Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-14 / 72. szám

1925. márdus 14.

■TI fi *5

Bevallottan bizonyára senki művészetéből nőm táplálkoznak, azonban öntudatlanul közös liatá^ok alatt állnak s erős, egységes stílusban tisztességes, ió irányban haladnak. Az erősen iníernaoionális társaságban feltűnik két jugoszláv és egy magyar ,eqv. Egy szobrász Stijović, egy tesrőnö Feodora Arnovljević és egy festő, Szirmai Kornél.

Stijovié három faszoborral szerepel. Egyik egy sok árnyalatú, eres fából faragott nagyobb női . fej. szlávos tipusu arccal, a másik kettő stilizált összekuporodó női alak. Meštrović déli ősereje — kissé mintha a hatása is — üt ki a három kivételesen jó munkán. Stijovié, a fiatal, életerős, jugoszláv művészetnek egyik nagy erőssége és Ígérete.

Arnovljević két képet állított ki. Egy barnás tónusu önarcképet és egy uccarészletet. Az arckép Studium pompás rajzkészségét, művészi, elmélyedését és konstruktiv erejét mutatja. A napsütéses uccarészlet messziről- feltűnik eleven, hatásos szintivel, plaszticitásával. Mindkét kép modern, túlzások nélkül sok invencióval és bravúrral megfestett vászon s a fiatal művésznő — aki egyébként Szomborból került Münchenen át Párisba, jól: tenné, ha szükebb hazájában is bemutatkoznék.

Szirmai Kornélnak • két -képe van a kiállításon. Egy női akt s egy -női arC- kép-ta-nulmány. Előbbi talán a legjobban megrajzolt kép a tárlaton. Az arckép, stilizáltságában .kissé: brutális, de itt is mestere a rajztechnikának. Nagy tehetség s a Parisban élő sok fiatal magyar művészek egyik legkiválóbbja.,

(w. d.)

A királyhalmi őzike

az első, jóformán az eevetlen törekvése valamennyi pártnak, akkor lesz igazán teiies a parlament munkaképessége, akkor meglesz a pártok között a harmónia és a törvények, amelyeket akkor hoznak, általános mevr-’éledést fognak kelteni az egész országban pártra, fajra. nemzetiségre való külömbségek nélkül.

di

Ez a masrvarázata annak, hogy Raiics Tósó iövőtidéző beszámolóját négv nvaiven egyforma leik^yRssel éiienezték meg Becskereken.

Dr. Herein József

Jugoszláv művészek egy párisi kiállításon

Paris, március

Állítólag harnrncezer képzőművész él Párisban s ezek nagyobb része festő. Adjunk ehhez mintegy ezer Bcaux-Árts müvésznövendéket és pár ezret, kik a kisebb akadémiák és magánintézetek látogatói, akik koruk, fokozottabb temperamentumuk. és .még meglevő és be'nem száradt ambíciójuk folytán nagyobb tömegekben pocsékolják a festéket, vásznat és .az anyagot általában s úgy találjuk, hogy Párisra gazdasági szempontból meglehetősen fontos a modern művészet. A legtöbb páris'nak sejtelme' sincs arról, hogy a művészet ennyire tombol közöttük.

Hogy hova kerül az a mérhetetlen mennyiségű kép, szobor, niüipari tárgy, hová aprózódik fel ez a fantasztikus művész-energia és miből él ez a sók ezer ember — örök titok. Még a lapokban és a hirdetési oszlopokon is alig látni ennek valami nyomát. A párisi piskátmüvészét — legalább réz a része,amit látunk — nagyon szánalmas és a lapokat tuhiyomólag még ma is azok az öregek illusztrálják, akiknek már húsz.év .előtt sem volt . tehetségük. A francia polgár lakásában aí% lóg modern kép. A »Stil« bútorok.ezt nem,bírják ki. Azok fölé színezett antik metszetek valók, melyekből már elég tét-' szetöseket lehet kaput 20—30 frankért a Szajna-parton s a i/uúl-k nifcl.ékucc'áiban. A sok ezer művész azonban dolgozik és a munkásnak többé-kevésbé nyilvánosan látható nyoma Van a kiállításokon.

A nagy ki-áiiétások melleit, a rue de Boiti környéke és a belváros előkeio műkereskedőinek arriváltjai, aj rimán fölfedezettjei, házi művészei és mecénások és' drága reklámok kétes nagyságainak kiáll-tásai mellett a Szajna balpartján találjuk meg kisebb.' időszaki kiállitásökon azt a modern művészetét, amit- az jniernacionálís Paris produkál Nagyobbrészt közös művészi hitet valló csoportok rriegny latközásai ezek á kiállítások. melyekben sol: at érték s a legnagyobbak nagy ' része innen került ki.

A mai ideges, meg nem állapodott keresgélő művészet sok csoportra oszlik. A háború ói a sok a szirtes művész: a távol kelet .sárgáitól, az. afrikai-feketékig minden árnyalat képviselve yiin a párisi festők között. Ezek sok -szokatlan motívumot és exot-kumot hoznak ez uj irányokba. De az-egyes csoportok fehér tagjai közt is igen nagy a racebeli eltérés. Egyazon nemzetiségűek ritkán férnek meg együtt nagyobb tömegben. Észak- és Dél-Amerika különösen sok fiatal művészt és növendéket küld Párisba s még sok. idő fog elmúlni-, mig ez a művészi konglomerátum valamely irányban le fog higgadni.

Az idei tél: szezon egyik értékes kiállítása a Sodété les amis de Momparncfsse hatodik évi bemutatkozása. A társaság a háború után alakult s tagjai a mérsékelt, úgy mondhatnám megérthető és mindenki áltál’ élvezhető mai művészetet űzik. Távol állanak a különböző,. —izmusoktól, talán Cczanne-t, Gangin-t. Maneí-t érrr' : est ereiknek— A kutyában megvan mind az. a tulajdonság, ami az. emberben, kivéve a rosszakat — mondja egy olasz iró.

Kutyákról tudnék ■magam .is mesélni napestig. Eihiszik-e, hogy tud nevetni meg. sírni? Egy, kissé: elfogult vagyok ugyan, csak a vizslát szeretem, mert az méltóságteljes, mihelyt túljutott a kölyök-koron és csupa értelem. Szegedről egyszer kocsin vittek él Kikindára négy apró kölykével egy vizslát. Reggel indultak s másnap reggel itthon volt családostul, az öreg : kutya. Visszakivánko- Zoít és elhozta gyermekeit a szájában. Nézzétek meg, nii'yen hegyes a kutya foga s akkor képzeljétek hozzá, hogyan vigyázott szegény,, hogy,.meg ne sebezze a csemetéit. ..............

A királyhaihii erdőből hallottam ilyen hűséges -történetet, - .ennek az erdőnek a gondos, jó'lelke mesélte el.

— Volt egy őzikénk, az nevelődött íeí a konyhán, ahogy a tejesbárány szokott. A kis lányunk, barátkozott vele,: azt kísérte nrndeu lépésén, ő is etette.

A Muci különb -kedvenc volt, mint amilyen állat egyáltalában tud lenni. Voltaképpen kéjt gyérek játszadozott itt, negédeskedtek, , szaladgáltak, sőt beszéltek is egytpáls^. Nincs annál nagyobb gyönyörűség; mint amikor a gyerek pajtáskodik .3 négylábú barátjával.

Muci akkor hízelegve simul kis gazdájához engeszteli s okos, nedves szemével úgy tekint rá,. hogy benne van .ebben a tekintetben az egész lelke.

IJgyik se mént sehová a másik nélkü', e! lehet hát képzelni, micsoda szomorúság szakadt a házra, mikor ősszel beadták a kislányukat a városi iskolába.

— Hát el lehet hagyni a Mucit? Nem szakad bele a gyermeki szív?

Biz el kellett válnípk: s jött az érzékeny búcsú.

— Muci,- jól viseld- magad, ne halljak rád panaszt, mert akkor nem szeretlek. : : :

A Muci elöl valósággal meg kellett szöktetni a kislányt, mert vele ment volna. (Szegény ö'z'ke, - mit keresnél te a városban, ahol az; indulatos vadak vannak többségheti!)

Azonban attól fogva nagyon -magára maradt a kislányunk; öz'kéje, szinte elvesztette lába alól -a talajt. Kereste a pajtását, idegeskedett, ha közeledett feléje, bejárta -a házat,.a pajtákat, a konyhába már lassankirrt be se akart menni.

Nincs, sehö' sincs; -a gyerek, mit ér nélküle az élet?

Egyre idegenebb lett hozzánk, mindjobban kimar-adozott. Közben visszajött,; kémlelt, még; panaszkodott is az ő érthetetlen ny ej vén, .'benézett az ablakokon, aztán elment.

Visszament az epdőbe, ahonnan származott mintha azt ipondta vo'n-a-:

— Közöttetek akartam élni, volt akivei . megszerettük egymást, de ha elhagyott. akkor adiem vigaszt az idegen világom.

Nyolc-tíz napba telt s .már nem iártnk Mucit, aki szelíd háziállatnak indult $

hegy qsa'ódott, elment vadnak. Voltaképpen olyan sokat nem ,i-s törődtünk vele, volt más, ami elfoglaljon.

De hazajött szüreti' szünidőre a kislányunk, csak futtában csókol meg bennünket s az az első kérdése:

— Hát a Muci? Hol a Muci?

Mondják neki, ahogy .történt,, de szinte ránk támad.

— .Rosszul bántatok vele, elűztétek a háztól. Muci nem volt rossz, Muci jó

pajtás. ' ' '';

Mingyárt csimpaszkodik a nyakamba. , . , ; :-A- Apukám, gyerünk : až erdőbe, keressük meg.

Hogyne mennénk, mikor már is megyünk.

Ott aztán versenyt kiabálunk, .hogy: Muci, hol vagy? Gyere előz itt a kis pajtásod.

Muci. nincs sehol.

Másnap unszol megint a gyerek.

— Bizonyára kirándult valamerre, apukám, keressük ma'is.

— Hát keressük.

Zengett az -erdő: Muci, Muci!

— Apukám, te ne szólj, csak én, hiszen engem szeretett.

— Jól van, fiam. hívd te.

Egyszerre megzörren a haraszt mögöttem, oda'pillant-ok, egy őzike mereszti a nyakát és figyel bennünket.

— A Muci! — mondom önkéntelen lendületével a karomnak.- Erre az állat nekiiramodik, hatalmas kerülőt ir le félkörben, hogy minél távolabb jusson tőlem, úgy szalad a kislányomhoz.

— Muci! — sikolt a gyerek és már egymás nyakába lógnak.

Az őzike szeme mindig nedves, nem akarom ráfogni, de hogy a lányom sírt, az egészen biztos.

— Hát itt vagy? Ez a hűség? Azonnal megszöktél, ahogy ;e!mentem! Te csúnya, há’ália-n Műéi. mit találsz az erdőben? Értsd meg, hogy nekem iskolába kell mennem, akáriuHyem nem szívesen teszem, de muszáj'. Nem maradhatok olyan buti. mietete.. Azért megvárhattál volna, Muci,: te csúnya, hiszen nem maradok én mindig ott, hazajövök és megint együtt barangolunk.

Muci megértette, hogy mit mondanak neki, finom karcsú nyakát ódadörgötte a pajtásához és jött velünk ha^a. Mintha csak az este váltak volna el.

Ta'án nyolc napig volt otthon a lányom, minden régi boldogság visszatért. Mucival kezdődött a nap, vele végződött. Haucuroztak ■ pajkos gyerek módjára, az őzike megint a konyhába szokott' s csak a kislánytól fogadott el ennivalót. . .

Nyolc nap hamar elmúlik, főleg, ha boldog. /

— Mucikám — panaszkodott a gyerek — holnap vissza kel mennem abba az istentelen iskolába, tégy most jobb, mint amilyen voltál,- ne keresd a veszélyt. Várj még, nincs olyan messze j a mi. időnk. I

15. oHal

Elment, aztán megismétlődött 3 tnttife kori jelenet. Az őzike megint nyugiataa lett, kereste 3 kis pajtását, kezdett elmaradozni, egyre jobban elmaradt tőlünk, elvadult. Aztán visszament, most már végleg, az erdőbe.

Mert karácsonykor is kimentem aj kislányommal az erdőbe, mindig, valahányszor hazajött, a Muci nevét visszhangozták a fák, de ő maga nem jelentkezett többet. Isten tudia^ mi történt vele. (Az öreg kerülőnk esküdözik, hogy megismerte a- szerelmet) Csak azt tudom, hogy ő okozta a kislányomnak élete első nagy szomorúságát.

Bob

ry » V r » f J

Zsidó írok

I és művészek napja

Mordechaj Avi-Schaul jeruzsálemi újságíró írja Palesztinából a Bdcsmegyel Naplónak: ,

A »Pétcrvári á!mok«-ban . olvastuk, hogy a nagy Dosztojevszki-.nek örökös harcai voltak a bűn és nyomor ezernyiezer alakjaival, akik mind bebocsátást követeltek a nagy iró müveibe. S tán egyik sem volt kisebb értékű és kevésbé jellemző — s tán egyiknek megörökítése sem ébresztett volna bennünk olcsóbb érzelmeket, mint akár maga Raszkofaylkoy. De. az aikotó-teremtő költő — örökös önmagával való harc közepette ' — mégis csak közösségként,' kollektiv erőként fogta át őket: az egyének örökre elvesztek az élet piacán, vagy a -lélek Szibériájában.

A Dosztojcvszkik :gen-igen megsokasodtak napjainkban — habár a kifejezés erejének és a lélekelemzés hatalmának hijján. De még jobban megsokasodtak a szoborért és örök emlékért kiáltozó bűn- és nyomoráldozatok, .megsokasodtak: nem csak egyénenként, hanem közösségként is: a kollektiv jaj és könny, is hogy elszáll, hogy elvész a nagy világbeliben!

S egy próféta eljövetelét, várják korunk kicsiny tehetetlen dosztojevszkijei: egynek a jövetelét, akt a kollektiv jajt kollektív konstrukcióvá fogja változtatni.

*

Palesztinában összegyűllek az összehéber irók, művészek, zenészek tudósok — nem azért, hogy anyagi, és szociális helyzetüket beszéljék meg, nem azért, hogy soviniszta man'fesztációt hozzanak létre hanem azért, hogy kétezer év óta az emberi nyomorúság oltárán áldozó népük megváltásán gondolkodjanak.

Némi kommentárt talán megérdemel ez az esemény a többi népeknél is — amikor minden humanista a nagy francia mestert ünnepli és amikor a zsidó Einstein — a tudomány •zászlaját, hajtja'-meg az ember-ideál nagy harcosa előtt.

#

Egy kis judeaarszágbeii. .településen, a prófétás szellemű hegnek között, ahol zsidó próféták és keresztény apostolok hirdették Isten és Ember. kollektiv teremtőrhünkáját — itt gyülekeztek össze az uj. héber kultúra munkásai. .

Tán érdemes e kísérlet . arra, hogy úgy a keresztény, mint a mohamedán kulturvilág is felfigyeljen reá?!-*■

Kirjat Anavim-nak hívják azt a bibliai ős-uj települést, ahol. tnojfepn intellektulek telepedtek meg, hogy. az ősök szikláit újból termőfölddé változtassák. Itt gyűltek össze — tán utat mutatva az egész humanista társadalomnak —a . héber művészek, harcot ■hirdetni a koäiektiv-jaj nevében és újból lángralobbantam a megcsufolt, meggvalázot* sdor.dencia-müvészct« Szent rüzét.

E kicsiny művészvilág tjiegkérdezte Önmagától a romantikus judeai hegyek között: »miért vagyok és miért van az én alkotásom?«