Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-24 / 23. szám

2. oMal 192fi. január 23. Rács felállítását, de erre csai< akkor kerülhet sor, ha a központi igazgatásról szóló tötvéoy tett alá kerül. A miniszter beszéde után a bi­zottság tizenhat szavazattal öt ellenében elfogadta a kereskedelmi tárca költségvetését. Pa ics távirata Radios Istvánhoz Radies István közoktatásügy miniszter, mint ismeretes, Síri oti­­cáról üdvözlő táviratott küldött Pasics miniszterelnöknek. A táv­iratra most érkez-tt meg a minisz­terelnök vö'asztávirata, melyben mégkö«zöni az üdvözlést. Áthelyezték a berlini követe BiűugdzsiC'i bér ini jugoszláv követet a kf rmány Madridba he­lyezte, a bér ini követség vezeté­sével p"dtg Smod aka volt vati­káni követet bizta meg. A föld nivelésüqyi miniszter a Szerémségben fovanovics V«sza földmivelési miniszter pénteken Szremszki- Mitrovicán vo t és megszemlélte a l örnyék rrvizsujtolta U rületeií, majd megvizsgálta a még mindig tartó árvízvédelmi munkálatokat. A miniszter kíséretében voltak a vízügyi igazgatóság vezérigazga­tója és több osztályf nők. A radikális klub ülése A radikális klub vasárnap dé - előtt ülést tart Beogradban. A klub elnöksége szerint a gvülés a páríklub rendes értekezlete lesz, asnelyet a parlamenti ülés-ze megnyitása előtt néhány nappal tartn".«>k me'f és »7 ü'és n p Sándorba Irta: Tamás István Á mészárszék udvarán vágáshoz ké­szülődtek a legények. Még valameny­­nyien mámorosak vo.tak a szilveszteréji mulatozásról. Miska, az öreg segéd, dö­fött gőzve vezette elő az istállóból a kis­­borjut, a bokáig érő hóban csak bukdá­csolva in adtak előre és a boriu idön­­•ícint meg-megállott, lehunyta selymes szempiliáit, mintha elröppent álmát hívná vissza. Kemény hideg volt. A mé­szárosmester nagyokat fújt a két tenye­re közé . és a lábaival trappoJt. akár a medvék; A kótyagos kisboci csak arra józanodon ki, amikor a legények öbe ■kapva .odahurco ták a véres rönkhöz és miiklen rimánkodásá ellenére szorosan íekötözték, hogy meg se tudott; moc­cant;?.. Az orrlyukai iszonyatos mun­kát Végeztek. köröskörül fu'lasztó vér­szag, 'terjengett és kisboci. fájda másán vonaglott a halál árnyékában. Az egyik inas lassan csavarni kezdte a ha'álra­­itélt fejét, amelyen szörnyű grimasszá iorzult a kin és a félelem. Így bandzsí­tanak a kisgyerekek, ha az , ördöggel ijesztik őket. no és az angyalok tud­nak'még ilyen ártatlanul ‘belebámulni a világba. Szép iijeszte.ndőnk van. —. mondta a kis tömzsi segéd. —■ méteres hó fekszik az egész határban. A mészárosmester türelmetlenül csap­kodott a karjaival. —• fiát az ezernyócszázhuszanötöt is megértik — és nagyot fújt, —- keserves egy éjszaka vöt! A segédek összenéztek. A ház felől gyereksirást gurított maga előtt a szél. A hó vakítón szikrázott és a mészáros ufv emelte föl a taglói, mint a pogány áldozópap a kést. mikor a teremtés Urá­nak akart kedveskedni ritka váddá'. — Lássunk munkáitól — kiabálta mo­gorván és- az ájulta«, rugkapáló kishon« pár pillanat múlva megtért őseihez. » A konyha melletti udvari szobában Má­ria asszony szoptatta a kisdedet. Ful­­lasztó meleg zsuíoódott össze a négy fal és-a széles bútorok között, minden RÄnSMFRYEI NAPI fi «zkupstina elé kerülő költségve­tésről és a központi igazgatásró szóló törvényről fognak tárgyalni, E lenzéki politikai körök szerint a klub összehívása a R< dics és Mnk'Zi movies miniszterek közötti afférral és ez esetleges kormány­rekonstrukcióval van összefüu­­résben. A klub ülését érdeklő­éi ssel várják. A bácskograjistysi í-mi3ósok fegyházbüntetését hely enhagyta a felebbviteii bíróság A két felbujtói a tárgyalás utál* letartóztatták — Izgalmas vita a főügyész és a védő kozott Noviszadről jelentik : A felebbvite'i biróság szómba'on fo’ytatta a tárgya­lást a bacskogradistyei szmaósok bün­­pörében. A szómba'i tárgy a'ásón Szeku'ics Mi­lán dr., Petrovics György és Ruszki Gavra védője mondotta el védőbeszé­dét, amel ben kifejtette, hogy védencei­nek b ncselekménye rosszul felfogott hazafiasságból ered. A büncse'ekmény igazi okozói nem ülnek a vádlottak padján, s/aSad'ábon vannak, mig védencei, akik csak vak esz Közei voltak a háttérben meghúzódó értelmi szerzőknek, a biróság előtt állanak. Dr. Aradszki Mita ügyvéd, Popovics Milán és Csolics Jovan védője arra kérte a biróságo', hogy vegye figye­lembe az akkori pszicho'ogiai állapotot Nap-nap után tartottak uac'onalistagy - léseket és a népet hiperpatriota szellem­ben neve ték. Dr. Nikolics Richard he’yettes fő­­államügyész rövid viszontválasza után a bíróság ité'eíhozata'ra vonult viss?a. Dr. Gyurgyev Bosko egy órai tanács­kozás után kihirdette az ítéletet. A felebbviteii biróság változatlanul hely­benhagyta az elsőfokú iteetet, arhely Popovics Milánt öt évi és hat havi, Petrovics Györgyöt öt évi, Ruszki Gavrát három évi és Csolics Jovant két évi és hat. havi /egyházzal sújtotta. Érdekes az ité-'et ndokolásn, me'y izzadt; a menyezet is. a képek is, az ablak is és az anya is a sárga huzatos tol'asdunna alatt. Áporodott. ezeréves illat diadalmaskodott a levegőben és ez a temetői szag szürke tónust adót? mindennek, akár az őszi esők. Az anya fáradtan lehunyta a szemét és a csecse­mő szájából kicuppant a didi. A k;csi nem értette a do got tanácstalanul csem­­csegett a levegőbe, majd rövid habozás után bömbö’ni kezdett. — Csitt! Te! — rikkantott* rá a kis­kőrösi tudós asszony, aki éppen ekkor toppant be hivatalos vendégségbe. Vele jött még a kovácsmester fe'esé­­ge. a szomszéd suszterné és a nagyszá­jú özvegy, aki alatt* a patikáro&né ér­tendő. — Hogy érzi magát Pctrovicsné lel­kem? — nyájaskodt.ak sorra és mélysé­ges anyai szakértelemmel aprólékosan köru.mustrálták a boldogtalan csecse­mőt. .— Ilyen két vasgvuró embernek ilyen nyápic gyereke 'egyen! — susogta bal­jósán a lábbeli. készítő hfvvesé. mire a tudósasszony nyomban védelmébe vette: — Nó csak egy kicsit vékonyka a szentem! — és megcs’klandozta bohó­­kásan. — majd megerősödik, mint a vas! A bábák maidig elfogultak, ha arról a kisgyerekről esik szó. akit ők segítet­tek a vi ágra. Ez az alkotó művész ön­érzete és tényleg: minden szülésnél anyák is ők. le ékben, tíz százalékig. A kovács felesége ezt mondta: — Hala vány. A suszterné így szólt: — Lányosképü. — Rossz bőrben van. — jelentette ki a nagyszájú özvegy. — jó lesz hamaro­san megtartani a keresztelőt. A hangja ugv búgott, mini a bagoly­­huhogás. De néki respekttisa volt ezen a téren. Tizenhárom gyereket neve t fel tizenöt esztendő alatt. Mind a sajátját. Unikum vo't ö a faluban. Anyák öröme és hasznos tanácsadó, Az anya meg se mukkant, néha mo­solygott és megnválazott uiiával szét­választotta a csecsemő fején a nedves, szőke pilléket. A mészáros mester a kü­szöbről nézte nagy gyönyörűséggel. szerint a négy vádlott súlyos testi sér­tésben bűnös, de a felebbviteii biróság mellőzte az elsőfokú biróság álla' figye­lembevett enyhítő kői ü menyeket és nem vet'e figyelembe Petrovicsra és Ruszkira né ve, hogy a tett elköveté­sére felbujtották őket, hogy cselekede­tüknek hazafias okai voltak, hogy a tettüket megbánták és art nem nyerész­kedési vágyból követték el. Az ítélet indokolása a vádlottak számára semmi­jéé enyhítő körülményt nem tálá t. Dr. Niko ics Rich Írd helyettes áiiam­­ügyész az Ítéletben megnyugodott, egy­ben kérte a két felbujtó: Popovics Mi­lán és Csolics jovan letartóztatását. Dr. Aradszky v.'dö szenvedélyes han­gon vitatkozott a hel elles f «ügyésszel • s felajánlott védencei nevében bármi­­lyen összegű óvadékot, hogy szabad á­­bon maradjanak. S erinte a főügyész­­helyettes ép az ő védencei ellen kéri a vizsga ati fogság e’rendelését, amelynek kifelé, po'itikai ag kínos hatása /ész. Dr. Niko'ics helyettes főügyész inge­­rü'ten válás'olt. Kijelentette, hogy ő a kőteless gát végzi és nincs oka senkitői sem fé'ni. A felebbvite'i biróság rövid tanács­kozás után Popovics Milán és C olics Jovan vizsgálati fogságba helyezését ren­delte el. Dr. Szekulics Mi'án és dr. Aradszky Mita védők az ítélet ellen semmiségi nanaszt jfleritet'ek be. — Edös. údös lurkóm! — tárta ki karjait elragadtatással és íö ibe hajolt, mintahogv a napsütötte pusztára Tábo­rul az árnyék. A két keze még csupa vér volt. Egy csöpp a csöppség orrára hul'ott és a kicsi prüszkölni kezdett. Akár egy náthás veréb. Az* apa majd meg pukkadt szé­les jókedvében. — Nem sárkáityvér az békás! Csak a kisbornyuéf — és túláradó szertelen­séggel kiakarí'a. emelni fiát a bölcsővé elő éptetett dagasztó-teknöből. Az asszonyok rémüldözve rohantak rá. — Szeirtséges Szüzmárjárni Hisz ösz­­szetöri az ártatlant! És e'üzték a bö cső mellől. Pe.vovics mester dohogva visszavo­nult. — Hiába, az asszonyok dirigálnak; itt, — gondolta ködös értetlenül és akarata kétrét görnyedt egy felsőbb titkos pa­rancs e’őtt. Ehhez a portékához ö nem ért. csak a sonkához és a. karmonádli­­hoz. Igen. Kiki maga mesterségét foly­tassa. És hogy valamivel el Tegyen fog­lalva, kifújta az orrút. Az asszonyok tovább dlskuráitak. — Hogy mi lesz a neve? — mondta a bába, — há! Lipót. természetesen Ci­pót. A kovácsné ezt hevesen ellenezte. — Á, ugyan, az már nem módi, An­tal a legszebb név a velágou. Az apa hevesen közbekiáltoít: — Sándor tesz a neve! én mondom! Sanyika! — és becsapta maga mögött az ajtót. Véres tenyerével :ickiTámaszkodott a mészárszék kapujának. Az öt ujja nyo­ma úgy piroslott ott mint egy égő kéz. Gyönyörűséges téli reggel volt. Körös­­körül a pompás fehér hó véges-vég'g, a házak is subában jártak és az embe­rek. Petrovics István nagyot nyújtózott, ropogósát és kigyulladtak a szive lám­pásai. Az ö gyereke! Úristen, milyen fura játékszer, csak úgy gyiitt a semmiből; küönös az i’vesmi. ö erre sohase gon­dót ainikó Hruz Máriát szerette és Itt van egyszer csak köztük termett az angyali üdvözlet. Gyilkosság Kevi-pusz án Agyonvertek egy hatvanhat éves gazdálkodót Szentárói jelentik: Szenta város ha­tárába«, Kevi-pusztán . meggyilkolták Nagymélykuti Mihály hatvanhat éves gazda ködöt. A gyilkosságot megelőzően csütörtö­kön. este Nagymélykuti Patócs Félix ta­nító társaságában a Csimi-csárd áljatt mulatot't. Jókedvében kötekedni kezdett a korcsma vendégeivel. Többek között odament a szomszéd asztalnál borozgatö Kovács Kálmán huszonnyolc éves föd­­műveshez, akinek meghúzta a haját. Kovács ezen annyira felháborodott, hogy ök.évcl rácsapott Nagy mélykút orrára. Nagymélykuti a korcsmái vereség után hazajutott és magához véve egy dorongot, lésbe állt a korcsma előtt. Ko­vács egy nagyobb társasággal később eí is indult hazafeé, mire Nagymélykuti utána sompolygoíü és elrejtőzött Ková­csék portáján., hogy alkalmas pilanat­­bán bosszút álljon a rajta esett sérelmen. Kovács, anjtkor egyedül lakásához kö­zeledett, észrevette, hogy valaki a ház körű' rejtőzködik és ezérí arrafelé tar­tott és Nagymélykutit találta maga e'őít. Dulakodni'kezdtek, majd Kovács elvette. Nagytnéiykutttó! a dorongot és fejbs­­verte vele. Nagymélykuti az ütés követ­keztében összeesett és nyomban meg­halt. Kovács jelentkezett a cscndőfségett, ahol letartóztatták. A cscndörség a íör­­tétttekrö'- értesítette a sztiteoticai ügyész­séget. arac'y elrendelte Nagymélykuti holttestének ielboncolását. A boncolást szombaton tartották meg Davidovics Bogdán szerdai járásbiró. és Lakovdű Tómó ai'ltapitány jelenetében dr. Belesz­­lin Brankó és dr. Halász János orvosok. A fa'u másik végéről egy szánkó kö­zeledett vidám csilingelőssel. A mészá­rosmester ernyőt iormái.* a szemei elé és úgy kémlelt a messzeségbe. Megyei urak ültek a szánon, a főszol­gabíró. az a ispán, az írnok és a kis­­biró. Vadászatra mentek. A mészáros ugv kötényesen. véreseit, hajadonfővel kiállt az országút közepére és ekezdte lengetni két óriás karját, akár egv szél­malom. A lovak megtorpantak előtte. — Főszolgabíró ur! rikkantotta el magát az apa. — héj nagyságos uram! Fiam született az éjjel! Úgy kiszaladt be öle az öröm. mint a korsóhó' a habos sör. Lelkendező bol­dogsággal táncolta körül a szánt. »Urak, örvendjetek í'i i^ a fiamnak!« sugárzott róla ä nógató misztikum. A vadászok megütközve nézték. — Megbolondult ez a paraszt? — súg­ta az alispán a főszolgabíró fülébe és, keményen megmarkolta a puskáját A föszo'gabiró nyomban feltalálta ma­gát. Bocsánatot kért a barátaitól és kijelentette, hogy ezt az incidenst Írják; az ö jáyithatatlan .népszerűségének kon­tójára. —'Jó. jó, Petrovics uram. — fordult kenettoljes demokráciával a mészáros­hoz — de mi közünk nekünk a maga fiához? — A... fijam... — dadogta iáivá maradt szájjal és szörnyen lehangoló­­dóit. Hogy nem repes ilyenkor minden ember szive? Nem értette a dolgot. — Hallatlan szenzáció! — krákogott gúnyosan a rosszképü Írnok, aki a »Sze­rény Iboyáa cimit szépiroda mi lapb% szokott verseket írni a társaságbeli höl­gyeknek aján va. — egy kiskőrösi hen­tessel több van a világon. — Körösztapának szerettem volta-... a főszolgabiró urat... — hajlongott ‘tiszte'ettiidóan. Ezen már aztán mindenki ióizüt ne­vetett és a szán a mészárosmester fél­­szeg hajbókolásai között tovarepült. Még csak nem is fogadták a köszöntését. A kisbiró négy hónapi hús árával tar­tozott a mészárosnak. Ö volt az egyet­len. aki — bár kicsit hetykén — de vlsszasüvegelte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom