Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-14 / 72. szám

14. óltfal

BÁCSMEGYE1 NAPLfl

»Baccarat« hőse, aki nem csinál titkot a »hivatásos« foglalkozásából, mind csak .az; időt akarja megölni, az ártatifin időt * a világért se vallani be egy is, hogy nyugtai an. t ja a más pénze mindaddig, amíg az hozzá nem vándorol. így aztán a határvonalat a valóban játékos szórakozás és a mások iénzérc való spiccelés közt néni is lehet mindig pontosan meghúzni s a határát- IEpéseket az egyik területről a másikra 'a legtöbbször lehetetlen megállapítani.

Az . igazi játékosnak, aki rendszerint nyereséggel kel föl az asztaltól, a kártyázás: munka, až időtöltésből játszóinak pedig, aki legtöbbször vészit: szórakozás. Az előbbi, aki jó kedvvel hagyja el a csatateret, vígan mondhatja cl, hegy a munkáján volt áldás s hogy 4 becsületes tevékenységnél nincs kellemesebb szórakozás — mig a másik, aki kedvetlenül fejezte be a partit, szomorúan tehet tanúságot amellett, hogy 'a szórakozás nem jár ókvetetlenűí mulatsággal együtt. Mindenképpen ő fogja a rövidebbet húzni — még a lelkiismereti is nyugtalanabb lesz a nyerőénél, akit 'megvigasztal, hogy az idejét nem vesztegette hiába, mig ö kettős veszteiséget könyvelhet el: idő- és pénzvesz'fíést Nem is szólva arról, hogy hamis szánakozáspak és gúnyos részvétnek a tárgya lesz sokszor. Mert a játéknál IS

utján, a siker a döntő, s az a kis figyelő közvélemény, amely & hártyaüzleteket érdeklődéssel kíséri, a nyerő pártjára áll. A vésztőt a publikum sohase sajnálja s a legjobb esetben annyit mond róla: minek játszik, ha stem tud? Nagy ritkán, egy-egy nagyobb (kudarc, érzékeny érvágás után megtörténik, hogy a póruljárt játékos megfogadja-, hogy soha többé kártyát nem vesz a kezébe s még ritkább az is, hogy ezeknek valamelyike, a fogadalmát meg is tartja — de valami észrevehetően ez az crösködés nem látszik meg a játszók számán, amely évről-évre növekedik. Az ilyen letörések épp oly kevéssé csökkentik a szenvedelmes játékosok számát, mint az ilyen cikkek, amelyekre az okos játékos azt mondja: sokban igaza van ennek a mihaszna skribiernek! De aztán siet hozzátenni;

•— Most pedig, ió urak, me vesztegessük a drága időt. hanem fogjunk hozzá ahhoz, amiből élünk!

Es leül kártyázni.

Jó mutatást és sok szerencsét! Boraié chance!

Mert nekem mindegy, hogy ki nyer. Én úgy is tudom, hogy' mindenki, aki nyer, megérdemelné, hogy' veszítsen. S csak abban nem vagyok biztos, hogy aki vészit, megérdemelné-e, hogy nyerzuzott homlokkal fölkelt, ámulva látta, hogy a kocsi száma 17.

Otthon, mig sebét törölgette, diadalmasan mondta feleségének, hogy a

17-es sziifin baljós volta újra beigazolódott

Ettől a naptól kezdve aztán valahányszor kocsiba szállt, összeadta a kocsi számjegyeit s ha az összeg 17-cs volt, kifizette a kocsist. Inkább gyalog ment.

*

Minden kezdet nehéz. Egy párisi újság megkérdezte a hires embereket, hogy kezdték pályafutásukat. A sok felelet között néhány érdekes is akad.

Egy orvost, ki ma Páris legbecsületesebb sebészei közé tartozik, fiatalkorában beteghez hívták. A kórjelzés: vakbélgyulladás volt. Az orvos azonnali műtétet ajánlott.

Főlnyitja a beteg hasát, de nagy csodálkozására hiába keresgél benne: nem találja a vakbelet, a betegnek egyáltalán nincs vakbele. Sietnie kell a műtéttel, gyorsan föltárja a has másik részét is, de ott sincs vakbél. Erre — mit tehetett mást — összevartu a sebet, elhatározta, hogy megvárja, mi történik.

A beteg abban a hitben, hogy elvégezték a műtétet kivették vakbelét, meggyógyult és ettől kezdve a sebész hírnévé meg volt alapozva Parisban.

A másik történetet egy neves párisi ügyvéd közli, ki annak idején Amiensbfia iisyVe'dkedett. Egy gonosztevőt védett, aki egy ablakból lőtt vacsorázó családra.

úgy folyik le önkiden, mint az élet többi jen?

TERE-FERE

Tolsztoj a politikai'jSzabadságról.

Tolsztoj orvosa, Wercsajcr egy alkalommal Jascája-Polnáiába ránduit néhány barátjával.

Mivel Tolsztoj nem volt otthon, Szófia Andrejcvna fogadta őket. Mig beszélgettek, Tolsztoj belépett.

— ElámuUum — írja Weresajer — miután ezúttal láttam először. Roppant kicsinynek találtam. Azt képzeltem, hegy daliás termetű, mint a képeken látszik és herkules izmai vaunak.

Nagyon kedvesen fogadott bennünket, majd felém fordult és érdeklődött könyvem irakit.

Bementünk az ebédlőbe. Itt Tolsztoj, ímelőtt leült volna, váratlanul hozzám fordult s ezt kérdezte tőlem:

— Házas?

— - Az vágyik, Leo Nikolai evies.

—• Van gyermeke?

— Nincs Leo Nikolajcvics.

Tolsztoj meglepődve s haragosan nézett rám. Előbbi szívélyességé jeges megvetéssé változott. Ebéd után ezt kérdezte tőlem:

— Miért lakik Tulábaíi?

Nem rajiam múlik. Politikai megfigyelés alatt állok.

—- Eddig íuendot ta Tolsztoj — engem sem nem száműztek, sem nem vehettek börtönbe. Nem volt szerencsém.

Kimentünk a kertbe, kissé sétálni, én pedig ezt mondottam Tolsztojnak:

, — Utolsó1 leheletemig harcolni fogok a politikai szabadságért.

! Tolsztoj rám pillantott, fejét rázta, félbeszakított:

— A politikai szabadságért? Az nem fontos, nem is szükséges. Az a fontos, hoigy az erkölcs, a nemes szokás, a szeretet uralkodjék az emberek között. Csali ez teremt testvériséget nem pedig az úgynevezett politikai szabadság. Az embereknek állandóan erre kellene gon-; 'đolniok,

*

Aranyóra. Nemrég egy filadelfiai -lapban az alábbi kíshirdetés jelent meg:

1 — Tegnap délután a Chestmt-Stree,ten, a postahivatal közelében egy arany'érét találtain. A tulajdonosa J. C. Snitk-! \nél, North Street 287. szám alatt, ha a kisltirdetćs árát megfizeti, átveheti az óráját.

Erre az ártatlan apróhirdetésre máslakásán megjelent egy gyanús külsejű fiatalember.

— Az aranyórámért jöttem, — mondta.

— Helyes — válaszolt Smith ur -~

tehát ön vesztette cl? Mlndgyárt megmutatom az órát, hogy lássa, csakugyan az öné-c.

Erre kivett egy’ mély dobozból, egy vastag, gyönyörű aranyórát.

Ez az?

~~ Ez. — erősítette meg a fiatalember.

— Rendben van, most csak tiz dollárt kérek. Ennyibe került az apróhirdetés.

A fiatalember kissé tétovázott, majd I megjegyezte, hogy ez ikicsit dráísa. Ali [után azonban Smith ur megmagyarázta, hogy több lapban tette közzé a kishirdetést, az ismeretlen megköszönte a becsületes megtaláló szívességét s az órával együtt eltávozott

Csakhogy Smith ur előszobájában több látogató is várakozott. Mind bement hozzá és mind fölismerte a tulajdon óráját abban az órában, melyet Smith ur tett eléje. Aztán mind abban a hitben ment el, hogy jól becsapták Smith urat.

Csak otthon fedezték föl, hogy az aranyóra hamis. Két dollárt sem ért

A pokoli lexikon. Ezen a címen francia könyv jelent meg, mely hasznos kalauza lehet mindazoknak, kik ezen fötvilágosodott korban nem tudnak szadadulni az esztelen hiedelmektől a babonától. EA a könyv a babonának bibliája.

Kioktat bennünket a 13-as szám, a pénteki nap jelentőségéről. Óva int, hogy reggel nehogy jobb lábunkra húzzuk először a cipőnket Részletesen ismerteti, milyen szerencsétlenséget jelez a tükör megrepedése, a sótartó felborulása meg az, mikor két villa vagy két kés keresztbe hever egymáson.

Általános tételeit történelmi tényekkel igyekszik alátámasztani. Hires embereket vonultat föl, kik hittek a véletlen csodálatos játékában, a babonában, köztük koronatanúul a naturalizmus megteremtőjét, Zola Emilt

Zolát egész- életében üldözte a 17-es szám.

Maga mesélte, hogy» egy napon az uccán elütötte egy kocsis, mikor a ke-Az ügyész vádbeszédében irodalmiaskodó hangon irta le a család meghitt vacsoráját, a csöndes estét, a föltündőklő csthajnalt, csillagot, a család békéjét, hogy annál tragikusabban állíthassa be az áldozatot, a nagyrttyát, ki még az asztalt imádságot mondotta, Icieriteítc a golyó.

— Esküdt uraim — mondotta — az aggastyán imádkozott... bummm! És bocsásd meg a mi vétkeinket... bummm, bumm!...

Erre az esküdtek elkacagták magukat A hangutánzó vádbeszéd nevetésbe fulladt. Ez volt az ügyvéd szerencséje, mert az esküdtek a vádlottat az enyhítő körülmények betudásával csak néhány évre ítélték cl.

*

Londonban minden héten ezerötszáz kivégzés. A Daily Mail kövér cimbetükkel közli, hogy Londonban minden héten czerötszáz kivégzés történik villamosság által.

Majd hozzáteszi:

— Ne ijedjenek meg, hogy a huszadik százsadban ilyesmi történik. Csak kutyákról és macskákról van szó. Az utóbbi tiz esztendőben az állatvédő egyesület 440.000 kutyát és 33.000 macskát végeztetett ki.

A főhóhér egy nyájas urhölgy, Cleg, ki az állatvédő egyesület tagjaitól főleg ötvenen felül lévő vénkisasszonyoktól átveszi azokat az állatokat, melyek eltévedtek.

A szép, fiatal állatokat eladják s a pénzből állatvédelmi intézményeket támogatnak. De mindegyiknek nem juthat hely és élelem. Ezeket erős lírámmal fájdalom nélkül megölik.

A macskákat egy fémdobozba zárják, a kutyák nyakára értövet tesznek, mely kapcsoló utján érintkezik a halálos villamos árammal. Hulláikat elhamvasztják s sem bőrüket, sem csontjukat nem használják föl.

Ilyen kegyes sziviiek a londoni állatbarátok

*

A csodadoktor. A francia szenátus folyosóin most az alábbi kis történeten mulatnak.

Chőron volt miniszter, ki utóbb, mint a pénzügyi bizottság előadója rendkívül sokat dolgozott s egészsége megnap Jéggel kilenc órakor J. C. gchmitfe

rekek alól szétszaggatott ruhával, be*

rokkant

1926. március 14.

Az étkezőben Chéron találkozott egy

képviselőtársával, ajkit mindenki doktornak nevezett. Elpanaszolta neki baját, abban a reményben, hogy ingyen orvosi tanácsot kap.

Barátja, annak rendje és módja sze* rint, kiöl tette vele nyelvűt, megtapogatta ütőerét, aztán kedélyesen megveregette tekintélyes hasát, igy szólván:

— Semmi az egész . . . Egy kis'gyomorrontás. Csak tejet szabad innod meg ásványvizet

Pár nap múlva Chéron találkozott orvosával^ a szenátusban. Örömtől sugárzó arccal újságolta:

— Már sokkal jobban érzem magamat. Lásd, te segítettél rajtam. Folytassam a kúrát?

— Folytathqtod mondta komolyan a képviselő.

És gyorsai! eltávozott, mielőtt Chéron megtudhatta volna, hogy az, aki meggyógyította őt, nem is orvos, liánéul egy francia város polgármestere, ki annak idején jogi és államtudományi doktorátust szerzett.

Azt is Spanyolországban!

Gazdasági program

Raiics Tósó. ä becskereki iárás radi-i káiis képviselője, a múlt héten beszáí molóbeszédet tartott Becskertkou. Beszédét először szerbül, azután magyarul mondotta el. maid német és romái} nyelven tolmácsolták. A hallgatóság négy nyelven éljenezte meg Raiics Tósó beszédét. Meg lehet áliaoitani. hogy a negynyelvű lelkesedés őszinte volt. Mert a képviselő olyasmit mondott a' faivakból összegyűlt némtek, amiért' nemzetiségi kiilömbséz nélkül tud lelkesedni a paraszt .Alert a képviselő főképpen arról beszélt, hegy a megyei és községi utakat rendbe kell hozni és az adókat le kell szállítani, de nem beszélt a tulajdonképpeni politikáról.

*

Raiics Tósó bölcsen tudja, hogv mí érdekli manapság a polgárságot. Ebben a beszédben szó sem volt pártpolitikai problémákról, de annál több volt benne a gazdaságpolitikai tartalom.

*

A becskereki íúrás radikális képviselői o usv tudja, hogy az ő választóit csak azok a kérdések érdeklik, amelyek gazdasági helyzetükkel, előrehaladásukkal. sorsuk jobbrafordulásávai vannak összefüggésben. És a képviselő abban látja hivatását, hogy kerületének Polgárain gazdaság terén segítsen, befolyásával enyhítsen adóterheiken és hozzájáruljon a közlekedés javításához, Raiics Tósó elmondta beszámolójában, hogy az ő közreműködése következtében a becskereki járás területén sokkal kevesebb adót fizetnek, mint a Vajdaság bármely más járásában.

*

Ami áll a becskereki járásra, az bizonyára áll a többi járásokra is. Ha a becskereki parasztot nem érdekli W pártpolitika, de izgatják a gazdasági problémák, akkor a többi járásokban is bizonyára ugv van. Ez Dedig azt jelenti. hogv a néo kívánságai a gazdasági kérdéseket helyezi a politika előterébe. Minden párt kénytelen lesz programját gazdasági tartalommal telíteni és félretenni a politikai szempontokat, a párti elszavakat

*

De mi lesz altkor a külőmbség a külömböző cártok programjai között? Hiszen gazdasági programban nem Isiiét eltérés, minden pártnak, minden politikusnak, minden embernek e téren csak egv lehet a törekvése: az ország gazdasági megerősítése, nagy gazdasági fejlődés megteremtése, a termelés fokozása, a munkanélküliség csökkentése. a kivitel fejlesztése, az adók enyhítése. az általános jólét megteremtése. Olyan pártot nem lehet elképzelni, a mely a programpontok bármelyikét mellőzhetné vagy ellenezhetné,

*

Tehát a pártok gazdasági programja között nem lehet eltérés. És ha maid a gazdasági program megvalósítása tesz