az ülést: — Az alma nem esik messze a fájától! (—.) Hajsza lóháton és autón egy tehéntolvaj után A tehén farkán menekült a tolvaj üldözői elől Szomborból jelentik: Lallosevics Gyurtca földbirtokos Szombor melletti szállásáról szerda reggel eltűnt egy tehén. A szállásgazda nyomban értesítette a lopásról a földbirtokost, egyben pedig lóra ültette két béresét, hogy a bezdániutón vegyék- üldözőbe ä tehéntolvajt, aki még nem juthatott messzire, Bezdánban ugyanis szerdán .- vásár volt és igy valószínűnek tartották, hogy a tolvaj errefelé vette útját. Ezalatt a földbirtokos is autóba szállt és kilencven lóerővel száguldott tova a bezdáni országúton. A község melletti kiserdőnél aztán utolérték a tehenet és a tolvajt, aki, amikor észrevette, hogy üldözik, ütlegelni kezdte az állatot, S maga pedig a teáén farkába kapaszkodva futott a falu felé. A távolság azonban egyre fogyott az üldözők és az üldözöttek között. A tolvaj tehát sorsára hagyta a tehenet és befutott az erdőbe. Lallosevics és a béresek gyalog üldözték tovább és rövid idő múlva el is fogták a menekülőt, akiben Szecsanszki Milán csavargóra ősmertek. Átadták a csendőrségnek, ahol kihallgatása során kétségbe* esetten tagadta a lopás vádját, azt állította, hogy a tehén egyedül sétált az országúton és ő csupán a kíséretébe szegődött. Tiltott gyümölcsöt éluez Bicséröy a gyümölcseués prófétája Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Egy keleti mondás igy szól a háláról: — Csókold meg a kezet, amely kihúz a sárból és harapd le, ha kimásztál belőle. Egyetlen nyugati népnek a közmondástárában se találunk ehhez hasonló .tételt, de megtaláljuk azt sok nyugati embernek a szivében, akik — úgy látszik — alaposan tanulmányozták a keletiek folklore-ját. . * Egy orosz legenda szerint a Hála és 'a Jótékonyság egy alkalommal találkoztak s a Hála nyájasan köszönt A Jótékonyság nem emlékezett, hogy ezt a különben igen rokonszenves arcot látta volna valaha, de udvariasságból ^viszonozta a kalapemel est. A Hála megszólalt: ,.— Azt hiszem, ismerjük egymást. — Nem téved ön? —< felelte a Jótékonyság. — Ön nekem fölötte szimpatikus s épp ezért sajnálom, hogy csak most ismerkedtünk meg. Megvallom, én Uraságoddal még sohase találkoztam. Eddig a legenda, amelyet meg lehetne .'toldani azzal az észrevétellel, hogy a (Jótékonyság azért nem tudott emlékezni, mert a Hálának volt — rossz emlékezőtehetsége. * — fin nem kívánok hálát — igy nyi- JajjksíOft egyszer egy úriember, aki igen sok jót tertt életében. — Én megelégszek azzal, ha nein haragusznak rám azok, akik a szolgálataimat igénybe vették s akiknek szivességeket tettem. * Aki hálás természetű, az nem kivan mástó háladatosságot, aki maga hálátlan, nagyon megköveteli azt mástól. * Annak' a hálájára, aki jót tett veled, inkább számíthatsz, mint azéra, akivel jót tettél. * , Nagy igazságtalanság a kutya iránt — amely a leghálásabb állat a világon — hogy a hálátlan embert igy aposztrofáljuk: »hálátlan kutya!« • * Nagy gonosztevő állott a bíró előtt. Kegyetlenül végrehajtott gyilkossággal volt vádolva s bár a védőügyvédje mindent elkövetett, hogy enyhébb színben tüntesse föl a bűnét, az ügye igen rosszul állott. Mikor a plaidoyer-nek vége volt, a törvényszéki elnök megkérdezte tőle, van-e valami mondanivalója. S ő igy szólt: — Tekintetes törvényszék! Enyhe Ítéletet kérek. Belátom, hogy vannak rossz tulajdonságaim. De hálátlan nem vagyok s ha enyhén Ítélnek fölöttem, azt sohase fogom elfelejteni. * Nagyon jól bánt az inasával egy úriember. Rendes díjazásán kívül minduntalan bőven megajándékozta, szinbázba-moziba sokszor küldte $ amikor elbocsái tóttá, egész láda ruhát adott neki. A búcsúzáénál az így szólt meghatva: — Bocsásson meg a nagyságos ur, ha valamit vétettem ellene. —• Megbocsájtok — felelte a gazda. — De vájjon te meg fogod-e bocsájtani nekem, hogy mindég olyan jól bántam veled? A kérdés talán fölösleges volt, de aligha egészen tárgytalan. Azt hiszem, a jó fiú valójában sose bocsájtott meg az urának, de a jóságát — elfelejtette. És ez is valami. Ha elfelejtette, már nem haragszik olyan nagyon. * Az iskolában azt tanultuk, hogy a hála az az elismerő érzés, amely valamely szolgálat vagy jótétemény elfogadása után támad a szivünkben —. az életben pedig (amely mindig mást tanít, mint az iskola) azt tapasztaljuk, hogy ezt az érzést valamely szolgálat vagy jótett reménysége váltja ki belőlünk. * Bárminő csekély volt mindenkor a hatalmam, mégis sikerült szolgálatot tennem egy sereg embernek. Mert bámulatos, mennyi szívességet tehet a legjelentéktelenebb is köztünk az embertársainak, ha igazán akar! Volt ezek közt olyan, aki megharagudott rám. Volt, aki ártani iparkodott. Volt, aki rágalmazott 9e yM ?lm ^ Hálálta i meg a iócselekedetemet, hogy nem viszonozta azt semmi rosszal. És én ennek a kedvéért megbocsájtottam amazoknak is és elégedetten kiáltottam; —T Hála Istennek! Van még hála at világon! * A Háladatosság a legkevésbbé természetes dolog, s mégis találkozunk vele néha, mert a természetben előfordul olykor természetellenesség is. * Nincs őszintébb hála mint az, amelyet a jól tevő a megajándékozottal szemben érez, * Van egy barátom; akit annak köszönhetek, hogy — mielőtt még a barátom volt — szívességre kértem. Teljesítette a kérésemet és még ma is hálás nekem azért, hogy alkalmait adtam neki egy szép cselekedetre. Ez talán az egyedüli hála, amelyre az ember bizton számíthat. * Okos ember két dologra nem fog soha számítani: hálára és főnyerőre. * Azokból a kövekből, amelyeket hálátlan emberek azokra hajlgáltak, akik órájuk kenyeret dobtak, már rég föl lehetett volna építeni a Hálának legmonumentálisabb templomát ¥ Aki azért tesz jót valakivel, hogy az hálás legyen iránta —« uzsorás.
