Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)
1926-02-28 / 58. szám
1926. február 28. 17. oldal RACSMEGYEI NAPLÓ Az egyik flitterrel teljesen borított, nagy, színes, virágos ha rángszabásu ruha, elől njagas nyakkal, míg a hát teljesen mezítelenül, halk arján könyökig ezüst gyöngykarösattal. A másik aranyfütterre! borított, hátul és kétoldalt derékig dekoitáit bluzrészből, ©z-élésen flitterrel szegélyezett aranylamé, elől hasított szoknya részből állott, övül egy éles zöld kígyó szolgált, mely- a háton fölfelé és a nyak körül is tekergőzött. A négy' jazz-band állandó muzsikájára reggelig foxtrot tót, tangót és charlestcmt ráncoltak. (b. I.) Színházi kistükör A legfiatalabb olasz zeneszerző ~~ A nagy szerelem szigete . A legfiatalabb olasz zeneszerző a kamasz-korát éli, tizennégy éves, negyedik gimnáziumba jár és Nino Rota Rinaldi-mk hívják. A Musica d’ogga szerkesztője fölkereste a csodagyermeket. így. ir róla: —• Bár ellensége vagyok mindenféle csodagyermeknek, be kell vallanom, hogy ebben a gyermekben a gyermetegség, a báj. egyesül a legnagyobb művészettel, melyet kiváló zeneszerzők is megirigyelhetnek tőle. Oratóriumának, keresztelő szent János gyermekségének olaszországi és franciaországi sikere nem kapatta el. Ma. is szerény és nyugodt, jár á gimnáziumba, mely nek negyedik osztályát végzi, szorgalmasan .tanul s tovább- veszi, zeneleckéit. Különben la . eso da gyermek nincs egyedül a családban: öccse, üd csak tizenkét éves és második gimnazista-, költő. *- ' F ran ja Srameknek, az ismert drámaírónak hároanfelvonásos vígjátékét mutatták be Prágában, ezzel a címmel: A nagy szerelem szigete. Egy hajó indul el két színésznővel és hat különböző nemzetiségű színésszel, hogy az Atlanti Óceánon filmeket vegyen fel, de a, vihar a hajót ismeretlen partvidékre sodorja s a társaság » A nagy szerelem szigetén ■ köt ki. E váratlan fordulat folytán itt a vad szigeten, mely az ősi ösztönöket zaklatja föl a polgárosnlt emberekben, vége a filmezésnek és alakoskodásnak. A hat színész a két fiatal lánnyal szemben meg tudja őrizni önuralmát, noha a helyzet igazán kísértő. Van 'azonban a szigeten három más férfi, kik a civilizáció átkától menekültek ide. Ezek lázasan udvarolni kezdenek a leányoknak. Minthogy pedig a társaságnak élelme nincs, azt • ajánlják föl, hogy a két leányért élelmiszereket adnak. A színészek az ajánlatot visszautasítják, de a leányok, mikor,.leszáll az éj, elszöknek a szerelem kalózaihoz, föl a sziklákba. Hajnalban a leányok csöndesen viszszatérnek a .színészekhez. Azt mondják, hogy ártatlanok és csakugyan azok is. A férfiak azonban nem hiszik el és félzaklatott éhes képzeletük szabadon csapóiig. . Mindössze az történt, hogy a szerelem e három kalóza niegtréfálta a társaságot. De a.tréfa során a kalózok főnöke. Tóin Rogers, Umolyau beleszeretett az egyik színésznőbe, Mary Bertovába, akivel el ás szökik, mikor a hajótörött társaságot fölveszi egy gőzös. Minden jóra fordul... Pirandello hemutató Barceüonában FEKETE LAJOS: BORÚS KARNEVÁL Mintha mindenben ftfrsang volna, Mintha itt minden farsangolna, Szédült és mámoros a világ. Tisztán, derülten vaj fon ki lát? Ki érzi a halálos táncot. Amit most velünk az Élet táncol. Ki esett furcsa rémületbe, Mi múlott múló évűidbe, Ha nem az Ember és a Jóság. Vad szivek é$ őrület-rózsák Dos, lakomás kertle' mint virít, Ki hallotta a szép Szándék hint? Hej, most az Étet cifra bálján, Borús kedveink karneválián Fagyos farsangi szelek híjnak. húshagyó kedd Párisban Nagy jelmezbál a „Magic City“-ben Pdris, 1926 február Farsang utolsó napját ünnepelték a mindig mulató párisiik. Ez a nap a mardi gras az, amelyen öreg, fiatal, szegény és. gazdag egyformán mulat és mókázik, ezen a1 napon nincs meg a társadalmi osztály-különbség, a jelmez megteremti az igazi egyenlőséget. Már kora délután szállingóztak az uccákon jelmezesek, estefelé öt óra után a boulevardokcm várta a közönség a karneváli felvonulást, ez azonban az idén nagy sajnálkozásra és csalódásra elmaradt, csak egyes kis maszkacsoportob járkáltak késő estig bolondozva. Alinál impozánsabb volt este a farsang legnagyobb jelmezbálja, a Magic Cyty«-ben. A két óriási -teremben több ezerre menő .tömeg szorongott. Itt. volt egész Paris. Az érkezésnél az autóknak még tíz óra felé is percekig kellett sorba állani, mig -a bejáratig juthattak, az ösz•szes mellékuccák 3 hatalmas épület közelében megteltek a közönségre várakozó . privátautókkal. A ruhatárakhoz jutni szinte lehetetlen, volt. Az előkelő közönség nagyrésze, akik csak nézni jöttek el a tarkaságot, a nagy melegben bundákban állt, illetve lökdöstette magát, de állhatatosan ott maradt néz.tni' a szebbnél-szebb kosztümöket Pária egünk kedvenc chanteuse-vel, Wildes kisasszonnyal beszélgettem, miközben hol a táncolóh, hol a sétálni akarók lábai, illetve könyökei ütköztek belénk. Megkérdeztem, miért nem megy !haza, miért szorong óraszámra bundájában ebben a hőségben? — Oh la, la, mit gondol? Évenként csak egyszer lehet ebben az élvezetben részem. Hogy jobbra-toalra lökdösnek, .észre sem veszem. 'Valószínű, hogy a többi elegáns dáma .is Wildes kisasszony véleményét .osztotta és rendületlenül maradt a helyén, nem véve tel az apró kellemetlenségeket. • Ami ötletet jelmezben fö! lehet, halmozni, ízlést és Ízléstelenséget, finomságot és közönségességet, az mind felvonult itt, azonban a-, meztelenség volt túlnyomó. Férfiak crepe de chine úszónadrágban, nők kis selyem alsóruhákban, szalagszoknyácskákban, sok arab jelmez turbán és nadrággal a felső test meztelenül, piarrot és pierrette stilruh?, mind hátul mélyen dekolíálva, virág, macska, majom, madárjelmez, lovaglóruha, XIV. Lajos -korabeli ruháit, sok férfi spanyol táncosnőnek öltözve, nők apródruhákban, apacheok, toll- és csipkeruhák, kimonók, képviselve minden nevezetesebb kor és exotikus nép öltözködése. E nagy jeimazkáosZbóí ki kell emelnem két ruhát, melyek úgy finomságra; mint ízlésre vezették IZ összes kosztümök., k&asött Pirandello liáromfelvonásos vigjátéban azt bizonyítja a maga csavaros, szellemes okfejtésével, amit többi drámájában: högy a játékból néha valóság válik s a játék néha komolyabb a valóságnál is. Hőse, egy férfi, csak azt látja, hogy őt uton-utfélen megvetik, anélkül, hogy tudná az.oikát Mihelyt megjelenik, terhére van a , jelenlévőknek, mihelyt szóra nyitja a száját, az, amit mond, elvész az űrben és. tulajdon ott-honában úgy keze-ik. mint valami betolakodott sehonnait. Hozzátartozói többször is értésére adják, hogy semmi joga beavatkozni abba. ami körülötte történik, még szeretett leányának'nevelésébe se. Csak miatta viseli el a sok megaláztatást- Egyelőre ugyan bőségesen ellátja leányát -az apósa, de nem tudja •meddig s így várja azt a pillanatot, mikor majd apai jogát érvényesítheti. Egyébként akaratát aláveti a többieknek, Leánya sem titkolja előtte megvetését, veje pedig arra sem érdemesíti, hogy kezet .nyújtson neki. Csöndesen, önmagában éldegél. Minden idejét elhunyt felesége emlékének szenteli, kinek sírjára naponta egy csokor virágot visz. Ezt is kifogásolják. Szárazon és ridegen a tudtára adják, hogy Ízléstelenség ilyen tüntető módon hódolni annak, aki hitvese volt. Fogalma sincs, miért szálka ő a világ szemében. Környezete azt hiszi, hogy tudja azt, amit tud. Minthogy pedig tájékozottnak' képzelik, megvetik. Egy véletlen folytán aztán fény villan agyában s látja, ahogy környezete jogosan viselkedett vele úgy, ahogyan viselkedett. Nem, ő twin apja ennek a leánynak, akit leányának tartott, akit kiskorától kezdve önfeiáldozóan nevelt, akit tisztességesen férjhez adott és aki maga is tudta, hogy nem ez' az ember az apja. Miután észreveszi, hogy eddig bohócnak • tartották, viselkedését puszta komédiának, uj világba jép, mely kétségbeesését a végsőkig -feszíti: Tehát jogosan nézték le, jogosan sértegették, először mert eltűrte felesége hűtlenségét, aztán mert vállalta a leány mellett, ki nem is volt az övé, az apa megalázó szerepéi. Környezete annyira •bizonyos volt arról, fiogy tudja azt, amit nem tud, hogy visszaéltek a jóhiszeműségével s a leány igazi atyja eltulajdonította a nagyapa jegyzeteit, melyekből tudományos munkát irt, .a saját neve alatt és hirt szerzett vele, abban a biztos tudatban, hogy -a titok tudója, az ál-apa.— helyzetére való 'tekintetlel nem leplezheti le őt.-De hogy az igazság kiderült,, annyi őszinteséggel, annyi ’kétség-beeséssel magyarázza meg vélt leányának a tragédiáját és azt a sok' szenvedést, nre’yet csak iránta való szerétéiből tűrt. hogy az a férjével együtt elfordul az igazi apától és neki cd igazai A leány ezt az embert érzi. apjának, M mellette hűségesen játszotta az apa szerepét és. a másikat, a vérszerintit megtagadja, A spanyol közönség szívesén fogadta Pirandello vigjátéká-t. ’ ' kicsit egymással Ez a beszélgetés egy óra hosszat* tartott. Hatan jelentkeztek, okik kérdéssel fordultak hozzá. Hat szereplő -kereste a szerzőt. Az egyik kifejtette, hogy Pirandello gondolatrendszere sokban -hascralit a Szókratész előtti filozófusok tanításához. És megkérdezte az drót, miképp születnek a drámái. Pirandello vállat vont, kiterjesztette karját, összekulcsolta kezét, majd azt válaszolta, semmi érdemlegeset nem mondhat, mert a miivészi alkotás útját módját mi nem ismerjük, És hozzátette: — Egy esetet említhetek. Egyik drámám, »így van, ha úgy tetszik«, álomból született, Egy éjszaka valami szűk udvarról álmodtam, mely egy- kúthoz hasonlított, fölötte csak az ég csorba karéja rémiért. Aztán -az égen valami kávét láttam, arról tec&iiggött kötélen egy kosár, egy öregasszony azt húzogatta leüföl mint a vödröt a kutbó' szokás felvonul. Hogy miképp keletkezett ebből a drámám, nem tudnám megmondani. Annyi bizonyos, hogy mindig egy képből indulok ki, nem el vont eszméből. Beszéde során fölemlítette, hogy újabban Bergsonnal és Éreuddal szokták összevetni, noha ő semmi tudományos rendszert sem keres, műiden drámáján csak egyetlen eszme vonul végig. Az előadásnak voltak kedves mozzanatai is. Egyik hallgatója fölkelt s mint diák a. tanárt, igy szólította meg: — Pirandello ur kérem, leniig szives talán megmondani... Azt tudakolta tőle, van-c valóság.rojtunk kivüi, hogy van-e külön belső valóság és külső valóság vagy pedig az utóbbi pusztán, mint belső valóság jelentkezik bennünk, szóval különböző sziliben és fényben. Pirandello azt felelte, -hogy minden bennünk tükröződik, minden attól függ, hogy látunk. Egyik hallgatója azt vetette ellen, hogy a külső valóságot tagadni, ellenmondás a józan észnek. Pirandello lehajtotta fejét. - mosolygott, mintha ezt mondaná: — De ha igy van. Én erről igazán nem tehetek... KINTORNA IBI Az iskolában megkérdi a tápár az egyik fiútól: — Mondj két-három tárgyat, amiben keményítő van! A diák gondolkozás nélkül feleli: — Kát manzsetta és égy gallér! dk Egy takarékos szubotícái -kereskedő megállít, a Szonibori-uton" egy kocsit: — Hé, kocsis. mennyiért vinne ki Paiicsra?! — Negyven dinárért. — Köszönöm. Csak azt akartain tudni, mit spórolok, lia gyalog megyek. * ,—, Bn azzal kezdtem a karrieremet, hogy felvettem a főidről egy tüt. Egy gyáros nem akart alkalmazást adni és amint kifelé menteni, felvettem a földről egy tiit... — Tudom a többit. A főnök meglátta és meghatódott a gondosságán... — Dehogy látta meg. Felvettem a tüt és eladtam. Égy briUidttstii volt... * Egy szállodában éjszaka tűz ütött ki. A. portás izgatottan rohan végig a szobai; on, hogy felkeltse a. vendégeket. Kétségbeesetten zörget be egy. utazó szobájának ajtaján és izgatottan ordítja: — tg a Szálloda, tessék felkelni! Az álmából felriasztott utazó atéföa-laafcodva feleli: — Jó, én fölkelek, de akker szob? árának . csak «’ felét Űzetemt Pirandello elbeszélget a közönségével Hogg alkot az olasz drámaíró? — A belső és külső valóság Pirandello a milánói filológiai körben előadási tartott. Azaz helyesebben: kissé elbeszélgetett közönségével, melynek erre a« alkalomra megadta a jogot, hogy. ažt kérdezhetnek tőle, amit ■akarnak, '" A zsúfolásig telt teremben tapsvihar közepette je'eet meg a világszerte ünnepelt drámaíró, 1 leíjjt az asztalhoz, gondolkozó hómlokkíl, mint valami jó családapa. Mintha ejt mondta volna: Na, fiacskám, b«®fg*»sfink egy