Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-28 / 58. szám

1926. február 28. BACSMEGYEI napló 15. oldal va, akit nem ismer. Azzal fenyegető­zött Rankovics, hogy bosszúból egy nagy csomó embert belekever majd az ügybe, legyen tele a börtön egészen. Elnök: Miért nem vallotta ezt koráb­ban is? Tanú: Rankovics kedveit ember lett, a főispán szivarjait szívta, nem mertem föllépni ellene. Rajcsányi Márton mélykúti Vendég­lős a következő tanú. Egy ideig ö is fogolytársa volt Rankovicsnak, aki sok­szor szidalmazta előtte Mileticset, akit — mondogatta Rankovics — sohase látott, mégis miatta ül. ' A védő kérlemére felolvassa az elő­adó biró a Rankovics letartóztatására vonatkozó Írásokat. Rankovicsot erősza­kos nemi közösülés és súlyos testisér­tés büntette miatt tartóztatták le s hat havi börtönbüntetésre ítélték. (Később perújítás folytán felmentették — de már Miletics elitéltetése után.) Ez időben három rendbeli váltóhamisitás miatt is folyt ellenie az eljárás. ¥ A vógtárgyalás harmadik napján a védő folytatja a Rankovics szavahihető­sége és megbízhatósága ellenkezett tá­madását. Kérelmére a bíróság felolvas­sa Rankovics erkölcsi bizonyítványát, melyet Szerb-Pádé község állított ki. A községi elöljáróság szerint Rankovics »rendetlen életű, akit közrend és csend­­háboritás miatt két évi börtönre ítéltek«. Ezután folytatták a tanuk kihallgatását S miután Qruics belgrádi ügyvéd min­denben megerősítette Miletics Szvetozár védekezését, sorra került a másik nagy­­ion tosságu tanvijoanovics Kornél. A második vádpont szerint ugyanis Miletics a Vajdaság területén toborzott a szerb hadsereg részére. A tanú, aki egy ideig le is volt tartóztatva, a vád szerint Miletics toborzó tisztié volt, aki bejárta Magyarország szerblakta terü­letét s mindenütt arra buzdította a szer­beket, hogy lépjenek be a szerb hadse­regbe s járuljanak hozzá a hadviselés költségeihez. A tanúnál letartóztatása­­bor Müeticsnek egy üres névjegyét tntgtaldltdk. Ennek a vádpontnak is Rankovics a legtöbb tanúja. Maga Joanovics, aki egyébként ebben 4Z Időben Ulvidéken banktisztviselő volt, Miletics mellett kedvező vallomást tesz. Elmondja, hogy őneki a vádlott sóba semmiféle megbízást nem adott, mindössze egy igazoló írást Az egész, f»gy bejárta Bácskát és Bánátot, de nem toborzott, senkit a szerb hadsereg­be való belépésre rá nem beszélt, csak lépést gyűjtött és pénzt ia szerb mene­kültek részére s aláírást a szerb köl­­.csönre. i Természetesen ezt a tanút is szembe­sítik Ratíkovicscsal, ak! magyarul, né­metül és szerbül súlyos vádakat vág a ízűmébe, Joanovics megmarad a vallo­mása mellett Az ezután kihallgatott tanuk főként Joanovics működéséről tesznek vallo­­jDást Kihallgatták Pérics Péter basahidl, Fttipovlcs Demeter versed, Billeg Mik­lós melencei plébánosokat akik megerő­sítik Joanovics vallomását. De hasonló­­képen vallanak Volles Sándor nyug. já­­rásbiró, dr. Kaszapinovics Szvetiszláv Viddk Péter nagykikindai községi elöl­járó, Majinszkl Vlajko lcikindai ügyvéd és Toponrszkl Milívoj ugyancsak kikin­­dai ügyvéd ¥ Érdekes adat Az ügyész bemutatja a »■délvidéki« szerb szülők feljelentését, akik a hatóságok előtt azt panaszolták, hogy gyermekeiket egy titkos propa­ganda Szerbiába való dtszökésre beszéli rá Kérik a szerb szülők a hatóságokat, hogy tegyék ártalmatlanná est az agitá­­cíót A feljelentési a következő szülők írták alá: NeszterovicsTomics, Monda­­kies, Osztoics, Sirosevics, Osztó vies, Nancsics. Ovorgyevies, Puttók. Ezután következnek a csurogi tanuk, bende Antal gazdatiszt azt vallja, hogy 1876 augusztusában Csurogott az isko­lában gyűlés volt. Ö az iskola előtt sé­tált s látta, hogy bent többen beszédet mondtak $ pénzt gyűjtöttek. A beszédet nem értette, de a hallott szavuk értel­mét később megtudakolta, így megtudta azt, hogy többször említik ezt a szót: önkéntes. Nyomban az elöljárósághoz ment s feljelentést tett. Szabadkai Ignác szabadkai születésű csurogi jegyző a következő tanú. A föl­jelentés után elment nyomban az isko­lába s ott a gyűlést feloszlatta. Csurog­­ról sokan mentek Szerbiába katonának, gyűjtöttek is a szerb menekülteknek, ő is adott egy forintot. A faluban sok szó esett a toborzásról, izgattak a magyar haza és az! alkotmány ellen s lazítottak a község belső rendje ellen. A gyűlése­ken, összejöveteleken először felolvas­ták a Zasztavát... Az elnök itt félbeszakítja. Polit védő: Mit nevez öu toborzásnak, mit tart ön lázitásuak? Ügyész: Tiltakozom az ilyen kérdés ellen! Elnök (a tanúhoz): Ne feleljen. Lukics Milos és Petrovczev Sándor azt vallják, hogy az iskolában a köz­ségi ügyek megbeszélésére jöttek ösz­­sz|e. A végtárgyalás ötödik napján a védő előádja, hogy a belügyminisztérium a gyűjtést julius 4-én kibocsátott rendele­tével tiltotta el. A gyűjtés miatt pedig Mileticset és Joanovicsot julius 4-ike előtt tartóztatták le. A bíróság kihallgatja még Hadzsics Antal újvidéki színigazgatót, aki Miletics beogradi tartózkodását Mileücscsel ősz­­hangban mondja el s azután rátér a tör­vényszék a harmadik vádpontra. Ennek a vádpontnak alapja: a Mile­­ücs-érmek A vád szerint ezeket az érmeket az Omladina terjeszti. Az érmek égjük ol­dala Miletics fejét ábrázolja, a másik oldalára pedig (Bácska, Bánát, Horvát­ország, Szlovénia, Bosznia, Hercegovina, Dalmácia, Montenegró — a vád szerint azoknak az országrészeknek nevei van­nak felírva, amelyekről Miletics Beo­­gradban a Szerb Királyban azt hirdette, hogy Szerbia győzelme esetén Szerbiá­hoz fognak csatlakozni. A védő tiltakozik c vád le tárgyalása ellen, mert a képvjsplőház erre a vádra nem adta ki Müetiqset Az ügyész kijelenti, hogy nem külön bűncselekményről, hanem 'bűnjelről van szó. Az első tanú Palszky Ferenc, a Nem­zeti Muzeum ■ igazgatója. Azt vallja, hogy 1871 óta, tehát a beogradi állítóla­gos beszéd megtartása előtt öt évvel már a Múzeumban I:i volt állítva Mile­tics-érem. Beslin János kereskedősegéd, bécsi lakos elmondja, hogy ezeket az érmeket ő készíttette a saját ötletéből, hogy az árukat kelendőbbé tegye. A franciáknak is van Napóleon-érmük, a magyaroknak is van Kossuth-érmük, gondoltam, hogy a szerbeknek készíttet Mileticípérmet. Egy érmet küldött 'Müeticsnek is, aki azonban visszaküldte. Ognyanovics Illés dr. újvidéki lap­­szerkesztő, azelőtt Becsben lakott, min­denben megerősíti Beslin vallomását. Ezután Miletics Szvetozárt hallgatja meg a biróság. Miletics elmondja, hogy ő előzőleg semmit sem tudott az érmek­ről. Amikor tudomást szerzett arról, hogy az ő képével érmeket készítenek, határozottan rosszait» az akciót. Nem szereti, ha elvi küzdelmet személyi hiú­sággal kapcsolnak össze. Neki küldtek egy aranyból vert érmet, de nem fogad­ta el. Az érmen lévő országrészek fel­sorolásának senki nem tulajdonított po­litikai jelentőségét. A? érem csupán a szerbek áltál lakott kerületeket sorolta íeL A vád negyedik pontja a Zasztava 1876 iunius 2-ikán megjelent cikkét in­kriminálja. A védő üjabb tiltakozást je­lent be, B tekintetben sem függesztették fel Miletics mentelmi jogát. A cikk arra szólítja fel a magyaror­szági szerbeket, hogy vegyenek részt Szerbia oldalán a törökök elleni háború­ban s adakozzanak a szerbiai menekül­tek javára. Miletics Szvetozár e váddal szemben nem védekezik. Az eljárás — mondja sajtóbiróság elé tartozik, ott majd eset­leg meg is fogja nevezni a szerzőt. Ezután még postán elfogott leveleket olvasnak fel ismeretlen, ki nem nyomo­zott küldőktől. Miletics e levelekkel szemben sem védekezik. Ezeket a leve­leket meg sem kapta, azok egyedül az írójukat vádolják, nem öt, az állítólagos címzettet. ¥ A tárgyalás hatodik napján az elnök befejezettnek jelenti ki a bizonyítási el­járást s felhívja az ügyészi a vádbe­széd elmondására. Az ügyész hosszú be­szédben vitatja Miletics Szvetozár bű­nösségét, meiyet Rankovics vallomása alapján kétségtelennek tart. A védelem tanulnak nem lehet hinni — mondja — mert mindnyájan egyformán vallottak. Az 1715. évi 7-ik t.-c. alapján kér Ítéle­tet, mely törvény halál vagy életfogy­tiglani börtönbüntetést rendel a bűnösre. ¥ Polit Mihály nagyszabású, védőbeszé­det mondott, melyben megfestette a per történeti hátterét,: s rámutatott azokra a politikai célokra, amelyeket a kor­mányhatalom ezzel a pörrel akar szol­gálni. -A magyarországi szerbek — mondja Polit — akik hazájuk iránti kö­telességeiket teljesitik, megkívánhatják, hogy fajrokonaik iránti rokonszenvüket bűncselekménynek ne minősítsék. Ami nyugaton a pártszenvedély, az keleten a fajszenvedély. Ha egy faj az állami ha­talom birtokában van, ott politikai ha­talma objektivitásának korlátáit sokszor csupa hazafisdgból nem képes betartani. Azt mondják: a bírák, mint hazafiak, el fogják Ítélni Miletics Szvetozárt. De a bazaflság legnagyobb foka: a törvény alapián hozott ítélet. Ez a per irányper. Miletics Szvetozár mindaddig ártatlan volt, mig a szerb—török háború ki nem tört Ahogy azonban kitört a háború, el­fogták. Fogsága harmadik hetében jut csak egy fogoly eszébe a belgrádi ban­kett«. A védő ezután a legnagyobb részle­tességgel cáfolja a vádat s erőtleniti a vád bizonyítékait Utána még felszólalt az ügyész, majd újra a védő, végül Miletics Szvetozár uémet nyelven mondotta él védbeszédét. Ezeket a beszédeket a budapesti lapok már nem közölték, csak azt jegyezték meg, hogy védő, mint a vádlott »nagyon igénybe veszik a törvényszék türelmét.« ¥ A törvényszék 1878 január 18-ikára tűzte ki a|z ítélet kihirdetést. Miletics Szvetozárt öt évi börtönre Ítélték. Az ítélet rendkívül részletesség­gel indokolja meg, hogy Rankovics val­lomását miért kellett valónak, elfogadni s mennyiben rontják le egymást a men­­tőtanuk vallomásai. A biróság szerűit az eljárása egyéb adatai is a vádlott bűnös­sége mellett szólnak. Az ügyész hivatalból felebbez, feleb­­bez a védő is s jogorvoslást jelent be a vádlott is, aki »meglepő nyugalommal« fogadta az Ítéletét. ' ¥ Az ítélet kihirdetés utáni napon A Hon a következőket írja: Miletics elitéltetése. Amikor Kikin­­dán az szokás, hogy nem szabad olyan embert bírónak választani, aki magyarul tud, akkor az izgafókat könnyű tetten érni.'polit azt mondta, hogy a Miletics*per irányper. Jogi alak­jára nézve nem, meri egy veszede!­' - ' A. •• ; .. mes álíainellenes irány van Miletics­­ben büntetve, mely az állam felbom­lását vonná maga után érvényesülésé­ben. De e tetkintetben a Jövőt követ­kező kilátásban látjuk. Ha Miletics öu­­sorsán okulva nem a büntetés, de tö­rekvéseinek céltalansága miatt megtér, vagy ha hívei kiábrándulnak, akkor, nemcsak ők nem fogják a szabad Ma­gyarországon soha sem érezni a bün­tető igazságszolgáltatás sújtó karját, de iájuk nyugalmát, szabadságát, egyenlőségét sem fogja csorbítani semmi. Kívánjuk, hogy a faji uborra­­tionak utolsó tette az 'ő biine s áldoza­ta az ö elitéltetése legyen. ¥ Magyaroszág feldarabolásának törté­neti folyamatát Miletics Szvetozár elitél­tetése kiditorta meg, legalább is: Ma­gyarország a világháborút nem a Pia­­vénél s nem s> bolgár front összeomlás­kor, hanem három és fél évtizeddel a világháború kitörése előtt vesztette el. S a magyar képviselőház ezen a tör­ténelmi jelentőségű napon a nem kizáró­lag §zőlőncdvböl, hanem vegyi alkatelc­­mek összetételével készült bornak a ki­zárólag szőlőnedvből készült borral való összekeverésének feltételeit megállapító törvényjavaslatot tárgyalta. Francia versek • SS 6 Leányka halálára — Vicomte de Parity — Most hagyta el a gyermekkort: 'Ártatlan, szűzi mosoly volt, S szép, mint Ámor, egész lénye. Néhány hónap, pár nap múlva Egyenes, tiszta szivébe Szerelem költözött volna. De halálra szánta az ég Bájban gazdag ifjú testét. Édesdeden elszunnyadva Panasz nélkül visszaadta Szűz életét a mennyeknek, Ahogy mosolyunk elborul. Ahogy clhal nyomtalanul A madárdal a lomb megélt. Stanca — Jean Móré as — Holtaknak dalolok s a sir mélyén lakóm. Magamnak örökké ellensége leszek. Hálában nincs részem, a hollóké magom. Nem aratok soha, csuk szántok és vetek. Mégsem panaszkodom. Az élet válsága, Szégyen és gyalázat nem árthat énnekem! . Hisz, ha hozzád nyúlok, Apolló lírája, Mindég tisztábban és szebben cseng énekem. Szemeid ti hartes Le G of f ic — Tiszta forrásvízhez hasonlít a szemed, Melybe ezüst bolygók és arany csillagok Éjentc imbolygó lángot vetítenek. Ám ha szél legyinti a szunnyadó habot. Kimúlik a csillag s a bolygó eltebben. Majd újjászületik, meghal s ismét ragyog. hnént még gyöngéd volt, most bősz lett hirtelen! Csalóka szemed, mint a váz (tíkönápja, Csak éppen megcsillan benne a szerelem, Mint mikor a forrást szellő borzongatja Fordította: Hont? Pezsb

Next

/
Oldalképek
Tartalom