Bácsmegyei Napló, 1926. február (27. évfolyam, 31-58. szám)

1926-02-03 / 33. szám

# 4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. február 3. Kisebbségi Élet 9 9 © A Német Népszervezet tanácsa a községi választásokra vonatkozólag ülést tartott, amelynek külön érdekes­séget kölcsönzött Roth Mans Otto dr.­­oak, a szász parlamenti vezérnek rész­vétele. A Népszervezeínék a végrehaj­tóbizottság nevében Muth Gáspár dr. számolt be a községi, megyei, vala­mint ezzel kapcsolatban az általános választásokra vonatkozó és a külön­böző pártokká] lefolytatott tárgyalá­sokról. Az ülés után Muth dr. az újság­íróknak a következő nagy-fontosságú politikai kijelentést tette: A Néptanács tudomásul vette és minden tekintetben jóváhagyta a végrehajtóbizottság ed­dig lefolytatott, tanácskozásait és fel­hatalmazta, hogy ebben a mederben és irányban folytassa azokat tovább, mert belátta, hogy a politikamentes lista eszméje a számottevő temesvári poli­tikai pártok körében visszautasításra­­talált és így a községi választások tisz­tára politikai karaktert nyertek. Más­részt a német Népszervezet mindazon pártokkal szemben, amelyek a gyulafe­hérvári határozatok alapján áldanak, harcba kíván menni, viszont feltétlen demokratikus alapon akarja, látni az uj községtanácsokat, ennélfogva a nemzeti párttal és az egységes tnun­­kásszervezet képviselőivel folytatott paktumos tárgyalásainkat és magát a a paktumot, amely elvben már -meg­kötöttnek tekinthető, ratifikálta. , Egy­ben fölhatalmazta a Néptanács a vég- i rehajtóbizottságot, hogy nyújtson ba­ráti jobbot úgy a temesvári magyar pártnak, mint a zsidó nemzeti szövet­ség temesvári csoportjának és szólít­sa fel őket a csatlakozásra, annak a ki­­haagsulyozisival, hogy a jelenlegi ki­sebbségi sorsban egy kisebbségi frak­ció sem küzdhet olyan párt ellen, amely a gynlafahérvári határozatokat politikai bázisul jelölte meg. Az erdélyi magyar párt mar-osvásárr helyi tagozata most folytatja körzeti Szervezkedését. A szervezkedés során avatták fel az egyes körzetek úgy­nevezett főszomszédjait. Marosvásárhelyt ugyanis családi .körzetekre osztották. Egy-cgy ilyen körzetben negyven-ötven j család van, amelyeknek élén főszom- j szedők állanak. Vasárnap délután öt j órakor kezdődött a felavatás ünne­pélye. Dr. Bernády György, a marós*­­vásárhelyi magyar párti tagozat cl- í nőké üdvözölte a megjelentekét, amely- > nek során vázolta , a ' felavatás jelen­tőségét. Beszédében többek között a i következőket mondotta: — Sem barátság, sem ro-könszefiv, vagy bármiféle üzleti érdek nem tép­heti ki szivünkből a fajtánkhoz való közösség érzését. Jöhetnek hízelgéssel, ígéretekkel, fényesebbrtél-fényesebb ajánlatokkal, vagy akár fenyegetések­kel is, hogy bennünket a pártakarat lo­bogója alól eltéríthessenek, szent meg­győződéssel vallom, hogy ebben a vá­rosban nem fog egyetlen egy olyan ember sem akadni, aki hütienül cser­benhagyná a magyar párt zászlóját. Minden zaklatással és üldözéssel meg fog birkózni c szinaiagyaí város ma­gyarsága, De a párt ereje attól függ, hogy milyen tömegek és milyen zárt sorokban állanak mögötte. Az össze­tart ás csodákat, művelhet. Ennek tu­datában már eleve is tiltakozunk az ellen, hogy bárkit mellőzés, vagy akár­miféle sérelem érhessen csak azért, mert magyarnak vallja magát. Most (pedig 'barátaim, felszólítom azokat, akik á föszomszédsági tisztet vállal­ták, lépjenek elő és kézszoritássái erő­sítsék meg, hogy minden körülmények között válaíjá'k a reájuk rótt munkát s a magyar párt' szolgálatában és faj­tánk érdekében sennn.ifé’e áldozattól sem riadnak vissza. Bernű'.lynák é szavaira régi haragosai közül többen Kiálltak, és liozzídépvc átölelték; és I könnyes szemmel békükek ki vele. i Pc nemcsak Bernády ollonfcltfi béküf­­(tek meg egymással, hanem mások is, akik azelőtt ellenfelek voltak, most sír­va fogtak kezet vagy ölelték át egy­mást és elfeledve a régi haragot, ba­rátságot kötöttek. Ezután megkezdő­dött a főszomszédok felavatása. Kö­rülbelül 250 ember erősítette meg kéz­fogással, hogy minden kötelességet, amely a magyarság kulturális és gaz­dasági érdekeit szolgálja, igaz szívvel és örömmel válla! magára. * Az olaszországi nemzeti kisebbségek körében felvetődött a terv, hogy pana­szaikkal a legközelebbi népszövetségi üléshez fordulnak. Olaszországban ■ e megmozdulást is szenvtelen közönyei nézik: és azt mondják: ez csak a né­met --kisebbségeknek« lessz rossz, mert a Népszövetség a limine e! fogja uta­sítani a panaszt, mondván, hogy Né­metország nem írt alá semmiféle ki­sebbségi szerződést és Olaszországban I ezek szerint a kisebbségek egyetemes S védelméről nem lehet olyan értelemben I beszélni, mint például az utódállamok­­j ban. A történelemnek rendkívüli eilon- 1 mondásai vannak. Az irredenta kiíeje­­. zés olasz származású és mielőtt e szó meghódította volna a világháború előtti Európát, a leghatékonyabb gyújtó­­anyagra az ausztriai és németországi olaszoknál talált. Jellemző, hogy-. Eu­rópa leghevesebb irredentái, akikről meg vau irva, hogy ha egy.' osztrák tiszt betette a lábát abba a kávéház­ba, ahol olasz polgárok ültek, az ola­szok felállottak és kimentek akkor, ami­kor a saját többségük uj irredentáival találják magukat szembe, távol áll *ő­­llik a meggondolás, hogy respektálják azokat a~ kisebbségi önvédelemre vo­natkozó lépéseket, amelyek jogosult­ságában egyldőben ők is szentül meg voltak győződve és hajlamosságot mu­tatnak ezzel szemben a régi monar­chia kisebbségét elnyomó intézkedéseit még fokozottabb mértékben követni. Az olasz kormány legutóbb kimondot­ta. hogy Olaszországban nincsenek ki­sebbségek. Mindenki csak olaszul Ír­hatja a nevét és büntetendő cselek­mény, aki már megltonosođott német nevét és nemességét a köz előtt hasz­nálni meri. Az iskolai oktatás az alsó­­tiroi! iskolákban kizárólagosan olasz. Mussolini kormánya nemcsak az ólasz ellenzéki lapok megjelenését tette tehe­tetlenné, de beszüntette a déltiroii ki­sebbségi lapokat, így legutóbb a Me­­rar.cr Zeitung sorsát pecsételte meg. Az első szerb nemzeti dráma százéves jubileuma Stefanovics Síevan-emlékünnep Noviszadon A beogradi irodalmi és színházi kö rök e napokban ünnepelték meg az slsö szerb nemzeti dráma centennáriumát, melyet a szerzőnek: Stefanovics Szte­­vánnak szülővárosa, Novisad szerdán ünnepe! meg díszes keretek közt. Stefanovics Szteván drámáját, V. Uros cár halálát, száz év előtt adták elő el­­sőizben Novisadon. V. Uras cár halá'a tragédia, amelyet Stefanovics Szteván mint fiatal diák irt. Ez a tragédia az első szerb nemzeti dráma, ame’y a Vaj­daságban, tehát abban a tartományban került bemutatóra, amely a modern szerh-horvát irodalom bölcsője volt. A Vajdaságban van egy még régibb szerb nemzeti dráma, amely Lázárnak, az utolsó szerb cárnak életét vitte a színpadra. Ezt a drámát egy Koza­­csinszki Emanuel nevű orosz tanító irta, egyike azoknak a tanítóknak, akik ’a tizennyolcadik század első felében a karlócai metropolita-patrjárcha felhívá­sára jöttek ide a Vajdaságba, hogy a görögkeleti szerb papokat és tanítókat továbbképezzék. A drámát Rajics Jovan, a híres szerb történetíró átdolgozta, de olyan kevés sikerrel, hogy azt nem is tekintik a szerb nemzed dráma első termékéül. Stefanovics Szteván drámája: V. Uros cár halála igen jelentős eseménye a szerb iroda'omtörténetnek, noha csak egész fiatal diák munkája, aki fiatalon halt meg és igy a szerb irodalomban nem tudott magának jelentősebb helyet kivívni. Stefanovics Szteván Novisadon szü­leteti. A novisadí görögkeleti szerb egyházközség levéltárának nagy része 1848-ban. amikor Újvidéket bombázták, a tűz áldozata lett és igy hiányzanak hiteles feljegyzések arról, vájjon Stefa­novics Szteván 180ó-ban vagy 1807-ben született-e. Szintúgy nincsenek egész pontos feljegyzések arról sem, hogy 1826 végén, vagy 1827 elején balt-e me?’ Sziefanovics Nikola — a drámaíró atyja — a régi Kenyér (Miletics) uccá­­ban lakott és szücsmester volt. Fiát be­íratta az újvidéki szerb gimnáziumba, ahol a fiú hat osztályt elvégzett, majd a szegedi filozófiára — hetedik és nyol­cadik osztályba —■ iratkozott, azután pedig egy évre az egri jog akadémiám kerüli és két évig volt a pesti egyetem hal'gatója. Halála pár nappal azután következett be, hogy drámáját a szerb műkedvelők Újvidéken nagy sikerrel bemutatták, A novisadí Uszpenszka-templom udvarában temették el. Az V. Uros cár halála című drámá­nak érdekes története van, A dráma kéziratát az a veszély fenyegette, hogy megsemmisítik. Már javában folytak Új­vidéken a próbák a drámából, amikor Stratimirovics Szteván, az akkori karló­cai érsekpatriárka a kéziratot elkéretlé azzal, hogy azt meg akarja cenzúrázni. Sztefanovies gondolni sem mert volna arra, hogy megtagadja a pátriárka kí­vánságát és már azon volt, hogy Kar* lócára megy és átadja a kéziratot, ami kor az érsekpatriárka fiatal. diakónusa éjnek idején gyalogszerrel Karlócáról Újvidékre jött és figyelmeztette a nagy­­tehetségű drámaírót, hogy ne adja oda a kéziratot, mert a pátriárka azt ei akarja égetni, minthogy a dráma több jelenete a szerzetesekkel, a papságnak nem tetsző módon foglalkozik. így Szte­­fanovics Szteván nem is adta óda a kéziratot. Sztratinairovics Szteván pátriárkának ennek ellenére sikerült keresztülvinni, hogy a politikai hatóságok a darab elő• adását betiltották. A fiatal szerző barátai és tisztelői erősebb befolyésuak voltak a pátriárká­nál és kieszközölték, hogy a drámát 1823-beu mégis előadják. Dr. Petrovics Milán noviszádi tanár, a szerb irodalomtörténet egyik legala­posabb ismerője mondta ci ezeket az adatokat. M. J. * A centennáriumi ünnepség alkalmából február 3-án. szerdán délelőtt tizéhegy órakar az Uspenska-templomban gyász­mise lesz, amelyet Miroszavlyevks Veljko görög-keleti esperes celebrál. A gyász­mise után a Miietics-uccs 27. szám alatti házban, Sztefanovies szülőházában, le­leplezik a Matica Szrpszka által állított emléktáblát. A leleplezési ünnepélyen dr. Petrovics Milán főgimnázium! igaz­gató tart ünnepi szónoklatot; Este nyolc órakór a beogradi Nemzeti Színház drá­mai együttese Predics igazgató, dr. Ga­­válla drámai igazgató és Iszajlovics ren­dező vezetésével a noviszádi színházban előadta az- „V. Uros cár halálá“-t. BUTÓR-SZCMSÉGLETÉ-T . legocsótiban szsr zlr ti be 11013 Hagy Varjas & *5 k ti s. asztalosmesternél, Suboöca, VI. Vukoviéeva 3 Sok. a mirafcaszünet A szuboticai Lloyd beadványa a városi tanácshoz A szuboticai Lloyd vezetősége be­adványt intézett a városi tanácshoz az ünnepi munkaszünetek ügyében. A munkaszünetek kérdése ugyanis nincs egységesen rendezve az országban, ez az utóbbi évek jogszokása szerint tisz­tán a helyi rendőrhatóságokon múlik, hogy mikor rendelnek el munkaszüne­tet. A pravoszláv és a katholikus ünne­pek megtartása azt eredményezi, hogy a termelőmunka folytonossága nagyon gyakran megszakad és a gazdasági élet kárt szenved, a kérdés rendezetlensége pedig főként a váltóovafolási határidő tekintetében okozhat nagy bonyodal­makat. A Vajdaságban érvényes magyar váltó törvény szerint ugyanis a kezesekkel szemben a lejárattól számított harmadik napon kell a váltót megovatolni. A három napos határidőbe nem számítód­nak bele az ünnepnapok és megtör­téül már az az eset is, hogy egy pravoszláv ünnepnapon a szuboticai ki­rályi közjegyző nem fogadta ei a váltó­­ovatolást, mert ünnepet tartott, viszont a peres eljárás során a zagrebi törvény­szék ezt a napot munkanapnak nyilvá­nította és az alperes kezes kiesett az obi igéből azzal az indokolással, hogy a kibocsájtó elmulasztotta a három napos ovatolási terminust. Ezt a bizonytalan helyzetet kívánja * megszüntetni a szuboticai kereskedők ; és Gyárosok Egyesülete, amikor arra I kéri a városi tanácsot, kogy a munka­szüneti napok törvényes rendezéséig úgy intézkedjék, hogy Szuboticán csak a négy állami ünnepen: Gril-Metod napján, május hó 24-én, Vidovdankor, jú­nius 28-án, az államegyesülés ünnepén, december 1-én és a király születésnap­ján, december 17-én, továbbá á görög­keleti és katholikus karácsony első nap­ján és végű! minden vasárnap legyen mui’.kaszünei. A kereskedők remélik, hogy a városi tanács teljesíteni fogja kívánságukat s akkor ez a rendelkezés lesz az irányadó a váltó óvásoknál. A Kereskedelmi Egyesület azt is kéri, hogy célszerűségi és takarékossági szem­pontból a városi tanács vagy a rend­őrség minél ritkábban rendeljen el ki­világítást. Apró bűnügyek Tárgyalások a noviszádi felebbviteli bíróságon A szuboticai kerületi törvényszék múlt ‘évi május 23-ikéu orgazdaságért egy évi börtönre Ítélte Csepregi János szuboticai lakost mert Szabó Józseftől egy- forrasztógép* és ruhanemüeket vásárolt, noha tudta, hogy azok lopás­ból származnak. A noviszádi felebbviteli biróság most helybenhagyta az Ítéletet. * Mtkorics Gyula szuboticai vasutast a szuboticai kerületi törvényszék 1925 január 23-áa 300 dinár pénzbírságra ítélte, mert Mikovics a mosáshoz-hasz­nált zsirszódát az udvarban, könnyen megközelíthető helyen hagyta, úgy. hogy három éves Száva nevű kisfia a szódát kiitta & belső sebesüléseibe l> léhalt. A felebbviteli bíróság most hely­benhagyta az ítéletet, mely jogerőssé vált. * A szuboticai kerületi törvényszék Fertő Ignác horgósi - napszámost mat évi április: 16-ikáti két évi- börtönre Ítél­te, íriert 1922 december 30-ikán Sztár j­­karúzsán Körmöczi Jánost verekedésből kifolyólag háthaszurta és 1925 február 17-ikén Kovács István. és Varga István sztarákanrzsai gazdákat meglopta. A felebbviteli biróság, helybenhagyta az keletet. A védő semmiség! panaszt jelenteti .be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom