Bácsmegyei Napló, 1926. március (27. évfolyam, 59-89. szám)

1926-03-14 / 72. szám

1Q°6. március 14.

Tavaszi nekrológ

»A visszaidézett múlt furcsa dolgokat, groteszk ..helyzeteket, végzetes hibákat", ferde örömöket és okija« szomórusugokat fog beiuuta-uij«..

Rövid idézette! kezdjük egyik amerikai magyar lapból: amely 1926 • márciusában megrázó, sziliekkel festi az Amerikába szakadt magyarság immár végérvényes pusztulását. A lap pontos statisztikai kimutatásokkal igazolja •.mesiigy& léseit és arra a végső megáflapitásra jut, hogy az amerikai magyar telepek, rövid p$r évtized múlva teljesen ki fognak halni,.

** : *'•

Az amerikai száraz tudósítás olyan, mint lélekharang kondulása a falu esti csöndjében mezők, tarlók, létek és lágy rögök fölött. Öröm télén nekrológ a kétségbeesett .vergődés tükrében,' amely arcokat mutat föl kísértetnek egy tehetetlen és élhetetlen korszak .társadalmi életéből. Múltból, helyesebben közelmúltból, amely az értékek.elherdálásában élte ki magát. Egv korszak, ahol szabad zsákmány volt a munka szent láza,- köz; prédája az akarat és a mesterséges akadályok tilosába -bitangolt jószág az igyeke-E$ ezt nekünk,ipába. , tudomásul kell venni 4-2-1 esztendő-él Amerika fölfedezése után és bele kell nyugodni minden fájdalmas vonatkozás .ellenére az elvégeztetés- rövid pár szavas takarodójába. Volt harcunk, súlyos és keméjiykÖtgSü, éveken keresztül, a Délamerikaba való kivándorlás megakadályozására.' Most már be kell ismerni, hogy ez meddő próbálkozás volt, sikertelen attak, üres labdajáték és zsonglörmutaí-,vány tollal és tintával. A kivándorlás ina már divat, rögeszme és ellenállhatatlan kényszer. Nem erkölcsi. Anyagi.

*

■ Es sajnos, anyagi kényszer volt .négy és öt évtizeddel ezelőtt is. .Dollárözön álma, virágos jövő kifestett délibábja. Kibélelt mese képzelete volt nemcsak a szlováknak, aki minden ellenőrzés mellett is átósout , a Lajta bidján, hanem a hódmezővásárhelyi magyar földnéikülinek is, 'aki nem akadt becéző szemre az ntlevélhivataic-k zord bürokratái sorában. Minden elcsüggedi akarat, minden félrebillent életkedv čs .minden kétségbeesett elszántság a kivándorlás halálos ölelésébe rueucikült. Ez volt az utolsó érv, akárcsak naiv portugál hajósoknak a • jóreménység foka.

' * ■ !• ;

De hogy mindezt az események központjában élő éles amerikai szemek is meglátták már, sőt egy lépéssel tovább mentek és ..bejelentik az örök éjszaka koromsötét közeledését; most már valóban csak a visszaidézett múlt tarka fölelevenitésének vérszegény' elégtétele maradt meg. De milyen fájdalmas tehetetlenség, gyenge kar és béna .agy lehet az--a szervezet, amely az Egyesült Államók magyarjainak hontalan telepeit fűti és irányítja, ha sajtójuk már ott tart '— vagy í hasztalannak talál minden kezdeményezést — hogy megelégszik;a legcsekélyebb mentési kísérlet nélkül, a befejezett tényék regisztrálásával.

#■ .

Amerika földjén pyorn nélkül elhintek a bennszülött inkák, tej1] elitebb és tudatosabb társadalmi organizmus mellett Kipuszíitótíák -őket. államilag . segélyezett akciók

RÁCSMEGYEI NAPLÚ

s_a gazdasági körülmények. A .történelmi megállapítások szempontjából éppúgy 'kivesznék a kivándorolt magyarok, akiknek végeredményben, valóban; ..egyre megy, hogy az eltűnésük • mikor és milyen körülmények között megy végbe.

De vájjon a végzetes hibák szempontjából föl jehet-e ■ vetni a felelősség kérdését? Vap.-e értelme, haszna, eredménye - és célja annak. hogy mulasztásokon, hibákon és vaksággal vert intézkedéseken rágódjunk. Ez a bejelentett pusztulási folyamat újabb bizonyítéka az idegenbe szakadt magyarság tehetetlenségének az "uy modern gaz-13. ofrfaK

dasági élet lázas versenyének terén.

És ez a régi és egyedüli igazság — amely talán éppen azért

I népszerűtlen, mert -igazság ~ visz|sza fog-e tártam legalább', egyetlen 1 embert is attól, hogy kirúgja lába I alól ; a hazai talajt' a tengéreníuli kontinens hullaházának kedvéért.

A? ember hiszékeny, A nekrológoknak mégsem hisz. .Mi marad hátra? Az amerikai magyarok múltat. elevenítenek. Mi: jövőt szeretnénk épiteni. A jelen pedig múltat és ’övöt vet sutba a? eleve elren deli rohanásért, gennüpket

gyón szeretnek szerit Mihály bóbitás paripái.

Mes-ierhá»y Ambrus

még nagyobb könnyelműség mmt a

kockáztatott összegeknek az eUjeredá- Iása. Az utóbbfakat vjsíéaiioyathatjaegy másik, szerencsésebb kampány vagy a ©an ik-évésbbé morális börze egy konjunkturális - szeszélye, de "is időt, amely a »szellemes* toakdkozá eközben múlttá és régmúlttá lett! nem hozhatja \ issza: semmiféle Ikonétinkófra / 4 , ' - Nem gondolok most a bravúr-és rekoráiátszmákra, a huszonnégy -és harminchat órákig -tartó kár'tjacsatákra, amelyeket a bennük szerepéit »bajvívók.: esztendőkig mint vajamíiy dicsőséges fegyvertényt s a- Weúg vjjágíörna- netébe kívánkozó eseményt elégetnek

KARTY A

Irta: Baedeker

Tudom, hogy egyik-irusrk játékos neheztel azokért, amiket időnként a játékról a különösen a kártyázásról írok. Nagyon kérőn;,;gondolják' meg, -hogy a moralista sose ír személy ékről, de arról aztán igazán tíejp tehet, ha morális kérdésekkel fog-i^hitósKhdva más véleményre és nitígáliápitásokra jut mint egyik-másik- olvasója.'Atiiszen a papír- és tintaiügyasztásáüuk ez az egyetlen jogosultsága: .Mert .ha. -a véleménye azonos a közönségével,. akkor ugyan mi célból fogyasztja a papirost meg a tintát?) A kártya olyan kiváló szerepet játszik az embereknek egymással való érintkezésében, hogy lehetetlen nem tartani, jelentősnek a befolyást, amelyet -az az erkölcsökre gyakorol. Tudom, sokán, olyan ártatlanok a hazárdjáték és,egyéb kaptyakeverés körül, , mint az üveggolyócskákka! gurigázó kis fiuk — ezeket arra kérem, ne nehezteljenek, .nem róluk szól és nem rájuk vonatkozik ez az írás.

A szerencsejáték neru okvetlenül erkölcstelen dolog hiszen a páros-páratlan meg a fejvagyirás: ártatlan szórakozása is idetartozik v az ilyen mulatság »kicsiben-«,* .sokkal ; becsületesebb, erkölcsösebb ' és ejiftélíogv-a megengedettebb mint a trawff ‘év előkelő — nem -a vakszerep,ősétől," Jr-á-nem az árgusszénái ügyességiéi, függő — commeroejáték »nagyba©-.-. $ ha a moralista a játék rontó hátasáról beszél, -nem gondol mindig uasjvasira, b^k-ra és ferbjire, hanem általában, az időt rabló, energiát fogyasztó és idegeket pusztító játékra, amely — ha gern fcáijaHjsSlja okosan az ember — a sopsa és a;veszíts lehet annak, aki szenvedéllyel ü|-i. A pap, ha nem akar túllőni a' célon,:ütem a bor ellen fog prédikálj};, ami igen kitűnő- dolog, hanem az iszákossá? • ellen, amely a bűnhöz közel álló hiba. Aki a játék és ai kártya problémáját: firtatja, se hadakozhat e magában kifogástalan szórakozás ellen, améiy. rated*» második em- mar több bér kedves és jogosult időtöltése, de sokszor t joga van ítélkezni a ját-ékdühről, a -kártyázásról mint foglalkozásról s a vagyontveszélyeztető ' hazardirozásról, amely már so-k embernek lett az átka és ©em egy családöt taszított nyomorba. ;! V i

A játék meg a kártya egyébaráut. két egészén külön dolog, -s! .a. kettő jobban különbözik egymástól, mint amennyire hasonlít. egymáshoz- Játszan'. és játszani tudni minden gyereknek és. minden embernek kell, kártyáz! nem muszáj mindenkinek.' (Bár TaUéyr-and szerint arra a szerencsétlenre, ajki nem tudkáryáziíi, igen szomorú öregség vár.) A játék —- felnőtteknél is. — a legtermészetesebb cselekvés. á 'világon, sőt emberi követelmény ős szükségesség, kártyázni ellenben ajaplaoán véve • majdnem térmész^teiienés ős' mindenesetre nagyon mesterségek,.sőt' mesterkélt -'foglalkozás;. A «rverwetesek -scícat' iÉélT Atszani, legalább is auüyit;': mint tanulni, hogy »ember legyen bélöle« ' és óhajtandó, hogy a- íéffikofba is vigyen magával a fiatal esztendeiből1 jókora adag játszási kedvet és. készséget, hogy ez kedves könnyítője.-legyen a céltudatos munka iának s'.a’! irá'-ad Jhn’is küzdésének. Alig van kíAuuiy ember, kevés kedély telem kivéve,' akúíék iiu" lett volna olykor játékos kedvű aki imm iparkodott volna idönkint' átnieuc-kulni kcnyeretszerzö munkájátólv-a játéknak virágos mezejére. Ily viszonylatban aztán nemcsak a kártyázás! dó' a vadászat, a halászat, a rejtvényfejtés, a bé- Iyeggyüjtés, a muzsika, sut. még atársaigás -;s: játék. (A u anc'a.aeui hiába hívja iea d’esprit nek';) -1;

Balzac mondta ogyszer: minden jó ember játszik, minden rossz' ember kártyázik. A nagy író c mondása, persze erős tuizas és semmiképpenL30 jelenti azt, hogy itóadeakf jó, aki játszik és mindenki rossz, aki kártyázik. De 1u felnőtt embert játszani • látsz. — gondolhatta Balzac — jókora valőszinüséggel következtethetsz arra, hogy' jóféle természettel vau dolgeáj, ellenben ha a kártyaasztalnál látsz valakit;-csak a viselkedése s a játékos, módjáról fogsz következtethetni arra, hogy miféle szerzet, jó-e vagy scjjOs;»? Természetes, hogy »z a. probléma 'nem merül föl azoknál a »baráti : kártyaparükpál. amelyeket harsogó nevetés közben, -kics'pénzbén folytatnak egymással a naponta együttmulató jópajíjsckz ti valóban s egyszerűen: játék, . semmivel se ellenszenvesebb vagy erkölcstelenebb mint a keresztsoros rejtvényik. fejtörése, tar távolról se'óban .művelő hatású mint az. De igenis., élénkbe áll e probléma a nagybajátékokná), a Üzemeie-stilusu partiknál, ahol néha. a Partnereknek nemcsak a vagyona, de a becsülete is kockán forog. Itt a" játék-kártyázássá s a kártyázás mesterséggé süljed, tekintet nélkül ara, hogy a Lovaregylet ben v agy titkos baríangokbá-ü űzik. Itt már több a rossz ember mint a jó és az is íossz, aki veszt, mert nem okvetlenül a maga pénzét veszti, hanem' olykor azt. J' aiuelyböf a gyermekei! kellene fölnevelni’.,'

Amikor a játékos .könnypljriüségéröl szólok (mert most erre. térek), akkor egy pillanatig se Ja' profeszszicniátus játékosra,. aki egyáltalában nem könnyelmű. . abtán.'valami szomorúan érdekes és siralmasan groteszk, hogy a legírköicéíefenebb játékos (akit a magyar, lenézően, németből kölcsönzött szóval spillcr-nek nevez) a legkevésbbé könnyelmű, . .míg a többi mind kivétel nélkül. többé kévésbbét az. Aki nyer, az idejével, -aki ves^t, az idejével és a- pénzévé? báulk. könnyelműen. A pénz , amely így elúszik- nem vész el egészen;- egyrószét 'a nyerő, a többit a pinka s a kávéház vagy klub bnfierje és pincéje söpri be. De az idő, amely űyen- Jsor »ohzszik*. végképp^ elveszett s fiBMfc m drága, ságiak' -ag1 -JJ^óosékolásá

csak a rendes szokványjátékcsok képe áll előttem s az a két+h.ár®in óra amelyet évente háromszázháteanötször töltenek a kártyaasztalnál • e derék és müveit urak. akik azzal szokták megokolni, hogy az ujságfukóu ' kívül nem olvasnak semmit, hogy n-incs, ráérő ide iük, annyira el vannak foglalva'. ■ ■

Ebből a szempontból a kiTic^se takarékosabb ■ az 'idővel. Ö is. j^garolja azt. csakúgy, mint a barátja,, akinek játékát, mint a világ egyik legérdekesebb eseményét egy rajongó sgin-háilátogató feszült érdeklődésivel szem 'éli. S ami a kártyázás ~ demoralizáló hatását illeti, attól ez a’. jó . ember ' se mentes... Nem -tudopi, ki Tjicudia .(bizonyosan játékos voit1. , Hogy af kibi-' icsszabb a kártyásnál. VáJőSzii)ü!í-g tréfából mondtafkde az a v.í óez’mj; hogekoniolyan gondolta, mert a merész állításban vau ©érái igazság. 'A’jp.iában a kibic is kártyás as ha a pénze nin . s is veszélyben, a part k. izgató és szeavedelémkóltő hatását, esetiig’ éppen íolyaii mélyen érzi, mint a :jáiékos, akia -pénzét is reszkírozza. Ha'. Csák • nem szent (s valósziniiltg aiepu ázó. rajta • a erőt .vesz az a nyugták: éfdfcklödés. amelyet a játék.— főleg !ú nagyba" megy — a nézőkből . kivárt., \ ; tigál-i meg magad, óh kibic- s- őszre fogod venni, hogy gyakran nem tudsz, eifojtani némi irigységet, ha különösen r.agv kasszát gombol be \’ulaméljnk' Szerencsés játékos s hogy máskor Wieg kárörömet érzel, ha a pech-es, ptíáas -- aki' \ életleniil nem rokonszenves néked — egjik partit a másik után voszti. Kő. dés, 'érdemesre -órákig nézegetni a játékosok vitézi tornáját, hogy az,-, ember végül ily en érzéseken káPiz..magát raj ta? Szerencse, hogy 3, kibin nem merül el j, lélekanal'zis ily m^égoibp s épp oly -keléssé tanuunáuyozía masát, mim a játékos,, aki bármily -vagycmfcc-ckáztató és'idegölő »-munkát• végez-, ’zeniül -hiszi, 'hogy ártatlanul' ' -zórakozik, arra pedig, hogy amit úsz, netu a legáldásosabb tevékenység, • egyáltalában nem gondol, ismertem egy dá-íékost, aki minden alkalommal, .amikor,' . kártyázni készült (tehát minden <sfet, áh;tető.fohászt küldött az Egek Uíahor, hog ■ becsületes törekvésében 'segítse' és' támogassa. A jóhiszeműsége ennek az urnák kétségtelen -s lehet,-hogy a jó Isten meg is hallgatta a jámbor férfiú imáját, mert Ö valóban jó s talán tűk ságosan is az, amikor ej.hueh a híveinek, hegy csak időtöltésből játszanak, holott nyílt titok, hogy- a -áfékuknaV egyéb célja is vau. ’ .

Ez a cél: a mások -pénze.. ludvale vően a., legvonzóbb 'dóígg j a,. világon. Mert mese az, amit a .-szersiv^édcezú és 'nagyhangú bóiziácítek éV egyeb affaire-isták hirdetnek,. högy, i .pénz az »uCíCán hever« — az bizó-áy. nem off tartózkodik, hanem . a mások zsebében, fiókjában, harisnyájában, ' s^fe-jében ■és tárcájában s aki, hozzá, akar jutni, mindnek innen kell art előjjivni- S. -a játékos is ezt cselek-zi,' -arfi^ör leül a kártyaasztalhoz, csupán ’ szórakozásból, hogy az idő, amelynek nem letet másképp a nyakára hágni, elmúljon. Senkinek sincs annyira -terhére — lehet mondani: útjában idtí, mint

a játékosnak. Mind ezt akaria az útból letenni s -néhány olyanfajta rajDOrtjatékosó ^.-kjvév-e, mint a SegíJSteln-féle