Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-18 / 76. szám

4. oldal. BACSMEGYE1 NAPID 1926. március 18. Aparabutyibüncsokor Izgalmas vita elnök és védő közt a szombori törvényszéken ' Szomborból jelentik: A szombori tör­vényszék szerdán Rackov Szima para* butii földműves, továbbá Krstin Szóka ás leánya, Krstin Jovádka emberölési bűnügyét tárgyalta. A vád szerint 1923 december 2-án Krstin JoVánkáuak Rac­­toovtól származó törvénytelen gyerme­két közvetlenül születése után megfoj­tották és a parabutyi temető mellett el­terülő mocsárba dobták. Rackovot ezen­kívül még két rendbeli súlyos tejti sér­téssel és egy rendbeli haláltokozó sú­lyos testi sértés bűntettével vádolták, amelyeket Trutran Iván, Hungler Antal és Svetz István sérelmére követett el. Végül Rackovot Panics Katica parabu­tyi asszony elleni erőszak bűntettével is vádolta ez ügyészség. A vádlottak tagadták a gyerme.kgyü­­fcesság vádját. Krstin Szóka a bíróság előtt kijelentette, hogy nem volt része ■a' bűncselekményben, mert Rackov volt *z, aki a csecsemőt születése után el­vitte. Krstin Jovárika azt vallotta, hogy önkívületi állapotban volt és nem tudta, mi történik' körülötte. Rackov Szima ezzel szemben apt állította, hogy a kér­déses napon nem is volt Parabutyon, hanem Beogradhan és tanukkal kívánja aöb hét bizonyítani. A tanúkihallgatások során Fopovics Katica tanú vaíSomása közben kínos in­cidens játszódott le dr. Masirevics Pbankó elnök és dir. Konyovics Jóca ügyvéd. Rackov védője között. A tanú ugyanis vonakodott vallomást tenni s tea hivatkozott, hogy Rackov őt több­ször megfenyegette. Dr. Konyovics azt •a 'kérdést Intézte a tanúhoz, vájjon meg­­esiküszik-e arra, hogy Rackovot látta Xrstinék házába bemenni. Elnök: A tanút figyelmeztettem arra, hogy vallomására esküt keli tennie, mi­ért tesz hát fel ilyen kérdést? Dr. Konyovics: Ahogy itten kihúzták la -tanúból az elmondottakat, éppúgy kérdéseimmé! én iis tej alkarom húzni az ellenkezőjét. Masirevics elnök izgatottan megrázta a csengőt és a tárgyalást felfüggesztet­te. A biTóság visszavonult, majd tíz­­peronyi tanácskozás után visszatért' a tárgyalóterembe. Ekkor dr. Konyovics ódként felálü és kijelentette, hogy nem volt .szándékában sérteni a bíróságot. Az elnök lejelentette, hogy kötelessége a legaprólékosabb kérdezösködéssel megkísérelni az igazság kiderítését. Dr. Csóvics Mladen ügyész -azt a kérdést intézte az elnökhöz, hogy jegyzőkönyv­be vették-e Konyovics kijelentéséit és kérte annak jegyzőkönyvi megörökí­tését. A tárgyalás tovább! folyamán tizen­nyolc tanút hallgattak kl. Este hét óra­kor került sor a perbeszédekre. Az ügyész módosította a vádat és Rackov Ha nincs otthon a macska, cincognak az egerek —• ez :a közmondás áll a bi­­csérdystákra is, akik most, a mester külföldre való szökése után, a legádá­zabb vádakat - -szórják a próféta kopasz fejére. Karinthy Frigyes egyik cikkében világosan megmagyarázta, hogy a bi­­csérdyzmu-snak nincs semmi létjogosult­sága, azok az emberek, akik egészsége­sek, alma és spenót nélkül is elélnek az .emberi kor legvégső határáig — a sa­ját életük határáig egész bizonyosan — a beteg, töréfcenyszervezeíü férfiút pe­dig nem valószínű, hogy a gusztusos csibebecsinált viszi a sírba. De a nö­vényevők inkább megharagudtak Ka- TSníhyra, semmMhogy elhitték volna az igazát és Bicsérdy, a »halál legyőzője« egy fölényes gesztussal elintézte a nagy magyar írót Is. Ám a vegetáriánusok prófétája mos-t sa* iátkezüleg vágta el maga- alatt -a- fát, hogy ne mondjuk a gyümölcsfát — bot­rányos szerelmi históriájával, amelyet hívei nein tudnak neki megbocsátani. Úgy látszik irigytik a Mester szerelmi sikerét. A nagy Bicsérdy ugyanis meg­szöktette a titkárnőjét, Garber Jolánt, egy dúsgazdag pestszentlőrinci sajt­­gyáros leányát, akinek a kíséretében és akinek a költségén most külföldi tur­néra Indul a próféta. Kisded hitközsége nyomban zsinatot hivott egybe és ünne­pélyesen kiátkozták a mestert. A leg­súlyosabb vád — amely, ha beigazoló­dik mindörökre nyakát szegi Bicsérdy erdélyi karrierjének — az, hogy egyik bizalmas hív©, aki kopogtatás nélkül nyitott be az apostolihoz, Szteiát emberölésért, a 'két asszonyt pedig bűnsegédként kérte elitéki. Dr. Konyovics, dr. Bruck Illés és Kőtár Mátyás védők ia vádlottak: bizonyíték híján való felmentését kérték. A bíróság este nyolc órakor hirdette ki az ítéletet, amellyel Rackov Szimát az emberölés vádja alól felmenti, a két súlyos testi sértés -miatt pedig négy évi fegyházra Mi. Krstin Szókát és Jo­­vánkáit a bíróság fetaejitette. Az ügyész és a védő fellebbeztek. zsirtól csöpögő libacombbal a kezé­ben találta az asztala előtt, amint jóízűen falatozott. A megdöbbent növényevő kérdésére azt válaszolta a mester, hogy ő nem eszik, csupán biológiai tanul­mányokat végez, egyik megírandó cikkéhez, amelyben a hús káros ha­tásairól log értekezni. Az értekezlet egyik felháborodott tag­ja ekkor rákiáltott a lefeplezőre, hogy miért nem közölte felfedezését nyomban ■koplaló testvéreivel. Szegény gyümölcs­­evő először tagadni próbált, aztán a ke­­resz-tkérdések súlya alatt megtörve be­vallotta, hogy kilengést követett el: — A mester engem is megkínált egy falattal Esküszöm, hogy csak egy falatkával! A gyülekezet ordítva .rohant az áru­lóra, -akit rettentő beosületsértő kijelen­tések özönében rúgtak ki a helyiségből. Ahogy a .kedélyek lecsillapodtak, a tár­saság a legszigorúbb orthodox alapokra helyezkedve elhatározta, hogy a megürült vezéri trónra a hűtlen Bicsérdy elszaímaözvegyült felesé­gét ültetik, aki most az Ada-Kaleh-i tuszkuíáuum liagymaültetvémyei között siratja elve­szett boldogságát. Mielőtt az ülést bezárták volna még egy incidens történt. A hátsó padsorok­ból felállóit egy fiatalember, az első számú leleplező fia, aki kijelentette, tel­­kiismerete nem hagyja nyugodni, meg kell rtaiUatrfa, hogy a Bicsérdyről szóló htrek valótlanságok, az egészet az Erdélyi Mészárosok Egyesülete terjeszti róla, piszok kon­­kurrenciából, mert a növényevők propagandája miatt rosszul mennek az erdélyi mészárszé­kek. — Az én apám is lelkes bicsérdista, soha meg nem szegte a fogadalmát, önök mégis kizárták: önök a huskeres­­kedök bérencei! Az egész gyülekezet harsogott a düh­től, míg ütlegelték a szerencsétlent és — növényevőktől teljesen szokatlan hévvel — télholtra püfölték, — Ez is olyan gazember, mintáz apja — kiabálta valaki szikrázó szemekkel.. Az elnök egy mélyenszántó pomoló­g?ai hasonlattal zárta be az ülést: — Az alma nem esik messze a fájá­tól! (—.) Hajsza lóháton és autón egy tehén­tolvaj után A tehén farkán menekült a tolvaj üldözői elől Szomborból jelentik: Lallosevics Gyu­­rtca földbirtokos Szombor melletti szál­lásáról szerda reggel eltűnt egy tehén. A szállásgazda nyomban értesítette a lopásról a földbirtokost, egyben pedig lóra ültette két béresét, hogy a bezdáni­­utón vegyék- üldözőbe ä tehéntolvajt, aki még nem juthatott messzire, Bez­­dánban ugyanis szerdán .- vásár volt és igy valószínűnek tartották, hogy a tolvaj errefelé vette útját. Ezalatt a földbirto­kos is autóba szállt és kilencven lóerő­vel száguldott tova a bezdáni ország­úton. A község melletti kiserdőnél aztán utolérték a tehenet és a tolvajt, aki, amikor észrevette, hogy üldözik, ütle­gelni kezdte az állatot, S maga pedig a teáén farkába kapaszkodva futott a falu felé. A távolság azonban egyre fogyott az üldözők és az üldözöttek között. A tolvaj tehát sorsára hagyta a tehenet és befutott az erdőbe. Lallosevics és a béresek gyalog üldözték tovább és rövid idő múlva el is fogták a mene­külőt, akiben Szecsanszki Milán csavar­góra ősmertek. Átadták a csendőrség­nek, ahol kihallgatása során kétségbe* esetten tagadta a lopás vádját, azt állí­totta, hogy a tehén egyedül sétált az országúton és ő csupán a kíséretébe szegődött. Tiltott gyümölcsöt éluez Bicséröy a gyümölcseués prófétája Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Egy keleti mondás igy szól a háláról: — Csókold meg a kezet, amely kihúz a sárból és harapd le, ha kimásztál be­lőle. Egyetlen nyugati népnek a közmon­dástárában se találunk ehhez hasonló .tételt, de megtaláljuk azt sok nyugati embernek a szivében, akik — úgy lát­szik — alaposan tanulmányozták a keletiek folklore-ját. . * Egy orosz legenda szerint a Hála és 'a Jótékonyság egy alkalommal talál­koztak s a Hála nyájasan köszönt A Jótékonyság nem emlékezett, hogy ezt a különben igen rokonszenves arcot látta volna valaha, de udvariasságból ^viszonozta a kalapemel est. A Hála megszólalt: ,.— Azt hiszem, ismerjük egymást. — Nem téved ön? —< felelte a Jóté­konyság. — Ön nekem fölötte szimpa­tikus s épp ezért sajnálom, hogy csak most ismerkedtünk meg. Megvallom, én Uraságoddal még sohase találkoz­tam. Eddig a legenda, amelyet meg lehetne .'toldani azzal az észrevétellel, hogy a (Jótékonyság azért nem tudott emlékez­ni, mert a Hálának volt — rossz emlé­kezőtehetsége. * — fin nem kívánok hálát — igy nyi- JajjksíOft egyszer egy úriember, aki igen sok jót tertt életében. — Én meg­­elégszek azzal, ha nein haragusznak rám azok, akik a szolgálataimat igénybe vették s akiknek szivességeket tettem. * Aki hálás természetű, az nem kivan mástó háladatosságot, aki maga hálát­lan, nagyon megköveteli azt mástól. * Annak' a hálájára, aki jót tett veled, inkább számíthatsz, mint azéra, akivel jót tettél. * , Nagy igazságtalanság a kutya iránt — amely a leghálásabb állat a világon — hogy a hálátlan embert igy aposz­trofáljuk: »hálátlan kutya!« • * Nagy gonosztevő állott a bíró előtt. Kegyetlenül végrehajtott gyilkosság­gal volt vádolva s bár a védőügyvédje mindent elkövetett, hogy enyhébb szín­ben tüntesse föl a bűnét, az ügye igen rosszul állott. Mikor a plaidoyer-nek vége volt, a törvényszéki elnök meg­kérdezte tőle, van-e valami mondani­valója. S ő igy szólt: — Tekintetes törvényszék! Enyhe Ítéletet kérek. Belátom, hogy vannak rossz tulajdonságaim. De hálátlan nem vagyok s ha enyhén Ítélnek fölöttem, azt sohase fogom elfelejteni. * Nagyon jól bánt az inasával egy úri­ember. Rendes díjazásán kívül mind­untalan bőven megajándékozta, szin­­bázba-moziba sokszor küldte $ amikor elbocsái tóttá, egész láda ruhát adott neki. A búcsúzáénál az így szólt meghatva: — Bocsásson meg a nagyságos ur, ha valamit vétettem ellene. —• Megbocsájtok — felelte a gazda. — De vájjon te meg fogod-e bocsáj­­tani nekem, hogy mindég olyan jól bántam veled? A kérdés talán fölösleges volt, de aligha egészen tárgytalan. Azt hiszem, a jó fiú valójában sose bocsájtott meg az urának, de a jóságát — elfelejtette. És ez is valami. Ha elfelejtette, már nem haragszik olyan nagyon. * Az iskolában azt tanultuk, hogy a hála az az elismerő érzés, amely vala­mely szolgálat vagy jótétemény elfo­gadása után támad a szivünkben —. az életben pedig (amely mindig mást ta­nít, mint az iskola) azt tapasztaljuk, hogy ezt az érzést valamely szolgálat vagy jótett reménysége váltja ki be­lőlünk. * Bárminő csekély volt mindenkor a hatalmam, mégis sikerült szolgálatot tennem egy sereg embernek. Mert bá­mulatos, mennyi szívességet tehet a legjelentéktelenebb is köztünk az em­bertársainak, ha igazán akar! Volt ezek közt olyan, aki meghara­gudott rám. Volt, aki ártani iparkodott. Volt, aki rágalmazott 9e yM ?lm ^ Hálálta i meg a iócselekedetemet, hogy nem vi­szonozta azt semmi rosszal. És én ennek a kedvéért megbocsáj­­tottam amazoknak is és elégedetten ki­áltottam; —T Hála Istennek! Van még hála at világon! * A Háladatosság a legkevésbbé ter­mészetes dolog, s mégis találkozunk vele néha, mert a természetben elő­fordul olykor természetellenesség is. * Nincs őszintébb hála mint az, amelyet a jól tevő a megajándékozottal szem­ben érez, * Van egy barátom; akit annak kö­szönhetek, hogy — mielőtt még a ba­rátom volt — szívességre kértem. Tel­jesítette a kérésemet és még ma is há­lás nekem azért, hogy alkalmait ad­tam neki egy szép cselekedetre. Ez talán az egyedüli hála, amelyre az ember bizton számíthat. * Okos ember két dologra nem fog soha számítani: hálára és főnyerőre. * Azokból a kövekből, amelyeket há­látlan emberek azokra hajlgáltak, akik órájuk kenyeret dobtak, már rég föl lehetett volna építeni a Hálának leg­­monumentálisabb templomát ¥ Aki azért tesz jót valakivel, hogy az hálás legyen iránta —« uzsorás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom