Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-03 / 33. szám

t

2. oldal

1926. február 3.

milyen célból vette föl az elhunyt uralkodó nevét, de Jugoszlávia kormányának semmiesetre sem lehet közömbös, hogy a nemzetközi kalandorvilágban a legutóbbi időben

annyira divatba jött a SHS. dinasztia presztízsével visszaélni és az illetékes tényezők bizonyára módját fogják találni, hogy Williams ur garázdálkodásának véget vessenek.

Vízvezeték egy-két Vardar-cigaretta árán

Miért nincs még mindig Noviszádoa vízvezeték?

A vízvezetéki ankét alkalmából elmondja Orbán Ignác műszaki tanácsos

Peiár király neve alatt

szélhámoikodik egy svéd kalandor Amerikában

Külföldi kalandorok furcsa ambíciója

lieogrudbói jelentik: Amerikából érkezett jelentések szedni nemrégiben Amerikába érkezett egy előkelő külsejű idősebb ur, aki Peiár szerb királynak mondja magát. Az idegen az .«SS. Kroonland« nevű bárón kelt át az Óceánon és a hajón Williams néven váltott kabint es svéd alattvalónak irta be magát, de hamarosan az a hir terjedt el a hajón, hogy az állítólagos svéd utas Peiár, a Szerb-Horvát-Szlovén királyság első uralkodója. Williams űr nem erősítette meg ezeket a híreket, de nem is igyekezett megcáfolni és amikor valaki szóba hozta előtte ezt a híresztelést, az öreg ur titokzatos és kétértelmű válaszokat adott.

Partraszállása után Nevvyorkban Williams már maga is hangoztatta, hogy ő l. Petár és amikor egy amerikai magándetektív iroda megszerezte az elhunyt Peiár király arcképéi, kiderült, hogy a svéd Williams tökéletesen hasonlít a képhez. Ezenkívül egy pecsétgyűrűt mutatóit fel Williams és a gyűrűbe Petár király monogrammja van vésve.

Az amerikai lapok nagy cikkeket Írnak a titokzatos svédről és a romanticizmusra annyira hajlamos amerikai közönség könnyen hajlandó elhinni, hogy Petár király nem hali meg, hanem a délszlávok egyesítése után kivándorolt Amerikába pihenni.

A Bácsmegyei Napló csak nemrégiben leplezett le egy veszedelmes kalandort, aki a francia idegenlégióban Ciril Karagyorgyevics hercegnek adta ki magát. Az álherceg könnyű kalandokat keresett a Karagyorgyevics herceg neve alatt, viszont az amerikai jelentésből nem tűnik ki, hogy a svéd szélhámos

Noviszad város tanácsa a vízvezeték régóta vajúdó kérdésében szerdám ankétra hívta a vajdasági mérnöki kamarát, az országos mérnök- és épitészegylet noviszadi szekcióját, a noviszadi állami építésügyi igazgatóságot:, a vasúti osztálymérnökséget, a kiszélesített városi tanács mérnök tagjait, a volt városi mérnököket, az ipar- és kereskedelmi kamarát, a városi tanács és a városi mérnöki hivatal tagjait és végül a kiszélesített városi tanács több tagját.

Ez a szerdai ankét hivatva lesz p noviszadi vízvezeték közel két évtized óta húzódó kérdését végre dűlőre vinni.

Megkértük az ankét egyik tagját, Orbán Ignác műszaki tanácsost, a noviszadi mérnöki hivatalnak sok éven át érdemes vezetőjét, a vízvezetéki ’kérdés legkitűnőbb ismerőjét, mondja el a Bácsmegyei Napló olvasói számára az okokat, a mik mindmostig késleltették a legsürgősebb kérdés megoldását és annak a módját, mikép lehet végre is ezt a kérdést eredményesen megoldani. Kérdésünkre a következő felvilágosítást kaptuk.

: -4- . .

A kérdés eddig rosszul volt

beállítva

A vízvezeték és csatornázás kérdésének vannak ugyan műszaki, egészségügyi. tűzbiztonsági, pénzügyi és egyéb vonatkozásai is, maga az egész kérdés azonban par excellence közgazdasági kérdés: az építőipari termelés kérdése.

A kérdésnek ebből a beállításából önként következik, hogy a vízvezeték és csatornázás építésének akadályai ugyanazok, mint minden más ipari vagy gazdasági termelés akadályai: nevezetesen a termelés költségeinek helytelen íiimncirozása és igazságtalan megosztása, vagyis a helytelen városgazdasági politika.

Mi akadályozta a vízvezeték létesítését?

— Az eddigi gyakorlat szerint az építési kölcsön évi kamatait és az évi üzemi költségeket összeadták és ažt vagy a nyers házbér, vagy a vízfogyasztás mennyisége arányában osztoták meg. A kö'ségmegosztás ez a módja egyeseket tehermentesített, például a kevésbé, vagy egyáltalán be nem épített telkek tulajdonosait, * viszont másokat éppen ezen oknál fogva többszörösen megterhelt, vagy túlterhelt,

— Ez a túlterhelés csak úgy tüntethető el, ha az építési ké tségeket az üzemi költségektől elkülönítjük és kimondjuk, h-ogy sem az építési, sem az üzemi költségekből senkit se terheljen több, mint amennyit neki az épités, illetve az üzem fentartása megér.

Kétszer akkora töke kell. mint amennyi az építési költség

— Ha az építési költségek biztosításának módját vizsgáljuk, megalapítható, hogy az tetemes interkáláris kamatveszteséget és súlyos kamatterheket jelentett, melyek hátrányait niég fokozta az, hogy u kölcsön összegét a vállalati összegnél jóval magasabbra kellett

szabni, hogy az úgynevezett előre nem látható kiadások is fedezetet találjanak. Ezek a hátrányok onnan származna-:, hogy az építési vállaikozó pótmunka':/,/ forszíroz és olyan építési sorrendet, mely a tömegmunkákat elsősorba la - lyezi és ezáltal az üzembehelyezés időpontját kitolja, viszont a finanszírozó vállalat a kölcsön alapfeltételéül term'szetszeritíeg kiköti, hogy a kölcsön öszszege olyan magasan ál'.apittassék meg.

I hogy az árfolyam különbözet re, az interkálárfe kamatveszteségre és a pótmunkákra is fedezetet nyújtson, vagvls az összes költségekre, az üzembehelyi - zés kitolt időpontjáig.

— Ezek a hátrányok lényegesen indukálhatok, sőt részben teljesen kiküszöbölhetők, ha az épités finanszírozását egy kézben egyesitjük.

— Tegyük fel, hogy az építési kölcsön száz millió dinár lenne. Már a kölcsön árfolyamvesztesége 10%, mert a kölcsön 90%-os lesz. Minthogy az építés három évig tart cl és a kölcsön ka’tnata legalább 10%-os, a három évi kamatveszteség 30%. Ezzé! szemben a í - neni használt kölcsön után az építés tartama alatt 7% millió dinár térül meg. A veszteség tehát: 10% árfoíytynkülö:.bözet, 30% kamatveszteség, vagyis 40%, megtérül 7%%, eszerint a 100 millióból csak 67%% áll rendelkezésre. Ebbő! még az első félév 5%-os kamatát is fizetni keli úgy, hogy végül csak 62% millió marad a 100 millió dinárból A pótmunkák 20—25% közt mozognak, mely esetben 42 millió maradna és a 100 millióból csak akkor futná ki, ha az építési költség nem több, mint a kölcsön fele: vagyis 50 millió dinár.

Mi az egyetlen lehetséges

megoldás?

— Amíg tehát a költségmegosztás igazságtalanságát az építési és üzemi költségeknek különválasztása által el iminá hatjuk, addig a finanszírozás hátrányai az építésnek és finanszírozásnak egyesítése által a maximumra redukálhat ók, esetleg teljesen kiküszöbölhetők.

— Épp ezért a pályázati feltételek!be volna iktatandó, hogy a város előny-Dumas

a nagy mesemondó

Bulyovszky Lilla memoárjaiból

A romanticizrnus százéves fordulója alkalmából, amelyet Párissai az Ölen világszerte megünnepelnek az idén, magyar nyelven újra megjelent a romantikus világ egyik leghatalmasabb miivé, az öregebbik Dumas testőrtrilo- Jája (Á három testőr. Húsz év múlva és Bragekmne vicomte), amelynek .előszavában Ambrus Zoltán joggal emeli ki, hogy Dumas azért marad minden' kor friss és modern, mert az ő hallatlak-mesélő kedvére az emberiségnek mindaddig szüksége lesz, arnig nyomorúság lesz a földön, amíg az embereknek , okuk lesz rá, hogy belefdejtkézzenek valami érdekíeszitő, idegzsongitó olvasmányba.

Mint valami ellenállhatatlan ősösztön, úgy hajtja Dumast a lelke a mesemondásra s érdekes, hogy ez. az elemi evejii meséíőkedve nemcsak az Írásaiban. hanem a magánéletben Is eluralkodott rajta, amiről kedvesen számol be Bulyovszky Lilla, a magyar színésznő, az egyik párisi útjáról készült feljegyzéseiben, 1858-ban. A kissé öregedő Dumas — ekkor már ötvenöt éves volt — ezidőtáji Eugenie Doche barátságával dicsekedhetett, aki viszont nagyon kedvesen magára vállalta. hogy a fiatal magyar színésznőt Lilla még nem volt huszonöt esztendős ezekben a napokban — bevezeti Paris életébe.

Lilia Versagest szerette volna megnézni és Mju-e Dodié nyomban ráparancsolt Damasra, hogy ö kalauzolja őket *s pc#"kéi feltétel, Matt; az első »»

volt, hogy Dumas minden kép vagy szobor történetét, amelyet a két aszszony tőle kérdezni íog, elmondja; a másik pedig az, hogy emellett nem

szabad regényt csinálnia, vagyis — ahogy Lilla mondja — nem szabad füllentenie. A szerelmes Dumas elfogadta Eugenie Dodiénak, a párisi közönség déde'getctt, elegáns kedvencének minden feltételét.

— Már az utón, — írja Bulyovszky Lilla, — egyik adoma a másikat követte, Dumas emlékeinek kifogyhatatlan tárházából, fis mindent oly érdekesen adott e'ö, mintha csak sajtó alá diktálná a szavait.’ Például Issy mellett o'.y élénken irta le az ütközetet, amelyben 1815-ben itt dőlt el Paris sorsa, mintha csak jelen lett volna annál. Eugenie már ekkor megfenyegette az ujjával s figyelmeztette a két feltétel másodikára. De én dba’lgattam volna napokig is, még abban á meggyőződésben is, hogy rendes szokása szerint most' is regényt csinál a történelemből.

— Elbeszélte Versailles keletkezését s kifejlesztését XIV. Lajos által, ki csak a főépületekre és a faültetvényekre többet költött 400 milliónál, közhe-közbe a legérdekesebb adomákat szőtte, amiken hol halálra kacagtuk magunkat, hol pedig szivünk mélyéig megindultunk. Ez az ember olyan részleteket beszélt világszerte ismert eseményekről és még ismertebb egyéniségekről, hogy néha azt hittem. hogy Cágliostro áll előttem, aki tudvalevőleg maga is Dumas egyik regényének főhőse lett.

—r Amint a kastély udvarába léptünk. Dumas igy szólt hozzám: Aszszonyom. Frankhon legnagyobb férf'ait látja üií ezekben a szobrokban.'; Ezzel két sor szoborra mutatott, több mint életnagyságban. »Ezek méltók, hogy önt, egy vitéz, harcias nemzet gyermekét üdvözöljék,«

— Íme folytatta Dumas — bemutatom Richeleu bíborost, aki korának leggyülöltebb és egyben legtiszteltebb embere voltt á nép úgy rettegett tőle, mint maga a kirá'y is.

Gondolható, mennyit mesélt Dumas Bulyovszky Lillának erről a furcsa katonabiborosról, aki tudvalevőleg A három testőr regényének egyik föalakja. Eugenie Doche azonban nem nagy türelemmel lialgatta.

— M. Dumas, — szólott Eugenié — ne untasson bennünket ezekkel a kőiigurákkal, gyerünk tovább.

Dumas nyomban visszavágott:

— Megyünk, ma reine, hanem legalább egy tekintetet engedjen őfelségére. XIV. Lajosra vetnünk, akire ön bizonyosan nem panaszkodnék, ha az ö korában élt volna.

— Javíthatatlan! — mormogá Eugenie.

Végül is be’jebb kerülnek a termekbe, amely akkoriban történelmi képtárnak volt berendezve. Dumas elemében volt.

— Doche, -- írja Bulyovszky Lilla, — megállt egy-egy kép vagy szobor előtt, s odacitálva Dumast, igy szó'ott hozzá: »Eli bien, mondja el ennek a lovagnak vagy szemérmetes királynőnek a történetér, hanem regényt ne csináljon, mert ha azt akarunk, akkor Méryt vagy Balzaeot vesszük elő s nem szorulunk önre.«

De Dumas megszokta a Doche tréfáit s anélkül, hogy azokra reflektált volna, odaállott a kép elé és elkezdett róla beszélni és beszélt mindaddig róla. amig csak azt nem mondták, hogy

elég.

Bulyovszky Lilla most részletesen beszámol a Dumas meséiről, amelyeknek az a közös tulajdonságuk, hogy a históriai mag mindenkor igaz bennük, de Dumas utolérhetetlen művészete úgy körü'cicomázza azt, hogy; n legszárazabb krónika is úgy hat, mint valami regény. így érkeznek az egyik kép elé, amely a ».nagylábú Bertát, Nagy Károly anyját« ábrázolja.

— A történetem, — meséli Dumas, — nem ismeri az eredetét, hanem a romantika azt írja róla-, hogy az anyját Blanche Fleure-nek hívták, az atyja pedig Flore, Magyarország király;’ volt.

A romantika most az egyszer ígér, szemtelenül bánt el a históriával, jegyzem meg nevetve, — mert előszót is Nagy Károly idejében még nem voltak magyar királyok, másodszor Flore nevű magyar király nem létezett soha és harmadszor — tevém hozzá — ilyen nagy láb pedig végképp nem teremhetett hazám földjén.

— Ma fői — mondd Dumas .nevetve, — igaza lehet önnek. Hanem már most kárpótlásul egy másik teremben egy igazi magyar kiráíyleányt mutatok meg önnek. — És Dumas, akinek igazán bámulatos a memóriája, máris elvezetett, minden keresés nélkül, egy képhez, amely alá ez volt írva: Clémcnce de Hoiigrie.

— Eszerint, — kérdem, — a francia királyok ereiben magyar vér is csergedezett volna és mi arról mit se tudunk. És valóban, magyar hercegnő volt? — kérdőm, —• mert a jelmeze nem magyar ám, azt elhiheiitek nekem, aki nem egyszer játszottam Pesten magyar királynőt.

S erre máris megnyíltak az ég ess-