Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-28 / 58. szám

Mohamedtől Ihn Szandig Jeruzsálemből írja Mordehai Avi Saal ierazsdleml újságíró, a Bácsmegyel Napló paleszti­nul munkatársa: Bizonyára merész elméletinek tűnik: a mai nemzeti mozgalomnak a próféta fe&épése idejön észlelhető változások­hoz való hasonlítása. S mégis, ez ac analógia aem is oly távoli — s ha nen is tudatosan, de tudatalatti fajösztönből fakadóan bizonyára szerepe van e »fan­tasztikus« (történeti örökségnek a mai Arábia alakulásában. Az elszegényedett Hásímnak prófétv uaakája Mohamed, a sokáig kigumyolt, meghurcolt, lenézett nagy népvezér, tm­­lajdoniképpen egy világos és pozitív cél felé törekedett az »odaadási (iszlám) vallásának hirdetésével s e cél: a szét­szórt arab törzsek egyesítése, az egy­mássá? marakodó, egymás rovására há­borúskodó testvéntépeknek — egy nem­zetté, egy hatalommá, egy kultúrává való kovácsolása. Ezt a célt szolgálta Mohamed és általa az isteni kinyilat­koztatás. S ha korunk arab történetében mé­­lyediiníc el, ha az utóbbi évek válto­zásait kisérjük figyelemmel, altkor szin­tén egy céltudatos egyesítési folyamat tűnik szemünk elé. A háború alatt az arab félsziget telve volt emírségekkel, öiyaníéle apró her­cegségekkel, melyeknek nagyrésze tö­rök uralom alatt állott s az egymással való versengés által az idegen fejű urál­iam érdekeit szolgálta. Hedzsasz, Neilzsed, Jemen, Aszir, Ha­­zarmavet s -a több! emírségek csak ár­nyékunknak voltak, melyekhez képest a titokzatos és még mindig felfedezésre váró El-Khali sivatag bedutot&rzsei valóságos kis császárságokat alkottak (s alkotnak részben mind a mai napig), amelyek senkitől sem függtek és minden erőszakos külső kísérletnek csak sze­mébe kacagtak. A háború után feldúlt pieg az egy«-, sütési folyamat — a Huisszein-csaiád uratomrajutásával. Az öreg Husszein Hedzsaszbam egyik fia, Feisul Irakban, másik fia, Abd-AStah Transjourdántában vetették meg lábukat, ahol ugyan rész­ben angol mandátum alatt, de dég füg­getlenül rendezkedtek be, mindenesetre a dina$ziäa*s rendszer azt a reményt táplálta bemafc, hogy egyflero egész Arábia az ö uralmuk alá fog kerülni. S ha a harcias Ihn Szánd. Nedzsed­­nek egykori kis emirje, ma pedig Ned­­zsed és Hedzsasz szultánja megbontot­ta ezt a szép dinasztikus reménységet s először Husszeint, utána pedig fiát, Alit kiűzte Mekkából s menekülésre kénysz éri tette, úgy ez megint csak az arab törzsök egyesülését vitte előbbre. A vafeijbRák győzelmei és uralmuk­nak angol részről történt elismerése tu­lajdonképpen Igen érdekes és arab nem­zeti szempontból nagyon előnyös hely­zetet teremtett az arab félszigeten. A valóságban csak két független ural­kodó van ma az arab félszigeten. Ibn Szánd, nedzsedl szultán és Jechle Ha­mid al-Din, Jemen emirie, aki már-már összeropparrtotta a szomszédos Aszir emírséget, miként fbn Szánd cseleke­dett Hedzsaszbaa. A többi esnínségek e kettő uralnia alá tartoznak, vagy pedig Anglia mandatá­­rhis vagy direkt hatalma alatt élnek, mint pl. Irak, Traosjordárda, Aden, E3- KuveSt, Hazarmavet stb. Ha Arábia fltyel az eddig? mederben folynak tovább, úgy nagyon valószínű, hogy egy szép napon, mely tán nincs is cíy távok Ibn Szánd és Jecáiie imám fognak az uralmon osztozkodni — eset­jog összeveszni. Ez rém Jelentheti azt, hogy Anglea 5o fog mondani az arab félszigethez szorosan hozzátartozó közelke'eti ér­dekeltségeiről. Ellenkezőleg! A Sir Gi­lbert .Cteyfoó és Kkd Szánd által aláirt 16. oldat ___BÄCSMEGYE1 haplö Q‘Ž6. február 28. angol—arab egyezmény azt mutffltjá, hogy az angol poll tilt a ezúttal és meg­találta és előrelátta as arany közép­utat — se poütStíwtak a függetten Ará­bia sem fogja kárát látni. De nem «sekély gondot okoz ez az egyezmény Franciaországnak, amely sziriai uralmát félti az Ihn Szánd által — Anglia barátságos 'semlegessége mel­lett — fennen lobogtatott arab függet­é lenségí zászlótól. Csalt két ország fog e mozcaknakon kivül maradni: Palesztina, amelyet nem ze&icözi egyezmények védenek a amely­ben a Népszövetség védelme alatt épül a zsidó nemzeti otthon és Egyiptom, amelynek lakossága, csak igen kis rés: ben arab és szemita s amely eddig is külön utakon kereste boldogulását. Jeruzsálem, 1926 február. TERE-FERE « « « Az invessée hercege. Brillat Savarint, a konyhaművészet nagymesterét most ünnepelték a franciák. Mi is hódoljunk emlékének klasszikussá vált aforizmával — Az állatok legelnek. Az ember eszik. Egyedül a lelkes ember tud enni, — A nemzetek sorsa attól függ. hogy táplálkoznak. — Mondd meg, mit esze! és megmon­dom. ki vagy. — Az evés öröme minden koré. min­den társadalmi osztályé, minden népé. Megfér a többi örömökkel együtt és utolsónak marad meg. hogy vigasztal­jon bennünket miután a többieket el veszítettük. Az asztal az egyetlen hely, hol nem Kiátkozunk az első óra alatt — Egy u] étel fölfedezése több gyö nvörüs&et okos az emberi nemnek, mint egv csillag fölfedezése. — Azok. akik elrontják gyomrukat vagy be ugnak. sem inni, sem enni nem tudnak. — Az ételek sora a legtáplálóbbakiól halad fölfelé a legkönnyebbekig. A borok sora pedig a legkönnyebbektől a tee­­szeszesebbekig. a iezillatosabbakig. A csemege sajt nélkül, olyan mint a szép asszony, kinek hiányzik a félszeme, — A szakács legfontosabb tulajdonsá­ga a pontosság; de a vendégé is. Sokáig várai egv későn lövő vendégre tiszte­letlenség azokkal szemben, akik inár ott vannak. — Ha valakit meghívunk ebédre, ak­kor a boldog-ága reánk van bírva, arra az időre, míg as illető házunkban tar­tózkodik. * Gazdagok vallomásai. Egv francia folyóirat körkédést Intéz a hires gazdag emberekhez, hogy mikét) szerezték va­gyonukat s a bevezető cikkben közzé­teszi néhány amerikai milliárdos avllat­­koz a tát. John Rockefeller titkár ezekben a sza­vaikban fedezte föl: —* Egész életemben mindig korán kel tem (Tehát aranvat lelt). Astor. a newyorki nagybirtokos izv válaszolt: — Ne éljetek nimmal. se dohánnyal és ne költekezzetek. Becses tanácsok, de ha csak ez lenne a meggazdagodás fortéivá, akkor bizo­nyára nagvon sok szegény ember gazdag lenne. Rusel Sasé. a lczíukarabb milliárdos főkén a takarékosságot ajánlja flgyel­mfinkbe: — Mindenki tud dőli át keresni, de csak kevés ember tudja megőrizni. Pilsbure a serénvséget. ernyedetlensé­­zet dicséri: — A fiatalembernek. ki meg akar gazdagodni, azt tanácsolnám, hogy fize­tését ne egyszeresen, hanem sokszoro­san érdemelje meg. Cameeie kitér az egyenes felelet elől. beért azzal, hogy egykori szegénységére céloz: — Aki meg akar gazdagodni, airnak aszal kel! kezdenie, hogy előbb szegény lewen. Tatán a legtalálóbb választ adta Mae Dollar (a neve Is miiven ielieezetes). aki ewszerilen ezt jelentette ki: — Meggazdagodni nem nehezebb, mint meghízni, de mind a kettőhöz bizo­nyos haliam szükséges. Kétségkívül ez a felelet Őszinte és becsületes. * Pearv tréfáia. Armndsen, az észak­sark! utazó arról beszél, hngv kartársai. kik az észak: sarkot kutatták, r.em hall­gatag, zord emberek — amint általában hiszik — s a magányosság nem rontot­ta meg kedélyüket. El is mesél egv történetet mely nagy barátjával. Pearyvtd esett' meg. Peary a newyorki kikötőből Rossevelí nevű halóján éo sarkutazásra volt indu­lóban. mikor a parttól egy csónak köze­ledtét jelezték neki. mely gyors és Iz­gatott evezőscsapásokkal az északsark­­utazó halója felé közeledett A hajó már fölszedte huTgonváí. de a csónakot meg­várták. Belőle egv ünnepélyes ur szállt ki felmászott a lépcsőn a hajó fedélzete­ié. Végrehajtó volt. A fedélzeten nagy volt a meglepetés. Mit akarhat itt a törvény, embere? A végrehajtó bocsánatot kért. ötölí­­hatolt. maid előadta, hogy Pearv egyik hitelezője azt kéri. hogy követelése fe­jében foglalták le a hajót Pearv nem jött zavarba, kacagva je­lentette ki. bogy a számláját azért sem hallandó kifizetni. Amíg pedig kedélye­sen beszélgette, a végrehajtó rémülten vette észre, hogv a Roosevelt teljes se­bességgel halad a szabad tenger felé. _ De mi már megyünk — kiáltott a riadt és megdöbbent végrehajtó. Pearv megnvugitatta: ■— Annyira megindított a kötelességtu­dása hogy most jutalmul elviszem ma­gammal —- az északi sarkra. A végrehajtó kézzel-lábbal tiltakozott a szokatlan megtiszteltetés ellen, kö­nyörgésre fogta a dolgot s akkor Pearv kiadta a parancsot, hogv a hajó forduljon vissza és tegye le vendégét a newyorki kikötőbe. A százkUósak diszelnöke. A legvi­dámabb párizsi társaság, a százkilósak társasága büszkén a«ija hitül a világnak, boev diszcinököt választ. Eddig csak el­nöke és aieln&ke volt de most talált oívan valakit, kit ez a legnagyobb meg­tiszteltetés is megillet Valóban olvan ember ez. kire bízvást lehet alkalmazni az angol szokás-mon­dást: »the rieht man in the ritt place» nóvszertat Paul Sutty, ki könnved mél­tóságával viseli 384 francia font súlyát, mely a tizes mértékegység szerint 192 kiló, csaknem két métermázsa. Minden­­kép indokolt nahát, hogv diszelnöke le­gyen altnak a társaságnak. inelvbe egyetlenegy be se kerülhet nyomós ok nélkül. Sutty ur csak 39 esztendős, a oárisi tűzöl tóegvesület taeia. Mikor a háború kitört a gyalogos vadászok közé soroz­­tatta be magát és az akkori 156 kilója nem akadályozta abban, hogy végig ve­rekedjen több csatái. Behemot termete, rengeteg sulva elle­nére Suttv ur ma is fürge mint a kén­eső. Teljes sebességgel rohan autóbu­szokra ugrál nem törődve azzal, hogv a hágcsóin esetleg le is szakad alatta. Azonkívül szenvedélyes kerékpározó, igaz. hogy külön kell gyártania olvan kerékpárokat m elvek elbírják a testét. A százjlósak hatalmas díszvacsorát ad­nak a tiszteletére s ezen kiáltják ki dísz­­elnöknek. * A duma utolsó elnöke és Rasmi­­tln. A duma utolsó elnöke. Vladimiro­­vits Rozsfanko Mihály néhány érdekes fejezetben megírta visszaemlékezését melvből a cári birodalom néhánv eddig nem ismert mozzanatáról értesülünk. 1913-ban a Romaooff dinasztia három­százéves évfordulója alkalmából ünnep­ségeket rendeztek, melvek során Kazan székesegyházban a cári család, a kor­mány és a nép leleniétéfoen ünnepi isten­tiszteletet tartottak. A duma képviselőinek a székesegyház­ban külön helyet biztosítottak. Egyszerre érkezik valaki, ak! azt je­lenti a dunna elnökének, valamilyen rej­télyes személyiség mrv intézkedett, hogv a duma képviselőinek fönntartott helyeket szabndon kell hagyni, mert oda egy íren előkelő ur ül. Rozsíank© ekkor tátia. hoey Rasputin Í5n a templomba. — Mit akarsz íft? — kérdi tőle oro­szosam — Semmi közöd hozzá —- válaszol neki Rasputin, szántén oroszosán. fia sokat okvetetlenkedsz. megrá­zom & szakáilad és a szakáliadnái fog­va húzlak ki innen a templomból. Hát nem tudod, hogy én vagyok a duma el­nöke? Rasoutin rámered a duma elnökére, nyilván hipnotizálni akarja szemével. De nem lehetett ilyesmivel hatni, farkassze­met nézett vele. mire Rasputin remegő hangon kérdezte: — Mit akarsz hát tőlem? — Azt akarom, hogy azonnal takarodj Innen, te piszkos eretnek, mert az vagy. piszkos eretnek. Rasputin iev felelt: — Nagvobb ur hivott ide engem, mint téged. Erre megmutatta meghívó levelét. Rozsianko rövid szóváltás után belevá­gott gyomrába és kituszkolta a teifj-, Diómból a cár rossz szellemét, Raspu­­tint. Araavat csináltak í Századok óta1 be­szélnek a bölcsek kövéről, mely megta­nítja a szegénv emberiséget az arany­osinál ására. Theophrasus Paracelsustól kezdve rengeteg a száma azoknak,! kik hittek a mesterséges aranyban. { Még ma is vannak ilyenek. Tavaly két német tudós újságolta e! az ámuít vi­lágnak. hogy fölfedezte arany-gyártás1 cslnját-binját Most egv francia áll elő fölfedezésével: Jollívet-Castelot. a fran­cia alkalrnista társaság elnöke és a Ró­zsaszín Kereszt alkimista lap szerkesz­tője Húsz esztendeje azon fáradozik, hogy „rájöjjön az ezeréves problémára: a fé­lnek átalakítására. p teljesen hisz a vegytan metafiziká­jában. mely a középkor legendáitól és regényes hiedelmeitől függetlenül meg­oldja a kérdést. Ezt a vegytani metafi­zikát többre tartja, mint az úgynevezett tudományos vegytant, melynek föltéte­leit a tudósok ma már dogmának tekin­tik. Ezen az elven kezdte el kísérletezését, meiivel a legnemesebb fémet, az aranya* akarta előállítani. És rá is jött a titok nvltiára. Legalább ezt állítja. Egyelőre nem köti a nváias olvasó orJ rára. hogy mint sikerült aranyai evárta-J nia. csak annyit közöl, hogy vegvtanila^ tisztaezüstből hevítés utián tiszta ara­nyat kapott mésr pedig 22 gramm ezüst­ből 1 gramm aranyat. Nem sok. de elvé diadalmaskodott. Az alkalrnista folyóirat fölszólítja^ a kormányt hogy hivatalosan is ellenőrizd ze s ismerte el az aranygyártás e feltét­len biztos módját. ÓVJA AZ ARCÁT a szappan karus hatásától, mert a szappan kiütéseket foltokat, korai ráncoscdást és egyéb bőrtisztátelan­­ségot okoz. Az ercrnosásra használja kizárólag a* orvosok által ajánló« tökéletes párisi emunsio, a „Vis-»ginea Adelina Patti-», amely az arcbőrnek , állandó üdeséget ad és megszünteti [ minden bórtisrtátnlanságot. Köszönő­­!j levelek naponként érkeznek hozzánk. Kapható gyógyszertárakban, drogé­riákban és illatszertárakbön üvegen« kint 30 dinárért. Jugoszláviai főrak­tár. Zagreb, Gajeva ullca broj 8. S3 748 ŰM TÉVED ha nem hisz!, hogy 1 pár .Kulcs* Jegyes harisnya (vörös, kék vagy arany Jeggyel) annyi ideig tart, mint 4 másik pár. Vegyen 1 párt próbára és Ön is meggyőződik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom