Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-31 / 30. szám

BACSMEGYEI WAPlJ

Foltok a szivárványon

A szerző a regényéről

Min gyárt azzal a kéréssel kezdem, hogy ne keressen senki a regényemben megtörtént eseményt. Ez még nem az a nagy regény, amire hosszú idő óta készülök s ami nyilván épp olyan tervezés, ábrándozás marad, mint sok minden egyébh az emberi életben, amely hamar elfogy. Azt is bevallom, hogy az első fele jó egynéhány esztendő«. Nekifogtam, csináltam kedvvel, éppen azt írtam, amikor sürgöny érkezett a húgom haláláról. Akkor elzártam az egész paksaméíét a szekrényembe és csak most vettem elő. Különös dolog , de sokáig képtelen voltam hozzányúlni, szinte eiielej tettem a tartalmát is. Néha már indultam, hogy mégis csak el kell intézni ezt az ügyet, maholnap megérkezik a végső elszámolás, ne maradjon utánam csonka dolog, ha már az eietsben olyan nagyon elcsonkult. Du akkor feltépődött a régi sebem s a szekrény nem nyílt ki. Épp úgy nem merem a húgom utolsó levelét még egyszer elolvasni. Ott van a fiókom elején, sokszor a kezembe %'eszem, forgatom, — érzem, hogy példátlan nagy önmegkinoztatás lenne.

De mondom, végül el kellett intéznem a regényt. Szó sincs róla, haza szálltam megint, otthoni az egésznek levegője, hangulata. Az i rómesterembernek uj témája úgy .sincs, elirt előle mindent a biblia, meg Shakespeare, — ami újat adhat, az csak a levegő, meg a hangulat. Két ember vagy szereti, vagy nem szereti egymást, aztán belekapcsolódik a dolgukba a harmadik, a negyedik, — az egyetlen mese variációja, feldolgozása minden, attól függ, ki hogy csinálja s mit át hozzá önmagából.

Egy alakot sem lehet úgy megírni, amilyen az a maga valójában volt. Hozzáadunk a tulajdonsághoz valamit egymáséból, néha ketten- hárman gyúródnak össze,, talán az életben nem is ösmerték egymást, külön-külön városból valók. Valahol láttunk egy szép szájat, másfelé egy feledhetetlen mosolyt, — az Író odailleszti a talált mosolyt a látott szájra, ahogy éppen felmerül a szükségessége az irásanyagának ilagy kaleidoszkópj ában.

Azért a becskereki utcákat jártam, amig irtam és Írtam rajta sokszor egyfolytában négy órát is. Azok az utcák sokat segítettek rajtam az éleiben, mindig odaszaiadok, ha kellemetlenség ér. Az idők folyamán meg lehet tanulni, hogy hogyan kell a gondolkozást trenírozni. De jönnek rossz órák, kinosak és kinzóak, emlékek teszik lihegővé, hullámzóvá a mellet, ezektől meg kell szabadulni. Gyere Dickens! Az ám, csakhogy ott is azon veszi észre magát az ember, hogy megakad egy' szón, ami megint csak azt juttatja estébe, amitől menekülni akar. Csavarjuk hát le a lámpát, — utazzunk! Vissza a gyermekemlékekhez. az ifjúkori erdőbe, amelynél szebbet el sem képzelhet a fantázia, Geiduschek József tánciskolájába, a temetőbe, amelynek öles-magas füvében fekve már akkor azt találgattuk, hogy hova lett az alattunk alvó sok öröme, csókja, ölelése, egyáltalában mekkora lehet az ismeretlen világrész, hogy annyi minden elfér benne: megyek a Bega partján és csodálkozom, hogy ebbe a csekélységbe is bele lehetett fulladni, mennyi földet öntött el most is: járom puskával a határt s mindennél jobbár! érdekel a naplemente: ott a fél-iskola a rnagyarutcai lakásunk udvarán, ahová áthangzik

a kerteken túlról a szorgalmas svábok cséplőgépének bugása; bogarászunk az ócskái erdőben s egy hős cincér nagyobb szenzáció mindennél; aztán borulunk gyereklányokkal, ég bennük a romantika; az iskola viharai után pedig elérkezik a szerkesztőség, ahol megmérgez engem is az ólombetű, hogy soha szabadulni ne tudjak az édességétől..

Nagy terület ez, egyszerre be se lehet az egészet járni, annyi részlete van az elsőnek is, amelyikbe éppen belekezdtem. De mindig újabb és újabb alakok merülnek fel, soha véget nem ér a sor. szinte elképzelhetetlen, hogy mennyien' éltek abban a városban, jé, hogy ez évek óta nem jutott az eszembe, mit csinálhat Mersdorf Péter, hát az Erdelyán Péró vájjon hol van ebben a pillanatban... úsznak egyre távolabbról, kiszélesedik a terület... a Plechl bácsi orvosságszagát érzem, nini. a Gresics Koszara libeg itt klasszikus iormáfu lábán... aztán kinyitják a spaletákat. reggel van. Hála Istennek, sikerült megint átaludni egy éjszakát, ílecskerakkel aludtam el. De kár volt felébredni, minek, mire, hogy kezdődjön kedvteien vergődésekkel egy újabb nap?

Téli alkonyaton, amikor ülök a kályha előtt és nézem a parazsat, alakokkal van tele a liálylia, most jöttek Becskerekről. A lámpa tüzébe órákon át bámulva szintén megjelennek, általában ott tükröződ'.k vissza minden, ami volt.

— Mit látsz bennük? — szólt rám néha egy hang.

— Talán magamat. így ég el az emberi élet is, másnak világit, mást melenget s mire elvégezte a. kötelességét, megszakadt szálú villanykörte lesz, vagy maréknyi hamu. De szeretek rágondolni, hogy' egyszer —előbb, vagy utóbb — engem is látnak majd lámpatiizében, parazsa« kandallóban, talán lesz aki rólam is megemlékezik, öreg cimbora, aki füleit és nem sajnál értem egy sóhajt.

De amig megvagyok, Toron tálban jár a lelkeni s megcsökönyösödött konzervatívként akármerre járjak is, akármit lássak, az összehasonlításnál amaz lesz a nyertes.

—Sokkal szebb volt ez a gyerekkoromban! Teszem azt, Becskereken volt egy ragyogó városrészt, Amerikának hívták, abban a Plankkert, csodálatos park, mihez is hasonlítsam . . .

Hát csak azt kérem, hogy aki érdemesnek tartja az elolvassa egyszerű Írásomat, azzal a gondolattal olvassa, hogy ő is lesz egyszer öreg, amikor minden, minden elpusztul, csak a gyerekkori emlékek maradnak meg. Ezekből mentettem meg ölre valót.

Sz. Szígethy Vilmos

ORUQSI DOLGOK

1R3R: QR mUHK RRTHUR

Hizlal-e a leves?

{Válasz hét tevéire.)

Tudnivaló dolog, hogy a húsleves készítésénél a hús tápláló ereje a főtt húsban marad és »nem megy át a levesbet. A húsleves csak kellemes arómát nyer, kevés zsírtartalommal, de lényegében: tápláló erő nélküli Ízletes, sárga, meleg viz marad. A húsleves elenyészően kevés fehérjét, zsírt tartalmaz, de annál több enyvet. Ennek az enyvnek sincs semmiféle tápláló értéke és csak mint fehérjekimélö anyagnak jut szerepe a szervezetben, amennyiben a fehérjék szétesését korlátozza. A húsleves enyvtaralnráí csontok hozzáadásával növelhetjük.

De mindennél ékesebben beszélnek a szárnak. Száz grammnyi (1 deci) húsleves mindössze nyoi'c kalóriát tartalmaz, míg száz gramm marhahús kalória értéke huszonötször nagyobb: a csokoládé ötvenszer. a vaj és szalonna százszor táplálóbb, mint a húsleves. Egy tojás tízszer annyi kalóriát nyújt, mint egy tányér húsleves.

Hogy miért rendelik az orvosok a húslevest lázas betegeknek, mikor az nem tápláló?

Kénytelenek iobb hiányában rendelni, mert a leves könnyen emészthető és a betegek húslevesének tápértékét mindig egv-két nyers tojássárgája és vaj hozzáadásával emelik.

A levesek közül csak a sok liszttel és zsírral kéiszltett rántott és főzeléklevesek: bab. borsó és lencselevesek azok. amelyek táplálók.

Érdekes, hogy a különböző leveseket ős idők óta megszokásból eszik az emberek. mint az ebéd bevezetőiét. Pedig bátran elhagyhatnák. Különösen a nőket tartják szenvedélyes leves-evőknek.

A férfiak inkább húsevők, a gyermekek pedig az édes tésztákért rajonganak.

Télen a levesnek csak a test felmelegítése körül van éTdeme. Nyáron, kániku’a időben valóságos merénylet forró levest tenni az asztalra. Ilyenkor amúgy is kisebb a zernber étvágya a hőség miatt, a leves meg éppen elveszi az étkező kedvét a tovább.! táplálkozástól. A leves rendes körülmények között felhígítja a gyomor neveket, rontja az emésztést, lefokozza a tápértékek alapos kihasználását: tehát nem hizlal. A nagymértékű ievesfogvasztás nemcsak képtelenné teszi a gyomrot a tökéletes emésztésre hanem sokszor gyoniornetyhüdtségct. gyomortágulást is okozhat. A forró leves éppúgy veszedelmet jelent a nyelőcső és gyomor nyálkahártyájára.

A leves kétségkivii nélkülözhetetlen a lázas betegek diétájánál és az öreg emberek étrendjénél. Az öregek mindig helyesebben teszik, ha esténkint babkávé vagy teái helyett levest vacsoráznak.

Pettenhofen a hires orvostanár találóan hasonlította össze a leves szerepét a gépoiaiial: az olaj se haitla a génét, de lehetővé teszi a sép nehéz munkáját.

Egy kis statisztika

néha nem fog ártani, ámbár tudom, hogy az olvasó legszívesebben keresztülugorla tekintetével a száraz statisztikai adatokat. Pedig éppen a statisztika segítségéve! sikerült megállapítanom, hogv a tüdővészes halálozások száma. nálunk Suboticán évről-évrc csökkenő tendenciát mutat.

Dr. Pavkovics Milutin tiszti főorvos wr szives engedőimével bepilanfást gvertem az utóbbi évek halálozási kimutatásaiba és nem kis csodálkozással konstatáltam, hogv az átlagos ötszáz körüli halálozási szám az elmúlt évben háromszáz kilencvenre esett te. A tüdővész leginkább tavasszal aratott számszerűit százharminc áldozattal míg a nyári hónapok alatt mindössze hetven ember halt el tuberkulózisban.

A statisztikai adatok végeredményben annál is Inkább örvendetesek, mert Subotica város népesedése az utóbbi években lényeges emelkedést mutatott.

Évről-évre megerősítést nyer az a megfigyelés, hogy a bevándorlottak — északfck épugv mint a déliek — nem biriák el a mi gyilkos klímánkat: ezzel szemben a bennszülöttek lassankint immunizálódnak a tüdővész ellen, legalább Is a betegségük lefolyása nem oly rosszindulatú, evors. mint az Idegeneké. A bevándorlottak közül a inontenegrólak. a tengermenti likaiak és Sumadia begvi lakói azok. akik a legkevésbbé biriák Subotica és környékének szeszélyesen változó éghajlatát. Feltűnő e bevándorlónak nagyszámú tnberkulotikus megbetegedése, ezzel egvidőben megállapított dolog az is. hogy ugyanezen betegek szükebb hazájukba visszatérve újból. könnyen — meggyógyulhatnak.

Korányi Sándor báró

orvostanár, belgyógyász negyedszázados tanári működését jubilálják most Budapesten. A jubileum résztvevői: az egész magyar társadalom és a világ

1926. január 3t.

aki gyermeke sorsát szivén viseli, gyakra^ látja, hogy gyermeke a legjobb táplálkozás és goaaozás melleit is sápadt és

sovány, nem fejlődik kedden.

Ha azonban a gyermek a reggeli és uzsonnatejhez 2 —3 tetézett kávéskanál Ovomaltinet kap, állapota már az eled ae.eü után javai, testsúlya szemmelláthatóan gyarapszik, rendszeres használat mellett pedig a gyermek vLn.ő egészségnek indaL

összes kulturállamainak: orvosi fakultásai.

Huszonöt évvel ezelőtt lépett atyja, a hírneves Korányi Frigyes örökébe és már működésének első éveiben bebizonyította, hogv méltó örököse a tanári katedrának. Az apai örökséghez tartozott akkoriban Budapesten az egyetemi tanárság is és igv bizony nem egvszer esett mes. hogv tehetségtelen fiú lépett az apa nyomdokaiba.

Korányi Sándor kivétel volt őt nem elégítette ki a mai orvos-feltaláló eredményének sépszerü reprodukciója, hanem maga is fáradtságos munkával, hangyaszorgalommal a kutatók közé állt így lett neve. világszerte isméit, ami pedig csak nagyon kevés magyar orvostanárról állapítható meg.

Önálló munkássága szép eredményekkel járt a vese funkcionális vizsgálatai és a vesebetegségek, szívbajok körül: a ■leukémiának nevezett vérbetegtség gyógyításánál is érdemeket szerzett A betegágyánál fé.szeg, szögletes volt mindig: tartalmas klinikai előadásait monoton hangon, szemesütve mondta el

A magyar orvosi lapok — számos európai hirü tudós közreműködésével — jubileumi albumokkal hódolnak a nagy tudósnak.

Csodálatos: ünnepük az élő tudóst holott — szokás szerint — az elismerés csak a halottakat illeti meg.'

Érvágás és kőoöívözés A világi t a mindenkor változó divatok dirigálják. Bizonv néha még az orvostudomány is behódol bizonyos divatos áramlatoknak. Ma ezt az oltást adják á doktorok, holnap amazt. Ma ezzel a gyógyszerrel vagy szépcsomagolásu gyógyszerspecialitással gvógvitanrk kizárólag. hogv holnap hűtlenek legyenek hozzá. A rési idők egves gyógyszereit már teljesen mellőzni akarták tíz év előtt az orvosok, hogv azután újból elővegyék őket. mint nélkülözhetetlen szereket. Igv voltunk a ricinus olaiial a kininnel és igv vagyunk az érvágással és a köDölvözéssel is.

Az érvágás a régi orvosok hathatós segédeszköze, evőnvitó faktora volt

Volt idő, amikor minden betegségnél érvágást csináltak és igv lassankint — kiment a divatból

UJabban a német orvosolt ajánlatára aiból alkalmazzál: az érvágást. Érvágáskor az orvos a könvökhaiiat vivőerét

vágja fel és szükséghez kénest két decitől egész háromnegyed liter vért ereszt ki. Felsorolunk alább néhánv esetet amikor az érvágás alkalmazható.

Sulvos vesebaioknál szívbajoknál, ütőérelmeszesedéses agyvérzésnél nagyfokú vérnyomásnál, a terhes nők belső mérgezéssel iáró betegségénél az ek-